Mennyei ország polgárai

 „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” (Fil 4:6)

 Még ha a dolgok nem is úgy alakulnak, ahogy szeretnénk, ami sokkal gyakrabban megesik, mint szeretnénk, nem kell aggodalmaskodnunk, félnünk vagy elcsüggednünk! Léteznek olyan elvek, amelyek által belső békére lelhetünk, hogy meg tudjunk birkózni az élet kihívásaival, és állandó, tartós béke élhet bennünk, amit csak Isten adhat. A jelen és a jövő Isten kezében van, és Ő mindent megad, amire szükségünk van.

 Az a legfontosabb, hogy ne földi kormányzati rendszerekben reménykedjünk, amelyekben gyakran csalódhatunk. Keresztényként Isten mennyei országának polgárai vagyunk, amivel csodálatos kiváltságok járnak, de kötelességek is!

 White idézet: Az Isten törvénye iránti engedelmesség az emberben szépséges jellemet fejleszt, ami összhangban van mindennel, ami tiszta, szent és szeplőtelen. Az ilyen ember élete világossá teszi Krisztus evangéliumának üzenetét. Krisztus irgalmának és a bűn hatalmából való szabadításának elfogadása helyreállítja Istennel való kapcsolatát. Amint élete megtisztul a hiábavalóságtól és önzéstől, Isten szeretetével telik meg. Az Isten törvénye iránti napi engedelmessége olyan jellemmel ruházza fel őt, mely örök életet biztosít számára Isten országában.

 Földi életével a Megváltó a megszentelt élet példáját nyújtja nekünk, mely a miénk is lehet, ha napjainkat arra szenteljük, hogy jót tegyünk a szükséget szenvedő lelkekkel. Kiváltságunk, hogy örömet hozzunk a szomorkodóknak, világosságot a sötétségben levőknek, és életet a vesztükbe rohanóknak. Ez az Úr üzenete hozzánk: „Miért álltok egész nap tétlenül? Munkálkodjatok, amíg nappal van, mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.” Minden kimondott szó és minden véghezvitt cselekedet, mellyel mások boldogságát mozdítottuk elő, a saját boldogságunkat is jelenti, és életünket a Krisztuséhoz teszi hasonlóvá.

 Napi kötelességeinket örömmel kell fogadnunk és teljesítenünk. Legfőbb feladatunk, hogy szavainkkal és magatartásunkkal bemutassunk egy olyan életet, mely felfedi a mennyei jellemtulajdonságokat. Az élet Igéjét azért kaptuk, hogy tanulmányozzuk és a gyakorlatban megvalósítsuk. Cselekedeteinknek szigorú összhangban kell állniuk a mennyek országa törvényével. Akkor a menny jóváhagyja munkánkat, és Isten szolgálatába állított talentumaink még jobban megsokszorozódnak és még hasznosabbá válnak. A megszentelt élet fényleni fog a világ erkölcsi sötétsége közepette, veszendő lelkeket vezetve az Ige igazságához…

 A világnak adott ajándékában Isten megmutatta, mennyire szeretné, hogy életünkben hordozzuk mennyei állampolgárságunk jegyeit azáltal, hogy az elnyert világosság minden sugara az embertársainkért végzett jócselekedetekből ragyogjon elő. – Isten Fiai és leányai, 42./old., február 5.

 Vizsgáljuk meg egyénileg mindazt, ami fel van jegyezve az életünkről, jellemünkről és Isten iránti magatartásunkról a mennyei könyvekben. Gyarapodott-e szeretetünk az Úr iránt az utóbbi évben? Ha valóban Krisztus lakozik a szívünkben és szeretjük Istent, szívesen engedelmeskedünk parancsolatainak, és ez a szeretet csak mélyül és erősödik. Ha Jézust képviseljük a világ előtt, megtisztul a szívünk, az életünk és a jellemünk, a beszédünk megszentelődik, és többé nem találtatik álnokság sem a szívünkben, sem az ajkunkon. Vizsgáljuk meg a múltat, hogy megláthassuk, szerettük-e Jézust, törekedtünk-e arra, hogy Ővele legyünk és úgy munkálkodjunk, ahogyan Ő, hogy megmenthessük azokat, akikért meghalt.

 Krisztus lelkes és áldozatkész tanítványairól meg van írva, hogy Jézus nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, mivel a Szentlélek jelenlétéről tettek tanúságot, és az Ő képmását hordozták. Cselekedeteikkel folyamatosan arról tettek bizonyságot, hogy ez a világ nem az otthonuk, mert ők a menny honpolgárai, akik jobb, mennyei hazát keresnek. Beszélgetéseik és érzelmeik csak a mennyei dolgok felé irányulnak. A világban vannak, de nem e világból valók; lelkületük és gyakorlati életük elkülöníti őket a világ tanításaitól és szokásaitól. Naponkénti példaadásuk arról tesz bizonyságot, hogy Isten dicsőségére élnek. Tanítómesterükhöz hasonlóan őket is leginkább a lelkek megmentése foglalkoztatja. Ezért küzdenek és hoznak áldozatot, lemondva akár az életükről is. Életük és jellemük által fényes utat készítenek a menny felé. Jézus elégedetten szemléli ezen követőit, tanítványait, hiszen a jellemét megfelelően képviselik. – Lift Him Up, 325./old.

Ismerjük meg Krisztust

(Fil 3:10-16). Hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, (11) hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. (12) Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. (13) Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, (14) de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (15) Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kinyilatkoztatja majd Isten nektek; (16) de amire eljutottunk, ahhoz ragaszkodjunk. /RÚF/

 Nincs annál fontosabb, hogy ismerjük Krisztust, és ebből következően Ő is ismer bennünket, vallást tesz rólunk mennyei Atyja előtt. 

 (Mt 7:21-23). Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (22) Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? (23) És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők! /RÚF/; 

(Mt 10:32-33). Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, (33) aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt. /RÚF/

Hogyan ismerhetjük meg? Írott Igéje által, ha olvassuk és aszerint élünk. Szemtől szemben nem láthatjuk úgy, ahogy a tanítványok látták, akik még a személyes ismeretség dacára sem tudták mindig felfogni a szavait. Ebből is kitűnik, hogy szükségünk van a Szentlélek vezetésére. 

(Jn 16:13). amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. /RÚF/ 

Minél jobban ismerjük Krisztust, annál közelebb kerülünk hozzá, mert tapasztaljuk „az Ő feltámadásának erejét” (Fil 3:10), ami bennünket is új életre támaszt fel.

 (Róm 6:4). A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. /RÚF/

A Jézushoz való közelkerülés másik útja „az ő szenvedéseiben való részesedés” (Fil 3:10) /ÚRK/. Minden megpróbáltatás, amibe belekerülünk, minden elviselt fájdalom segít, hogy jobban megértsük és értékeljük azt, amin Jézus átment értünk. Mindez hozzájárul, hogy jobban megértsük Őt és az akaratát. A Jézushoz való közeledés harmadik módja, ha „nekifeszülve célegyenest futok” (Fil 3:14), /ÚRK/. Mi ez a cél? Egyedül itt fordul elő az Újszövetségben az erre vonatkozó görög szó (szkoposz). Egy verseny célvonalára utal, valamint a győztesnek járó díjra. Pál úgy fogalmaz, hogy „Isten felülről való elhívásának jutalma… amely Krisztus Jézusban van” (Fil 3:14, ÚRK). 

Krisztus a halála és feltámadása után felemeltetett a mennybe, és Isten bennünket is hív, hogy nyerjük el ugyanazt a mennyei jutalmat – az örök életet. Természetesen még nem értük el. Addig nem válunk teljes mértékben tökéletessé, amíg „nyomorúságos testünk” át nem változik „az ő dicsőséges testének hasonlóságára” (Fil 3:21), /ÚRK/. Viszont mivel ismerjük Őt, naponta meghívjuk az életünkbe, folyamatosan igyekszünk a cél felé, mindenféleképpen törekszünk Jézushoz hasonlóvá válni. Ezt az „egyet” tartja Pál is szem előtt. Éppen úgy, mint egy futóversenyen sem arra figyel az ember, hogy honnan indult, vagy ki van a nyomában. Egyedül arra fókuszál, ami előtte van – a mennyben váró jutalomra. Szinte látjuk magunk előtt a képet: a minden izmát megfeszítő, „nekidőlő” futót, aki csak a célvonalra összpontosít.

(1Kor 9:24-27. Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. (25) Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. (26) Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, (27) hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. /RÚF/

A hitéletünkben miért igen fontos, hogy ne hátrafelé nézegessünk, csak a bűneinkre, kudarcainkra gondoljunk, hanem előre nézzünk, arra, amit Isten már most megígért Krisztusban?

 White idézet: Pál nagyon sokat tett. Bölcs tanító volt. Levelei tele vannak helyes elveket bemutató tanulságos leckékkel. Sátorkészítőként kétkezi munkával kereste a kenyerét… A gyülekezetek nehéz terheit hordozta. Minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy rámutasson a hibákra, hogy azokat helyre tudják hozni, hogy ne kelljen csalódniuk, és ne távolodjanak el Istentől. Igyekezett mindig segíteni a nehéz helyzetben, mégis kijelenti: „Egyet cselekszem…” Sok felelősség hárult rá, mégis mindig erre az „egyre” összpontosított. Isten állandó jelenlétének az érzete arra késztette, hogy folyton Jézust, hitének Szerzőjét és Bevégzőjét szemlélje.

 Az a magasztos cél késztessen minden keresztény munkást arra, hogy fenntartás nélkül szentelje életét Isten szolgálatára, amely Pált is arra bírta, hogy minden fáradtság és viszontagság ellenére is haladjon előre. A világ csábítani fogja; igyekszik figyelmét elvonni az Üdvözítőről; a hívő azonban törtessen célja felé. Mutassa meg a világnak, az angyaloknak és az embereknek, hogy reménységének megvalósulása, megvalósítása minden áldozatot és erőfeszítést megér, mert elvezet Isten színe elé.

 Krisztus legkisebb tanítványa is a menny honpolgárává válhat az Istentől való romolhatatlan örökségre, amely nem hervad el. Bárcsak mindenki a mennyei ajándékot választaná, és olyan örökséget nyerne Istentől, amelyre való jogcímet semmi nem tudja elpusztítani, amely nem ér véget. Ó, bárcsak mindenki a mennyei ajándékot választaná, hogy Isten örököse lehessen, olyan örökség birtokosa, amely örökre eltétetett! Ó, ne a világot válaszd, hanem a jobb örökséget! Haladj előre, fuss a cél felé – a Krisztus Jézusban való mennyei elhívás jutalma felé.

 Nemsokára meglátjuk Királyunk megkoronázását. Azok, akik életüket elrejtették Krisztusban, és megharcolták a hit nemes harcát a földön, a Megváltó dicsőségében fénylenek majd Isten országában. – ConFlict and Courage, 353./old.

 Krisztus az Atya tökéletes kinyilatkoztatása… Istent még soha senki nem látta – mondja az Ige –, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, nyilatkoztatja ki Őt. Csak Krisztus megismerése által ismerhetjük meg Istent. És amint Őt szemléljük, elváltozunk képmására, s felkészülünk arra, hogy eljövetelekor találkozzunk Vele…

 Most van itt az ideje, hogy felkészüljünk az Úr Jézus jövetelére. A készenlét nem nyerhető el egy pillanat alatt. Odaadó munkálkodással párosult éber várakozás és vigyázás jelenti a felkészülést az ünnepélyes eseményre. Isten gyermekei így dicsőítik meg Őt. Az élet sürgés-forgása közepette bátorító, reménységet adó és hívó szavakat szólnak majd. Mindenüket a Mester szolgálatára szentelik. Így készülnek arra, hogy találkozzanak Urukkal, és amikor eljön, örömmel kiáltanak fel: „Ímé, Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” – Maranatha, 76./old.

Krisztus hite

 

Ne értsük félre, amit Pál itt hangsúlyoz! A damaszkuszi úton fantasztikus váltás történt. Régi, a törvényen alapuló életét felcserélte a Krisztusban való élettel, „hogy a Krisztust megnyerjem, és találtassam őbenne”. 

(Fil 3:8-9). Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. (9) Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján /RÚF/ 

(2Kor 5:21). Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. /RÚF/ 

(Gal 2:20). Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. /RÚF/

(Ef 1:4). Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. /RÚF/ 

(Kol 2:9). Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg /RÚF/

Sokan és sokat foglalkoztak már azzal a páli megfogalmazással, hogy „Krisztusban”. Nem meglepő, hogy a legjobb magyarázat éppen tőle származik: 

(Ef 1:10) „az idők teljességének rendjére nézve, hogy Krisztusban mindeneket egybeszerkeszt, mind amelyek a mennyben, mind amelyek a földön vannak”  /ÚRK/. 

(1Kor 1:30) Kezdettől fogva ez volt Isten célja, és Pál világossá teszi, hogyan is történik ez: „általa ti a Krisztus Jézusban vagytok, aki Istentől bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul lett nekünk” /ÚRK/

Krisztusban lenni – ez felölel mindent, ami a megváltási tervben benne van: lelki intelligenciánk (bölcsességünk) felébredésétől a hit általi megigazuláson (igazságon) és a mennyre való felkészülésünkön (megszentelődésünkön) át egészen a második advent idején történő megdicsőülésünkig (üdvözülésünkig). A megváltás elejétől a végéig Krisztus munkája, amit értünk és bennünk végez. Tehát Krisztust megnyerve a miénk minden, amire szükségünk van. 

Pál felismerte, hogy a „saját igazsága” nem valódi igazság, hiszen a törvény nem adhat életet azt csak Krisztustól kaphatjuk, hit által. Itt nem akármilyen hitről van szó, hiszen az ördögök is hisznek és rettegnek.

 (Gal 3:21-22). A törvény tehát az ígéretek ellen van? Szó sincs róla! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. (22) De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. /RÚF/

(Jak 2:19). Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. /RÚF/

 Egyedül „a Krisztusban való hit” üdvözít. Csak az Ő hite maradéktalanul engedelmes. (A „hit” görögül pisztisz, még azt is jelenti, hogy „hűség”.) Tehát ha Krisztusban vagyunk, Ő bennünk él akkor belé vetett hitünkkel az Ő hite által élünk. 

(Fil 3:9) Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján /RÚF/

(Gal 2:20). Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. /RÚF/), 

White idézet: Nagy munkát kell végezni: be kell mutatni a Biblia üdvözítő igazságait a világnak. Ezeket az eszközöket Isten rendelte a földön uralkodó erkölcsi romlás megfékezésére. Krisztus az életét adta, hogy az ember újra elnyerhesse Isten képmását. Kegyelmének ereje gyűjti egybe az embereket az igazság iránti engedelmességre. Akik megtapasztalják lelkükben az igazság megszentelő erejét, be kell mutatniuk az igazságot azoknak is, akik még nem ismerik. Sosem lesz nemesebb és magasztosabb feladatuk… 

Erre a munkára senki sem képes, ha nem készül naponta, és nem tanulja meg az Istentől küldött Tanítómester szavait. Most kell elvetni az evangélium magvait. Szórnunk kell a magot, hogy majd a legkiválóbb gyümölcsöket teremje meg. Nincs vesztegetni való időnk. Iskoláinknak egyre inkább el kell mélyülnie a krisztusi munkában. Csak az emberi szívben és elmében munkálkodó isteni kegyelem képes megőrizni gyülekezeteinkben és iskoláinkban a feddhetetlenség légkörét… 

A korábban kapott üzenetek révén olyan igazságok birtokosai vagyunk, amelyek – ha engedjük – csodálatos megújulási munkát fognak véghez vinni a jellemünkben. Ezek készítenek fel bennünket Isten országára. Nagy előjogunk folyamatosan fejlődni a keresztényi együttlét magasabb szintjére… 

Tévelygő életünkből az evangéliumi hitre kell megtérnünk. Krisztus követői ne próbáljanak maguktól világítani. Ha szüntelenül Krisztus életét szemlélik, szívük és elméjük elváltozik az Ő képmására, és akkor természetes módon fognak világítani. Isten nem a jóság fitogtatását várja el tőlünk. Fia ajándékában megtett mindent annak érdekében, hogy életünket a mennyei elvek határozzák meg, és csak ezen eszközök felhasználása fogja bemutatni Jézust a világnak. Ha Isten népének tagjai megtapasztalják az újjászületést, akkor becsületességük, igazságuk, hűségük és helyes elveik erről az újjászületésről tesznek bizonyságot. – Lift Him Up, 171./old. 

Isten Igéje a mi életbiztosításunk. Isten Fiának testét enni és vérét inni valójában ezt jelenti: az Igét tanulmányozni és alkalmazni az életben, és elfogadni minden előírását. Akik ilyen módon részesülnek Isten Fiában, Krisztussal együtt az isteni természet részeseivé válnak. Szent légkört lélegeznek be, amelyben a lélek igazi életre kelhet. Életük az Igében talált szent elvekről tesz bizonyságot – mert a Szentlélek átformálta őket, és mert Krisztus halála és feltámadása révén elnyerték a halhatatlanság biztosítékát. Még ha földi testük megromol is, a hitelveik megtartják őket, mivel az isteni természet részesei lettek. Mivel Krisztus feltámadt a halálból, ők is belekapaszkodnak a feltámadás ígéretébe, és örök jutalmat nyernek. 

Ez egy örökérvényű igazság, amit maga Krisztus tanított. Megígérte, hogy feltámasztja az igazakat, hiszen az életét adta a világért. „Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam.” (Jn 6:57) „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik.” (35. v.) – The Upward Look, 78./old.