Élet Krisztussal

„Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol 3:14), /RÚF/

(Kolossé 3:1-25). Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. (2) Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! (3) Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. (4) Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. (5) Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, (6) mert ezek miatt haragszik Isten. (7) Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; (8) most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást és szátokból a gyalázatos beszédet. (9) Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, (10) és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. (11) Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. (12) Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. (13) Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (14) Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. (15) És Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. (16) Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek. (17) Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala. (18) Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. (19) Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. (20) Ti, gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. (21) Ti, apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek. (22) Ti, szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. (23) Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, (24) tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! (25) Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás. /RÚF/

Pál sok gyakorlati, a valós életet érintő elvre hívja fel a figyelmünket, amelyek a mennyben születtek, és csak azok érthetik meg, akik „feltámadtak a Krisztussal”. (Kol 3:1) Pál tanácsai nagyon is józan elvek, amelyek minden kapcsolatunkat jobbá teszik, nem csak a gyülekezeten belül.

Jézus azt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek… hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak” (Mt 5:44-45), /ÚRK/

Lehetetlennek hangzik? Emberileg igen. Énünknek meg kell halnia, és csak azután tudunk igazán Isten szerint élni. Ezért kell az „odafelvalókra” gondolnunk, ha szeretnénk mennyei Atyánk számára hasznosan élni itt a földön.

White idézet: A hit tekintetében magasabb szintre kell jutnunk. Túl kevés a hitünk. Isten Igéje a mi biztonságunk. Egyszerűen el kell fogadnunk, el kell hinnünk minden szavát. Ezzel a biztosítékkal rendelkezve a hitünkhöz mérten nagy dolgokat kérhetünk, és azokat meg is kapjuk… Ha megalázzuk a szívünket Isten előtt, ha arra törekszünk, hogy Krisztusban maradjunk, magasztosabb, szentebb tapasztalatokat szerezhetünk…

Igazi hit az, amikor az ember pontosan azt cselekszi, amit Isten parancsolt, és nem olyat tesz, amire az Úr nem utasította. A hit gyümölcsei: a jogosság, az igazság és az irgalom. Isten törvényének fényében kell járnunk, és akkor a hitünk jó cselekedeteket fog teremni, a szívünk pedig mindennap megújul.

Nem szabad bálványt csinálnunk az énünkből. Isten önmagát adta halálra érettünk, hogy megtisztíthasson minden bűntől. Az Úr be fogja fejezni a bennünk elkezdett munkát, ha megengedjük, hogy átvegye életünk fölött az uralmat...

A feddhetetlenség munkáját csak úgy lehet tovább vinni, ha teljes hittel rendelkezünk. Mindennap haladjatok előre Isten üdvözítő hatalma alatt. A feddhetetlenség gyümölcse a békesség és az örök nyugalom. Ha több hitünk lett volna Istenben, és kevésbé bíztunk volna saját bölcsességünkben, Isten erőteljesebben kiterjesztette volna hatalmát az emberi szívekre. Élő hittel, vele egyesülve abban az előjogban lehet részünk, hogy örülhetünk a közbenjáró szolgálatával járó előnyöknek és hatékonyságnak. Tehát, mivel Krisztussal együtt megfeszíttettünk, meghaltunk Krisztussal együtt, és fel is támadunk Krisztussal egy új életre, hogy Ővele éljünk.

Ne vegyük saját kezünkbe a sorsunkat. Hagyatkozzunk teljesen Isten karjára… Hitetlenségünk miatt csak keveset látunk meg hatalmából. Inkább saját cselekedeteinkben bízunk, mint az Úr érettünk végzett munkájában. Isten szeretne mindent megtenni annak érdekében, hogy a szív a szív mellett, az elme az elme mellett, a váll a váll mellett munkálkodjon. Egymással szembeni szeretetlenségünk és bizalmatlanságunk gyengíti az Istenbe vetett hitet. Úgy kell imádkoznunk a Szentlélek keresztségéért, ahogy még sosem imádkoztunk. Ha volt valaha idő, amikor szükségünk volt a Szentlélek keresztségére, akkor az most van. Az Úr semmit sem említett ilyen gyakran, mint a Szentlélek kitöltetését, amely által az Ő neve felmagasztaltatik. Ha részesülünk a Lélek ajándékában, akkor az emberek is megtapasztalják az újjászületést… A veszendő lelkek pedig megtaláltatnak és megtérnek. – The Upward Look, 346./old.

Az odafelvalókkal törödjetek

(Kol 3:1-4). Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. (2) Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! (3) Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. (4) Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. /RÚF/

A hegytetőről messze ellátni a tájon. Emberemlékezet óta sokan hegyekre mennek fel, hogy közelebb kerüljenek Istenhez.

(Zsolt 121:1-2). Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? (2) Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. /RÚF/

Még az emberalkotta magaslatokat, a zikkuratokat is hasonló céllal emelték a pogányok – hogy találkozzanak az istenekkel. Ur városában, ahonnan Isten kihívta Ábrahámot, egy igen nagy zikkurat állt, amit sok kilométer távolságból mindenhonnan látni lehetett. Azonban lelki értelemben senki sem kerülhet közelebb a mennyhez csak úgy, ha magasabbra emelkedik. Emberi erőfeszítés erre nem képes.

Csakis a kegyelem csodája által történhet meg, ha meghaltunk Krisztussal és fel is támadtunk vele (amit a keresztség jelképez), hogy közelebb kerülünk a mennyhez.

Kol 2:12-13. A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. (13) Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és testetek körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. /RÚF/

Figyeljük meg, Kolossé 3. fejezetének az elejétől fogva az „odafelvalókra” kerül a hangsúly, „ahol a Krisztus van”, „odafelvalók”, „a Krisztussal az Istenben”, „Ővele együtt… dicsőségben”. (Kol 3:1-4)

A keresztény életben bevallottan sok minden megmagyarázhatatlan. Hogyan lehetséges, hogy az ember „meghal”, majd „feltámad”, amikor minden látszat szerint ugyanaz marad, és nem ment át egy élet-halál tapasztalaton? Sok érthetetlen dolog van a Szentlélek által nem befolyásolt földi gondolkodás szerint, de a „meghalás a bűnnek” és a „feltámadás Krisztussal” valóság azok számára, akik lelkiképpen gondolkodnak, akik új szívet kaptak, amit Isten megígért.

Pál azért adja ezt az utasítást, mert a lelki életet állandóan meg kell újítani.

(2Kor 4:16). Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. /RÚF/. Mi is valóban kieshetünk és elveszhetünk! Az élet soha nem mentes a kísértésektől.

Ezért naponta kell azt választanunk, hogy „az odafelvalókkal” törődünk. (Kol 3:1).

Örök életünk „Krisztussal együtt el van rejtve Istenben” (Kol 3:3), /ÚRK/, de annak külső megnyilvánulása egyáltalán nem lesz rejtett.

White idézet: Még a hosszú tapasztalattal rendelkező keresztényeket is gyakran a legborzasztóbb kétség és ingadozás támadja... Emiatt a kísértés miatt semmi esetre se képzeld, hogy eseted reménytelen... Bízzál Istenben, reménykedjél benne és nyugodj meg ígéreteiben.

Mikor az ördög kétségekkel és hitetlenséggel jön hozzád, zárd be szíved ajtaját. Hunyd be szemedet, hogy ne időzzön pokoli árnyékán. Emeld oda, ahol örökkévalókat szemlélhet, akkor lesz erőd minden órában. Hited próbája értékesebb, mint az arany... Hőssé tesz, hogy harcold az Úr harcait…

Sátán felveszi a kapcsolatot azokkal, akik valamilyen módon hozzá csatlakoznak. Ha el tudja csábítani azokat is, akik immár hosszú keresztény tapasztalatra tettek szert, akkor a leghatékonyabb ügynökeivé teszi őket, hogy eljuthassanak az emberekhez, és a hitetlenség leplét terítsék a lelkekre. Nem engedhetitek meg magatoknak, hogy kételyek férkőzzenek az elmétekbe. Ne járjatok az ördög kedvébe azzal, hogy a terheiteket emlegetitek. Valahányszor ezt teszitek, Sátán örül, mert sikerült az uralma alá hajtania, és szem elől tévesztettétek Jézus Krisztust, Üdvözítőtöket…

Magasztalnunk kell Őt, aki a sötétségből a csodálatos világosságára hívott el bennünket. Élő hittel nyugodhatunk az Ő fényességében. Élő hit által örülhetünk naponta ennek a világosságnak. Nem kell beszélnünk a kételyeinkről és a próbáinkról, mert valahányszor emlegetjük, csak gyarapítjuk azokat. Amikor csak ezekről beszélünk, Sátán csatát nyert. Viszont, ha kijelentjük: „Lelkemet, mint hű tanúbizonyság, az Úrra bízom”, akkor arról teszünk bizonyságot, hogy fenntartások nélkül Jézus Krisztusnak szenteltük az életünket. Isten világosságot ad, mi pedig örülünk Őbenne.

Aki szereti Istent, a kételyek ködfelhője fölé tud emelkedni; ragyogó, széles, mély és élő tapasztalatot nyer, és Krisztushoz hasonlóan szelíd természetre tesz szert. Lelkét Istennek szenteli, és Krisztussal együtt elrejtőzött Istenben. – Our High Calling, 86./old.

Legyen a szíved jó, kedves és együttérző, és ezeket a tulajdonságokat sose tekintsd gyengeségnek, mivel krisztusi tulajdonságok. Vigyázz, milyen befolyást gyakorolsz másokra! Befolyásod legyen tiszta és kellemes, hogy sose kelljen szégyenkezned, amikor leutánozza valaki.

Ahogy a folyót is vízcseppek alkotják, úgy az élet is apró dolgokból tevődik össze. Az élet egy csendes, tiszta és kellemes vizű folyam, de lehet akár zavaros, tajtékzó és szennyes zuhatag is. Ebben az életben helyezd magad a Szentlélek fegyelmezése alá, hogy a Lélek megszentelő ereje által egyre inkább növekedhess, és hasonlóvá válhass Krisztushoz. – That I May Know Him, 209./old.

Emberek parancsolatai

(Kol 2:20-23). Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: (21) „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” (22) Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. (23) Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet. /RÚF/ 

A Galáciai levélhez hasonlóan Pál itt is úgy nevezi a zsidó szertartásokkal kapcsolatos aggodalmát, hogy „a világ elemi tanításai”. 

(Kol 2:8, 20). Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik. (20) Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: /RÚF/; 

(Gal 4:3, 9). Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra. (9) Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan lehetséges az, hogy ismét visszatértek az erőtlen és szegény elemekhez, akiknek ismét szolgálni akartok? /RÚF/

Más szóval, a földi templomhoz hasonlóan ezek a dolgok is földiek, de mi a mennyei ország polgárai vagyunk. Nem kell a ceremoniális törvénynek megterhelnie bennünket, mert az csupán árnyéka annak, amit Krisztus által most élvezünk. Vagyis ezeket a rendelkezéseket eredetileg Isten adta, de mivel elvégezték a feladatukat, többé már nem szükségesek. 

Ezeket a szabályokat eltörölte a kereszt. Ezt jelezte, hogy az isteni kéz kettészakította a templom kárpitját 

(Mt 27:51). És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. /RÚF/; 

(Dán 9:27). Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés. /RÚF/

...így ezek a rendelkezések már nem vonatkoznak a keresztényekre (a zsidó-keresztényekre sem). Amennyiben továbbra is alávetik magunkat ezeknek, a múlandó világgal azonosítják magunkat, nem pedig a Krisztusban megígért új világgal. 

Végtére is mi nemcsak a régi kitatarozását, hanem „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik”. (2Pt 3:13) 

A farizeusok és az írástudók még hozzáadtak emberi rendelkezéseket a mózesi szabályokhoz. 

(Mk 7:1-13). Köré gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek, (2) mert észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszik. (3) A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományához, (4) és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, amilyen például a poharak, korsók, rézedények és fekhelyek megmosása. (5) Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyománya szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel? (6) Ő pedig ezt válaszolta nekik: Ti képmutatók, igazán illik rátok Ézsaiás próféta szava, amint meg van írva: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. (7) Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanításokat és parancsolatokat tanítanak.” (8) Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok. (9) Ezt is mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományát. (10) Mert Mózes ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.” (11) Ti pedig így beszéltek: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni, (12) akkor már nem engeditek, hogy bármit is tegyen apjáért vagy anyjáért; (13) és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét a ti továbbadott hagyományotokkal. De sok más ehhez hasonlót is tesztek. /RÚF/

A Krisztus által beteljesített ószövetségi ceremóniák fenntartása többé már nem lehetett Isten által előírt kívánalom, csak olyan kötelesség, amit emberek akartak kikényszeríteni. Úgy tűnik, a hit számára ezek valójában inkább terhet jelentettek, mint hogy erősítették volna. Ezeket végezve könnyen különbnek érezhették magukat azoknál, akik másként éltek, ami már önmagában is elég baj, de még veszélyesebb, ha valaki azt gondolja, hogy ilyen gyakorlatok által érdemeket szerezhet az üdvösségre. Ebbe a csapdába nem akarunk belesétálni. 

A kereszténység történelme során bizonyos bibliakutatók engedtek a kísértésnek, és olyan vallási kijelentéseket tettek, amelyekkel irányítani akarták a hívőket a szövegek jelentését illetően – bitorolva ezzel a Szentlélek szerepét. Azonban a Szentírás igazságának forrása Krisztus, ahogyan Pál és a többi bibliai író tanította. 

White idézet: Illés korához hasonlóan ma is meg kell húzni a határvonalat az Isten parancsolatait megőrzők és a hamis isteneket imádók között. „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt!” (1Kir 18:21) Most hangzik az üzenet: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon… Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.” (Jel 18:2, 4-5) 

Közeleg az idő, amikor minden lélek próbára lesz téve. Ránk akarják kényszeríteni a hamis szombat megtartását. A harc az Isten parancsolatai és az emberi parancsolatok megtartása között dúl. Akik lépésről lépésre alávetik magukat a világ elvárásainak és a szokásaihoz igazodnak, inkább engedelmeskednek a földi hatalmasságoknak, mintsem kitegyék magukat a gyalázatnak, a bántalmazásnak, a börtönnel vagy a halálos ítélettel való fenyegetés veszélyeinek. Ekkor válik el az arany a salaktól. Az igazi kegyesség ekkor különbözik meg a látszat, felületes kegyességtől. Számos csillag, amelynek csodáltuk a ragyogását, a mélybe hull. Akik felvállalták a szentély ékességeit, de nem öltötték magukra Krisztus feddhetetlenségét, azoknak megmutatkozik a mezítelenségük. 

A földön mindenütt élnek emberek, akik nem hajtottak térdet a Baál előtt. Az ég csillagaihoz hasonlóan, amelyek csak éjszaka látszanak, a hűségesek is akkor ragyogni fognak, amikor sötétség lepi be a földet és homály a népeket. A pogány Afrikában, Európa és DélAmerika katolikus országaiban, Kínában, Olaszországban, Indiában, a tenger szigetein és a föld legeldugottabb zugaiban Isten megtartja választottait, akik a sötétségben ragyogni fognak, és az Ő törvényének átformáló erejét tisztán mutatják be az elbukott világnak. Ők már most megjelennek a nemzetek között, és a legszörnyűbb hitehagyás órájában, amikor Sátán mindent megtesz „mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel” (Jel 13:16) annak érdekében, hogy halálos fenyegetésének hatására elfogadják a hamis nyugalomnapot, ők mint hűségesek, „feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei… fénylenek, mint csillagok e világon”. (Fil 2:15) – Lift Him Up, 164./old.