Érték a nemvárt helyeken

(Józs 2:2-11). De Jerikó királyát figyelmeztették: Vigyázz! Izráeli férfiak jöttek ide az éjjel, hogy kikémleljék az országot. (3) Jerikó királya ezt üzente Ráhábnak: Add ki azokat a férfiakat, akik hozzád érkeztek, és betértek a házadba, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész országot. (4) Az asszony azonban fogta és elrejtette a két férfit, majd ezt mondta: Igaz, hogy betértek hozzám azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók. (5) Kapuzárás idején, amikor besötétedett, eltávoztak. Nem tudom, hová mentek azok a férfiak. Fussatok gyorsan utánuk, mert még utolérhetitek őket! (6) Pedig fölvitte őket a háztetőre, és elbújtatta a lenkóró közé, ami ki volt rakva a háztetőn. (7) A városbeli férfiak ekkor üldözésükre indultak a Jordán gázlóihoz vezető úton. A kaput pedig, amint kimentek az üldözők, bezárták. (8) Mielőtt a kémek lefeküdtek volna, fölment hozzájuk Ráháb a háztetőre, (9) és ezt mondta nekik: Tudom, hogy az Úr nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket miattatok, és máris reszket tőletek ennek a földnek minden lakója. (10) Mert hallottuk, hogyan szárította ki az Úr előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit tettetek a Jordánon túl Szíhónnal és Óggal, az emóriak két királyával, akiket kiirtottatok. (11) Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön! /RÚF/

(Zsid 11:31). Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, amikor a kémeket békességgel befogadta. /RÚF/

(Jak 2:25). Ugyanígy a parázna Ráháb is nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? /RÚF/

Ráháb történetének központi magja, amikor a nő hazudik a kémekről, hogy megmentse őket. Ezzel kapcsolatban meg kell értenünk: a nő végtelenül bűnös társadalomban élt, és végül a sok bűn vezetett Isten azon döntéséhez, hogy megítéli őket. 

(1Móz 15:16). Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be. /RÚF/; 

(3Móz 18:25-28). Így vált tisztátalanná az a föld. Ezért majd számon kérem rajta a bűnét, és ki fogja hányni lakosait az a föld. (26) Ti azonban tartsátok meg rendelkezéseimet és törvényeimet! Ne kövessetek el egyet sem ezek közül az utálatosságok közül, se a közületek való, se a köztetek tartózkodó jövevény. (27) Mert az előttetek fekvő föld lakói elkövették mindezeket az utálatosságokat, azért lett tisztátalanná az a föld. (28) Ne hányjon ki titeket is az a föld, ha tisztátalanná teszitek, ahogyan kihányta az előttetek levő népeket. /RÚF/;

  (5Móz 9:5). Nem a magad igazságáért vagy szíved tisztaságáért mégy be oda, hogy birtokba vedd a földjüket, hanem gonoszságuk miatt űzi ki előled Istened, az Úr ezeket a népeket, hogy teljesítse ígéretét, amelyre esküt tett az Úr atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. /RÚF/

Bár igaz, hogy az Újszövetség dicséri a hitét, a Ráháb tettére vonatkozó újszövetségi hivatkozások gondos elemzése során kiderül, hogy egyik sem helyesli minden tettét, és egyik sem igazolja a hazugságát. (Zsid 11:31) Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő, amikor befogadta a kémeket békességgel. /KAR/ ...elismeri a nő hitét, mivel inkább a kémekre bízta az életét, nem akart a romlott társadalomban élni tovább. (Jak 2:25) Ugyanígy a parázna Ráháb is vajon nem cselekedetekből igazíttatott-e meg, amikor a követeket a házába fogadta, és más úton bocsátotta el őket? /KAR/... dicséri, amiért befogadta a kémeket, illetve elmondta nekik, hogyan térhetnek vissza a népükhöz biztonságban. Ráhábot romlott és bűnös kultúra vette körül, nem is beszélve bűnnel terhelt életéről, de a kegyelmes Isten a hit szikráját pillantotta meg benne, ami által megmenthette az asszonyt. Azt a jót használta fel benne, amit talált – ami megmutatkozott Istenben való hitében és a választásában, hogy Isten népéhez akar tartozni –, de egyszer sem dicsérte meg a cselekedeteit. Értékelte Ráháb kivételes bátorságát, erős hitét és azt, hogy a megváltás közvetítője lett, Izrael Istenét választotta. Amikor az asszony látta, mi történt, kijelentette, hogy „bizony, a ti Istenetek, az Úr az Isten fönn az égben és lenn a földön”! (Józs 2:11), /ÚRK/ Igen különleges azt hallani, amikor egy kánaáni asszony kijelenti, hogy Jahve az egyetlen Isten, különösen ott a tetőn, ahol a pogány vallás követői rendszeresen imáikat ajánlották égi isteneiknek, akikben hittek. A Ráháb által használt kifejezés korábban csak Isten kivételes jogával összefüggésben olvasható, hogy egyedül Ő érdemes az imádatra.

  (2Móz 20:4-5). Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. (5) Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. /RÚF/; 

(5Móz 4:39). Tudd meg azért ma, és szívleld meg: az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön, nincsen más! /RÚF/; 

(5Móz 5:8). Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. /RÚF/

 Szavai arról tanúskodnak, hogy szíve és lelkiismerete elő lett készítve a felismerésre, hogy az izraeliták Istene az egyetlen valódi Isten. Vallástétele azt láttatja, hogy megértette az összefüggést Isten szuverén cselekvése és az ítélet között, ami Jerikóra szakadt. Isten ítéletének fényénél morális döntést hozott, látva, hogy csupán két választása van: vagy folytatja lázadó életét Isten ellen, és így meghal, vagy hittel aláveti magát az Ő akaratának. Azzal, hogy Izrael Istenét választotta, példává vált, miként menekülhettek volna meg Jerikó más lakosai is, ha Izrael Istenéhez fordulnak kegyelemért.

White idézet: Krisztus vezette Izrael fiait pusztai vándorlásuk alatt. Nappal felhőoszlopba, éjjel pedig tűzoszlopba rejtőzve mutatta nekik az utat. Megőrizte őket a puszta veszedelmei között. Elvitte őket az ígéret földjére, és az Istent nem tisztelő népek szeme láttára letelepítette Izraelt, választott népét, az Úr szőlőjét.

 Isten erre a népre bízta kinyilatkoztatásait. Törvénye rendelkezései – az igazság, jogosság és tisztaság örökkévaló elvei – kőfalként vették körül őket. Azért adta népének a törvényt, hogy védőbástyája legyen. Ezeknek az elveknek követése megmentette volna őket a bűnös szokások rontásától. Isten az ország közepébe helyezte szent templomát, mint tornyot a szőlőskertbe.

 Krisztus volt tanítójuk. Miként velük volt a pusztában, itt is tanította őket, és mutatta nekik az utat. Dicsősége ott volt a szent sátorban és a templomban. A frigyládát borító szent fényességben lakott. Nagy szeretetének és türelmének állandóan tanújelét adta.

 Isten azt akarta, hogy dicsérjék és magasztalják népét, az Izraelt. Mindent megadott nekik, ami lelkileg javukat szolgálhatta. Minden lehetőséget megteremtett arra, hogy jellemük olyanná formálódjék, amellyel képviselhetik Őt…

 Ádám és Éva elvesztették az Édent, mert engedetlenek voltak, és Isten megátkozta az egész földet a bűn miatt. De ha Isten népe követte volna a mennyei útmutatást, földje újra termékeny és szép lett volna. Maga tanította őket a talaj megművelésére. Együtt kellett volna működniük vele a helyreállítás munkájában. Isten irányítása mellett egész országuk szemléltető oktatást nyújtott volna a lelki igazságokról. Ahogy a föld a természet törvényeit követve feltárja kincseit, úgy kellett volna a népnek az erkölcsi törvénynek való engedelmességükkel Isten jellemvonásait visszatükröznie. Még a pogányok is elismerték volna az élő Isten szolgáinak és imádóinak felsőbbrendűségét…

 Isten azt akarta, hogy Izrael fiai az egész területet elfoglalják, amelyet kijelölt számukra, és hogy az igaz Isten imádását és szolgálatát megtagadó népeket uralmuktól megfosszák. Jellemének Izrael általi bemutatásával azonban Isten önmagához akarta vonzani az embereket. Népét azzal bízta meg, hogy az evangélium meghívását az egész világra eljuttassa, és az áldozati szolgálat útján Krisztust a népek előtt felmagasztalja, hogy mindenki élhessen, aki feltekint rá. Mindazoknak, akik a kánaánita Ráhábhoz és a moábita Ruthoz hasonlóan felhagyva a bálványimádással az igaz Istent imádják, Isten választott népével kellett volna egyesülniük. Amint Izrael szaporodott, ki kellett volna határait szélesítenie, mígnem birodalma felöleli az egész világot.

 Az irgalmas Isten a maga uralma alá akart vonni minden népet. Azt akarta, hogy a földet öröm és béke töltse be. Az embert boldogságra teremtette, és hő vágya, hogy az emberek szívét a menny békéjével tölthesse be. Azt szeretné, ha földi családja a nagy mennyei családot szimbolizálná. – Krisztus példázatai, 287-290./old. 

A második esély

(4Móz 13:1-2, 25-28, 33). (KÁR) Helyett újfordítás szerin: (4Mózes 12:16). Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort. /RÚF/ 

(4Mózes 13:1, 24-27, 32). Azután így beszélt Mózeshez az Úr. (24) Azt a helyet Eskól-völgynek nevezték el arról a szőlőfürtről, amelyet ott metszettek le Izráel fiai. (25) Negyven nap múlva visszatértek az ország kikémleléséből. (26) Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcseit. (27) Elbeszélésükben ezt mondták neki: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse! (32) És rossz hírét keltették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberből áll. /RÚF/

4Móz 14:1-12. Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel. (2) Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában! (3) Miért akar bevinni minket az Úr arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba? (4) Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba! (5) Ekkor Mózes és Áron arcra borult Izráel közösségének egész gyülekezete előtt. (6) De Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik az országba küldött kémek között voltak, megszaggatták ruhájukat, (7) és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, igen-igen jó föld. (8) Ha az Úr kedvel bennünket, akkor bevisz bennünket arra a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. (9) Csak az Úr ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert a fél fogunkra sem elegek! Tőlük eltávozott oltalmuk, de velünk van az Úr! Ne féljetek tőlük! (10) De az egész közösség azt mondta, hogy meg kell kövezni őket. Akkor megjelent az Úr dicsősége a kijelentés sátra fölött egész Izráelnek, (11) és ezt mondta az Úr Mózesnek: Meddig vesz semmibe engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyet közöttük tettem?! (12) Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek. /RÚF/

(Józs 2:1). Akkor Józsué, Nún fia titokban két kémet küldött Sittímből, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre azt a földet és Jerikót! Azok elmentek, betértek egy Ráháb nevű parázna nő házába, hogy ott töltsék az éjszakát. /RÚF/

„Sittím” volt a hely neve, ahonnan a kémeket kiküldték, ami két negatív epizódra emlékeztet Izrael történetéből. Az első egy másik kémtörténet (l4Mózes 13. fejezete), és ugyanazokat a lényegi elemeket vonultatja fel, mint ez: kémek kiküldése, akik titokban behatolnak az ellenség területére, visszatérnek, majd beszámolnak arról, amit láttak, ill. a döntés a továbbiakról, ami a kémek beszámolója alapján következett. 

(4.Mózes 13. fejezet) /KÁR/ 

(4Mózes 12:16). Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort. /RÚF/ 

4Mózes 13:1-33. Azután így beszélt Mózeshez az Úr: (2) Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet majd Izráel fiainak adok. Mindegyik ősi törzsből egy férfit küldjetek, mind tekintélyes ember legyen. (3) Mózes elküldte őket a Párán-pusztából az Úr parancsa szerint. Valamennyien főemberek voltak Izráelben. (4) Név szerint ezek voltak: Rúben törzséből Sammúa, Zakkúr fia. (5) Simeon törzséből Sáfát, Hórí fia. (6) Júda törzséből Káléb, Jefunne fia. (7) Issakár törzséből Jigál, Jószéf fia. (8) Efraim törzséből Hóséa, Nún fia. (9) Benjámin törzséből Paltí, Ráfú fia. (10) Zebulon törzséből Gaddíél, Szódí fia. (11) A József törzséhez tartozó Manassé-törzsből Gaddí, Szúszí fia. (12) Dán törzséből Ammíél, Gemallí fia. (13) Ásér törzséből Szetúr, Míkáél fia. (14) Naftáli törzséből Nahbí, Vofszí fia. (15) Gád törzséből Geúél, Mákí fia. (16) Így hívták azokat a férfiakat, akiket elküldött Mózes, hogy kémleljék ki az országot. Mózes Hóséát, Nún fiát Józsuénak nevezte el. Úr megszabadít” (17) Amikor elküldte őket Mózes, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, ezt mondta nekik: Menjetek itt a Délvidéken át, föl a hegyvidékre. (18) Nézzétek meg, hogy milyen az a föld, és a rajta lakó nép erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok! (19) Milyen az a föld, amelyen lakik: jó-e vagy rossz? Milyenek a városok, amelyekben lakik: táborfélék vagy megerősített helyek? (20) Milyen a föld: kövér-e vagy sovány, van-e rajta fa vagy nincs? Legyetek bátrak, és hozzatok a föld gyümölcseiből! Akkor éppen az első szőlőfürtök érésének az ideje volt. (21) Elmentek tehát a férfiak, és kikémlelték a földet a Cin-pusztától egészen Rehóbig, a Hamátba vezető útig. (22) A Délvidéken át mentek föl, és Hebrónig jutottak. Anák leszármazottai, Ahíman, Sésaj és Talmaj éltek ott. Hebrón hét évvel korábban épült, mint az egyiptomi Cóan. (23) Amikor eljutottak az Eskól-völgyig, lemetszettek ott egy szőlővesszőt egyetlen szőlőfürttel, amelyet ketten vittek rúdon. Szedtek gránátalmát és fügét is. (24) Azt a helyet Eskól-völgynek nevezték el arról a szőlőfürtről, amelyet ott metszettek le Izráel fiai. (25) Negyven nap múlva visszatértek az ország kikémleléséből. (26) Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcseit. (27) Elbeszélésükben ezt mondták neki: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse! (28) Csakhogy erős nép lakik azon a földön, a városok falakkal vannak megerősítve, és nagyon nagyok, sőt még Anák leszármazottait is láttuk ott! (29) A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, a jebúsziak és az emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig a kánaániak élnek. (30) Bár Káléb csitította a népet, amely Mózes ellen fordult, mert ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert le tudjuk győzni őket, (31) de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem vonulhatunk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk! (32) És rossz hírét keltették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberből áll. (33) Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait: parányi sáskáknak éreztük magunkat, és ők úgy is tekintettek ránk. /RÚF/ 

A másik incidensben, ami itt történt, megmutatkozott Izrael egyik legdacosabb, legbálványozóbb szövetségszegése, amikor Bálám felbujtására moábita nőkkel paráználkodtak és imádták isteneiket

 (4Móz 25:1-3). Amikor Izráel Sittímben tartózkodott, elkezdett a nép paráználkodni Móáb leányaival, (2) mert ezek meghívták a népet isteneik áldozati lakomáira. A nép velük evett, és leborulva imádta azok isteneit, (3) és odaszegődött Izráel Baal-Peórhoz. De haragra gerjedt az Úr Izráel ellen /RÚF/;

  (4Móz 31:16). Hiszen ők csábították hűtlenségre az Úr ellen Izráel fiait Bálám tanácsa szerint Peór kedvéért! Ezért érte csapás az Úr közösségét. /RÚF/

Sittím neve ebben az összefüggésben különösen feszültséggel teljes az egész történet kimenetelét illetően. Vajon megint elbuknak az ígéret földje kapujában? Vagy a régen várt ígéret végre beteljesedik a földdel kapcsolatban?

 (Jn 18:16-18, 25-27). Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtót őrző lánynak, és bevitte Pétert. (17) Az ajtót őrző szolgálólány így szólt Péterhez: Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is? De ő így felelt: Nem vagyok. (18) Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett. (25) Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: Nem az ő tanítványai közül való vagy te is? Ő tagadta, és megint csak azt mondta: Nem vagyok. (26) A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: Nem láttalak én téged vele együtt a kertben? (27) Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. /RÚF/

Jn 21:15-19. Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat! (16) Másodszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus erre ezt mondta neki: Őrizd az én juhaimat! (17) Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat! (18) Bizony, bizony, mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod. (19) Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: Kövess engem! /RÚF/ 

Isten az újabb (sőt több!) esély Istene. A Biblia a második (a többedik!) esélyt hívja kegyelemnek. A kegyelem egyszerűen az, amikor úgy kapunk valamit, hogy nem érdemeltük meg. A Biblia tanítása telve van a kegyelem fogalmával.

 (Róm 5:2). Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk Isten dicsőségében. /RÚF/; 

(Róm 11:6). ha pedig kegyelemből van, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna kegyelem. /RÚF/; 

(Ef 2:8). Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; /RÚF/) 

Isten örömmel ajánlja fel mindenkinek a lehetőséget az új kezdésre. 

(Tit 2:11-14). Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, (12) és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, (13) mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, (14) aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. /RÚF/ 

Péter maga is tapasztalta ezt a kegyelmet, és buzdította a gyülekezetet a kegyelemben való növekedésre. 

(2Pt 3:18). Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban! /RÚF/) 

Ami pedig a legjobb hír: sokkal többet kapunk egy második esélynél, ugye? (Vajon hol lennénk, ha nem így lenne?) 

White idézet: Az az ember, aki elfogadja a tiszta evangéliumot és az általa kínált erőt, meggyógyul bűn okozta betegségeiből. Az Igazság Napja felkél, „és gyógyulás lesz az Ő szárnyai alatt”. (Mal 4:2) A világ semmilyen kincse sem tudja meggyógyítani a megtört szíveket, sem nem képes békét adni a léleknek, sem száműzni a gondot és a betegséget. Hírnév, lángész, talentum mind kevés ahhoz, hogy vigaszt nyújtson a bánatos szívnek, vagy helyrehozza az elhibázott életet. Az embernek csak akkor lehet reménysége, ha Isten él a lelkében. – A nagy Orvos lábnyomán, 114-115./old.

Hit által

„Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő, amikor befogadta a kémeket békességgel” (Zsid 11:31. /ÚRK/

 Izrael megkapta a második lehetőséget, hogy belépjen az ígéret földjére, és Józsué komolyan vette ezt a küldetést. Először is tisztában kellett lenniük azzal, mivel is néznek szembe. Kiküldött két kémet, akik értékes információkat hoztak számukra a földről: védelmi rendszer, katonai felkészültség, vízellátás, valamint annak megtudakolása, miként reagálhatnak az ott lakók az inváziós erőkre.

 Néhányan azt gondolhatják, hogy mivel Isten az izraelitáknak adta azt a földet, a továbbiakban a dolog semmilyen erőfeszítést nem igényelt a részükről. Csakhogy az isteni bizonyosság nem írja felül az emberi felelősséget. Izrael másodszor áll Kánaán határán. Az elvárások magasak, és amikor legutóbb ebben a helyzetben voltak, csúfos kudarc lett a vége.

 White idézet: Isten várakozó népe közeledett az órához, mikor az Úr eljövetelével vágyaik, örömeik valóra válhatnak. De az idő újra Jézus eljövetele nélkül múlt el. Nehéz volt újra vállukra emelni a mindennapi élet gondjait, melyekről azt hitték, hogy örökre félretették. Csalódáson esett át a kicsiny nyáj, kiknek hite oly erős és reménye oly magasztos volt, hogy felszabadultnak érezték magukat az Úrban, s Isten ereje és kegyelme oly szilárdan megtartotta őket. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 1. köt., 55./old.

 Krisztus követői nagyon keveset tudnak arról, amivel Sátán és seregei ellenük szövetkeznek. De a mennyben lakó Isten uralkodik eszközei fölött, hogy földi gyermekei véghez tudják vinni az Ő tervét. Az Úr megengedi népe tagjainak, hogy a kísértések tűzpróbájába kerüljenek, de nem azért, mert szívesen nézi szenvedésüket és nyomorúságukat, hanem azért, mert erre a folyamatra szükségük van a végső győzelem érdekében.

 Ki lettünk emelve a világ kőfejtőjéből, hogy Isten igazságának éles vésője az Úr műhelyében előkészítsen arra, hogy elfoglaljuk helyünket az Ő templomában. Ebben a munkafolyamatban a véső és a kalapács el kell végezze feladatát, és csak utána következik a csiszolás. Ne lázadjatok a kegyelem eme művelete ellen. Lehet, hogy durva kő vagy, amellyel sokat kell dolgozni, mígnem arra a helyre kerül, amelyet Isten kijelölt számára. Ne lepődj meg, ha az Úr a próbák kalapácsával és vésőjével faragja le a jellemhibáidat. Ezt a munkát csak Ő végezheti el. Biztos lehetsz benne, hogy egyetlen fölösleges ütést sem mér rád.

 Isten megmutatta nekem, hogy Ő adta gyermekeinek kezébe a keserű poharat, hogy kiigyák tartalmát, s ezáltal megtisztuljanak és megszabaduljanak minden szennytől… Ez a keserű pohár türelem, szenvedés és ima által édesülhet meg… és akik így fogadják ezt el, azok életében eléri az Isten által elvárt hatást, s így az Úr megdicsőül és felmagasztaltatik. Nem jelentéktelen dolog kereszténynek lenni, az Úré lenni, és elnyerni az Ő jóváhagyását.

 Kegyelme elégséges minden próbánkban, noha ezek a próbák sokkal nagyobbak lesznek a korábbiaknál, de ha teljes bizalommal viszonyulunk Istenhez, megállhatunk bármily kísértésben, és az Ő kegyelme által győzhetünk. Fel kell öltöznünk Isten fegyverzetét, és készen kell állnunk minden pillanatban szembeszállni a sötétség hatalmaival. – The Faith I Live By, 317./old.