Hit által

„Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő, amikor befogadta a kémeket békességgel” (Zsid 11:31. /ÚRK/

 Izrael megkapta a második lehetőséget, hogy belépjen az ígéret földjére, és Józsué komolyan vette ezt a küldetést. Először is tisztában kellett lenniük azzal, mivel is néznek szembe. Kiküldött két kémet, akik értékes információkat hoztak számukra a földről: védelmi rendszer, katonai felkészültség, vízellátás, valamint annak megtudakolása, miként reagálhatnak az ott lakók az inváziós erőkre.

 Néhányan azt gondolhatják, hogy mivel Isten az izraelitáknak adta azt a földet, a továbbiakban a dolog semmilyen erőfeszítést nem igényelt a részükről. Csakhogy az isteni bizonyosság nem írja felül az emberi felelősséget. Izrael másodszor áll Kánaán határán. Az elvárások magasak, és amikor legutóbb ebben a helyzetben voltak, csúfos kudarc lett a vége.

 White idézet: Isten várakozó népe közeledett az órához, mikor az Úr eljövetelével vágyaik, örömeik valóra válhatnak. De az idő újra Jézus eljövetele nélkül múlt el. Nehéz volt újra vállukra emelni a mindennapi élet gondjait, melyekről azt hitték, hogy örökre félretették. Csalódáson esett át a kicsiny nyáj, kiknek hite oly erős és reménye oly magasztos volt, hogy felszabadultnak érezték magukat az Úrban, s Isten ereje és kegyelme oly szilárdan megtartotta őket. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 1. köt., 55./old.

 Krisztus követői nagyon keveset tudnak arról, amivel Sátán és seregei ellenük szövetkeznek. De a mennyben lakó Isten uralkodik eszközei fölött, hogy földi gyermekei véghez tudják vinni az Ő tervét. Az Úr megengedi népe tagjainak, hogy a kísértések tűzpróbájába kerüljenek, de nem azért, mert szívesen nézi szenvedésüket és nyomorúságukat, hanem azért, mert erre a folyamatra szükségük van a végső győzelem érdekében.

 Ki lettünk emelve a világ kőfejtőjéből, hogy Isten igazságának éles vésője az Úr műhelyében előkészítsen arra, hogy elfoglaljuk helyünket az Ő templomában. Ebben a munkafolyamatban a véső és a kalapács el kell végezze feladatát, és csak utána következik a csiszolás. Ne lázadjatok a kegyelem eme művelete ellen. Lehet, hogy durva kő vagy, amellyel sokat kell dolgozni, mígnem arra a helyre kerül, amelyet Isten kijelölt számára. Ne lepődj meg, ha az Úr a próbák kalapácsával és vésőjével faragja le a jellemhibáidat. Ezt a munkát csak Ő végezheti el. Biztos lehetsz benne, hogy egyetlen fölösleges ütést sem mér rád.

 Isten megmutatta nekem, hogy Ő adta gyermekeinek kezébe a keserű poharat, hogy kiigyák tartalmát, s ezáltal megtisztuljanak és megszabaduljanak minden szennytől… Ez a keserű pohár türelem, szenvedés és ima által édesülhet meg… és akik így fogadják ezt el, azok életében eléri az Isten által elvárt hatást, s így az Úr megdicsőül és felmagasztaltatik. Nem jelentéktelen dolog kereszténynek lenni, az Úré lenni, és elnyerni az Ő jóváhagyását.

 Kegyelme elégséges minden próbánkban, noha ezek a próbák sokkal nagyobbak lesznek a korábbiaknál, de ha teljes bizalommal viszonyulunk Istenhez, megállhatunk bármily kísértésben, és az Ő kegyelme által győzhetünk. Fel kell öltöznünk Isten fegyverzetét, és készen kell állnunk minden pillanatban szembeszállni a sötétség hatalmaival. – The Faith I Live By, 317./old.

Légy eredményes és sikeres

 (Józs 1:7-9). Csak légy erős és igen bátor, tartsd meg és teljesítsd mindenben azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. (8) Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. (9) Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz. /RÚF/

(1Móz 24:40). akkor így felelt nekem: Az Úr, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából. /RÚF/

(Zsolt 1:1-3). Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, (2) hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. (3) Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. /RÚF/

(Ézs 53:10). Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az Úr akarata célhoz jut vele. /RÚF/

A héber tsalakh kifejezés (sikeres – (Józs 1:8) magában foglalja a terveink elégedettséggel történő teljesülését, ill. a kedvező körülmények meglétét. A sakal kifejezés (bölcsnek lenni – (Józs 1:8) fordítható eredményesnek, sikeresnek is, de jelentheti még azt, hogy körültekintőnek lenni, bölcsen cselekedni. Gyakran előfordul a szó Jób könyvében, A példabeszédek könyvében, A zsoltárok könyvében, ahol a siker fogalma a „bölcsen cselekedni Isten félelmében” és az „engedelmeskedni Igéjének” gondolathoz kapcsolódik.

 Az itt látottak szerint a siker nem feltétlenül az anyagi előrehaladásban rejlik, miközben a fogalom nem is zárja ki azt. A sikert inkább a lelki értékekkel és alapelvekkel való harmónia meglétében kell látnunk, amelyek Isten teremtésén alapulnak és törvényében fejeződnek ki.

 Valójában az Isten ígéreteiben való bizalom, különösen a hit által történő megváltás és a törvénynek való engedelmesség, nem áll ellentétben egymással. Ugyanannak az érmének a két oldalát jelenítik meg.

(Róm 3:31). Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Semmiképpen! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek. /RÚF/

 Hinni Jézus értünk vállalt engesztelő áldozatában és ugyanakkor abban, hogy ez az Isten törvényének való engedelmességgel szembemegy, hamis és veszélyes gondolat. A törvény és a kegyelem mindig kéz a kézben jár. Csak a törvény szerepének felületes megértése vezethet olyan megállapításhoz, hogy a törvény és a kegyelem ellentmondásban áll.

 Az Ótestamentum írói nagyra becsülték a törvényt, a világosság forrásának tartották.  

(Zsolt 1:2). hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. /RÚF/; 

(Zsolt 119:70, 77, 174). Kövér a szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm. (77) Teljesedjék be rajtam irgalmad, hogy éljek, mert törvényedben gyönyörködöm. (174) Szabadításodra vágyom, Uram, törvényedben gyönyörködöm. /RÚF/

Helyes megközelítéssel és használattal a törvény az ember saját bűnös természetének mélyebb megértéséhez vezet (Róm 7:7), és arra, hogy szükségünk van Krisztus igazságára. 

(Gal 3:24). Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. /RÚF/

White idézet: Tökéletes összhang van a törvény és az evangélium közt. Tökéletes az összhang Isten törvénye és Jézus Krisztus örömüzenete között. „Az Atya és én egy vagyunk” – mondja a nagy Tanító. Krisztus örömüzenete a kegyelem jó híre vagy kedvezése, mely által az ember felszabadulhat a bűn kárhoztatása alól, és képes lehet engedelmességgel adózni Isten törvényének. Az örömüzenet az erkölcsi szabályokra, mint az élet szabályára mutat. A törvény pontos, sohasem eltérő engedelmességkövetelésével szüntelenül az örömüzenetre mutat a bűnbocsánat és béke miatt.

 Isten küldötte mondja: „A törvényt tehát érvénytelenné tegyük a hit által? Távol legyen! Sőt, inkább a törvényt megerősítjük.” S ismét kijelenti, hogy a törvény szent, a parancsolatok igazak és jók. Előírása, hogy legfőbb szeretettel viselkedjünk Isten iránt és egyenlő szeretettel az emberek iránt, nélkülözhetetlen az Isten dicsőségéhez és az ember boldogságához. – Értelem, jellem, egyéniség, 2. köt., 563./old.

 Kegyelmének ajándékait Krisztus által mindenki elnyerheti. Nem kiválasztás, hanem saját döntésük alapján kárhoznak el. Igéjében Isten feltárta az örök életre való kiválasztás feltételeit: parancsolatai iránti engedelmesség a Krisztusba vetett hit által. Isten a törvényével összhangban levő jellemet választja, és aki eléri kívánalmainak normáját, beléphet a dicsőség országába. Krisztus ezt mondta: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet.” (Jn 3:36) „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7:21) A Jelenések könyvében pedig kijelenti: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” (Jel 22:14) Ami pedig az ember üdvösségét illeti, Isten Igéjében a kiválasztásnak ez az egyetlen módja szerepel.

 Minden olyan lélek az örök élet jelöltje, aki félelemmel és rettegéssel munkálkodik üdvösségén. Kiválasztott az, aki felveszi a fegyverzetet, és megharcolja a hit szép harcát. Kiválasztott az, aki vigyáz és imádkozik, aki kutatja a Szentírást, és nem teszi ki magát kísértésnek. Kiválasztott az, akinek a hite állandó, és aki engedelmeskedik az Isten szájából származó minden igének. A megváltás lehetősége mindenki számára készen áll. De a megváltás áldásait csak azok fogják élvezni, akik eleget tettek a feltételeknek. – Pátriárkák és próféták, 207-208./old. 

Légy erős és bátor, tartsd meg a törvényt

 (Józs 1:7-9). Csak légy erős és igen bátor, tartsd meg és teljesítsd mindenben azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. (8) Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. (9) Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz. /RÚF/

 Látszott, hogy a feladat, ami Józsué előtt állt, az emberen túlmutató kihívásokat is magában foglalt. A kánaáni városok falai bevehetetlennek tűntek, a föld lakói pedig jól képzett katonák voltak. Ezzel szemben az izraeliták egyszerű nomádokként éltek, még a legegyszerűbb háborús gépezetekkel sem rendelkeztek, amivel felvehették volna a küzdelmet a megerősített városfalak ellen. A történelmi tanulság az, hogy még az akkor szuperhatalomnak számító Egyiptom sem volt képes megvetni a lábát Kánaánban. Isten felhívása, miszerint légy bátor és erős, nem egyszerűen a harci morál vagy a háborús stratégia megerősítését szolgálta. Bátorságra és erőre volt szükségük, hogy hűségesek maradjanak a Tórához és a speciális követelményekhez, amelyek meghatározták Izraelnek az Úrral meglévő szövetségét.

Ef 6:10-18. (10) Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. (11) Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. (12) Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. (13) Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. (14) Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, (15) sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. (16) Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (17) Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. (18) Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; /RÚF/

 A kereszténység ma, miközben betölti küldetését, amivel Krisztus bízta meg, hasonló kihívásokkal szembesül, mint a nép Józsué idejében: harcolniuk kell saját bűnös természetük ellen, a fejedelemségek és hatalmasságok ellen, korunk sötétségének uralkodói ellen, a gonoszság seregei ellen. Azonban ők is, mint Józsué, biztosak lehetnek Krisztus jelenlétében, ígéretében: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20, ÚRK). Ahogy Józsué esetében Isten támogató jelenléte elég volt arra, hogy elűzze a vezető félelmét, számunkra is elégnek kell lennie, hogy szertefoszlassa a kételyeinket és aggodalmainkat.

 A kihívás számunkra az, hogy jól ismerjük meg Istent, tudjunk bízni benne és az ígéreteiben. Éppen ezért leginkább a személyes kapcsolatra van szükségünk vele.

White idézet: Most Józsué volt Izrael elismert vezetője. Főként mint harcos volt ismeretes, adottságai és erényei különösen értékesek voltak népe történetének eme idejében. Bátor, határozott és kitartó, gyors, meg nem vesztegethető, inkább a rábízottakról gondoskodó, mint a maga előnyét kereső, mindenekelőtt Istenbe vetett élő hittől buzgó – ilyen volt annak a férfiúnak jelleme, akit Isten kiválasztott, hogy Izrael seregeit vezesse az ígéret földjére. A pusztai tartózkodás idején Mózes első tanácsadója volt, és nyugodt, kitartó hűségével, állhatatosságával – mikor mások meginogtak – és határozottságával, mellyel a veszélyben is az igazság mellett állt; – mielőtt még Isten szava elhívta volna erre a tisztségre – már akkor bizonyítékát adta, hogy Mózes utóda lesz.

 Józsué az előtte lévő feladatra nagy aggodalommal és önmagával szembeni bizalmatlansággal tekintett. De félelmeit Isten biztatása eloszlatta: „…amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. …te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt. …Minden helyet, amelyet talpatok érint, néktek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek.” (Józs 1:5-6, 3) A Libánon magaslatáig a messze távolban, a nagy tenger partjáig és keleten az Eufrátesz partjáig minden nekik adatott.

 

Az ígérethez e parancs adatott: „Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz, és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe.” Az Úr utasítása így szólt: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, …attól se jobbra, se balra ne hajolj: mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidban és akkor boldogulsz.” (Józs 1:7-8) – Pátriárkák és próféták, 482./old.

 Sokszor elfelejtjük, hogy munkatársainknak erőre és bátorításra van szükségük. A rendkívüli kellemetlenségek és terhek idején ne feledjétek biztosítani őket szeretetetekről és együttérzésetekről. Mikor imával próbáltok segítségükre sietni, juttassátok el az üzenetet Isten munkásaihoz: „Légy bátor és erős!” (Józs 1:6) – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 7. köt., 185./old.

 A nemzetek nagy uralkodója kijelentette, hogy Mózes nem vezeti be Izrael gyülekezetét az ígéret földjére, és Isten szolgájának buzgó könyörgése sem változtathatta meg ítéletét. Mózes tudta, hogy meg kell halnia. Ennek ellenére egy pillanatra sem szűnt meg gondoskodni Izraelről. Hűségesen igyekezett a közösséget előkészíteni a megígért örökségbe való bevonulásra. Isteni parancsra Mózes és Józsué a sátorhoz ment, miközben a felhőoszlop megállt az ajtó felett. Itt a népet ünnepélyesen Józsué gondjaira bízták. Mózesnek, Izrael vezetőjének munkája befejeződött, de azért még most is belefelejtkezett népének ügyébe. Az egybegyűlt tömeg jelenlétében Mózes Isten nevében utódjának a szent öröm szavait mondja: „Légy erős és bátor, mert te viszed be Izrael fiait arra a földre, amely felől megesküdtem nékik; és én veled leszek.” (5Móz 31:23) Azután a nép véneihez és vezetőihez fordult, ünnepélyes feladatul adta nekik, hogy hűségesen engedelmeskedjenek az Istentől adott utasításoknak. – Pátriárkák és próféták, 469./old.