2025. június 1., vasárnap

Bor és vér

(Zsoltár 75:1-11). A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke. (2) Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat. (3) Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok. (4) Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.) (5) A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók! (6) Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen! (7) Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás, hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja. (9) Mert pohár van az Úr kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön. (10) Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének. (11) A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom! /RÚF/

(Mt 26:26-29). Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! (27) Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, (28) mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. (29) De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában. /RÚF/

(Jel 14:9-12). Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, (10) az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; (11) gyötrődésük füstje felszáll örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és annak képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. (12) Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét. /RÚF/
Feltételezések szerint akkor énekelték ezt a zsoltárt, amikor Szanhérib serege csoda folytán megsemmisült (2Krónikák 32. és 2Királyok 19. fejezete). Ez a történet előremutat Jelenések 20. fejezetében a gonoszok végső pusztulására. Isten népe a szent városban lesz igaz Királyával, amikor a gonoszok serege körbeveszi őket, de Isten el fogja pusztítani a támadókat.
A hatalommal való visszaélés lesz az egyik dolog, amit Isten eltöröl az ítélettel. A bűnös ember nem másokért, nem Isten dicsőségére él, hanem csakis önmagáért. Úgy döntött, nem hiszi el, hogy az univerzumban lenne értelem, vagy létezne objektív erkölcsi mérce. Sok szempontból elmondható, hogy ma ennek a következményeivel élünk együtt. Friedrich Nietzsche filozófus érvelése szerint ahhoz, hogy valaminek értelme legyen, nekünk magunknak kell azt kigondolnunk, és úgy kell tennünk, mintha a világmindenség értünk létezne. Lényegében minden ember úgy viselkedik, mintha isten volna.
(Joggal kérdezhetné bárki: Mennyire vált be ez a filozófia Nietzsche számára? Valójában nem nagyon. Az elméje megbomlott. Összeesett az utcán Olaszországban, miután meg akart fékezni egy lovát ütlegelő embert. Élete hátralévő tizenegy évét némán, szellemi leépülésben töltötte, majd 1900-ban meghalt.)
Bármilyen nagyok is a problémák, hívőként reménységben élhetünk. Nem szabad a pillanatnyi események alapján megítélni a jövőt! Könnyű kétségbeesni, látva, hogy a civilizáció oszlopait folyamatosan verik szét istentelen emberek érzései és gondolatai, vagy pedig azoké, akiknek Istenről alkotott nézetei a Bibliától idegenek. Most olyan korban élünk, amikor támadják az erkölcsi értékeket, még azokat az alapvető dolgokat is, mint a férfi és női identitás, legalábbis a világ bizonyos részein. Nyíltan magasztalnak, dicsérnek olyan erkölcstelenségeket, amelyeket azelőtt sokan még privát beszélgetésekben is szégyelltek volna. Ennyire rossz lett a helyzet.
Igyekeznünk kell mások életét jobbá tenni, igaz, de közben ne feledjük: a világ teljes pusztulása, majd pedig természetfeletti újjáteremtése szükséges ahhoz, hogy a dolgok végül helyreálljanak. Miért van ez így?
White idézet: Istennek az a terve, hogy a hívei által nyilatkoztassa ki országa elveit. Ahhoz, hogy jellemük és életük ezen elveket tükrözze, el kell szakadniuk a világi hagyományoktól, szokásoktól és gyakorlatoktól. Minden igyekezetével próbálja önmagához közel vezetni őket, hogy megismertesse velük akaratát. Ugyanaz a célja ma élő népével, mint Izraellel volt, amikor kihozta őket Egyiptomból. Jóságát, irgalmát, igazságosságát és szeretetét látva, amit Isten tanúsít egyháza iránt, a világ betekintést nyer a jellemébe. És ha az Úr törvénye ekképpen mutatkozik meg az emberek életében, akkor még a világ is el fogja ismerni, hogy felsőbbrendű életet élnek, akik szeretik Istent, félik Őt, és minden népénél hűségesebben szolgálják Őt.
– Recreation, Pamphlet 145, 3./old.
Kedves Testvérek! Kerüljetek szoros kapcsolatba hivatásotokban az emberekkel! Emeljétek fel a lesújtottakat. A szerencsétlenségekre úgy tekintsetek, mint titkos áldásokra, a fájdalmakra, mint kegyelmi bizonyságokra. Munkálkodjatok úgy, hogy remény virágozzon ki a kétségbeesés helyén…
„Közel van az Úrnak nagy napja, közel van, és igen siet.” (Sof 1:14) Szeretném minden munkásnak odakiáltani: Hitben menj előre, és az Úr veled lesz! De virrassz és imádkozz! Ebben rejlik eredményed titka. Az erő Istentől jön. Munkálkodj teljesen benne bízva, és ne feledkezz meg arról, hogy a munkatársa vagy. Ő a te segítőd. Tőle származik az erőd. Ő lesz a bölcsességed, igazságosságod, megszentelődésed és megváltásod. Hordozd Krisztus keresztjét, naponta tanulj tőle szelídséget és alázatot. Ő a te vigaszod és felüdülésed. – Az evangélium szolgái, 37-38./old.
A Krisztus iránti engedelmesség minden cselekedete, minden érte való lemondás, minden türelemmel viselt próba, minden kísértések feletti győzelem: előrehaladás a végső győzelem felé vezető úton. Ha elfogadjuk Krisztust vezetőnknek, biztonságosan haladhatunk. Még a legnagyobb bűnösnek sem kell eltévednie. Minden reszkető útkereső tiszta és szent fényben járhat. Bár az ösvény keskeny és olyan szent, hogy bűn nem férhet el rajta, mégis mindenki végigjárhatja, s egyetlen, kételyekkel vívódó, remegő léleknek sem kell elmondania: „Nem törődik velem az Úr.”
Bár az út göröngyös, meredek az emelkedő, jobbról-balról szakadék tátonghat, csapda lappanghat, s noha akkor is tovább kell haladnunk, amikor elfáradtunk, és lehet, hogy harcolnunk kell, mikor bágyadtság vesz rajtunk erőt, ha elcsüggedünk is, reménykednünk kell, mert ha Jézus Krisztus a vezetőnk, végül biztosan elérjük az áhított célt. Maga Krisztus taposta ki előttünk az utat, Ő egyengette el az ösvényt a lábunk előtt. – Gondolatok a hegyibeszédről, 140./old.

2025. május 31., szombat

Sion biztonsága és békessége

(Zsolt 46:2-8) Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.(3)Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe;(4) ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek (Szela.) (5)Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, (6)A Felségesnek szent hajlékait. Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. (7)Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld. (8) A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)/RÚF/

 A zsoltár életszerű képet fest a nyugtalan világról, példátlan intenzitású természeti katasztrófákat jelenít meg (Zsolt 46:3-4). A vizek zúgása gyakran a népek felkorbácsolt indulatait és a különféle problémákat jelképezi, amelyeket a gonoszság okoz a világban (Zsolt 93:3-4) Zúgnak a folyamok, Uram, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak a folyamok.(4) A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban./RÚF/

(Zsolt 124:2-5). ha nem lett volna velünk az ÚR, amikor ránk támadtak az emberek,(3) akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk.(4) Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat. (5)Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek./RÚF/

Így a 46. zsoltárban is a természeti csapások a háborúkat vívó nemzetek irányította világot ábrázolják (Zsolt 46:7).Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld./RÚF/

Világos, hogy itt az Isten ismerete nélkül élő világról van szó, mert az Úr a népe között van, és ahol Ő lakozik, ott a békesség (Zsolt 46:5-6). (5)Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, (6)A Felségesnek szent hajlékait. Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. /RÚF/

A világ nem fogadja el Istent, Ő azonban nem hagyja magára a világot, jelen van benne, a népe között lakozik. Más szóval: ha mégoly rossznak tűnik is a helyzet, Isten itt van, ebben reményt és bátorítást találhatunk, ha ismerjük ezt az alapigazságot!

Biztos menedék az Úr, Ő a forrása Sion tartós békéjének és biztonságának. Zsolt 46:4 versében a "ha" szó emeli ki Sion biztonságát. Még ha nyugtalan is a világ, Isten népe biztonságban van. Ez azt mutatja, hogy a békesség nem a megpróbáltatások teljes hiánya, inkább Isten ajándéka benne bízó gyermekeinek. Az Istenbe vetett, fenntartások nélküli bizalom békét és biztonságot ad még a viharban is (Mt 8:23-27). Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai.(24)És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt.(25)Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, elveszünk!”(26)De ő így szólt hozzájuk: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?” Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett.(27)Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”/RÚF/

Felvetődik a kérdés: vajon Isten örökre a pusztulást hozó döntéseik és tetteik között hagyja a világot?

Isten olyan erővel nyilvánítja ki nemtetszését, hogy megolvad a föld szavának hatására, amellyel a világot is megteremtette (Zsolt 46:7), Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld./RÚF/ ez azonban nem pusztulással, hanem megújulással végződik. Figyeljük meg: Isten kiterjeszti békéjét az egész földre. Véget vet a háborúknak és megsemmisíti a pusztító fegyvereket, amelyekkel a kegyetlen népek elnyomták a világot (Zsolt 46:10). Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el./RÚF/ Ez a keresztények nagy reménysége, és Jézus második adventjekor következik be.

Sion - minden nép otthona

(Zsolt 87:1-2) Kórah fiainak zsoltáréneke. Szent hegyen alapította,(2) az Úr Sion kapuit: jobban szereti Jákób minden lakóhelyénél./RÚF/

A 87. zsoltár Isten különleges módon kiválasztott, szeretett városát, Siont magasztaló ének. Sion hegye az alapja Isten templomának (Zsolt 2:6). Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! (Zsolt 15:1)Dávid zsoltára. Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? /RÚF/

Az idők végén minden más hegy fölé magasodik, ami az Úr fennhatóságát jelképezi az egész világ felett (Zsolt 99:2) Nagy az Úr a Sionon, magasan fölötte van minden népnek./RÚF/

 (Ézs 2:2) Az utolsó napokban szilárdan fog állni az Úr házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép. /RÚF/

(Mik 4:1). Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlenek hozzá a népek./RÚF/

A 87. zsoltár "hegyekként" utal Sionra, hogy még jobban kiemelje fenséges voltát (Zsolt 133:3)Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.. "Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát" (Zsolt 87:2), ez kifejezi, hogy minden más hely felett áll, ahol Izrael népe a múltban összegyűlt, például Siló és Bétel felett is. Ez a zsoltár tehát megerősíti, hogy Isten igaz tiszteletének az Úr által kiválasztott helyen és előírt módon kell történnie.

White idézet: Az Úr szánakozással és együttérzéssel, gyengéd vágyakozással és szeretettel tekint megkísértett és megpróbált népére. Egy időre hagyja, hogy az elnyomók diadalmaskodjanak azok felett, akik megtartják Isten szent parancsolatait. Mindenki számára adott ugyanaz a lehetőség, amely az első nagy lázadónak is megadatott, hogy megmutassa, milyen lélek hajtja tetteit. Isten szándéka az, hogy mindenki próbára legyen téve, hogy megláthassa, vajon hűségesek vagy hűtlenek a mennyei királyságot szabályzó a törvényekhez. Isten legvégül hagyja, hogy Sátán leleplezze magát, mint hazug, vádoló és gyilkos. Így népének végső győzelme még jellegzetesebb, még dicsőségesebb, még egészebb és teljesebb. A próféta szavai ekkor teljesednek majd be: „Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.” Az Úr népének éneke ekkor ez lesz: „Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld! Nagy az Úr a Sionon, és magasságos ő minden nép felett.”  (Review and Herald cikkek) 


Pál szolgálata Korinthusban

  „Az Úr pedig egy éjszaka látomásban azt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass, mert én veled vagyok! Senki sem fog rád támadn...