Pénzbeli adományJézus példája alapján

 

(2Korinthus 8:1-24). Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Makedónia gyülekezeteinek adott. (2) Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. (3) Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, (4) és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. (5) És nemcsak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából. (6) Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését. (7) Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek. (8)Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam. (9) Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. (10) Tanácsot is adok ebben az ügyben, mert ez hasznos nektek, akik nemcsak a cselekvésben, hanem tavaly óta a szándékban is elöl jártatok. (11) Most pedig a cselekvést is vigyétek véghez, hogy amilyen készséges volt a szándékotok, olyan legyen a véghezvitele is, erőtökhöz mérten! (12) Mert ha megvan a szándék, az aszerint kedves Istennek, amitek van, nem aszerint, amitek nincs. (13) Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően (14) a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; (15) amint meg van írva: „Aki sokat szedett, annak nem lett többje, és aki keveset, annak nem lett kevesebbje.” (16) Hála legyen Istennek, aki értetek ugyanezt a buzgóságot adta Titusz szívébe. (17) Mert megkapta ugyan a bátorítást, de buzgóbb lévén, önként ment el hozzátok. (18) Elküldtük vele együtt azt a testvért is, akinek az evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi gyülekezetet. (19) Sőt ezenkívül a gyülekezetek kiválasztották őt útitársunknak is ebben az adománygyűjtésben, amelyben szolgálunk, magának az Úrnak a dicsőségére és a mi jó szándékunk megmutatására. (20) Mert óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt: (21) mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. (22) Elküldtük velük együtt azt a testvért, akinek az alkalmasságát sok mindenben kipróbáltuk, mert sokszor buzgó volt, most pedig még sokkal buzgóbb, mert nagyon bízik bennetek. (23) Akár Tituszról van szó, aki nekem társam és közöttetek munkatársam, akár a mi testvéreinkről, a gyülekezetek küldöttei ők: Krisztus dicsősége. (24) Tanúsítsatok tehát irántuk szeretetet, és mutassátok meg nekik, hogy méltón dicsekedtünk veletek a gyülekezetek előtt. /RÚF/

(2Korinthus 9:1-15). A szentek iránti szolgálatról fölösleges írnom nektek. (2) Hiszen ismerem készségeteket, amely miatt dicsekszem veletek a makedónoknak, hogy Akhája tavaly óta készen áll, és hogy a ti buzgóságotok magával ragadta a többséget. (3) De mégis elküldtem a testvéreket, nehogy a veletek való dicsekedésünk ebben az ügyben hiábavaló legyen, hanem amint megmondtam: készen legyetek. (4) És ha velem makedónok érkeznek, és felkészületlenül találnak titeket, valamiképpen szégyent ne valljunk mi – hogy ne mondjuk: ti – ebben a bizodalmunkban. (5) Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, menjenek el hozzátok előre, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány. (6) Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. (7) Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti Isten”. (8) Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre. (9) Amint meg van írva: „Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.” (10) Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. (11) Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely általunk hálaadást szül Isten iránt. (12) Mert ez az Isten előtti szolgálat nemcsak enyhít a szentek nyomorúságán, hanem sokakat hálaadásra is indít Isten iránt. (13) Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. (14) Ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. (15) Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért! /RÚF/

(2Korinthus 8-9. fejezetében) Pál bátorítja a korinthusi hívőket, hogy szervezzenek gyűjtést az elszegényedett júdeai gyülekezetek megsegítésére. Korábban ezt már vállalták is (2Kor 8:10-11); (2Kor 9:5); (1Kor 16:1-4). Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti, ti is úgy cselekedjetek, ahogyan azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem.

(1Kor 16:1-4). Ami a szentek számára való alamizsnát illeti, a miképen Galáczia gyülekezeteinek rendeltem, ti is azonképen cselekedjetek (2) A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami tőle telik, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek. (3) Amikor pedig megérkezem, azokat, akiket ti alkalmasnak találtok, elküldöm ajánlólevéllel, hogy adományotokat elvigyék Jeruzsálembe. (4) Ha pedig érdemes lesz, hogy én is elmenjek, eljönnek velem együtt. /RÚF/,

... de a Pál és közöttük feszültté vált kapcsolat bonyolította a helyzetet. A kérdések tisztázása után (2Korinthus 1-7. fejezet) Pál rátér a feladat végrehajtására. (2Korinthus 8-9. fejezet)

Az apostol először a macedóniai hívők példájára utal (2Kor 8:1-7), akiket nagy szegénységük nem gátolt abban, hogy megmutatkozzon „jószívűségük gazdagsága”. (2Kor 8:2) Igen, együtt járhat a szegénység és a nagylelkűség. Azonban a macedóniaiak csodálatra méltó nagylelkűségükkel csak követték Jézus példáját, aki önmagát adta értünk. (2Kor 8:8-15)

Mit mond ez a rész Jézus példájáról?

Pál kijelentése (2Kor 8:9) versében az egész Biblia egyik legmegdöbbentőbb, legerőteljesebb és legmélységesebb üzenete. Az apostol Jézus küldetéséről szól, de elképesztően összeszedett módon, gazdag teológiai tartalommal. Ez a megváltás története, mindössze egy versben összefoglalva.

Még érdekesebb, hogy ezt a történetet gazdasági vonatkozásban mondja el. Igen, Jézus gazdag volt – ez utal korábbi, mennyei létére.

(Jn 17:5). és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett. /RÚF/

A szegénységet választotta, amikor a mennyei dicsőséget hátrahagyva eljött a szomorúság világába. A szó szoros értelmében szegénnyé lett.

(Lk 9:58). Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. /RÚF/

Noha Istennel egyenlő volt,

„megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett”. (Fil 2:7, /RÚF/

„És amikor emberi formában volt, megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2:8), /ÚRK/

Jézus a saját életét adta azért, hogy mi majd örökké élhessünk vele. Önfeláldozásának a célja a mi üdvösségünk volt. A sáfárság és a misszió együtt jár. (2Korinthus 8-9 fejezete) egy bizonyos pénzbeli adomány esetéről szól, méghozzá Jézus példája alapján. A hét során az adakozás gyakorlásával kapcsolatos teológiai elveket nézünk meg. Mindennek az alapját az képezi, hogy Krisztus feláldozta önmagát.

Gondolkozzunk Jézus születéséről, életéről, haláláról és feltámadásáról! Milyen reakciót vált ki bennünk, ha felismerjük, hogy mindezt értünk tette, azért, hogy olyan reményünk lehessen, ami túlmutat ezen a nyomorúságos életen?

White idézet: Akik végül a királyi család tagjaiként beléphetnek a mennybe, már itt a földön testüket, lelküket és szívüket annak szolgálatába kell állítaniuk, aki lefizette megváltásuk árát. Mindenünk az Úré. „…nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Kor 6:19–20) …

Teljesen odaszentelted magad az Úrnak? Felhasználhat téged is úgy, mint tiszteletreméltó edényt? Hűségesen szolgálod ügyét? Isten mindenkinek feladatot adott. Elvárja, hogy minden hívő működjön együtt Ővele a lelkek megmentése érdekében. Miközben Isten munkája kárt szenved az anyagiak hiánya miatt, hogyan kérhetne bárki is fizetséget a szolgálataiért, miközben nem hajlandó minden nap felvenni és hordozni a keresztet Krisztusért, és nem akarja megtagadni önmagát?

Ígéretet kaptunk, hogy Krisztus örököstársai lehetünk, és az ígéret teljesedésének az önmegtagadás a feltétele. Amikor majd Jézus birtokba veszi országát, akik ezen a földön önmegtagadással és áldozatkészséggel követték Őt, azok elnyerik örök jutalmukat.

Krisztus áldozathozatalra és teljes odaszentelődésre felszólító hívása énünk megtagadását követeli. Ha elfogadjuk ezt a hívást, töretlenül kell hinnünk, hogy Ő a legtökéletesebb Példakép, és tudatában kell lennünk annak, hogy mi a képviselői vagyunk a világ előtt. Aki munkálkodik Krisztusért, úgy dolgozzon, ahogyan Ő dolgozott. Jézus életét kell élnie. A teljes odaadásra felszólító hívására az élet legfontosabb kérdéseként kell tekinteni. Az emberek ne engedjék meg, hogy bármely kapcsolat vagy földi érdek megakadályozza őket abban, hogy hűségesek maradjanak az Úrhoz, és csak neki szolgáljanak. Szorgalmasan és fáradhatatlanul kell együtt munkálkodniuk Istennel, hogy megmentsék a lelkeket a kísértő hatalmától.

Akik ekképpen kapcsolódnak Krisztushoz, folyamatosan tőle tanulnak, és szüntelenül fejlődik a keresztény életük. Nehézségek érik és kétségek gyötrik őket, de ez csak azért történik, hogy még jobban megismerjék Krisztus akaratát és útját. Imádkoznak és hisznek, s hitük a gyakorlat által növekszik.

Krisztus mondotta, aki emberi testben élt itt a földön: „Vegyétek föl magatokra az én igámat.” Ő szüntelenül hordta az engedelmesség igáját, és olyan nehézségekkel szembesült, amilyenekkel az ember is találkozik, és olyan próbákat viselt el, amilyeneket az embereknek is el kell viselniük. Az ellenség folyamatosan támadni fog, amint Krisztust is támadta erőteljes kísértésekkel, de mindannyiunk rendelkezésére áll a szabadulás. – The Upward Look, 235./old.