Végzetes választás

 (Józs 7:19-21). Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem! (20) Ákán így válaszolt Józsuénak: Valóban én voltam az, aki vétkezett az Úr, Izráel Istene ellen, mert a következőt tettem: (21) megláttam a zsákmány között egy szép sineári köntöst, kétszáz sekel ezüstöt és egy ötven sekel súlyú aranyrudat. Megkívántam és elvettem őket. Ott vannak a sátramban elásva a földbe, az ezüst is alattuk van. /RÚF/

 Két dolgot kért Józsué Ákántól: adjon dicsőséget Istennek, tisztelje Őt, valamint mondja meg őszintén, mit tett. Úgy kellett dicsőséget adnia Istennek, hogy bevallja, mit cselekedett. Az itt használt kifejezés (todah) utalhat hálaadásra 

(Zsolt 26:7). hangos hálaéneket zengve, felsorolva sok csodatettedet. /RÚF/; 

(Ézs 51:3). Bizony, megvigasztalja Siont az Úr, minden romot megvigasztal benne. Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden, kopár földjét, mint az Úr kertje. Boldog örvendezés hangzik majd benne, magasztalás és hangos zsoltárének. /RÚF/; 

(Jer 17:26). És ide járnak majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a Sefélá-alföldről, a hegyvidékről és a Délvidékről mindazok, akik égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot és füstáldozatnak való tömjént hoznak, meg akik hálaáldozatot hoznak az Úr házába. /RÚF/

 ...de bűnvallásra is 

(Ezsd 10:11). Valljátok meg ezt őseitek Istenének, az Úrnak, és cselekedjetek az ő tetszése szerint: váljatok külön az ország népeitől és az idegen asszonyoktól! /RÚF/

 Sajnos a bibliai szöveg nem ad támpontot arra vonatkozólag, hogy Ákán bármilyen jelét mutatta volna az őszinte megtérésnek. Végig abban bízott, hogy nem derülnek ki a dolgok. Makacssága rámutatott megátalkodottan bűnös voltára, amiért Mózes törvénye szerint számára nem volt kegyelem. 

(4Móz 15:27-31). Ha csak egyvalaki követi el a nem szándékos vétket, akkor mutasson be egy egyéves nőstény kecskét vétekáldozatul. (28) A pap pedig végezzen engesztelést az Úr színe előtt azért az emberért, aki nem szándékosan követte el vétkét, hogy engesztelést szerezzen neki, és akkor bocsánatot nyer. (29) Ugyanez a törvény vonatkozzék nálatok a született izráelire és a jövevényre, aki köztetek tartózkodik, ha nem szándékosan vétkezik. (30) De ki kell irtani népe közül azt az embert, akár közületek való, akár jövevény, aki szándékosan követ el valamit, mert az Urat gyalázta meg. (31) Hiszen az Úr igéjét vetette meg, és az ő parancsolatát szegte meg: föltétlenül ki kell irtani az ilyen embert, bűnhődnie kell. /RÚF/

 Ákán szavai (Józs 7:21) versében Ádám és Éva bűnesetére emlékeztetnek. Éva látta (ra’ah), hogy a fa kívánatos (khamad), és végül leszakította (laqakh) annak gyümölcsét (1Móz 3:6). Bűnvallásában Ákán elismeri, hogy látott (ra’ah) a zsákmány közt egy jó babiloni köntöst, 200 sékel ezüstöt és egy aranyrudat. Látva ezeket, megkívánta (khamad) és elvette (laqakh) őket. Hasonlóan Ádám és Éva esetéhez Ákán döntése is megmutatja, hogy a sóvárgás bűne nem más, mint a hitetlenség bűne. Egyfajta vád Isten ellen, hogy nem a legjobbat akarja a teremtményeinek, elzár előlük jó dolgokat, amelyek kizárólag az Istenség birodalmához tartozhatnak.

 Amellett, hogy a szöveg utal őseink bukására, rámutat a Ráháb és Ákán viselkedése között felfedezhető éles kontrasztra is. 

(Józs 2:1-13). Akkor Józsué, Nún fia titokban két kémet küldött Sittímből, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre azt a földet és Jerikót! Azok elmentek, betértek egy Ráháb nevű parázna nő házába, hogy ott töltsék az éjszakát. (2) De Jerikó királyát figyelmeztették: Vigyázz! Izráeli férfiak jöttek ide az éjjel, hogy kikémleljék az országot. (3) Jerikó királya ezt üzente Ráhábnak: Add ki azokat a férfiakat, akik hozzád érkeztek, és betértek a házadba, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész országot. (4) Az asszony azonban fogta és elrejtette a két férfit, majd ezt mondta: Igaz, hogy betértek hozzám azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók. (5) Kapuzárás idején, amikor besötétedett, eltávoztak. Nem tudom, hová mentek azok a férfiak. Fussatok gyorsan utánuk, mert még utolérhetitek őket! (6) Pedig fölvitte őket a háztetőre, és elbújtatta a lenkóró közé, ami ki volt rakva a háztetőn. (7) A városbeli férfiak ekkor üldözésükre indultak a Jordán gázlóihoz vezető úton. A kaput pedig, amint kimentek az üldözők, bezárták. (8) Mielőtt a kémek lefeküdtek volna, fölment hozzájuk Ráháb a háztetőre, (9) és ezt mondta nekik: Tudom, hogy az Úr nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket miattatok, és máris reszket tőletek ennek a földnek minden lakója. (10) Mert hallottuk, hogyan szárította ki az Úr előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit tettetek a Jordánon túl Szíhónnal és Óggal, az emóriak két királyával, akiket kiirtottatok. (11) Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön! (12) Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amilyen irgalommal bántam én veletek, ti is olyan irgalommal bántok majd apám háza népével, és biztos jelét adjátok annak, (13) hogy életben hagyjátok apámat, anyámat, fivéreimet, nővéreimet és minden hozzátartozójukat, és megmentitek életünket a haláltól. /RÚF/

 Az egyik felküldte a kémeket a tetőre, elbújtatta őket a katonák elől, a másik fogta a számára tiltott dolgokat, majd elrejtette azokat Józsué elől. Az egyik kedvességet tanúsított az izraeli kémek iránt és hozzásegítette őket a biztos győzelemhez, a másik kapzsi és kitartó makacsságával bajt hozott Izraelre. Az egyik szövetséget kötött Izraellel, a másik megtörte a Jahvéval kötött szövetséget. Ráháb megmenekült családjával együtt, és Izrael tiszteletre méltó tagjává vált, Ákán halálra kárhoztatta saját magát meg a családját, és a gyalázat példájává vált.

  (Lk 12:15). Azután ezt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg. /RÚF/

 White idézet: Ákán beismerte bűnét, de csak akkor, amikor már túl késő volt ahhoz, hogy vallomása segítsen rajta. Látta Izrael seregeit megveretve csüggedten visszatérni Aitól, és mégsem lépett elő, hogy bűnét beismerje. Látta Józsuét és Izrael véneit olyan fájdalommal a földre borulni, amely sokkal nagyobb volt, semhogy szavakkal kifejezhető lenne. Ha akkor bűnvallomást tesz, némi bűnbánatról tanúskodik, de még mindig hallgatott. Hallotta a kiáltványt, hogy nagy bűnt követtek el, sőt, hallotta annak pontosan megjelölt jellegét; de ajka le volt pecsételve.

 Azután jött az ünnepélyes vizsgálat. Mily rémülettel remegett meg a lelke, mikor rámutattak törzsére, nemzetségére, majd háznépére! De ő még mindig nem tett vallomást, míg Isten ujja végül rá nem mutatott. Amikor már nem titkolhatta tovább bűnét, akkor engedett az igazságnak. Milyen gyakran történnek ehhez hasonló bűnvallomások! Pedig milyen nagy különbség bevallani a tényeket, miután azokat bebizonyították; és megvallani a bűnöket, amelyekről csak mi tudunk és az Isten! Ákán nem tett volna vallomást, ha nem reméli, hogy ezáltal bűneinek következményeit elfordíthatja. De bűnvallomása azt szolgálta, hogy rámutasson büntetése igazságosságára. Ez nem volt igazi bűnbánat, sem összeroppanás, sem elméjének megváltozása, sem a gonosztól való irtózás.

 Ilyen bűnvallomást tesznek a bűnösök, amikor Isten ítélőszéke előtt állnak, miután minden esetet életre vagy halálra eldöntöttek… Ha a menny könyveit megnyitják, a bíró már nem szavakban sorolja fel az emberek bűnét, hanem átható, meggyőző pillantást vet rájuk, és minden tett és az élet minden cselekedete a bűnös emlékezetében élénken megvilágosodik. Akkor már nem lesz arra szükség, hogy mint Józsué napjaiban, a törzstől a ház népéig kikutassák a bűnöst, hanem ki-ki saját ajkával megvallja szégyenét. Az egész világ előtt nyilvánvaló lesz az emberek elől eltitkolt bűn.

 Ha van megvallani való bűnöd, ne tétovázz! Itt az arany alkalom. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1:9) – Conflict and Courage, 121./old.

Ákán bűne

 

Józs 7:16-19. Józsué korán reggel fölkelt, felsorakoztatta Izráel törzseit, és a sorsvetés Júda törzsét jelölte meg. (17) Azután felsorakoztatta Júda nemzetségeit, és a sorsvetés Zerah nemzetségét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Zerah nemzetségéből a családfőket, és a sorsvetés Zabdít jelölte meg. (18) Amikor az ő családjának a férfiait sorakoztatta fel, a sorsvetés a Júda törzséből való Ákánt, Karmí fiát, Zabdí unokáját, Zerah dédunokáját jelölte meg. (19) Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem! /RÚF/

 Isten ahelyett, hogy kimondaná, ki volt a vétkes, egy eljárást kezdeményez, amely rámutat az igazságosságára és a kegyelmére. Miután elmagyarázza a népnek, miért vesztettek a csatában, majd megszentelődésre hívja őket 

(Józs 7:13). Kelj föl, szenteld meg a népet, és ezt mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra! Mert így szól az Úr, Izráel Istene: Kiirtanivaló van közötted, Izráel! Nem tudtok megállni ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok magatok közül a kiirtanivalót. /RÚF/,

... időt ad a tisztázási procedúra kihirdetése és lefolytatása között, hogy Ákán elgondolkodhasson azon, mit tett, megtérjen és bevallja bűnét. Ehhez hasonlóan a családjának is megadja a lehetőséget (amennyiben tudnak a történtekről), hogy döntsenek, beállnak-e a fedősztori mögé, vagy elutasítják, hogy cinkosok legyenek, ahogy Kóré fiai, akik megtagadták, hogy apjuk mellé álljanak, és ezzel elkerülték a pusztulást. 

(4Móz 16:23-33). Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr: (24) Mondd meg a közösségnek: Menjetek el Kórah, Dátán és Abírám hajlékának a környékéről! (25) Mózes fölkelt, és odament Dátánhoz és Abírámhoz. Vele mentek Izráel vénei is. (26) Így szólt a közösséghez: Távozzatok ezeknek a bűnös embereknek a sátraitól, semmijüket se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő vétkeik miatt! (27) El is mentek Kórah, Dátán és Abírám hajlékának a környékéről. Dátán és Abírám pedig kimentek, és odaálltak sátraik bejáratához feleségeikkel, fiaikkal és kicsiny gyermekeikkel együtt. (28) Akkor ezt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem ezeknek a dolgoknak a véghezvitelére, és hogy nem magamtól cselekszem: (29) Ha úgy halnak meg ezek, ahogy a többi ember szokott, és ha az lesz a sorsuk, ami bárki mással megtörténhetne, akkor nem az Úr küldött engem. (30) De ha az Úr valami rendkívüli dolgot visz véghez, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket mindenükkel együtt, és elevenen szállnak le a holtak hazájába, akkor majd megtudjátok, hogy ezek az emberek semmibe vették az Urat. (31) Alig mondta ki Mózes ezeket a szavakat, meghasadt alattuk a föld. (32) Megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével együtt, meg Kórah összes emberét mindenükkel, amijük csak volt. (33) Elevenen szálltak le a holtak hazájába mindenükkel együtt, és betemette őket a föld. Így vesztek ki a gyülekezetből. /RÚF/; 

(4Móz 26:11). De Kórah fiai nem haltak meg. /RÚF/

 A kényszerhelyzet megoldása az ellenkező irányba halad: a közösségi bűn megszűnik, a bűn egy szinttel lejjebb jut, egy törzsre, majd egy nagycsaládra, abból egy háztartásra mutat, onnan pedig személyekre. A törvénysértő személye kiderül, de a folyamat tisztázza az ártatlant is. Ez igen fontos része az aprólékos törvényes eljárásnak, amelyben maga Isten a tanú Ákán leplezett bűnei felfedése kapcsán. Az olvasó szinte tapintja a feszültséget, miközben Ákán egyre inkább bekerül a figyelem középpontjába. Ki ne lepődne meg ennek az embernek a makacsságán, aki végig azt reméli, hogy nem leplezik le?! Semmi sem maradhat rejtve Isten átható tekintete előtt 

(2Krón 16:9). Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed! /RÚF/; 

(Zsolt 139:1-16). A karmesternek: Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. (2) Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. (3) Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. (4) Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. (5) Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. (6) Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. (7) Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? (8) Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. (9) Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, (10) kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. (11) Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: (12) a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. (13) Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. (14) Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. (15) Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. (16) Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. /RÚF/

, aki látja, mit rejt az ember szíve

(1Sám 16:7). De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. /RÚF/; Péld 5:21. Hiszen az Úr látja az ember útjait, és figyeli minden lépését. /RÚF/; Jer 17:10. Én, az Úr vagyok a szívek ismerője, a vesék vizsgálója, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek gyümölcse szerint megérdemli. /RÚF/)

 Figyeljük meg, miként szólítja meg őt Józsué: „fiam.” A kifejezés nemcsak arra mutat rá, hogy Józsué idősebb és vezető, de arra is, ahogy a nagy harcos az igazságtételhez hozzááll. Szíve tele volt könyörülettel Ákán iránt, miközben őt jelölték ki a törvényszegő feletti ítélet végrehajtására. Viselkedésével ismét előremutat annak az érzékenységére, kedvességére és szeretetére, aki „sosem volt durva, sosem szólt szükségtelenül egyetlen szigorú szót sem, sosem okozott szükségtelenül fájdalmat érzékeny lelkeknek…, [miközben] félelem nélkül leplezte le a képmutatást, a hitetlenséget, a bűnt, de súlyos feddéseit fátyolos hangon mondta” (Ellen G. White: Jézus élete, 291. o.)

 White idézet: Ákán addig ápolta szívében a kapzsiságot és a csalást, mígnem a bűnnel szembeni érzékenysége megkopott, s így a kísértés könnyű prédájává vált. Akik megmaradnak egy már elkövetett bűnben, másodszor is könnyen legyőzetnek. A bűn első áthágása ajtót nyit a kísértő előtt, aki aztán fokozatosan leépít minden ellenállást, és beveszi a lélek erődjét. Ákán hallotta az ismételt figyelmeztetéseket a kapzsiság bűne ellen. Isten határozott és érthető törvénye tiltja a lopást és a csalást, ő mégis tovább ápolta a bűnt. Mivel tettére nem derült fény, és nem feddték meg nyilvánosan, egyre bátrabbá vált; a figyelmeztetések egyre kevesebb hatást gyakoroltak rá, mígnem a sötétség láncai megkötözték a lelkét.

 Egyetlen ember bűne szégyent, verséget és halált hozott Izraelre. A pajzs, ami oltalmazta őket a csatában, vissza lett vonva. A magukat keresztényeknek vallók által dédelgetett és gyakorolt bűnök Isten nemtetszését váltják ki az egész gyülekezetre nézve…

 Az egyháznak leginkább nem attól a befolyástól kell tartania, amit némely hitetlenek, és a lázongók nyíltan gyakorolnak, hanem azokétól, akik bár vallják Krisztust, mégsem kitartók. Miattuk marad el Isten áldása, ők gyengítik a gyülekezetet, és hoznak rá nehezen lemosható szégyent…

 A kereszténységet nem csak szombaton kell fitogtatni és csak a szent helyen megélni, hanem a hét minden napján és mindenütt. El kell ismerni és tiszteletben kell tartani a kereszténység elvárásait a műhelyben, otthon, a testvérekkel és a világiakkal kötött üzleti ügyekben is…

 Jobb meghalni, mint vétkezni, jobb nélkülözni, mint becsapni másokat, jobb éhezni, mint hazudni. Minden megkísértettnek a következő szavakkal kellene reagálnia Sátán kísértéseire: „Mind boldog az, aki féli az Urat; aki az ő utaiban jár! Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy, és jól van dolgod”. (Zsolt 128:1-2) – Conflict and Courage, 119./old.

 Egyetlen ember bűnbe miatt Izraelt legyőzte az ellenség. Ebben az esetben többre lett volna szükség az imánál. Fel kellett volna kelniük és meg kellett volna tisztítaniuk Izrael táborát.

 Gondolkoztál-e azon, vajon miért részesültek büntetésben Ákán rokonai is? Azért, mert nem Isten törvénye alapján lettek tanítva és nevelve. Ákán szülei szabad szellemben nevelték gyermeküket, hogy ne hallgasson az Úr szavára; életelvei pedig oda vezették, hogy saját gyermekeit is helytelenül nevelte… A büntetés… igazolja, hogy mindannyian részt vettek a bűnben.

 Ákán története ünnepélyes leckét nyújt számunkra arról, hogy egyetlen ember bűne miatt Isten nemtetszését fogja kifejezni egy egész népre, mígnem fel nem fedik és meg nem büntetik a törvénytelenséget. A bűn természeténél fogva romba dönt. Egy halálos leprával fertőzött ember ezreket megfertőzhet. A felelős beosztásban levők, a nép felügyelői méltatlanok a bizalomra, ha nem kutatják és nem dorgálják meg hűséggel a bűnt…

 Az isteni szeretet sosem fog a bűn elkendőzésére vezetni, nem fog kifogásokat találni a meg nem vallott bűnökre… A bűn behálózza minden cselekedetünket, gondolatunkat és érzelmünket. Valósággal követ bennünket, és megérinti legrejtettebb indítékainkat. Ha az emberek engednek a bűnnek, oda jutnak, hogy könnyelműen kezdik kezelni Isten törvényét. Sokan titkolják bűneiket embertársaik elől, és azzal áltatják magukat, hogy Isten valójában nem is veszi szigorúan a bűnt. Csakhogy az isteni törvény az igazság legnagyobb mércéje, amihez minden cselekedetet mérni kell az életben, és egy napon majd elhozza ítéletét minden cselekedetre, és minden rejtett dolgot megítél, legyen szó jóságról vagy gonoszságról. A szív tisztasága az élet tisztaságát fogja eredményezni. Hasztalan kifogást keresni a bűnre. Ki állhat ki a bűnös mellett, amikor Isten vádolja őt? – Conflict and Courage, 120./old.

A szövetséges viszony megsértése

(Józsué 7:1-26). De Izráel fiai hűtlenül bántak a kiirtásra rendelt dolgokkal, mert a Júda törzséből való Ákán, Karmí fia, Zabdí unokája, Zerah dédunokája elvett a kiirtandó dolgokból. Ezért föllángolt az Úr haragja Izráel fiai ellen. (2) Józsué ugyanis néhány férfit küldött Jerikóból Ajba, amely Bét-Áven mellett van, Bételtől keletre, és azt mondta nekik: Menjetek, és nézzetek körül azon a földön! A férfiak elmentek, és kikémlelték Ajt. (3) Amikor visszatértek Józsuéhoz, azt mondták neki: Ne vonuljon föl az egész nép. Csak két- vagy háromezer ember vonuljon föl, azok is megverik Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, mert kevesen vannak azok. (4) Fölvonultak tehát oda a népből mintegy háromezren, de megfutamodtak az ajbeliek elől. (5) Megöltek közülük az ajbeliek mintegy harminchat embert, üldözték őket a kaputól egészen Sebárimig, és megverték őket a lejtőn. Ekkor valósággal megdermedt a nép szíve, és elvesztette minden bátorságát. (6) Józsué pedig megszaggatta ruháját, arccal a földre borult az Úr ládája előtt, és úgy maradt estig Izráel véneivel együtt. A fejükre port hintettek. (7) Akkor ezt mondta Józsué: Jaj, Uram, Uram! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak úgy határoztunk volna, hogy a Jordánon túl maradunk! (8) Ó, Uram! Mit mondjak most, hogy Izráel máris megfutamodott ellenségei elől? (9) Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, akkor körülfognak bennünket, és még a nevünket is kiirtják a földről. Mit teszel akkor a te nagy nevedért? (10) Az Úr azt felelte Józsuénak: Kelj föl! Miért fekszel ott, arccal a földre borulva? (11) Vétkezett Izráel, megszegték szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtásra szánt dolgokból, ellopták, és titokban a holmijuk közé tették. (12) Azért nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben, és azért futamodtak meg ellenségeik elől, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtanivalót! (13) Kelj föl, szenteld meg a népet, és ezt mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra! Mert így szól az Úr, Izráel Istene: Kiirtanivaló van közötted, Izráel! Nem tudtok megállni ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok magatok közül a kiirtanivalót. (14) Jöjjetek ide reggel törzsenként. Abból a törzsből, amelyet sorsvetés útján megjelöl az Úr, jöjjenek ide a nemzetségek. Abból a nemzetségből, amelyet megjelöl az Úr, jöjjenek ide a családok. Abból a családból, amelyet megjelöl az Úr, jöjjenek ide a férfiak. (15) Akit azután kiirtandónak jelöl ki, azt meg kell égetni mindenével együtt, mert megszegte az Úr szövetségét, és gyalázatos dolgot követett el Izráelben. (16) Józsué korán reggel fölkelt, felsorakoztatta Izráel törzseit, és a sorsvetés Júda törzsét jelölte meg. (17) Azután felsorakoztatta Júda nemzetségeit, és a sorsvetés Zerah nemzetségét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Zerah nemzetségéből a családfőket, és a sorsvetés Zabdít jelölte meg. (18) Amikor az ő családjának a férfiait sorakoztatta fel, a sorsvetés a Júda törzséből való Ákánt, Karmí fiát, Zabdí unokáját, Zerah dédunokáját jelölte meg. (19) Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem! (20) Ákán így válaszolt Józsuénak: Valóban én voltam az, aki vétkezett az Úr, Izráel Istene ellen, mert a következőt tettem: (21) megláttam a zsákmány között egy szép sineári köntöst, kétszáz sekel ezüstöt és egy ötven sekel súlyú aranyrudat. Megkívántam és elvettem őket. Ott vannak a sátramban elásva a földbe, az ezüst is alattuk van. (22) Ekkor Józsué követeket küldött, akik elfutottak a sátorba. És csakugyan el volt ásva mindez a sátrában, és az ezüst is alatta volt. (23) Előhozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izráel fiaihoz, és odatették az Úr színe elé. (24) Józsué pedig fogta Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst, az aranyrudat, fiait és leányait, marháit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét. Vele volt egész Izráel, és elvitték őket az Ákór-völgybe. (25) Ott ezt mondta Józsué: Szerencsétlenséget hoztál ránk! Fordítsa az Úr ezt a szerencsétlenséget most rád! És megkövezte őket egész Izráel, majd elégették őket. Így kövezték meg őket. (26) Azután nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig megvan. Ekkor megszűnt az Úr izzó haragja. Ezért nevezik azt a helyet Ákór-völgynek mind a mai napig. /RÚF/

 Érdekes megfigyelni, hogy az olvasó már az elején tudja Jahve haragjának okát, valamint az elkövető nevét. Így az Ákán vétkének leleplezéséről szóló történet feszültségét az olvasó, valamint Józsué és az izraeliták nézőpontja közötti feszültség adja. Az Ószövetség számos más fejezetéhez hasonlóan Józsué 7 fejezete is khiasztikus szerkezetű. A központi, csúcspontot jelentő szakasz arra a kérdésre ad választ, hogy miért nem tudták az izraeliták első próbálkozásra meghódítani Ait.

 Két fő oka volt annak, hogy Izrael vereséget szenvedett ennél a városnál: Ákán bűne és az izraeliták túlzott bizalma saját erejükben. Ez utóbbi abból fakadt, hogy az Ai elleni támadás előtt nem kérdezték meg az Úr szándékát, valamint alábecsülték az ellenség erejét.

 (Józs 7:1, 11-13) alapján láthatjuk, hogy bár Ákán volt a felelős a parancs megszegésének alattomos cselekedetéért, tettének következményeit az egész nemzet megszenvedte. Isten fokozatosan mutatta be Ákán bűnének súlyosságát a 11 versben a „még” vagy „is” határozószó halmozott használatával (héber gam – ez a magyar fordításokban nem jön át szó szerint – a fordító). Először a bűnre a leggyakrabban utaló szót használta: khata. Majd a vétek elkövetését öt másik, még speciálisabb szó írja le, amelyet mindig a gam határozószó vezet be:

1) abar, azaz még át is lépni, át is hágni,

2) még az elpusztításra szánt dolgokból (kherem) is elvenni (laqakh),

3) még lopni is (ganab),

4) még be is csapni (kakhash) és

5) még a lopott kherem-et is a dolgaik közé tenni (sim).

 Az Isten és a nép közötti szövetségbe Izrael kettős módon, egyénileg és közösségileg is belép. A szövetség értelmében Izrael úgy jelenik meg, mint Isten választott népének oszthatatlan egysége; ezért egy ember vagy egy csoport bűnéért az egész népet bűntudat terheli. Miként az Úr kijelentette: „Vétkezett Izráel, és áthágták szövetségemet is, amelyet parancsoltam nekik” (Józs 7:11), /ÚRK/

White idézet: Isten pontosan megmondta, hogy mit gondol Jerikó felől, nehogy népének megtetsszenek a dolgok, melyeket a város lakói imádtak, nehogy elidegenedjék szívük Istentől. A legszabatosabb parancsokkal óvta népét, s annak ellenére, hogy Józsué ünnepélyes komolysággal intette őket Isten szavával, Ákán azt merészelte, hogy megszegte a parancsot. A másé kívánása arra vezette, hogy eltulajdonította a kincseket, melyek érintését is megtiltotta Isten, mert átka nehezedett rájuk. S e bűne miatt Isten Izraelje olyan erőtlen volt ellenségei előtt, mint a ma született gyermek.

 Súlyos gyász nehezedett Józsuéra és Izrael véneire. Porba sújtott alázattal borultak Isten szövetségládája elé, mert az Úr megharagudott népére. Ott imádkoztak és sírtak Isten előtt. Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Kelj fel! Miért is borulsz te arcra? Vétkezett Izrael, és áthágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nekik, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak. Ezért nem bírtak megállni Izrael fiai az ő ellenségük előtt, hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottá lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a nekem szentelt dolgot.” – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 3. köt., 264./old.

 Aki kereszténynek vallja magát, de nincs benne igazi kegyesség, hamis világosságot sugároz, és téves irányt mutat… Az ilyenek nem gyakorolják az igazság elveit, amelyeket állításuk szerint hisznek, miközben saját bűneiket és tévedéseiket alábecsülik. Amikor Ákán ellopta az aranyvesszőt és a babiloni köntöst, jelentéktelen dolognak tartotta tettét…

 Egyetlen ember bűne miatt az Úr visszavonta jelenlétét az egész Izraeltől. Az Úr nem tudott küzdeni értük a bűn jelenlétében. Izrael Ai városa ellen vonult, de vereséget szenvedett…

 A szégyenteljes vereség után „Józsué pedig megszaggatá az ő ruháit, és földre borula arccal az Úrnak ládája előtt mind estvéig, ő és Izrael vénei, és port hintének a fejükre. És monda Józsué: Ah, Uram, Istenem! Miért is hozád által ezt a népet a Jordánon, hogyha az emoreus kezébe adsz minket, hogy elveszítsen? Vajha úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna túl a Jordánon! Ó, Uram! Mit mondjak, miután meghátrált Izrael az ő ellenségei előtt? Ha meghallják a kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért?”

 Aki lelki tisztánlátással rendelkezik, Józsué imájából megértheti, hogy amit Ákán csekélységnek tartott, valójában hatalmas nyugtalanságot és szomorúságot okozott Izrael felelős férfijai számára… A vétkes Ákán azonban nem érezte ezt a terhet, sőt, könnyelműen vette a dolgot.– Christ Triumphant, 137./old.