A férfi és a nő kapcsolata

 Mit tanít a Biblia a férfi és a nő egymást segítő, kiegészí­tő szerepéről?

Préd 4,12 • „Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak, és a hármas kötél nem hamar szakad el.”

Eféz 5,21–22. 25 • „Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében… 

Ti asszonyok… (Kol 3,18) Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. (1Péter 3,1) Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, /RÚF/

Ti férfiak… (Kol 3,19) Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.1Pétert 3,7).És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba./RÚF/

Két egyenrangú, ám testi és lelki adottságaiban alapvetően el­térő lényt rendelt Isten egymás társául a házasságban. Férfi és nő – különösen a bűneset után – csak akkor maradhat együtt, ha biztos alapot találnak közös életükhöz. Ez mindkét fél ré­széről önmegtagadást és alkalmazkodást igényel. „A férj és a feleség tanúsítson egymás iránt tiszteletet és szeretetet. Törődjön mindenki a másikkal… Mindketten tanulmányozzátok, hogyan tudtok alkalmazkodni egymáshoz, és nem különbözni… A gyengéd, szelíd módszerek alkalmazása meglepő változást hoz majd életetekben… A szeretet nem létezhet sokáig, kifejezésre juttatás nélkül. Ne engedd, hogy a veled összekapcsolt szív éhezzen a kedvesség és rokonszenv hiánya miatt! Csodálatos ösztönzést és örömet jelent, ha értékelnek bennünket. A megértés és a megbecsülés arra serkent, hogy igyekezzünk tökéletesek lenni. És a szeretet is fokozódik, miközben nemesebb célokra sarkall… A sok kis fi­gyelmességből, az élet számos apró eseményéből és az egyszerű előzékenységből fakad a boldogság. És az ellenkezője is igaz: a barátságos, bátorító, szeretetteljes szavak és az apró figyelmességek elhanyagolása idézi elő az élet nyomorúságát. E földi létünk végén meglátjuk, hogy énünk megtagadása a körülöttünk élők javáért és boldogságáért adja a rólunk szóló feljegyzések legjavát a mennyei könyvekben.” (Ellen G. White: Boldog otthon, 292–294. o.)

Az apostolok tanítása szerinti engedelmesség követelménye tehát mindkét félre, férfira és nőre egyaránt érvényes. Ugyanaz a lelki indíték, az istenfélelem készteti őket erre. Eközben sajátos szolgálatuk, a házasságon belüli szerepükben meglévő különbözőség érvényesül egymás javára és megmentésére. Jól érzékeltetik ezt az apostoli írásokban található megszólítások is: „ti asszonyok”, „ti férfiak” – ezt és ezt tegyétek meg egymásért, így járuljatok hozzá a közös győzelemhez
, a fizikai vagy sokkal gyakrabban a lelki támadásokkal szemben. És „ketten ellene állhattok annak”.

Mi a célja Istennek a családdal is?

Mi a célja Istennek már a teremtés óta társas kapcsolatainkkal, így a családdal is?

1Móz 2,18 • „…szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt.”

Eféz 5,28–29 • „Úgy kell a férfiaknak szeretni a feleségüket, mint a tulajdon testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte, hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat.”

Egymás kölcsönös segítése, táplálása, ápolása Istentől kapott szolgálatunk. Ez a legjobb iskola a szeretet megtanulására, erre adott és ad követendő példát Krisztus választottaiért, „menyasszonyáért” való fáradozásával. Isten tervei szerint részünk van egymás jellemfejlődésének kimunkálásában. Túl a már e földön megtapasztalható örömökön, amelyekben családi kapcsolataink során részesülhetünk – a szülői, testvéri, házastársi, gyermeki szeretet megtapasztalása –, a legmaradandóbb jó kimunkálására is fel akar használni bennünket Atyánk, egymás javára. „A Krisztus képmására átalakult jellem az egyetlen kincs, amit ebből a világból magunkkal vihetünk… Életünk a fejlődés minden szakaszában tökéletes lehet, mégis, ha Isten szándéka teljesül az életünkben, állandó növekedést tapasztalunk majd.” (Ellen G. White: Gyermeknevelés, 108–109. o.) Mindannyiunknak vannak erősségeink és hiányosságaink is. Isten arra adta a közvetlen emberi kapcsolatokat, hogy a jellemfejlődésünket szolgálhassák. Miközben az általunk méltatlannak ítélt embereket és kellemetlen helyzeteket is megtanuljuk elhordozni, mennyei Atyánk formálja, tisztítja jellemünket. Így hat ránk vissza hit által és szolgálja javunkat minden emberi kapcsolatunk.

„Első fia születése után Énók mélyebb tapasztalatokat szerzett, szorosabb közösségbe jutott Istennel. Még jobban felismerte, hogy Isten gyermekének mi a kötelessége és a felelőssége. Amint látta a gyermek atyja iránti szeretetét, az atyai védelembe vetett egysze­rű bizalmát, érezte fia iránti mélységes, sóvárgó szeretetét, drága leckét tanult meg Isten ember iránti, Fia odaáldozásában megmutatkozó szeretetéről, és arról a bizalomról, amelyet Isten gyermekei mennyei Atyjukba vethetnek… Jusson eszedbe, hogy fiaid és leányaid Isten családjának ifjabb tagjai, akiket gondjaidra bízott, hogy a menny számára oktasd és neveld őket.” (Ellen G. White: Boldog otthon, 136. o.)

Kereszténység a családban

 „Boldogságunk a szeretet, az együttérzés és az egymás iránti előzékenységünk ápolásától függ… Aki otthon keresztény, az mindenütt keresztény.”*

 Miért nélkülözhetetlen Isten segítsége családi kapcsolataink ápolásához?

1Krón 28,9 (vö. Zsolt 139,2–3. 15–16) • „…mert az Úr minden szívbe belát, és minden emberi gondolatot jól ért.”

Zsid 5,2 • „…képes együtt érezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel…”

Zsid 4,15 • „…megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve, hogy nem vétkezett.” (Helyesbített fordítás.)

Egyedül Isten ismeri a teremtményeit. Gondolataikat, indítékaikat csak Õ látja. Az emberi személyiség – lelki és fizikai adottságaival, múltjával és jövőjével, indítékaival és természetével – átláthatatlan titok marad az emberi szem számára. Egyedül Atyánk ismeri genetikai örökségünket, formáltatásunk történetét, sőt a zsoltáros szerint még helyes önismeretre is csak

* Ellen G. White: Boldog otthon, 81. o.

Őáltala jutunk el (Zsolt 139,23–24). Milyen sokfélék is vagyunk! Vajon gondolhatta-e Dániel, hogy mi foglalkoztatja pogány uralkodója gondolatait (Dán. 2,29)? Isten azonban látta, és válaszolt Nabukodonozornak úgy, ahogyan ő is megérthette. Ennek során használta fel Dánielt is üzenete tolmácsolására. Isten segítsége nélkül, anélkül, hogy átéreznénk kicsinységünket, lehetetlen vállalkozás egymásra jó hatással lennünk, akár csak legszűkebb környezetünkben is. De nem csak tudásban, emberismeretben vannak hiányosságaink. Krisztus eljött, és alázattal, önzetlenül azonosult teremtményei sorsával. Küzdelmeiket, kísértéseiket maga is elszenvedte, megízlelte. Ennek az isteni szeretetnek a szemlélése és egyre mélyebb megértése tehet alkalmassá minket az embertársainkkal való értelmes együttélésre. Ezt a lelkületet tanulhatjuk meg az Emberfia Krisztustól, aki soha „nem szemeinek látása szerint ítél” (Ésa 11,3).