Megingathatatlan, mint Sion hegye

Megismerjék szabadításodat a népek között

(Zsoltár 67:1-8). A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének. (2) Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.) (3) Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között! (4) Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép! (5) Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.) (6) Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép! (7) Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten. Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön! /RÚF/

A Massachusettsi Műszaki Egyetem mérnökei kifejlesztettek egy fekete bevonatot, amitől szinte láthatatlan lesz az azzal borított tárgy. A nanobevonat sokkal sötétebb minden eddig előállított fekete anyagnál, képes elnyelni a látható fény 99.995% százalékát. Az így kezelt tárgyakat még a legerősebb fény sem képes láthatóvá tenni.

A 67. Zsoltár azzal a kéréssel kezdődik, hogy Isten "Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (3) Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!"  (Zsolt 67:2-3) A megváltási tervvel Isten lehetőséget biztosított a bűnösöknek arra, hogy újból közvetlen közelébe kerüljenek sugárzó lényének, dicsősége mégse pusztítsa el őket. Krisztus keresztje által pedig már most, ebben az életben is lehetővé vált, hogy Isten „ránk ragyogtassa arcát”.

Ennél még tovább is megyünk: Isten szándéka, hogy a világon az Ő világosságát tükrözzük. Izrael azt a feladatot kapta, hogy a templom imádság háza legyen minden nép számára: „mind fölviszem szent hegyemre, és megvidámítom őket imádságom házában. Egészen elégő és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon, mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára”! (Ézs 56:7), /ÚRK/

Dávid a zsoltárban emlékeztet: Isten azt akarja, hogy „megismerjék utadat [az Úrét] e földön és szabadításodat [az Úrét] minden nép között”. (Zsolt 67:3, ÚRK) Szomorú, hogy Isten népe annyiszor kudarcot vallott ebben. Vannak sötét fejezetei Izrael történelmének, mint ahogy az elmúlt két évezredben a kereszténységnek is. Mintha mély fekete anyaggal vontuk volna be a szívünket, ami elnyeli, nem tükrözi Isten világosságát.

Időnként úgy gondolunk Isten végidei mozgalmára, mint a lelki utazók VIP várójára, és cseppet sem zavar, hogy a világ többi részének zajos, kényelmetlen helyen kell várakoznia, készületlenül az előttük álló útra. (Jelenések 14). fejezetének maradék egyháza azonban nem álldogál nyugodtan a Sion hegyén Krisztussal, az Ő dicsőségében fürödve, hanem az egész földet körüljárva hívja a világot, hogy menjenek Isten szent hegyére.

(Jel 14:1-20). És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. (2) Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak. (3) És új éneket énekelnek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről. (4) Ők azok, akik nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, akik követik a Bárányt, ahova csak megy, akik áron vétettek meg az emberek közül, Istennek és a Báránynak szánt zsengeként, (5) és szájukban nem találtatott hazugság: ők feddhetetlenek. (6) És láttam, hogy egy másik angyal repül fenn az égen: az örök evangélium volt nála, hogy hirdesse azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; (7) és hatalmas hangon így szólt: Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait! Egy második angyal követte őt, aki így szólt: Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet. (9) Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, (10) az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; (11) gyötrődésük füstje felszáll örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és annak képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. (12) Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét. (13) És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket. (14) És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló. (15) Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön. (16) A felhőn ülő pedig ledobta a sarlóját a földre, és learatták a földet. (17) Egy másik angyal is kijött a mennyei templomból, akinél szintén éles sarló volt. (18) Egy másik angyal is kijött az oltártól, akinek hatalma volt a tűzön, és hatalmas hangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit, mert megértek a szőlőszemek. (19) Az angyal ledobta éles sarlóját a földre, leszüretelte a föld szőlőjét, és belevetette Isten haragjának nagy borsajtójába. (20) Megtaposták a borsajtót a városon kívül, és a borsajtóból vér ömlött ki ezerhatszáz futamnyira, és a lovak zablájáig ért. /RÚF/

Miért közösségi és egyéni kötelességünk is, hogy beszéljünk az embereknek az igazságról, amit annyira szeretünk?

White idézet: Isten értékes előjogokban részesített, hiszen elküldte igazságának világosságát, nektek pedig gyarapítanotok kell ezeket az áldásokat, és hagynotok kell, hogy mások is részesülhessenek belőlük. Kiterjedt misszióterületek vannak a közeletekben, minden nap lehetőségetek van beszélni az embereknek Isten ígéreteiről, alacsony jövedelemért gürcölő, sínylődő lelkeket üdíthettek fel, bátoríthatjátok azokat, akik szegénységgel küzdve csak nehezen tudják biztosítani maguknak létminimumot. Isten gyermekei arra hívattak, hogy dicsőítsék, aki az ő csodálatos világosságára hívott ki a sötétségből, hogy Krisztus képviselői legyenek. Keresniük kell az alkalmat, hogy azokat tanítsák, akik kapcsolatba kerülnek a mindennapi élet problémáinál magasztosabb és szentebb igazságokkal. Ezékiel próféta által így szól az Úr: „És adok rájuk és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.” (Ezék 34:26) – Signs of the Times, 1890. február 3.

Az a legmagasztosabb munka, a legnemesebb erőfeszítés, amit egy ember megtehet, hogy társait Isten Bárányához vezeti. Ó, bárcsak komolyabban vennénk ennek a munkának a fontosságát, mint tettük a múltban! Egyházunk tagjai kezdjenek el dolgozni. Bárcsak Krisztust nyilatkoztatnák ki a gondolataik, szavaik és tetteik! Ha helyesen képviselik Őt, elnyerik az örök élet jutalmát és a mennyei otthont. – The Gospel Herald, 1902. december 10.

Isten minden nemzedék idején elküldte szolgáit, hogy megróják a bűnt a világban és az egyházban. Az emberek azonban kellemes dolgokat akarnak hallani, és nem fogadják szívesen a tiszta, kendőzetlen igazságot. Számos reformátor, amikor elkezdte a munkáját, nagyon óvatosan próbálta az egyház és a nemzet bűneit megdorgálni. Azt remélte, hogy őszinte, keresztény életének példamutatásával vissza tudja vezetni az embereket a bibliai elvekhez. De Isten Lelke megérintette e reformátorokat – mint annak idején Illést, akit egy gonosz király és egy hitehagyó nép bűneinek megfeddésére indított –, és arra kényszerültek, hogy a Biblia világos kijelentéseit prédikálják; azokat az elveket, amelyekről korábban vonakodtak beszélni, most buzgón hirdették, és elmondták, milyen veszély fenyegeti az embereket. Azt tolmácsolták, amit az Úr adott nekik, nem félve a következményektől. És az emberek kénytelenek voltak meghallgatni a figyelmeztetést.

Tehát hangozni fog a harmadik angyal üzenete. Amikor a legnagyobb erővel kell hirdetni, az Úr alázatos követői által fog dolgozni azok értelmét befolyásolva, akik szolgálatára szentelik magukat. – A nagy küzdelem, 606./old.

Bor és vér

(Zsoltár 75:1-11). A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke. (2) Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat. (3) Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok. (4) Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.) (5) A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók! (6) Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen! (7) Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás, hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja. (9) Mert pohár van az Úr kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön. (10) Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének. (11) A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom! /RÚF/

(Mt 26:26-29). Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! (27) Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, (28) mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. (29) De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában. /RÚF/

(Jel 14:9-12). Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, (10) az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; (11) gyötrődésük füstje felszáll örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és annak képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. (12) Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét. /RÚF/

Feltételezések szerint akkor énekelték ezt a zsoltárt, amikor Szanhérib serege csoda folytán megsemmisült (2Krónikák 32. és 2Királyok 19. fejezete). Ez a történet előremutat Jelenések 20. fejezetében a gonoszok végső pusztulására. Isten népe a szent városban lesz igaz Királyával, amikor a gonoszok serege körbeveszi őket, de Isten el fogja pusztítani a támadókat.

A hatalommal való visszaélés lesz az egyik dolog, amit Isten eltöröl az ítélettel. A bűnös ember nem másokért, nem Isten dicsőségére él, hanem csakis önmagáért. Úgy döntött, nem hiszi el, hogy az univerzumban lenne értelem, vagy létezne objektív erkölcsi mérce. Sok szempontból elmondható, hogy ma ennek a következményeivel élünk együtt. Friedrich Nietzsche filozófus érvelése szerint ahhoz, hogy valaminek értelme legyen, nekünk magunknak kell azt kigondolnunk, és úgy kell tennünk, mintha a világmindenség értünk létezne. Lényegében minden ember úgy viselkedik, mintha isten volna.

(Joggal kérdezhetné bárki: Mennyire vált be ez a filozófia Nietzsche számára? Valójában nem nagyon. Az elméje megbomlott. Összeesett az utcán Olaszországban, miután meg akart fékezni egy lovát ütlegelő embert. Élete hátralévő tizenegy évét némán, szellemi leépülésben töltötte, majd 1900-ban meghalt.)

Bármilyen nagyok is a problémák, hívőként reménységben élhetünk. Nem szabad a pillanatnyi események alapján megítélni a jövőt! Könnyű kétségbeesni, látva, hogy a civilizáció oszlopait folyamatosan verik szét istentelen emberek érzései és gondolatai, vagy pedig azoké, akiknek Istenről alkotott nézetei a Bibliától idegenek. Most olyan korban élünk, amikor támadják az erkölcsi értékeket, még azokat az alapvető dolgokat is, mint a férfi és női identitás, legalábbis a világ bizonyos részein. Nyíltan magasztalnak, dicsérnek olyan erkölcstelenségeket, amelyeket azelőtt sokan még privát beszélgetésekben is szégyelltek volna. Ennyire rossz lett a helyzet.

Igyekeznünk kell mások életét jobbá tenni, igaz, de közben ne feledjük: a világ teljes pusztulása, majd pedig természetfeletti újjáteremtése szükséges ahhoz, hogy a dolgok végül helyreálljanak. Miért van ez így?

White idézet: Istennek az a terve, hogy a hívei által nyilatkoztassa ki országa elveit. Ahhoz, hogy jellemük és életük ezen elveket tükrözze, el kell szakadniuk a világi hagyományoktól, szokásoktól és gyakorlatoktól. Minden igyekezetével próbálja önmagához közel vezetni őket, hogy megismertesse velük akaratát. Ugyanaz a célja ma élő népével, mint Izraellel volt, amikor kihozta őket Egyiptomból. Jóságát, irgalmát, igazságosságát és szeretetét látva, amit Isten tanúsít egyháza iránt, a világ betekintést nyer a jellemébe. És ha az Úr törvénye ekképpen mutatkozik meg az emberek életében, akkor még a világ is el fogja ismerni, hogy felsőbbrendű életet élnek, akik szeretik Istent, félik Őt, és minden népénél hűségesebben szolgálják Őt.

– Recreation, Pamphlet 145, 3./old.

Kedves Testvérek! Kerüljetek szoros kapcsolatba hivatásotokban az emberekkel! Emeljétek fel a lesújtottakat. A szerencsétlenségekre úgy tekintsetek, mint titkos áldásokra, a fájdalmakra, mint kegyelmi bizonyságokra. Munkálkodjatok úgy, hogy remény virágozzon ki a kétségbeesés helyén…

„Közel van az Úrnak nagy napja, közel van, és igen siet.” (Sof 1:14) Szeretném minden munkásnak odakiáltani: Hitben menj előre, és az Úr veled lesz! De virrassz és imádkozz! Ebben rejlik eredményed titka. Az erő Istentől jön. Munkálkodj teljesen benne bízva, és ne feledkezz meg arról, hogy a munkatársa vagy. Ő a te segítőd. Tőle származik az erőd. Ő lesz a bölcsességed, igazságosságod, megszentelődésed és megváltásod. Hordozd Krisztus keresztjét, naponta tanulj tőle szelídséget és alázatot. Ő a te vigaszod és felüdülésed. – Az evangélium szolgái, 37-38./old.

A Krisztus iránti engedelmesség minden cselekedete, minden érte való lemondás, minden türelemmel viselt próba, minden kísértések feletti győzelem: előrehaladás a végső győzelem felé vezető úton. Ha elfogadjuk Krisztust vezetőnknek, biztonságosan haladhatunk. Még a legnagyobb bűnösnek sem kell eltévednie. Minden reszkető útkereső tiszta és szent fényben járhat. Bár az ösvény keskeny és olyan szent, hogy bűn nem férhet el rajta, mégis mindenki végigjárhatja, s egyetlen, kételyekkel vívódó, remegő léleknek sem kell elmondania: „Nem törődik velem az Úr.”

Bár az út göröngyös, meredek az emelkedő, jobbról-balról szakadék tátonghat, csapda lappanghat, s noha akkor is tovább kell haladnunk, amikor elfáradtunk, és lehet, hogy harcolnunk kell, mikor bágyadtság vesz rajtunk erőt, ha elcsüggedünk is, reménykednünk kell, mert ha Jézus Krisztus a vezetőnk, végül biztosan elérjük az áhított célt. Maga Krisztus taposta ki előttünk az utat, Ő egyengette el az ösvényt a lábunk előtt. – Gondolatok a hegyibeszédről, 140./old.