A Szentírás tekintélye

(2Tim 3:15-17). mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. (16) A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; (17) hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen. /RÚF/

Amikor személyes bibliatanulmányozásba kezdünk, legyünk tudatában: nem várhatjuk el a Szentírástól, hogy a személyes céljainkat és látásunkat szolgálja, ami nem mindig esik egybe Istenével. Például nem használhatjuk azt a módszert, hogy „csukott szemmel rábökünk egy igére”, mivel Isten nem így akar kommunikálni velünk. Ő nem egy bábu, akit dróton rángathatunk, hogy a szükségleteinket és a vágyainkat szolgálja. Az útjai és gondolatai sokkal magasabbak a mieinknél 

(Ézs 55:9). Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál. /RÚF/), 

... és sosem szabad megpróbálnunk irányítani a hozzánk intézett szavait. Ne is válogassuk ki a Bibliának csak azokat a részeit, amelyek nekünk tetszenek. Inkább tekintsünk egy egészként a Szentírásra, ahelyett, hogy csak a könnyű és ismerős igéket szemezgetnénk, kihagyva az akaratunknak ellentmondó, nehezebb szakaszokat. Ha tényleg azt akarjuk, hogy Isten beszéljen hozzánk, a Szentírásra egészként kell tekintenünk, megbízható módszereket választva, gondosan tanulmányozva azt, bízva abban, hogy Isten megjelenti, mit kell éppen kihallanunk abból. 

Jézus maga mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Mt 22:37) Vagyis Isten nem azt akarja, hogy kikapcsoljuk a gondolkodást, az elménket, sokkal inkább az elménkbe kívánja rejteni a hatalmas tudást és ismeretet, amit legalább részben kijelentett Igéjében. Sok bibliai beszámolót olvashatunk arról, amikor Isten emberekkel beszélgetett, mint Énokkal, Ábrahámmal vagy Mózessel és Jóbbal, és Jézus is sokakkal beszélgetett. Isten nem kerüli meg az emberi értelmet, hanem arra bíztat bennünket, hogy vessük azt alá az Igének és az Ő bölcsességének, amikor az „üdvösségünkön dolgozunk”. Az emberi gondolkodás azonban mindig is emberi marad – megtéveszthető és hibás következtetésekre képes. Sosem tévedhetetlen. Mindig lehetséges, hogy az emberi értelem félreteszi Istent, hogy maga próbáljon dűlőre jutni a dolgokkal, és az önző ént egyenlővé teszi Istennel, vagy akár fölé is helyezi, miközben gondolkodik. Az ember közelíthet a Szentíráshoz arrogáns és kritikus lélekkel, gondolván, hogy tudja, amit tudnia kell, és nincs abban semmi új a számára. Ebben a helyzetben fontosnak, magabiztosnak és magabízónak érezzük magunkat, és nem látjuk, hogy egyébre lenne szükségünk azon kívül, amink már megvan, semmibe vesszük az Istennel való kapcsolatot, és saját behatárolt tudásunkra, hamis érveinkre támaszkodunk. 

White idézet: Krisztus tanításainak és prédikációinak tárgya Isten Igéje volt. A kérdezősködőknek egyszerűen válaszolt: „Meg van írva.” „Mit mond az Írás?” „Hogyan olvasod?” Ha barátban, ha ellenségben érdeklődés ébredt, minden alkalommal az Ige magvát hintette. Ő, aki az út, az igazság, az élet, aki maga az élő Ige, a Szentírásra mutat: „Ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” – mondja... 

Krisztus szolgáinak ugyanezt kell tenniük. Az emberi elméletek és feltevések ma is kiszorítják Isten Igéjének életadó igazságait, mint régen is. Az evangélium sok állítólagos prédikátora szerint nem az egész Biblia ihletett. Az egyik bölcs ember elveti az egyik részt, a másik pedig megkérdőjelezi a másikat. Saját véleményüket az Ige fölé helyezik. Az Írást csupán saját tekintélyükre építik, és megfosztják isteni hitelességétől. Így szórják szét a hitetlenség magvait, mert az emberek összezavarodnak, és nem tudják, mit higgyenek. 

Sok olyan hittétel van, amelyet nem fogadhatunk el. Krisztus idejében a rabbik számos szentírási résznek erőszakolt, misztikus magyarázatot adtak. Mivel Isten Igéjének világos tanítása eljárásaikat kárhoztatta, megkísérelték érvényességét aláásni. Ugyanez történik ma is. Isten Igéjét titokzatosnak és homályosnak tüntetik fel, hogy Isten törvénye elleni vétségükért kimentsék magukat. Krisztus megdorgálta ezeket a törvénysértőket. Azt tanította, hogy Isten Igéjét mindenkinek meg kell értenie. A Szentírást kétségbevonhatatlan tekintélynek vallotta. Nekünk is ezt kell tennünk. A Bibliát a végtelen Isten beszédeként, minden vitás kérdés megoldójaként, hitünk alapjaként kell kezelnünk. 

A Biblia tekintélyét aláásták, és ezért a lelkiségre nem helyeznek olyan súlyt… [Mégis] sokan kiáltanak az élő Istenhez, közelségére vágyakozva... 

Krisztus Isten atyai szeretetéről és túláradó kegyelméről tanított legszívesebben. Sokat beszélt az Atya jellemének és törvényének szentségéről. Az utat, az igazságot és az életet kínálta az embereknek a maga személyében. Krisztus szolgái is ezekről beszéljenek! 

Mutassák be az igazságot, ahogy az Jézusban volt látható! Tegyék világossá, mit kíván a törvény és az evangélium! Beszéljenek Krisztus önmegtagadó, áldozatos életéről, megalázkodásáról és haláláról, feltámadásáról és mennybemeneteléről! Arról, hogy közbenjár értük Isten trónjánál. Hirdessék ígéretét: „Ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket.” (Jn 14:3) – Krisztus példázatai, 38-40./old. 

A leghatalmasabb fegyver

 

Mielőtt belevágnánk, hogy megértsük, miért olyan értékes a Biblia, és hogyan kell mélyebbre ásni a személyes bibliatanulmányozás által, meg kell értenünk valamit: az egyik legjelentősebb támadás, amit Sátán tehet ellened, hogy megakadályozza, hogy időt tölts Istennel és Igéjével. Az első számú stratégiája, hogy az üzleti élet, az apátia, a fáradtság vagy a kétely segítségével távol tart téged a Szentírástól. Tisztában van vele, hogy az Istennel és a Szentírással töltött idő megújulást hoz az életünkbe, felvillanyozza a lelkünket, így érthető, hogy mindent megtesz, hogy ezt megakadályozza.

 Ellen White azt írja, hogy „Sátán minden lehetséges eszközt bevet, hogy megakadályozzon minket a bibliai ismeretek megszerzésében; mivel azok egyszerű kijelentései leleplezik a csalásait”. (Ellen G. White: A nagy küzdelem.  509./old.) 

Sátán tudja, hogy Isten hatalommal teljes Igéje erőtlenné teszi őt. Tisztában van vele, hogy az ima és a bibliatanulmányozás a leghatalmasabb fegyver, amit az ember felhasználhat ellene 

(Ef 6:17-18). Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. (18) Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; /RÚF/; 

(Zsid 4:12). Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. /RÚF/, 

... ezért mindent megtesz azért, hogy ne imádkozzunk és ne olvassuk a Szentírást. Tudja, hogy Isten Szava hatalommal bír, és nemcsak a világ megteremtésére volt képes vele Isten 

(Zsolt 33:6). Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete. /RÚF/, 

... hanem életre keltheti vele a halottakat 

(Jn 11:41-44). Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. (42) Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. (43) Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! (44) És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni! /RÚF/, 

... és általa erőt kapunk a győzelemhez 

Mt 4:1-11. Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. (2) Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. (3) Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! (4) Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (5) Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, (6) és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” (7) Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (8) Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, (9) és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. (10) Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (11) Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki. /RÚF/

 Azzal, hogy távol tart bennünket a Bibliától, nemcsak arra van hatással, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel, hanem arra is, hogy az embertársainkkal miként viselkedünk. A házasságunk feszültté válik, kiabálunk a gyerekeinkkel, nem lesz türelmünk a barátainkhoz és a munkatársainkhoz. Az élet túlzsúfoltnak fog tűnni, stresszesnek érezzük a napjainkat, terheltnek, és nem látjuk a kiutat a káoszból. És – nem meglepő – többnyire nem töltünk elég időt azzal, hogy megálljunk és lássuk, mi is történik valójában. Talán azt gondoljuk, elég közel vagyunk Istenhez, de a valójában ahogy telnek a napok és a hetek, és mi nem nyitjuk ki a Bibliát, egyre gyengülünk az elszálló napokkal. 

Még ha a kapcsolatunk Istennel kiegyensúlyozatlan, következetlen is, Isten csodálatosan kitartó, ahogy (JerSir 3:22-23) verseiben olvashatjuk. 

(JerSir 3:22-23). Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: (23) minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! /RÚF/

Bukása előtt oltalmazó kerubként 

(Ez 38:14-17). Azért prófétálj, emberfia, és mondd meg Gógnak: Így szól az én Uram, az Úr: Azon a napon, amikor majd megtudod, hogy népem, Izráel biztonságban él, (15) eljössz lakóhelyedről, a messze északról sok néppel együtt, akik mind lovakon nyargalnak; nagy sereg ez, roppant haderő. (16) Úgy vonulsz föl népem, Izráel ellen, mint a földet beborító felhő. Az utolsó napokban elhozlak téged országom ellen, hogy megismerjenek engem a népek, amikor szemük láttára megmutatom rajtad, Góg, hogy szent vagyok. (17) Így szól az én Uram, az Úr: Te vagy az, akiről megmondtam hajdanában a szolgáim, Izráel prófétái által, akik azokban a napokban és években prófétáltak, hogy elhozlak ellenük. /RÚF/] 

... Lucifer hallotta Isten szavait és ismerte azok rendkívüli erejét. Ma viszont már gyűlöli ezt az igazságot, így érthető, miért válik érzéketlenné az elménk és a szívünk, amikor úgy döntünk, hogy a mindennapokban távol tartjuk magunkat Isten Igéjétől.

White idézet: Arról teszünk bizonyságot, amit hiszünk. Előbb azonban a szívnek úgy kell befogadnia az igazságot, ahogy Jézusban megtalálható. Ez az igazi vallás alapja. Bűnösségünkkel kapcsolatos meggyőződésünk akkor kezdődik, amikor megérezzük, hogy lelkünk a bűn betegségében szenved, és orvosra van szüksége, ezért a Názáreti elé járul megbocsátásért. Az ellenséggel harcolva Jézusra tekint, hogy megállhasson a kísértésben. Éberen őrködik imában, és kutatja az Írásokat. A Biblia igazságait új és számára érdekes fényben látja, Isten Lelke pedig feltárja előtte az Ige ünnepélyes voltát. Tanulmányozza Jézus Krisztus életét, és minél tisztábban látja az Üdvözítő makulátlan jellemét, annál kevésbé bízik saját jóságában; minél kitartóbban szemléli Jézust, annál több tökéletlenséget fedez fel önmagában. Önigazultsága eltűnik, ő pedig tehetetlenül omlik Jézus Krisztus, a Kőszikla lábai elé. A kísértő hatalmas nyomást gyakorol rá, és néha elcsügged, mert azt gondolja, hogy Isten nem fogadja el őt; ám, ha elhiszi Isten szavát, és imádkozik a biztos ígéretek teljesedéséért, akkor a sötétségből elindul Krisztus szeretete napjának ragyogó fénye felé. 

„Szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” Ha a szív valóban Krisztus kegyelmének és szeretetének kincseit őrző tárház, akkor ez megnyilvánul szavakban és tettekben is. A lélek folyamatosan vonzódik Jézus Krisztushoz. Mindenki meg lesz próbálva; ezért van szükség az isteni kegyelemre, a hitre és az egészséges vallási elvekre. Az ajkat meg kell szentelni, hogy csak kevés és jól megfontolt szót szóljon. 

A magukat keresztényeknek vallók sok esetben azzal gyengítik a lelküket, hogy folyton a megpróbáltatásaikról és elégedetlenségeikről beszélnek. Az állandó ismételgetéssel csak tetézik a bajt, sőt mi több, ezen tévedés megengedésével teljesen biztos, hogy elszakadnak Jézustól. Sátán igyekszik saját maguk felé fordítani a tekintetüket, azt sugallva, hogy nincsenek eléggé megbecsülve. Így jelenik meg az önsajnálat, elveszítik a Jézusba vetett hitüket és bizalmukat, aminek következtében eltávolodnak attól, aki felszólítja őket, hogy adják át Őneki a terheiket.

Az ilyen embereket bátorítanunk kell: „Ismételgessétek, hogy mit tett értetek Isten! Mondjátok Sátánnak, hogy nem a saját feddhetetlenségetekben bíztok, hanem a Krisztuséban. Őrizzétek meg elmétekben a Bibliában található értékes ígéreteket, és amikor Sátán el akar keseríteni, fogadjátok őt azzal a fegyverrel, amit Isten Igéje kínál: »Meg van írva.« Ez majd megrontja a kísértő hatalmát, nektek pedig győzelmet szerez.” – Lift Him Up, 273./old. 

A Biblia szerepe

„Mert Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4:12), /ÚRK/

A Biblia. Egy példányod biztosan van belőle, de akár több is. A történelem során ezt az értékes könyvet gyakran titokban másolták, titokban terjesztették, és nem egyszer tiltották. A világ legtöbbször kiadott kiadványa, a legtöbb nyelvre fordították le, és ez az egyik legrégebbi irat. Egyesek meghaltak azért, hogy a Szentírás fennmaradjon. 

Isten Szava élő és hatalommal teljes, és Isten hív: engedd, hogy a szívedhez szóljon, megerősíthessen, kihívást intézzen hozzád és megváltoztasson, iránymutatást, valamint reményt adjon számodra. 

A Biblia nem csupán tudományos kiadvány vagy régi történetek gyűjteménye. Sokkal inkább gyönyörű, sokatmondó beszámoló arról, miként kereste a lehetőséget a világ Teremtője, hogy magához vonjon bennünket. Ha mélyebb kapcsolatra vágysz Istennel, azzal tehetsz a legtöbbet ezért, hogy minőségi időt szánsz a napi imára, az ihletett Ige olvasására, és akaratodat aláveted tanításainak. 

White idézet: „Vissza a tanításhoz és a kinyilatkoztatáshoz! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala.” (Ésa 8:20) 

Isten népének a Szentírásnál kell védelmet keresnie a hamis tanítók befolyása és a sötétség lelkeinek megtévesztő hatalma ellen. Sátán minden úton-módon igyekszik az embert elzárni a Biblia kínálta ismerettől, mert a Biblia világos kijelentései leleplezik csalásait. Minden alkalommal, amikor Isten műve új életre kel, a gonoszság fejedelmének munkája is megélénkül. Most összeszedi minden erejét a Krisztus és követői elleni végső küzdelemhez. Nemsokára szemtanúi lehetünk utolsó nagy csalásának. Az Antikrisztus szemünk láttára viszi véghez bámulatos tetteit. A hamisítvány annyira fog hasonlítani az igazságra, hogy csakis a Szentírás által lehet különbséget tenni köztük. Minden kijelentést és minden csodát a Biblia bizonyságtételével kell ellenőrizni. 

Azok, akik igyekeznek Isten parancsolatainak engedelmeskedni, gúnynak és támadásnak lesznek kitéve. Csak Isten segítségével állhatnak meg. Hogy el tudják viselni a reájuk váró próbát, meg kell érteniük Isten akaratát, Igéjének kinyilatkoztatásait. Csak azok tudják megdicsőíteni Istent, akiknek helyes fogalmaik vannak jelleméről, kormányzatáról, szándékairól, és azokkal összhangban cselekszenek. Csak azok fognak az utolsó nagy küzdelemben végig kitartani, akik felvértezték értelmüket a Biblia igazságaival. Egyszer mindenki fel fogja tenni magának ezt a súlyos kérdést: Istennek engedelmeskedjem-e vagy embereknek? A döntő óra már a küszöbön van. Szilárdan áll-e lábunk a sziklán, Isten változhatatlan Igéjén? Ki tudunk-e híven tartani Isten parancsolatai és a Jézus hite mellett? 

Mielőtt keresztre feszítették, Megváltónk elmondta tanítványainak, hogy meg fogják ölni, de újra életre kel. Angyalok is jelen voltak e beszélgetésnél, hogy Jézus szavait bevéssék a tanítványok elméjébe szívébe. De a tanítványok földi szabadságot, Róma igája alóli szabadulást vártak, és nem tudták elviselni azt a gondolatot, hogy akiben minden reményük összpontosult, az megalázó halált szenvedjen. Nem lett volna szabad elfelejteniük Jézus szavait, mégis elfelejtették. És amikor jött a próba, készületlenül találta őket. Jézus halála minden reményüket romba döntötte, mintha a Megváltó nem is figyelmeztette volna rá őket. A próféciák nekünk is éppoly világosan mutatják a jövőt, miként Krisztus szavai a tanítványoknak. Az Ige tisztán feltárja a kegyelemidő lezárulásához fűződő eseményeket, és azt, miként kell a nyomorúság idejére felkészülnünk. De a tömegek nem értik ezeket a fontos igazságokat, mintha Isten ki sem nyilatkoztatta volna őket. Sátán résen áll, hogy elragadjon minden benyomást, amely az embert bölccsé teheti az üdvösségre. És a nyomorúság idején sokan készületlenek lesznek. – A nagy küzdelem, 593-594./old.