Jézus főpapi szolgálata: Bűneink töröltessenek ki a könyvekből, ne a nevünk

 

Jákob hitküzdelme tanulsággal szolgálhat ma is számunkra.

 „Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelés napja az, hogy engesztelés legyen értetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki a népe közül.” (3Móz 23,26–32)

„De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a szívetek dobzódás, részegség és ez élet gondjai miatt, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap! Mert mint egy tőr, úgy lep meg mindeneket, akik az egész föld színén lakoznak. Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Lk 21,34–36)

 

A végidőre vonatkozó próféciákból is csak annyit tudhatunk, hogy Jézus főpapi szolgálata pontosan mikor kezdődött el (1844), és az első szakasza a meghalt igazak felett folyik. Arra azonban nem találunk sem idői, sem eseményhez kötött kijelentést, hogy az élő igazakkal – azaz a Jézus második eljövetelét élve megérő igazakkal – kapcsolatosan mikor kezdődik el az ítélet. „Az Isten háza felett kezdődik” (1Pt 4,17) az ítélet második szakasza. A főpapi szolgálat harmadik szakasza a nagy evangéliumhirdetésre megtért emberek csoportjával zárul. Annyit viszont bizonyosan tudhatunk, hogy a kegyelemidő lejártával, a hét csapás kezdetére már minden ember sorsa örökre eldőlt. Akkor már késő lesz bűneinkre felmentést kérni, illetve azok eltörlésében reménykedni, mivel ekkor már végleg lezárul Krisztus közbenjáró szolgálata. Bűneink eltörléséért már „ma” kell folyamodnunk, „ma, ha az Ő szavát halljátok” (Zsid 3,7).

Sorsunk végső kimenetele minden nappal formálódik.

„Ha Jákób előzőleg nem bánta volna meg a bűnét – azt, hogy csalással szerezte meg az elsőszülöttségi jogot –, az irgalmas Isten nem hallgatta volna meg imáját, és nem őrzi meg életét. Ha a nyomorúság idején Isten népének – aggódása és gyötrődése közben – be nem vallott bűnök jutnának eszébe, összeroskadna. A hívők kétségbeesésükben elveszítenék hitüket, és nem tudnának bizalommal szabadulásért könyörögni Istenhez. Nagyon is tudatában vannak méltatlanságuknak. Nincsenek elrejtett hibáik. Bűneik előttük mentek az ítéletre. Isten eltörölte e bűnöket, és ők már nem is emlékeznek rájuk. Sátán sok emberrel el tudja hitetni, hogy Isten elnézi az apró mulasztásokat. De az Úr – ahogy Jákób esetében megmutatta – semmiképpen nem hagyja jóvá és nem tűri el a gonoszt. Sátán le fogja győzni azokat, akik mentegetik és rejtegetik bűneiket, mert azok bevallatlanul és megbocsátatlanul bent maradnak a mennyei könyvekben. Minél hangzatosabb a hitvallásuk, és minél rangosabb a helyük, Isten annál súlyosabbnak ítéli eljárásukat, és annál biztosabb nagy ellenségük diadala. Akik halogatják az ítéletre való felkészülést, azok nem fognak elkészülni sem a nyomorúság idején, sem később. Esetük reménytelen…

Most van a nagy engesztelési nap. Az Úr azt kívánta, hogy míg a jelképes szolgálat főpapja Izráelért engesztelést végez, az egész nép, bűnbánattal és alázattal sanyargassa meg lelkét előtte, hogy senki „ki ne irtassék a népe közül”. Annak pedig, aki azt akarja, hogy neve bent maradjon az élet könyvében, most, e rövid kegyelmi idő alatt kell bűnbánó szívvel és őszinte megtéréssel megsanyargatnia lelkét Isten előtt. Tartsunk mélységes, lelkiismeretes önvizsgálatot! A léhaságból és felszínességből, amit oly sok állítólagos keresztény megenged magának, ki kell gyógyulni. Súlyos harc vár mindazokra, akik uralomra törő bűnös természetüket igába akarják hajtani. A felkészülés munkája személyes munka. Nem csoportosan fogunk üdvözülni. Az egyik ember tisztasága és odaszentelődése nem ellensúlyozza e tulajdonságok hiányát a másikban. Minden nemzetnek meg kell jelennie Isten ítélőszéke előtt, de Isten minden egyes ember ügyét olyan alaposan vizsgálja meg, mintha rajta kívül nem volna senki más a világon. Mindenkinek a mérce alá kell állnia. Senkin sem maradhat egyetlen folt sem.” (Ellen G. White: Korszakok nyomában, A nyomorúság ideje; A vizsgálati ítélet c. fej.)

A hármas angyali üzenet: HARMADIK ÜZENET

                                    A harmadik angyal

A (Jel 14:9–11) És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, Az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. - versében található harmadik angyal üzenete világos figyelmeztetést tartalmaz: Ne imádjátok a fenevadat és annak képét, és ne vegyétek fel jelét! Ennek az üzenetnek az alapja Jelenések 13. fejezetében található meg. A fenevad a hitehagyó egyházat jelképezi. Ennek a fenevadnak a képét egy második vadállat készíti el, amely az Egyesült Államokat jelképezi. Figyeljük meg Ellen White magyarázatát: „Hogy az Egyesült Államok megformálhassa a fenevad képét, ahhoz a vallási hatalomnak úgy kell a polgári hatalmat irányítania, hogy az egyház az államhatalmat is saját céljainak szolgálatába állítsa” (E.G.W. A nagy küzdelem. 395. o.). 

Az Egyesült Államok több mint 200 éven át a vallásszabadság fellegvára volt. A bibliai prófécia szerint azonban eljön az idő, amikor a vallásszabadság sérülni fog, és egy mozgalom úgy fogja irányítani a kormányt, hogy olyan törvényeket fog elfogadni, amelyek a hitehagyott egyházak kívánságait teljesítik. Ezen kép elkészítésének a végeredménye az intolerancia mindenkivel szemben, aki nem ért egyet azzal, amit ez az egyház/állam egység megkövetel (A nagy küzdelem. 445. o.). 

A fenevad bélyege, a hamis istentiszteleti nap megtartása olyan intézmény, amely világosan kifejezi a fenevad hatalmát. Az egyik egyház azzal kérkedik, hogy a hetednapi nyugalomnapot áthelyezte szombatról vasárnapra. Más egyházak azzal indokolják vasárnapünneplésüket, hogy ez Jézus feltámadásának az emlékezete. Egyik kijelentés sem biblikus. A hitehagyó vallásos vezetők haraggal telnek el, amikor nem tudják megcáfolni a szombatnap szentségét, és a szombatünneplőket üldözni fogják és be fogják börtönözni őket. Ezen események közepette a harmadik angyal üzenetének erőteljes hatása lesz, amikor az emberek látni fogják, hogy a próféciák pontosan úgy teljesednek, ahogyan Isten parancsolatainak megtartói megmondták. Miközben a feszültség növekszik az igazság és a hamisság között, Isten egyházában egy megtisztulás megy végbe. „Amikor közeledik a vihar, sokan, akik hitet tettek a harmadik angyal üzenete mellett, de az igazságnak való engedelmesség híján nem szentelődtek meg, elhagyják helyüket, és az ellenség soraiba lépnek. Mivel egyesülnek a világgal, és azonosulnak szellemével, szinte egészen magukévá teszik a világ szemléletét. És amikor a próba jön, csak a könnyű és népszerű utat tudják választani... Korábbi testvéreik legelkeseredettebb ellenségeivé válnak” (A nagy küzdelem. 541. o.). 

Azok, akik ragaszkodnak Megváltójukhoz, és nem hajlandók feladni a hármas angyali üzenetben található igazságokat, felismerik, hogy Isten erejével kell folytatniuk küldetésüket, az eredményt pedig rá kell hagyniuk. „Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét… Az üzenet nem annyira érveléssel, mint Isten Lelkének mélységes meggyőzése nyomán fog terjedni… Az igazság tisztán láthatóvá válik, és Isten becsületes gyermekei elszakítják a köteleket, amelyek eddig fogva tartották őket… Az igazság ellen szövetkező erőkkel szemben sokan az Úr oldalára állnak” (A nagy küzdelem. 544–545. o.).

 

Testvéreim, amit ma tapasztalunk, az egy ébresztő felhívás, amely arra serkent, hogy figyeljünk Isten Szavára és legyünk készen arra, ami bekövetkezik. Csak akkor leszünk képesek bármit is elérni, ha teljesen Jézusra és a Szentlélek erejére hagyatkozunk. Isten készít bennünket a késői eső kitöltetésére, amely alkalmassá tesz minket arra, hogy fennhangon hirdessük a három angyal életadó üzenetét. Ma arra hívlak, hogy így válaszoljatok Isten hívására: „Igen, Uram! A Te erőddel és hatalmaddal elmegyek, hogy hirdessem a hármas angyali üzenetet. Bárhová küldesz, kész vagyok elmenni.” Ámen.

A hármas angyali üzenet: MÁSODIK ÜZENET

 

 A második angyal

A (Jel 14:8) "És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek."- versében található második angyal üzenetét, amely meghirdeti Babilon bukását, először 1844 nyarán hirdették (E.G.W. A nagy küzdelem. 347. o.). 

Mivel a próféciában ennek az üzenetnek a hirdetését az ítélet prédikálása követi, és mivel az egyházak, amelyeknek ez az üzenet szól, valamikor tiszták voltak, itt Babilon azokra az egyházakra vonatkozik, amelyek elutasították az ítélet figyelmeztetését. Babilon bukásának üzenete megismétlődik (Jel 18:1–4) És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak. És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: - versében is. Isten népéhez szól az üzenet, amely még Babilonban van, hogy jöjjön ki, hogy ne legyen részese bűneinek és ne kapjon a csapásokból, amelyek rászakadnak. Ezért Babilon azokból az egyházakból tevődik össze, amelyek olyan teológiai tévedéseket hirdetnek, amelyeket a középkori egyháztól vettek át. Noha Babilon bukása 1844 nyarán kezdődött el, ez egy fokozatos folyamat, amely nem fejeződik be, míg... 

1) az egyházak el nem utasítják Jelenések 14 hármas üzenetét és el nem fogadják a Sátán által bemutatott hitetést és hazug csodákat; 

2) míg ezek a hitehagyó egyházak teljesen nem egyesülnek a világgal, elfogadva azt, amit a világ elfogad és hisz (E.G.W. A nagy küzdelem. 348–349. o.).

 Ahhoz, hogy Isten népe – amely még mindig Babilonban van – megértse annak sürgető voltát, hogy kijöjjön, meg kell érteniük Babilon bűneit és tévedéseit. Ez óriási felelősséget helyez Isten népére, hogy megvalósítsa küldetését ezen üzenetek hirdetésében. Bár ez a hirdetés heves haragot és heves ellenállást fog kiváltani, amiért úgy mutatjuk be Babilont, amilyen, nekünk keresztény szeretettel és bibliai hitelességgel kell előrehaladnunk, ahogyan elődeink is a múltban teljesítették Isten adta küldetésüket (E.G.W. A nagy küzdelem. 606. o.).