Fény a sötétben

„Zúgolódás és kételkedés nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és tiszták legyetek, Isten szeplőtlen gyermekei az elferdült és elvetemedett nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban.” (Fil 2:14-15), /ÚRK/

Isten meghagyta a hébereknek, hogy engedelmeskedjenek, „Mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmetek a népek előtt, akik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet”! (5Móz 4:6)

Évszázadokkal később Jézus kijelentette: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága”. (Jn 8:12)

Még ezt is mondta: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város”. (Mt 5:14)

Hogyan válhatunk mi ilyen világossággá? Csakis úgy, ha szoros kapcsolatban maradunk az igazi világossággal, „amely megvilágosít minden embert”. (Jn 1:9)

Filippi 2. fejezetében ez áll: „Ezért Isten is felmagasztalta őt, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon… és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”. (Fil 2:9-11), /ÚRK/

A menny világossága és hatalma mindannyiunk számára elérhető, akik átadtuk az életünket Jézusnak. Csakhogy gyakran azt várjuk Istentől, hogy mindent Ő tegyen meg, vagy pedig a saját elgondolásaink és terveink állják utunkat. Éppen ezért számunkra is annyira időszerűek Pálnak a filippibelieknek írt szavai.

White idézet: A példázatbeli okos szüzek lámpájukhoz tartalék olajat is hoztak. Lámpájuk lángja fényben égett a várakozás egész ideje alatt, és növelte a vőlegény tiszteletére gyújtott világosságot. A fény szétáradt a sötétben, és fokozta a világosságot, amely a vőlegény házához, a menyegzői ünnepséghez vezető útra hullott.

Krisztus követőinek is fényt kell árasztaniuk a sötét világban. A Szentlélek fényt sugároz Isten Igéjéből, és ez a világosság átformálja annak életét, aki befogadja. A Szentlélek az emberi szívekbe plántálja az Ige elveit, és kialakítja bennük Isten tulajdonságait. Krisztus dicsősége fényének – Krisztus jellemének – vissza kell tükröződnie követőiben. Így dicsőítik meg Istent, és világítják a Vőlegény házához, Isten városához, a Bárány menyegzői vacsorájához vezető utat.

A vőlegény éjfélkor – a legsötétebb órában – jött. Krisztus is a föld történelmének legsötétebb szakaszában jön el. A Szentírás Noé és Lót korával szemlélteti azokat az állapotokat, amelyek Isten Fia eljövetele előtt a világban uralkodnak. A Szentírás megjövendöli, hogy abban az időben Sátán minden hatalmával és „a gonoszságnak minden csalárdságával” (2Thessz 2:9-10) fog dolgozni. Munkájáról félreérthetetlenül árulkodik a rohamosan fokozódó sötétség, az utolsó napok sokféle tévelygése, eretneksége és csalása. Sátán nemcsak a világot ejti fogságba, de megtéveszti azokat az egyházakat is, amelyek Jézus Krisztus egyházának vallják magukat. A nagy hitehagyás olyan mélységessé fajul, mint az éjfél sötétsége; áthatolhatatlanná, mint a szőrzsák. Isten népe számára ez a próbák, a könnyhullatás, az igazságért való üldözés éjszakája lesz. De a sötét éjszakában felragyog Isten világossága.

Isten „a sötétségből világosságot” sugároztat (2Kor 4:6). Ő mondta: „Legyen világosság: és lőn világosság.” (1Móz 1:2-3) A lelki sötétség éjszakájában ugyanígy szól. Népének pedig ezt mondja: „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.” (Ézs 60:1)

„Ímé, sötétség borítja a földet – kijelenti a Szentírás –, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.” (Ézs 60:2) – Krisztusi élet, 211./old., július 16.

A kegyesség titka

 

A Biblia ismert verse (1Kor 8:2): „Ha pedig valaki azt hiszi, hogy ismer valamit, az még nem ismerte meg úgy, ahogyan ismernie kell” /ÚRK/.

 Nincs olyan téma, amiről mindent tudnánk, mindenről tanulhatunk még valamit. Mennyivel inkább igaz ez a Szentháromsággal és a testet öltéssel kapcsolatos örök igazságok terén! Pál gyakran utal arra, hogy Krisztus csodálatra méltó módon leereszkedett, amikor emberré lett. Ezt a témát még az örökkévalóságon át sem meríthetjük ki teljese.

(Róm 8:3). Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor bűnért való áldozatként tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, /RÚF/

(Zsid 2:14-18). Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, (15) és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. (16) Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám utódait karolja fel. (17) Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. (18) Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek. /RÚF/

Zsid 4:15. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. /RÚF/

 Hogyan válhatott a Szentlélek által Isten örök Fia Isten-emberré Mária méhében? (Lk 1:35). Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. /RÚF/ Felfoghatatlan, hogyan lehetett hirtelen véges, halandó emberré az, aki végtelen és örökkévaló. Lényegében ezt nevezi Pál úgy, hogy „a kegyesség titka”. (1Tim 3:16), /ÚRK/

 Filippi 2. fejezetének gyönyörű himnuszában az apostol még részletesebben taglalja Krisztus leereszkedésének egyes szempontjait:

(Filippi 2:1-30). Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, (2) akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. (3) Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; (4) és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. (5) Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: (6) aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, (7) hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; (8) megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. (9) Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, (10) hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; (11) és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (12) Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, (13) mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. (14) Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, (15) hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, (16) ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. (17) Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; (18) de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt! (19) Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjam, miután megtudtam, mi van veletek. (20) Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; (21) mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig Krisztus Jézuséval. (22) De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumért. (23) Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt meglátom, hogyan alakulnak dolgaim. (24) De bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan elmegyek. (25) Szükségesnek tartottam azonban, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen, (26) mivel vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy beteg. (27) Meg is betegedett halálosan, de Isten megkönyörült rajta, sőt nemcsak rajta, hanem énrajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne következzék. (28) Hamarabb elküldöm tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam. (29) Fogadjátok az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket, (30) mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgáljon nálam. /RÚF/

 „Isten formájában volt” (Fil 2:6), /ÚRK/. A görög morphé („forma”) Jézus isteni természetére utal, arra, hogy egyenlő volt az Atyával. (Jn 1:1). Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. /RÚF/

•   „önmagát megüresítette” (Fil 2:7), /ÚRK/. Lélegzetelállító titok: Jézus megüresítette önmagát isteni előjogaitól, hogy igazán emberré legyen, és megkísértetett mindenben.

•   „megalázta magát” (Fil 2:8). Amikor Jézus felvette az emberi természetet, a világmindenség Urából szolgává lett. Ez éppen az ellenkezője annak, amire Lucifer törekedett.

•   „halálig, még pedig a keresztfának haláláig” (Fil 2:8). Nem létezett szégyenletesebb halálnem annál, amit Jézus vállalt, amit a „békesség tanácsában” eltervezett az Atyával együtt. 

(Zak 6:13). Ő fogja felépíteni az Úr templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik. Egy pap is lesz mellette a trónon, és békés egyetértés lesz kettőjük között. /RÚF/). Erre mutatott rá Mózes, amikor felemelte a rézkígyót 

(4Móz 21:9). Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.  /RÚF/;

  (Jn 3:14). És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, /RÚF/. 

(2Kor 5:21) Jézus „bűnné” lett értünk, „hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne"

 White idézet: Amikor fel lett kínálva az emberiség számára ez a csodálatos, felbecsülhetetlen Ajándék, az egész világegyetem megrendülten próbálta megérteni Isten felfoghatatlan szeretetét, amivel szeretné az embereket a kapott Ajándék értékéhez mért hálára ébreszteni. Vajon mi, akikért Krisztus az életét adta, továbbra is ingadozni fogunk két különböző vélemény között? Csupán jelentéktelen részét adjuk vissza az Istentől kölcsön kapott képeségeinknek és erőinknek? Hogyan tehetjük ezt, ha tudjuk, hogy a menny Fejedelme levetette királyi palástját és koronáját, és látva az emberiség védtelen sorsát, lejött a földre, hogy emberi testben tegye lehetővé az emberiség egyesülését az Istenséggel?

 Szegénnyé lett érettünk, hogy megszerezze számunkra a mennyei kincset, ami „igen-igen nagy örök dicsőséget szerez”. (2Kor 4:17) Megmentésünk érdekében alázatból alázatba szállt alá, mígnem Ő, a Krisztus, az isteni-emberi Szenvedő felemeltetett a keresztre, hogy mindeneket magához vonzzon. Isten Fia nem tanúsíthatott volna több jóindulatot, és nem alázkodhatott volna meg mélyebben.

 A kegyességnek eme titka késztette arra a mennyei hatalmasságokat, hogy úgy munkálkodjanak az elbukott emberekért, hogy a legnagyobb érdeklődést ébresszék bennük a megváltási terv iránt. Ez a titok mozgósította a mennyei seregeket, hogy az emberrel egyesülve teljesítsék Isten nagy megváltási tervét a megromlott emberiség érdekében, és hogy férfiak és nők a mennyen és földön mutatott jelektől vezérelve felkészülhessenek Urunk második eljövetelére…

 Krisztus az egyház Fejeként meghív minden embert, aki hisz Őbenne, hogy kövessék áldozatkész példáját… Mindenki arra hivatott, hogy késedelem nélkül gyülekezzen Jézus Krisztus véráztatta zászlaja alá. Semmit sem tartva vissza önmaguknak mutassanak be teljes áldozatot, hogy örökérvényű eredményeket érhessenek el – a lelkek megmentését. – That I May Know Him, 81./old.

 Krisztus Istenségét erőteljesen kell hirdetni. Amikor a Megváltó megkérdezte a tanítványoktól: „Ti pedig kinek mondotok engem?”, Péter a következőképpen válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” Mire Krisztus a következő kijelentést tette: „Ezen a kősziklán” – nem Péteren, hanem Isten Fián – „építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” (Mt 16:18)

 Nagy a kegyességnek eme titka. Krisztus életének vannak olyan titkai, amiket csak el kell hinnünk, de megmagyarázni nem tudunk. – The Upward Look, 58./old. 5. Fényként a sötétben

Krisztusi indulat

Jézus tökéletesen bűntelen volt, „hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenben” (Zsid 4:15), /ÚRK/, de soha nem követett el bűnt, még gondolatban sem. „Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet” (Zsid 5:8), /RÚF/. 

Mindig tökéletesen alávetette magát az Atya akaratának. Soha, egyetlen pillanatra sem tagadta meg az engedelmességet, még ha ez sokszor bizonyára nem is volt könnyű.

(Fil 2:5-8). Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: (6) aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, (7) hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; (8) megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. /RÚF/

 Az Atyával egyenrangú Jézus, aki maga is Isten, nemcsak magára vette az emberi természetet, hanem „szolgai formát” (doulou, „szolga”, „rabszolga”) vett fel, és odaadta magát áldozatul a bűneinkért! Másutt Pál úgy fogalmaz, hogy „átokká lett értünk” (Gal 3:13), /ÚRK/. Isten, a Teremtő meghalt a kereszten azért, hogy Megváltónk is legyen, ehhez azonban átokká kellett lennie értünk. Hogyan foghatjuk fel igazán, hogy ez mit is jelent? És hogyan tudjuk megtenni azt, amire ezek az igék bíztatnak, hogy készek legyünk alázattal áldozatot hozni másokért?

 Másutt Jézus kijelentette: „Hanem aki a legnagyobb közöttetek, az legyen a ti szolgátok. Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Mt 23:11-12), /ÚRK/. Ebben többféleképpen is az tükröződik, amiről (Fil 2:5-8) szakaszában beszél Pál.

 Az apostol itt még szemléletesebben mutatja be azt, amit korábban is mondott, hogy semmit se tegyünk „versengésből, sem hiábavaló dicsőségből” (Fil 2:3)

 Milyen választ váltson ki belőlünk az, amit Krisztus értünk tett: (Fil 2:5-8) Milyen reakció lehet „megfelelő” vagy méltó ehhez? Mi mást tehetnénk, mint hogy leborulunk előtte és imádjuk Őt? Miért nem szabad azt hinnünk, hogy a cselekedeteink hozzáadhatnak valamit Krisztus tettéhez?

 White idézet: Isten Igéje magasztos eszköz, amely meggyőzi a megtéretleneket arról, hogy szükségük van a bűnöket megbocsátó Megváltóra.

 A megváltási terv a múlt szent világosságának befolyásait a jelenkori világossággal ötvözi. Ezek a befolyások a szeretet általi engedelmesség aranyláncával kötöznek meg bennünket. Krisztus hit általi elfogadása és Isten akaratának elfogadása arra készteti az embereket, férfiakat és nőket, hogy váljanak Isten fiaivá és leányaivá. Az az erő, amit csak a Megváltó adhat, méltóvá teszi őket arra, hogy a királyi család tagjaivá, Isten örököseivé és Krisztus örököstársaivá válhassanak…

 Teljes szívből szeretni Istent, részesülni a krisztusi alázatból és szenvedésből több, mint amire sokan gondolnak. Krisztus engesztelő áldozata az a nagy központi igazság, amely köré csoportosul a megváltási terv minden más igazsága. Az emberi gondolkodásnak össze kell fonódnia azokkal a gondolatokkal, amelyek Krisztusban voltak. Ez az egység megszenteli az értelmet, tiszta és erőteljes gondolatokat eredményez… Misszióterületünk a világ, ezért az előttünk álló munkát a Gecsemáné és a Golgota légkörében kell végeznünk. – Lift Him Up, 229./old.

 Csodálatos lehetőségek állnak az elbukott emberiség előtt! Fia révén Isten bemutatta, hogy milyen magas szintet érhet el az ember. Krisztus érdemei alapján felállhat bukott állapotából, megtisztulhat, és értékesebb lehet Ofir aranyánál. A dicsőséges angyalok munkatársává válhat, és Jézus Krisztus képmását tükrözheti… Mégis milyen ritkán ismeri be az ember azt, hogy hová juthatna, ha megengedné Istennek, hogy vezérelje minden lépését.

 Isten nem tiltja meg az embernek, hogy gyakorolja egyéniségét. Azt szeretné, hogy senki se vesse alá elméjét más halandónak. Akik szeretnék, hogy elméjük és jellemük elváltozzon, ne tekintsenek emberekre, hanem csak a mennyei Példaképre. Isten meghív: „A Jézus Krisztus gondolata lakozzék bennetek!” Megtérés és átváltozás által az ember elfogadhatja Krisztus gondolkodásmódját. Mindenkinek egyéni hitével, tapasztalataival kell megállnia Isten előtt, tudva azt, hogy Krisztus, a reménység dicsősége a szívében él...

 Aki tízezer közül is kitetszik, és akinek fensége semmihez sem fogható, Ő a mi példaképünk. Életét a kegyelemhez igazította, hogy bárki követhesse példáját. Krisztusban egyesült gazdagság és szegénység, fenség és alázat, végtelen erő, szelídség és szerénység – ezeket fogja tükrözni azoknak élete is, akik elfogadják Őt…

 Ó, bárcsak jobban értékelnénk azt a tisztességet, amit tulajdonított nekünk Krisztus! Az Ő igáját viselve és róla tanulva válunk hozzá hasonlóvá a vágyak, a szelídség és szerénység, a jellemszépség terén, és egyesülünk Ővele a mindenek felett álló Isten dicsőségére. Akik magasztos előjogaik tudatában élnek ezen a földön, örök jutalomban részesülnek az eljövendő világban. Ha hűségesek maradunk mindvégig, csatlakozhatunk a mennyei kórusokhoz, és dicsőítő énekekkel magasztalhatjuk Istent és a Bárányt. – That I May Know Him, 134./old.