Megmaradás Őbenne

A tanítványok követték Jézust a felső szobából, a lépcsőkön lefelé egészen az utcaszintig. Ahogy lépkedtek a Gecsemáné felé azon az éjszakán, amely az egyik legjelentősebb éjszaka volt a föld történetében, valószínűleg fel sem fogták, milyen megrendítően hangzottak egyes szavai a felházban.

(Jn 15:1-11). Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. (2) Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. (3) Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. (4) Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. (5) Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. (6) Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. (7) Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. (8) Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek. (9) Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben! (10) Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. (11) Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen. /RÚF/

Jézus szavai pontosan azt mutatják meg, milyen a szoros kapcsolat Istennel. Figyeld meg az ismétlődő szót, amely nemcsak kétszer, hanem többször is előfordul: „maradjatok”. A Jézusban maradás nem más, mint kapcsolatban lenni vele. A kereszt árnyékában nemcsak annak a fontosságát hangsúlyozza, hogy benne maradjunk, hanem tisztán és világosan beszél arról is, milyen gyakorlati jelentősége van mindennek az életünkre nézve. Vagyis: Jézus a szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők. Annak eredményeként, hogy benne maradunk (vagyis kapcsolódunk hozzá), gyümölcsöt termünk majd az ágainkon. Magunktól viszont erre nem vagyunk képesek. Néha talán úgy tűnhet, hogy kapcsolódunk hozzá, benne vagyunk, de a gyümölcsök hiánya azt bizonyítja, hogy ez nem így van, és végül az ág, ami mi vagyunk, elszáradhat. Ekkor pedig a Szőlősgazda végül lemetsz majd minket a tőkéről. Attól függ, hogy lemetszenek-e minket, vagy sem, hogy teremtünk-e gyümölcsöt. Mindeközben mindannyiunknak kihívásokkal és fájdalmas pillanatokkal kell szembesülnünk. Ha viszont benne maradunk, ezek a pillanatok is gyümölcsöt fognak teremni hosszú távon. A gyümölcstermés bizonyítja, hogy kik vagyunk valójában (tanítványok). A gyümölcsök pedig az Ő dicsőségére teremnek (nem a miénkre). A Jézusban maradás azt jelenti, hogy megtartjuk a parancsolatait, amelyek az Ő tökéletes jellemét, önzetlen szeretetét tükrözik. A benne maradás az öröm forrása is. Amikor benne maradunk, azt tesszük, amit Ő kér tőlünk, ez a reakciónk arra, aki Ő maga.

„Mert az az Isten iránti szeretet, hogy a parancsolatait megtartjuk; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1Jn 5:3), /ÚRK/.

És bizony a Jézusban maradás az egyik ellenpontja a laodiceai állapotunknak is.

(Jn 15:4); Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. /RÚF/

(Jel 3:20). Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. /RÚF/

Ez a teljességre jutott és értelmes élet nagy titka a földön, de az örökkévalóságban is; ennek ellenére valahogy mégis könnyen elfeledkezünk Jézus ezirányú tanácsáról. Végső tanácsként Jézus ezt mondja mindnyájunknak:

„Amint az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben” (Jn 15:9), /ÚRK/!

A jézusi szeretet a legmeggyőzőbb érv, amely hozzá von bennünket, és amikor megismerjük ezt a szeretetet, ez mélyen megindít minket.

White idézet: Ha Krisztushoz jövünk, hinnünk kell Őbenne. Be kell Őt vinnünk mindennapi életünkbe, akkor békénk, örömünk lesz, és tapasztalatból tudjuk meg, mit jelentenek ezek a szavak: „Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.” (Jn 15:10) Hittel kell igényelnünk ígéretét, hogy megmaradjunk Krisztus szeretetében. Jézus mondta: „Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem, és a ti örömetek beteljék.” (11. vers)

A hit szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. A Szentlélek hit által juthat be a szívbe és teremthet benne szentséget. Nem lehet valaki Krisztus küldötte és nem végezheti Ura munkáját anélkül, hogy ne működne együtt Istennel a Szentlélek által. Csak úgy válhatunk alkalmassá a mennyre, ha jellemünk átalakul; Krisztus igazsága lesz a megbízólevelünk, hogy az Atyához járulhassunk. Isteni természet részeseivé kell válnunk, elkerülve a romlottságot, mely a kívánság által van a világban. A Szentlélek befolyása által napról napra formálódnunk kell, mert a munkája nemesíti az ízlést, megszenteli a szívet, és bemutatja a léleknek Jézus Krisztus hasonlíthatatlan szépségét.

Krisztust kell szemlélnünk, és e szemlélés által változunk meg. Hozzá kell járulnunk, mint az élő, kimeríthetetlen forráshoz, melyből újra és újra ihatunk, és mindig friss vizet meríthetünk. Viszonoznunk kell szeretetének vonzását, az Élet Kenyeréből kell táplálkoznunk, mely a mennyből szállt alá, s az Élet Vizéből kell innunk, mely Isten trónjánál fakad. Állandóan felfelé kell néznünk, hogy a hit Isten trónjához kössön bennünket. Ne nézzünk lefelé, mintha a földhöz lennénk ragadva! Ne tartsunk vizsgálatot hitünk felett, ne tépjük ki, mintha egy szál virág lenne, s mi meg szeretnénk nézni, van-e gyökere, vagy nincs. A hit növekedése alig észrevehető. – A Szentlélek eljő reátok, 77./old.

Krisztus ismeri a lelkeket megpróbáló nehézségeket: „Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15:4-5)

Legfőbb kötelességünk arra törekedni, hogy Krisztusban maradjunk. A munkát Ő végzi el. Tudatában kell lennünk annak, hogy „így szól az Úr”, az életünket pedig az Ő vezetése alá kell helyeznünk. Ha Krisztus Lelke lakozik bennünk, minden megváltozik. Csak a Megváltó részesíthet abban a nyugalomban és békében, amelyre oly nagy szükségünk van. Meghívásaival – keressük az Urat, hogy felismerhető legyen bennünk – valójában felszólít, hogy maradjunk Őbenne. A meghívás nem csak arra vonatkozik, hogy hozzá kell járulnunk, hanem arra, hogy Őbenne kell maradnunk. Erre Isten Lelke késztet bennünket. Ha már elnyertük ezt a békét és nyugalmat, napi gondjaink nem fognak arra késztetni, hogy legyünk bárdolatlanok, durvák és modortalanok. Többé nem saját útjainkat és akaratunkat követjük, hanem igyekszünk Isten akaratát teljesíteni, és szőlővesszőként Krisztusban maradni. – This Day with God, 140./old.

Soha el nem múló szeretetel

 

Miután leírja kétségbeejtő állapotunkat, Jézus arról beszél, hogy a helyzetünk nem menthetetlen:

„Aki győz, megadom annak, hogy velem együtt üljön az én trónomon, amint én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján” (Jel 3:21), /ÚRK/.

Néhányunk számára talán a gyengeségünk és tehetetlenségünk felismerése, Jézus feddésének az elfogadása, a megtérés, az igazság Jézus által kínált köntösének felvétele a legnagyobb kihívás, amivel valaha szembesülünk. Lenyűgöző viszont, hogy Jézus nagyon is jól érti kétségbeejtő állapotunkat, langymelegségünket, és azonosul velünk (miközben Ő sosem volt langymeleg). Azt mondja: „Aki győz… amint én is győztem” (Jel 3:21). Mivel meghalt értünk, legyőzte a bűnt és annak következményeit is. Pontosan érti a bűn ellen vívott csatáinkat, és ezért ígéri, hogy segíteni fog bennünket. A Bibliában sokan elfogadták Isten szövetségi meghívását. Ez a Biblia teljes egészén végigvezető nagy narratíva vagy téma. Amikor ezekre az emberekre tekintünk, látjuk, hogy Isten más és más korokban különféleképpen lépett velük kapcsolatba.

(1Móz 2:7). Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény. /RÚF/;

(1Móz 3:8-10). Amikor aztán meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az Úristen elől a kert fái között. (9) De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? (10) Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem. /RÚF/

(1Móz 5:24). Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert Isten magához vette őt. /RÚF/

(1Móz 6:13). Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek, mert megtelt erőszakossággal miattuk a föld. Elpusztítom hát őket a földdel együtt. /RÚF/

(1Móz 12:1-4). Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! (2) Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. (3) Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. (4) Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból. /RÚF/

(2Móz 34:29). Azután lejött Mózes a Sínai-hegyről; a bizonyság két táblája Mózes kezében volt, amikor lejött a hegyről. Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcbőre sugárzóvá vált, amikor Istennel beszélt. /RÚF/

Akár fizikailag együtt sétált a gyermekeivel, akár csak beszélt velük, igazából mindig is arra vágyott, hogy közeli kapcsolatban legyen az emberiséggel. Nem számít, milyen most a kapcsolatod Istennel, akárhogy is legyen, Ő közel akar lenni hozzád:

„A messzeségből is megjelent nekem az ÚR: örök szeretettel szeretlek, azért vonzottalak kegyelmemmel. Újra fölépítelek téged, és felépülsz…” (Jer 31:3-4) /ÚRK/.

Akár most kezdődik a napod, akár éppen véget ér, Isten keres téged, és vár, mert közelebb kíván vonni magához. Fel akarja építeni vagy újra akarja építeni a kapcsolatodat vele. Amennyiben végül ez nem sikerül, nem az Ő hibája lesz, hanem kizárólag a tiéd.

White idézet: Kívánságod, hogy az Úr tetszésére élj, ezt pedig megteheted, ha ígéreteiben hiszel. Isten arra vár, hogy kegyelmes tapasztalat kikötőjébe vezessen, s így szól hozzátok: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” Nyugtalan időket éltetek át, ám Jézus felszólít titeket: „Jöjjetek énhozzám, … s én megnyugosztlak titeket.” Ha Krisztus öröme él a Lélekben, ez az öröm felülmúlhatatlan. „Akkor örvendenek”, mert az a kiváltságuk, hogy az Örökkévaló Szeretet karjaiban megnyugodhatnak…

Isten arra vár, hogy bűnbocsánatának áldását, az életszentségnek ajándékait árassza mindnyájatokra, akik hisznek és elfogadják az általa felajánlott üdvösséget. Krisztus készen áll, hogy a bűnbánó bűnöshöz így szóljon: „Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztettelek téged!” Jézus Krisztus vére az ékesen szóló könyörgés, amely a bűnös érdekében beszél, közbenjár. Ez a vér „megtisztít minden bűntől”.

Kiváltságotok, hogy Jézus szeretetében bízzatok, üdvösségetekre. A legteljesebb, legbiztosabb, legnemesebb módon, hogy mondjátok, Ő szeret engem, elfogad engem, benne bízom, mert életét adta értem. Minden kételyt a legjobban eloszlat, ha kapcsolatunk van Krisztus jellemével. Ő mondja: „Aki énhozzám jő, azt semmiképpen ki nem vetem.” Más szóval, nem vethetem ki, mert szavamat adtam, hogy elfogadom. Fogjad Krisztust szaván, ajkad pedig hirdesse, hogy győzelmet arattál. – Bizonyságtételek lelkészeknek, 516-517./old.

Amikor a bűnös a kereszthez ér és felnéz arra, aki meghalt üdvössége érdekében, örömmel töltekezhet be a szíve, hiszen megbocsáttattak a bűnei. A kereszt elé térdelve a legmagasztosabb helyre jutott, ahová ember kerülhet. Jézus Krisztus arcáról Isten dicsőségének ismerete sugárzik, ajkai pedig megbocsátást szólnak: „Immár éljetek, ti bűnösök! Megtérésetek elfogadást nyert, mert én megtaláltam a megváltás útját.”

A kereszt által tanuljuk meg, hogy mennyei Atyánk végtelen és örök szeretettel szeret, és az anyai szeretetnél mélyebb szeretettel vonz magához. Nem csoda, hogy Pál ki tudta jelenteni: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében.” Hasonlóképpen a mi előjogunk is, hogy dicsekedhetünk a golgotai kereszttel, és teljes valónkat átadhatjuk annak, aki életét adta értünk. Utána pedig, ha már az arcáról sugárzó szeretet ránk ragyog, ezt a világosságot tovább áraszthatjuk a sötétségben élőkre is. – Our High Calling, 46./old.

Feddés, megtérés és a jutalom

 

„Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem – mondja Jézus. – Légy buzgó tehát, és térj meg” (Jel 3:19), /ÚRK/

Senki sem mondhatja azt igazán, egyetlen másodpercre sem, hogy Jézus nem törődik velünk vagy a jövőnkkel. Mennyivel könnyebb lett volna neki, ha egyszerűen lemond az emberiségről, és nem csinálja végig a fájdalmas utazást, amit végül mégis választott a földön, mert annyira szeret minket. Ez az oka annak is, hogy megfedd bennünket jelenlegi állapotunk miatt. Sokkal mélyebb és erősebb kapcsolatra vágyik velünk. Nem elégedhet meg ingadozó hozzáállásunkkal, nem hagyhat minket a „majd megyek, ha szükségben leszek” gondolkodásunkban. Ahelyett, hogy hagyna, inkább megfedd minket, hogy ez a javunkra váljon. Azt mondja: térj meg! Addig azonban nem vagyunk erre képesek, míg nem látjuk be, hogy a dolgaink rosszul állnak. Pont ezért arról beszél, mi a baj velünk: azt gondolod, hogy gazdag vagy, miközben „nyomorult, szánalmas, vak és mezítelen vagy”. (Jel 3:17), /ÚRK/

(Jel 3:20). Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. /RÚF/

Gyönyörű és rendkívül magasztos kép, amit látunk. Az egész világegyetem teremtő Istene veled és velem akar együtt étkezni. Kölcsönös elkötelezettségre és jó beszélgetésre vágyik velem és veled, finom étel mellett. Közeli, benne megmaradó kapcsolatot akar velünk, és arra kér, hogy éljünk a meghívásával. Krisztus türelemmel vár, miközben kopog szíved ajtaján. Láthattál már erről képeket például gyerekkönyvekben, ahol egy magas, kegyelmes Megváltót rajzolnak meg, aki szelíden kopog az ajtón. Nem tolakodó és nem erőszakos, ahogy beszélgetésre hív. Nem veszi át az irányítást erőszakkal az időd vagy elfoglalt életed felett. Viszont az idő rövid, tehát ha hallod Őt, nyisd meg a szíved ajtaját! Ő ott áll, hogy belépjen az életedbe. A kép azt a kapcsolatot illusztrálja, amit Jézus mindegyikünkkel ki akar alakítani. Gondolod, hogy majd egykor, amikor személyesen találkozol vele, amikor a koronádat a lába elé helyezed, hogy imádd Őt, és amikor ezerszer tízezrekkel fejezed ki a tiszteletedet Teremtőd iránt

(Jel 4:9-11). És amikor csak dicsőséget, tisztességet és hálát adnak az élőlények a trónon ülőnek, aki örökkön-örökké él, (10) leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trón elé, és ezt mondják: (11) Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett. /RÚF/;

(Jel 5:11-14). És látomásomban sok angyal hangját hallottam a trón, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; (12) és így szóltak hatalmas hangon: Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! (13) És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! (14) A négy élőlény így szólt: Ámen! És a vének leborultak, és imádták őt. /RÚF/

...és amikor visszagondolsz majd a földi próbákra, amelyek ekkorra minden jelentőségüket elvesztik majd, bármit is megbánsz majd abból az időből, amit Jézussal töltöttél a földön?

Most, éppen most, Jézus kopog a szíved ajtaján. Hív téged. Tudatos döntést kell hoznod, hogy megnyitod az ajtót.

White idézet: Csak az élő Isten pecsétjét elnyerő ember léphet be a szent város kapuin. Azokra helyezik Isten pecsétjét, akik jellemükben Krisztushoz hasonlók. Amint a viasz átveszi a pecsét lenyomatát, úgy veszi át a lélek is Isten Lelkének lenyomatát, és megtartja Krisztus képmását. Sokan nem fogják elnyerni Isten pecsétjét, mivel nem tartják meg parancsolatait, vagy nem termik meg a szentség gyümölcseit.

A hitvalló keresztények nagy tömegére keserű csalódás vár Isten napján. Nem lesz homlokukon az élő Isten pecsétje. A langymelegek, a félszívvel szolgálók sokkal nagyobb gyalázatot hoznak Istenre, mint a nyíltan hitetlenek. Sötétben tapogatóznak, amikor az Ige déli verőfényében járhatnának, a sohasem tévedő Isten irányítása alatt.

A Bárány azokat vezeti az élő vizek forrásához, azok szeméről töröl le minden könnyet, akik most elfogadják Isten szavát…

Ne kövessünk, ne utánozzunk embereket! Nincs olyan bölcs ember, aki mérvadó lehetne. Jézusra tekintsünk, aki teljes az igazságosságban, és tökéletes a szentségben. Ő hitünk kezdeményezője és bevégzője, a példakép. Az Ő tapasztalatára, lelkületére kell eljutnunk. Jelleme a példánk. Tereljük hát el gondolatainkat az élet bizonytalanságairól és nehézségeiről, s tekintsünk Jézusra. Ha Krisztust szemléljük, az Ő képmására alakulhatunk át.

Jézus Krisztusra bízvást nézhetünk, hiszen Ő mindenben bölcs. Amint Megváltónkra tekintünk és gondolunk, Ő formálódik ki bennünk a dicsőség reménységeként. Törekedjünk hát minden Istentől nyert erőnkkel, hogy a 144 000 között legyünk! – Maranatha, 241./old. (augusztus 21.)

Akik csak félszívvel élik meg a kereszténységüket, azok gonoszabbak a hitetleneknél, mivel álnok szavaik és ingadozó magatartásuk sokakat tévelygésbe visz. A hitetlen megmutatja igazi arcát. A lágymeleg keresztény azonban mindenkit megtéveszt. Nincs ezen a világon jó ember, mint ahogyan jó keresztény sem. Sátán olyan munkára használja fel ezeket az embereket, amilyet mással nem végeztethet el.

Az önimádat kizárja a Krisztus iránti szeretetet. Aki csak önmagának él, Laodiceához tartozó lágymeleg – sem hideg, sem hév. Az első szeretet lángja sajnálatos önzésbe züllött. A Krisztus iránti, szívben lakozó szeretet cselekedetekben nyilvánul meg. Ha ez a szeretet gyenge, elsatnyul az azok iránti szeretet is, akikért Krisztus meghalt. Látszólag csodálatos lelkesedés mutatkozhat a szertartások iránt, csakhogy ez csupán önös vallási alap. Krisztus kijelenti, hogy az ilyenek nem felelnek meg az Ő ízlésének.

Adjunk hálát az Úrnak, hogy bár népes az ilyen emberek tábora, még mindig van alkalom a megtérésre. – Our High Calling, 348./old.