Tudni és megtenni

A hegyi beszédben Jézus sokat foglalkozik a kapcsolattal, amit vele és egymással tartunk fenn. Elgondolkodtató dolgot említ az üzenete vége felé: 

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: »Uram, Uram!«, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”. (Mt 7:21), /ÚRK/ 

Megváltónk arra hívja fel a figyelmet, hogy egyesek hozzá kiáltanak, olyanok, akik sokat tudnak róla, anélkül, hogy valójában ismernék Őt. Alapvető, hogy növekedjünk a róla való ismeretben, a Biblia is figyelmeztet, hogy Isten népe elveszhet, ha nem ismeri Istenét, vagy ha figyelmen kívül hagyják, amit tudnak róla. 

(Hós 4:1, 6, 10). Halljátok meg az Úr igéjét, Izráel fiai! Pere van az Úrnak az ország lakóival, mert nincs igazság, nincs hűség, és nem ismerik Istent az országban. (6) Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent. Mivel te megvetetted ezt az ismeretet, én is megvetlek: nem leszel papom! Nem törődtél Istened tanításával, én sem törődöm fiaiddal. (10) Esznek majd, de nem laknak jól, paráználkodnak, de nem szaporodnak, mert elhagyták az Urat, nem ügyelnek rá. /RÚF/

Sose becsüljük le az időtálló bibliai igazságokat! Ám ha a tudás nem változtat meg, ha nem válunk általa sokkal elkötelezettebbé, ha nem járunk szorosabban Istennel, nincs haszna. 

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust”. (Jn 17:3) 

Jézus kijelenti: a mennybejutás alapfeltétele, hogy Isten akaratát cselekedjük, vagyis megismerjük Őt – mivel nem cselekedhetjük az akaratát anélkül, hogy ismernénk valójában. Ez a döntő tényező, és nagyon észszerű elvárás. Ha a gyereked azt mondja, hogy szeret, és általában megteszi, amit kérsz, a cselekedetei a szeretetének és a tiszteletének a mélységéről árulkodnak. Ugyanígy, ha szeretjük Istent, vágyunk az akarata szerinti életre, mert tudjuk, hogy ez a legjobb, amit tehetünk. A válaszunk, az engedelmességünk a szeretetünkből fakad, és a vele való kapcsolatunk igaz természetét mutatja. 

Jézus szívbe markoló kihívással zárja a hegyi beszédet. 

(Mt 7:24-29). Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. (25) És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. (26) Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. (27) És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult. (28) Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, (29) mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik. /RÚF/ 

Ha igazán odafigyelünk Jézus szavaira, elkerülhetetlen, hogy azok kihívás elé állítsanak és átformáljanak bennünket. Mindenekelőtt legyen nyitva a fülünk és befogadó a szívünk, hogy a tervrajz, ami alapján szoros kapcsolatban élhetünk Istennel, minden levegővétellel egyre mélyebben bevésődhessen a lelkünkbe. Az életünk Sziklára épülhet fel, Isten tökéletes terve alapján. 

Az Istennel való közvetlen kapcsolat tervrajza nem titok. Az ihletett bibliai szövegekben megtalálható, és Ő mindenkinek felajánlja. Kinek-kinek személyes döntése, hogy elfogadja-e azt hittel, igényt tartva Krisztus tökéletes igazságára, amit aztán megél a mindennapokban. 

White idézet: Az evangélium hirdetésével párhuzamosan munkálkodnak olyan elemek, melyek hazug lelkek médiumai. Sokan puszta kíváncsiságból kontárkodnak bele ilyesmibe, de amint bebizonyosodik, hogy emberi erő fölötti dologról van szó, egyre inkább elcsábulnak, míg a sajátjukénál erősebb akarat befolyása alá kerülnek. Rejtélyes hatalmából nem tudnak menekülni. 

A lélek védőbástyái leomlanak. Az ember nem tud sorompót állítani a bűn útjába. Ha egyszer valaki áthágja Isten Igéjének korlátait, s visszautasítja Szentlelkét, nem tudhatja, hogy a romlásnak milyen mélységeibe süllyedhet. Titkos bűn vagy uralkodó szenvedély tarthatja rabságában, s ő éppoly tehetetlen, mint a kapernaumi megszállott volt. Állapota mégsem reménytelen. 

Ugyanúgy győzhetjük le a gonoszt, ahogyan Krisztus győzött: az Ige hatalmával. Isten nem irányítja értelmünket beleegyezésünk nélkül, de ha tudni akarjuk akaratát, ígérete a miénk is: „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Jn 8:32) „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról.” (Jn 7:17) Az ígéretekbe vetett hit által bárki megszabadulhat a tévelygés kelepcéjéből és a bűn hatalmából. 

Mindenki szabadon megválaszthatja, hogy milyen hatalom uralkodjék rajta. Senki sem bukhat olyan mélyre, senki sem olyan gonosz, hogy ne találhatna szabadulást Krisztusban. A megszállott ember ima helyett csak Sátán szavait tudta kiejteni, a szív kimondatlan kérése mégis meghallgatásra talált. Nincs olyan kiáltása a rászoruló léleknek, még ha nem is tudja szavakba önteni, mely észrevétlen maradna. Aki kész szövetségi kapcsolatra lépni a menny Istenével, azt Ő nem hagyja Sátán hatalmában, sem saját természetének gyöngeségeiben. Hívja a Megváltó: „Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” (Ésa 27:5) A sötétség szellemei minden lélekért harcolnak, aki egyszer már uralmuk alatt állt, ám Isten angyalai győzedelmes erővel vívnak ugyanazért a lélekért. Az Úr így szól: „Elvétethetik-e a préda az erőstől és megszabadulhatnak-e az igazak foglyai? ... Így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.” (Ésa 49:24-25) – Jézus élete, 258./old. 

Isten törvénye és az evangélium

Jézus nagyon határozottan és lényegre törően magyarázta el, mit gondol a törvényről. 

(Mt 5:17-18). Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. (18) Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik./RÚF/

Ahogy egy családban jól látszanak a képviselt értékek a gyermekeknek szabott határokból, Isten törvénye azt mondja el, milyen Isten jelleme és ténylegesen mi fontos a számára. Azért adta a törvényt, hogy védje a vele és egymással kialakítandó kapcsolatainkat, tudva, hogy törvényei az élet minden területén vezetnek bennünket, hogy növekedhessünk Őbenne. Végtére is ki ne szenvedett volna már a bűnnek, a törvény áthágásának szörnyű következményeitől? 

A törvény középpontja, lényege Jézus szeretete:

 „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartjátok”. (Jn 14:15) 

Amikor őszintén szeretjük Jézust, természetes belső indíttatásból tartjuk be törvényét. Világosan értve törvényét ösztönzést érzünk arra, hogy még jobban szeressük Őt. Az Isten iránti szeretet táplálásának legjobb módja, ha folyton szemünk előtt lebeg a kereszt és Jézus helyettes áldozati halála. 

Ez az oka, hogy az evangélium és a törvény kéz a kézben jár. Ez azt is jelenti, hogy ha hiszünk a törvényben és megtartása fontosságában, muszáj tudnunk azt is, hogy jogilag a parancsolatok csak elítélnek bennünket Isten előtt. A törvény sosem bocsát meg, tesz igazzá és biztosít engesztelést. Ellenkezőleg, éppen a törvény mutat rá, miért van szükségünk megbocsátásra, megigazításra, engesztelésre. Tehát a törvény mellett – sőt, a törvényről alkotott felfogásunk alapjaként – ott áll az evangélium: Krisztus értünk vállalta a halált, és így képes arra, amire a törvény nem: igazzá nyilvánít Isten előtt. 

(Róm 3:28); Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül. /RÚF/;

 (Róm 4:13-16); Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. (14) Hiszen ha a törvény alatt élők az örökösök, akkor üressé lett a hit, és hiábavaló az ígéret, (15) mivel a törvény csak Isten haragjához vezet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés sem. (16) Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a törvényből valóknak, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. /RÚF/; 

(Gal 2:16); tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. /RÚF/; 

(Gal 3:13). Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ /RÚF/; 

(Fil 3:9). Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján, /RÚF/

White idézet: A törvény rámutat az ember bűneire, de nem gyógyítja ki belőlük. Míg életet ígér az engedelmeseknek, kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze: halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. A bűnösnek meg kell bánnia bűneit Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában. Így kap bűnbocsánatot „az előbb elkövetett bűnök”-re, és isteni természet részesévé lesz. Ő Isten gyermeke; a fiúság Lelkét kapta, aki által így kiált: „Abba, Atyám!” 

Vajon az ember most már szabadon áthághatja Isten törvényét? Pál ezt mondja: „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-e a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.” „Akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?” János pedig kijelenti: „Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az Ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (Róm 3:31; 6:2; 1Jn 5:3) Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett. Véget ért a régi, az Istentől elidegenedett élet; megkezdődött az új, a megbékélt élet, a hit és szeretet élete. „A törvénynek igazsága” pedig „beteljesül… bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.” (Róm 8:4) S az ember szívből kiáltja: „Mely igen szeretem a Te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!” (Zsolt 119:97) 

„Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket.” (Zsolt 19:8) A törvény nélkül az embernek nincs igazi fogalma Isten tisztaságáról és szentségéről, sem pedig a maga bűnösségéről és tisztátalanságáról. Nem látja be igazán bűnös voltát, és nem érzi a megtérés szükségességét. Az ember megsértette Isten törvényét, és ezért elveszett állapotban van. De mivel nincs elveszett állapotának tudatában, azt sem ismeri fel, hogy szüksége van Krisztus engesztelő vérére. A megváltás reménységét szívének gyökeres megváltozása és életének megújulása nélkül fogadta el. Szép számmal van ilyen felszínes megtérés, és tömegek csatlakoznak az egyházhoz, akik soha nem forrtak össze Krisztussal. – A nagy küzdelem, 467-468./old. 

Sokan, akik azt állítják, hogy hiszik és tanítják az evangéliumot, hasonló hibát követnek el. Félreteszik az ótestamentumi írásokat, amelyekről Krisztus kijelentette: „Ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam.” (Jn 5:39) Az Ó elvetésével tulajdonképpen elvetik az Újat is; hiszen a kettő egymástól elválaszthatatlan. Senki sem tudja helyesen feltárni Isten törvényét az evangélium nélkül, sem az evangéliumot a törvény nélkül. A törvény a testet öltött evangélium, az evangélium pedig a kibontakoztatott törvény. A törvény a gyökér, az evangélium pedig a törvény illatos virága és gyümölcse. – Krisztus példázatai, 128./old. 

Isten törvénye

 

(Róm 3:20). Mert a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik. /RÚF/

(1Jn 3:4). Aki bűnt cselekszik, a törvényt is megszegi, mert a bűn törvényszegés. /RÚF/

A bűn Isten törvényének áthágása (1Jn 3:4), ami a természetünkbe ágyazódott. 

(Zsolt 51:7). Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. /RÚF/; 

(Jer 17:9). Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?! /RÚF/) 

A törvény rávilágít, mi is a bűn valójában. A törvény olyan, mint amikor szemüveget veszünk fel, hogy tisztán lássuk, mi zajlik körülöttünk, vagy tükörbe nézünk, hogy lássuk, milyen a külsőnk. Ettől látjuk a maga valóságában, ez győz meg minket arról, milyen is az életünk, a jellemünk, miközben azt is bemutatja, milyen Isten jelleme, mi fontos a számára. 

A Tízparancsolatot Isten a saját ujjával írta le. 

(2Móz 20:3-17). Ne legyen más istened rajtam kívül! (4) Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. (5) Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. (6) De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat. (7) Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét! (8) Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! (9) Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! (10) De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. (11) Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt. (12) Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked! (13) Ne ölj! (14) Ne paráználkodj! (15) Ne lopj! (16) Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! (17) Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé! /RÚF/ 

Jézus elismételte a fontosságát: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erőddel. Ez az első parancsolat. A második pedig ehhez hasonló: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Mk 12:30-31), /ÚRK/ 

És kiegészítette: „E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták”. (Mt 22:40) 

Az izraelitáknak a Sínai-hegyen és számunkra ma... 

(Zsid 1:1-2). Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, (2) ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. /RÚF/] 

... azt mondják el Isten igéi, hogy a törvényben minden a kapcsolatról szól. Isten azért adta a parancsolatait, hogy védje a kapcsolatainkat vele és másokkal. Csakhogy Sátán eltorzította a törvény szépségét, így sokan tehertételként látják. A szeretet és szabadság helyett gyakran törvényeskedés kapcsolódott hozzá, miközben a Biblia így nyilatkozik róla: 

„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek”. (1Jn 5:3) 

1. Egytől ötig terjedő skálán megadva mennyire becses számodra az élő Ige (és annak része, a törvény)? 

2. Amikor Isten törvényére gondolok, tiltás jut eszembe, vagy inkább valami, ami megerősít? Hogyan érthetném meg jobban a törvény szerepét, ha inkább tiltásnak látom? 

3. Mi történne, ha az Isten és az embertársaim iránti szeretet isteni törvénye kerülne a középpontba az életemben, a családomban és a gyülekezetben? Mi változna meg az életemben és a kapcsolataimban?

White idézet: A Szentírás az Ótestamentumot éppúgy magában foglalja, mint az Újat. Egyik a másik nélkül nem teljes. Krisztus kinyilatkoztatta, hogy az Ótestamentum igazságai éppoly értékesek, mint az Újtestamentum igéi. Krisztus a világ kezdetekor ugyanaz a Megváltó volt, mint ma. Még mielőtt istenségét emberi természetbe öltözve eljött világunkba, Ádám, Séth, Énok, Mathusélah és Nóé már tolmácsolta az evangéliumi üzenetet. Kánaánban Ábrahám, Sodomában Lót hirdette az üzenetet, és nemzedékről nemzedékre hűséges hírvivők beszéltek az Eljövendőről... 

Amit Krisztus életéről, haláláról és közbenjárásáról a próféták megjövendöltek, az apostolok tettek bizonyságot. Krisztus alázatosságáról, tisztaságáról, szentségéről és utolérhetetlen szeretetéről beszéltek. A teljes evangélium prédikálása nemcsak a földön élő és tanító Megváltó hirdetését jelentette, hanem az ótestamentumi próféták által megjövendölt és az áldozati szolgálatban szimbolizált Krisztus bemutatását is... 

Az igazság minden korban újabb szakaszába lép: Isten üzenetét viszi a kor népének. A régi igazságok mind fontosak. Az új igazság nem független a régitől, hanem annak újabb megnyilatkozása. Az új igazságokat csak akkor foghatjuk fel, ha a régieket megértettük. Amikor Jézus Krisztus meg akarta értetni tanítványaival feltámadásának igazságát, elkezdte „Mózestől és minden prófétáktól”, és „magyarázza vala nékik minden írásokban, amik Őfelőle megírattak”. (Lk 24:27) Az új igazság kitárulkozásából sugárzó fény szebbé teszi a régit. Aki elveti vagy mellőzi az újat, valójában nem ismeri a régit sem. Számára elvész éltető ereje, és csupán élettelen formasággá válik. 

Vannak, akik vallják ugyan, hogy hiszik és tanítják az Ótestamentum igazságait, de közben elvetik az Újat. Krisztus tanításainak megtagadásával azt tanúsítják, hogy nem hisznek abban sem, amit a pátriárkák és próféták mondtak... 

Az Ótestamentum elvetésével tulajdonképpen elvetik az Újat is, hiszen a kettő egymástól elválaszthatatlan. Senki sem tudja helyesen feltárni Isten törvényét az evangélium nélkül, sem az evangéliumot a törvény nélkül. A törvény a testet öltött evangélium, az evangélium a törvény kibontása. A törvény a gyökér, az evangélium pedig a törvény illatos virága és gyümölcse. 

Az Ótestamentum fényt hint az Újtestamentumra, az Újtestamentum pedig az Ótestamentumra. Mindegyik Isten Krisztusban való dicsőségének kinyilatkoztatása. Mindkettő olyan igazságokat mutat be, amelyek mindjobban kitárulkoznak a buzgó kutató előtt. – Krisztus példázatai, 126-128./old. 

Régi bűneinket nem tudjuk jóvátenni, és saját erőnkből nem szentelődhetünk meg. Isten azonban ígéri, hogy Krisztus által mindezt megcselekszi értünk. Mi hisszük ezt az ígéretet. Beismerjük bűneinket, és átadjuk magunkat Istennek. Akarunk neki szolgálni. Mihelyt ezt cselekesszük, Ő is azonnal teljesíti ígéretét. Ha hiszünk az ígéreteiben, hisszük, hogy bűneink megbocsáttattak és megtisztulunk, a gutaütötthöz hasonlóan mi is meggyógyulunk összes bűnünkből és betegségünkből. Mindez megtörténik, ha hiszünk. 

Ne várj addig, amíg érezni fogod, hogy meggyógyultál, hanem mondd: „Hiszem, hogy így van, nem azért, mert érzem, hanem mert Isten megígérte.” – Jézushoz vezető út, 51./old.