Jól felkészülten

Tolongó tömeg a Galileai-tenger partján, Jézust, ahogy kilép a csónakból, szinte összepréselik, miközben követni igyekeznek Kapernaum felé haladva. Aztán egyszer csak megjelenik Jairus, a zsinagóga elöljárója, és kérlelni kezdi, hogy menjen vele és gyógyítsa meg a lányát. A tömegben ott egy asszony is, aki évek óta beteg. Minden pénzét orvosokra költötte, „és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett”. (Mk 5:26) Hallott a nagyszerű galileai Emberről, és reményteli szívvel, minden maradék erejét összeszedve elindult aznap reggel, hogy csatlakozzon a sokasághoz. A tömeg nyomása fojtogatta, ahogy centiről centire igyekezett közelebb jutni Jézushoz. Aztán egyszer csak a sok tolakodás és lökdösődés után meglátta Őt. Erőt vett magán: „Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok”. (Mk 5:28), /ÚRK/ 

(Mk 5:21-34). Amikor Jézus ismét átkelt hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, ő pedig a tenger partján maradt. (22) Akkor jött egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, (23) és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon. (24) Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság követte őt, és tolongott körülötte. (25) Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, (26) sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett; (27) amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, (28) mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok. (29) Azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult a bajából. (30) Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat? (31) Tanítványai így feleltek: Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem? (32) Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt. (33) Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. (34) Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges! /RÚF/ 

Az esemény rámutat Jézus törődésére és könyörületére azok iránt, akik betegek és magányosak, és akik általában elveszettek a sokaságban. Sokan nyomódtak Jézus oldalához aznap, amint a tömeg sodródott, de csak egy valaki nyújtotta ki a kezét felé, hogy megérintse és ezzel áldást nyerjen, áldást, amelyre kétségbeesetten szüksége volt. Azonban nem az érintés gyógyította meg, hanem a hite miatt kapott gyógyulást. (Mk 5:34) „A Megváltó meg tudja különböztetni a tömeg szokványos, véletlen érintését a hit érintésétől”. (Ellen G. White: Jézus élete.  344./old.) 

Jézus köntösében nem volt semmilyen kivételes erő, az inkább az asszony hitében, a döntésében rejlett, hogy megérinti Őt, és ezáltal gyógyulást nyer. Az a törékeny nő szenvedése és fájdalma közepette ágyban maradhatott volna aznap reggel, ahelyett, hogy úgy dönt és abban reménykedik, hogy megkeresi Jézust a gyógyulás reményében. Nem volt neki elég, hogy távolról szemlélje, közelebb kellett kerülnie hozzá. Jézus arra hív minket is, hogy hasonlóan cselekedjük ma. Azt mondja:

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál” (Mt 11:28-29), /ÚRK/ 

(Róm 5:3-5). Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, (4) az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; (5) a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. /RÚF/ 

White idézet: Sátán a pusztító, az Úr pedig a helyreállító. Az Úr nem dolgozhatott orvosként úgy, ahogy szeretett volna, ezért is mondta: „És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!” Mindenütt enyhülést keresünk, kivéve nála, aki a Józseftől kölcsönvett sírbolt fölött kijelentette: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet!” ... 

Krisztus találkozott egy szegény lélekkel, egy asszonnyal, aki mindenét arra költötte, hogy meggyógyuljon testi betegségéből. A bibliai elírás szerint minden vagyonát orvosokra költötte, az állapota mégsem javult, épp ellenkezőleg, csak romlott. De amikor a hite alapján egyszer megérintette Krisztust, azonnal kigyógyult évek óta tartó betegségéből. Ez a szenvedő asszony Krisztus közelébe férkőzött, és hátulról megérintette a ruháját, mert hitt a ruhát viselő személyben, és azonnal meggyógyult. „Ki az, aki engem illete?” – kérdezte Krisztus. A kérdés hallatán Péter elcsodálkozott: „Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, aki engem illete?” 

Krisztus felejthetetlen tanítást akart adni a jelenlevőknek. Rá akart mutatni az élő hit érintése és a közönséges érintés közötti különbségre. Így szólt: „Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem.” Amikor „látta az asszony, hogy nem maradt titokban”, remegve előállt, Jézus lábai elé esett, és előadta fájdalmas történetét. Krisztus megvigasztalta őt: „Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!” 

Miért nem járulunk hittel Jézushoz? Sokan csak közönséges módon érintik meg Őt, mert csak a személyével akarnak kapcsolatba lépni. Ez az asszony többet akart. Hittel nyújtotta ki a karját, és azonnal meggyógyult… Az igazság barátai meg fogják tisztelni hitük szerzőjét és bevégzőjét. Krisztus pedig olyan orvos lesz számukra, aki helyreállítja a testüket és a lelküket is. Isten munkatársai felveszik Krisztus igáját, és mind testileg, mind pedig lelkileg szoros kapcsolatba kerülnek Istennel... 

Az Istennel ápolt együtt munkálkodás révén kell edzeni férfiak, nők és gyermekek akaratát … A lelki öröm, valamint a lelki és testi egészség összhangja nyilvánvalóvá válik, és azt az áldást hirdeti, amit az Úr Jézus elhozott a világunkba, hogy felkínálhassa minden embernek, aki hisz. – Christ Triumphant, 239./old. (augusztus 20.) 

Az élet vihara

Jézus azzal töltötte a napját, hogy hatalmas tömegnek beszélt a Galileaitenger partján. Szavai sokáig visszhangzanak az emberek elméjében, egészen az örökkévalóságig. Amint az este elérkezett, Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy „Menjünk át a túlsó partra”. (Mk 4:35) Tudta, hogy jön a vihar, mégis azt mondta nekik, hogy induljanak el. Fontos dolgot akart a legközelebbi követőinek megtanítani az életről. Valószínűleg tudod, mi következett ezek után. 

(Mk 4:35-41). Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra! (36) Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt. (37) Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. (38) Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? (39) Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. (40) Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek? (41) Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki? /RÚF/ 

Gondolkodj el a következő pontokon! 

1. Jézus aludt valamin, ami talán az egyetlen párnaszerű dolog lehetett a hajón. A halászhajókon egy helyen volt ilyen, a hajó hátuljában, amin a kormányos ült. Ő vezette a hajót a helyes irányba. Tehát úgy néz ki, Jézus volt a „vezető” helyén, de Ő elaludt a kormánykeréknél.  

2. Nem minden tanítványnak volt újdonság a hajózás. Péter, János és Jakab tapasztalt halászok voltak. Jól ismerték a Galileai-tengert, és tudhatták, mit kell tenni vihar esetén. 

3. Ez az egyetlen feljegyzés az evangéliumokban, ahol Jézus alszik. Éppen életük egyik legrosszabb viharában, amikor a tanítványok megrémültek, és azt gondolják, hogy meg fognak halni, Jézus alszik a hajó hátsó részében. 

4. A tanítványok reakciója életük krízisére, hogy „Nem törődsz velünk?” Megkérdőjelezik Jézus jellemét és szeretetét. Nem pontosan ugyanezt tesszük mi is gyakran nehéz időkben?

A reménytelenség közepette, amikor igyekszünk megvédeni magunkat (mint a tanítványok tették), máskor pedig, amikor fájdalmat és veszteséget érzünk, elkezdjük megkérdőjelezni Isten szeretetét és törődését, kétségeink támadnak. Azt gondoljuk, hogy egy bizonyos módon kellene fellépnie az érdekünkben, a mi elképzelésünk szerint, ahogy saját emberi nézőpontunkból látjuk. Ám a mi esetünkben is úgy van ez, mint a tanítványokkal, hogy Isten az élet viharaiban képes a legnagyobb csodáit láttatni velünk. Ő mindig hű marad, akkor is, amikor nem pontosan látjuk, mit tesz, ezért nem is értjük. Velünk van a viharainkban, lecsendesítheti azokat, amikor mi képtelenek vagyunk rá.

White idézet: Urunk végrendeletet hagyott hátra, mielőtt kínhalált szenvedett volna a keresztfán. Nem volt ezüstje, aranya vagy háza, amit örökül hagyhatott volna tanítványaira. Földi javak tekintetében szegény ember volt. Azonban tanítványaira sokkal értékesebb örökséget hagyott, mint amit földi uralkodó hagyhatott volna alattvalóira. „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek” – mondta –, „nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” 

Azt a békességet hagyta rájuk, amely egész földi élete alatt elkísérte, és vele maradt szegénységben, szenvedésben és üldöztetésben, és nem hagyta el Gecsemáné-kerti haláltusájában és a kegyetlen keresztfán sem. 

Habár támadások kereszttüzében zajlott a Megváltó élete e földön, mégis békével teli élet volt. Miközben dühödt ellenségei állandóan követték, ezt mondta: „És aki küldött engem, énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.” A sátáni düh kitörő viharai sem tudták megingatni az Istennel való tökéletes közösség nyugalmát. Krisztus ezt mondja: „az én békességemet adom néktek.” 

Akik szó szerint elhiszik Krisztus szavait, lelküket rábízzák, életüket az Ő vezetése alá helyezik, megtalálják ezt a békét és nyugalmat. A világon semmi el nem keserítheti őket, mert maga Jézus örvendezteti meg híveit jelenlétével. A teljes nyugalom a teljes elfogadásban rejlik. Az Úr mondja: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel tebenned bízik.” 

Emberi tapasztalatunk az Ige szavainak igaz voltáról tanúskodik: „És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik” ... A bűn feldúlta békénket... Senki sem képes uralni szíve zsarnoki szenvedélyeit… Ám az, aki nyugalmat parancsolt a Galileaitenger habjainak, a „béke” szót minden egyes ember javára mondta ki. Akármilyen hevesen tombolna az orkán, akik az „Uram, ments meg!” kiáltással fordulnak Jézushoz, megmenekülnek. Kegyelme a lelket megbékélteti Istennel, lecsendesíti az emberi szenvedélyek tusáját, és a szív megnyugszik szeretetében. „Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.” 

Amely szív összhangban van Istennel, abban mennyei békesség honol, és mindenhol érezteti jótékony befolyását. A béke lelkülete üdítő harmatként száll a földi vívódásoktól zaklatott és elgyötört szívekre. – Krisztusi élet, 278./old. (szeptember 21.) 

Jézus Krisztus tökéletes igazsága a fehér ruha

A szép ruha igen gyakran a viselője gazdagságára mutat világunkban. Egyesek azt mondják: „Azért öltözöm így, hogy megmutassam, ki vagyok.” A menny szemében azonban elhomályosul minden az Istennel való kapcsolatunkon kívül. 

(Mt 6:19-21). Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, (20) hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. (21) Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is. /RÚF/

Jézus tökéletes igazságának köntöse kell, hogy betakarja, elfedje személyiségünket. 

(Mt 22:1-14). Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk: (2) Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. (3) Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. (4) Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre! (5) De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. (6) A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. (7) A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. (8) Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. (9) Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre! (10) A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. (11) Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, (12) és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott. (13) Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. (14) Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak. /RÚF/ 

Az esküvői ruha nélkül megjelent embert Jézus „barátomnak” nevezte, és annak ellenére, hogy ő nem felelt, bizonyára volt közöttük kapcsolat. A férfi biztosan tudott a köntösről, csak úgy döntött, nem veszi fel. Jézus jelleme tökéletes és hibátlan, és felajánlja mindenkinek, „hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba” (Jel 19:8), amelyen nincs „szennyfolt vagy ránc vagy valami hasonló” (Ef 5:27, ÚRK) 

A fehér ruha „Krisztus igazsága, hibátlan jelleme, amelyben hit által mindenki részesül, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójaként”. (Ellen G. White: Krisztus példázatai. 212./old.) 

Ádám és Éva lágy fénnyel tündöklő fehér ruhát viselt a bűnbeesés előtt. Miután viszont vétkeztek, rájöttek, hogy meztelenek (1Móz 3:7). Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. /RÚF/, és a fügefa leveleiből készítettek öltözett maguknak. Ezután Isten az általuk készített „ruhát” állati bőrökre cserélte le. Az új ruha áldozati állatok bőréből készült. Hasonlóképpen, amikor elfogadjuk Jézus áldozatát, az általa felkínált igazság köntösét vesszük át. „Szégyellve mezítelenségüket, egymáshoz varrt fügefalevelekkel próbálták a mennyei öltözéket pótolni… Az ember nem találhat ki semmi olyat, amivel ártatlanságának elvesztett palástját helyettesíthetné. Akik Krisztussal és az angyalokkal együtt ülnek a Bárány menyegzői vacsoráján, nem viselhetnek fügefalevél öltözéket, sem köznapi ruhát. Csak a Krisztus által kínált ruha teheti az embert alkalmassá arra, hogy megjelenjen Isten előtt. Ezt az öltözéket – saját igazságának palástját – helyezi Krisztus minden bűnbánó, hívő lélekre”. (i. m. 213./old.) 

White idézet: Amikor az ember nem az emberi hiányosságokat, hanem Jézust látja, a jelleme átalakul. Tekintetét Krisztusra szegezi, akire úgy tekint, mint Isten dicsőségét sugárzó tükörre, és szemlélve elváltozik dicsőségről dicsőségre az Úrnak Lelke által... 

Ne keresd mások hibáit, hanem határozottan tekints Krisztusra. Tanulmányozd alázatos szívvel az Ő életét és jellemét. Ne csak arra törekedj, hogy még inkább megvilágosodjál, hanem arra, hogy legyél lelkesebb, hogy megláthasd az előtted álló lakomát, ahol eheted és ihatod Isten Fiának testét és vérét, ami az Ő Igéje. Az élet Igéjéből és az élet Kenyeréből táplálkozva megízlelheted az eljövendő világ erejét, és új teremtéssé válhatsz Jézus Krisztusban. Ha elfogadod ajándékait, megújulsz a szentségre, és kegyelme gyümölcsöt fog teremni számodra Isten dicsőségére. 

A Szentlélek kinyilatkoztatja Krisztust az elme számára, a hit pedig szorosan Krisztusba kapaszkodik. Ha Krisztus a személyes Megváltód, akkor tapasztalatok által felismered a golgotai kereszten érted hozott nagy áldozat értékét. Krisztus Lelke munkálkodik a szívedben, átváltoztat az Ő képmására, mivel a Lélek krisztusi modell alapján fáradozik. Isten az Ige munkálkodása, az Ő gondoskodása és lélekben véghezvitt munkája révén hasonlóvá teszi a lelket Krisztushoz. 

Szíved birtokolja Krisztust, ez legyen elsőrendű feladatod, utána pedig olyannak kell megismerned Őt, mint aki teljes mértékben üdvözítheti azokat, akik Őhozzá járulnak. Az Úrért szívből végzett szolgálatod az Ő nevét magasztalja és a szent dolgokra összpontosít, miközben elméd befogadja a szent Ige által kinyilatkoztatott létfontosságú igazságokat. 

A jóság, az alázat, a szelídség, a türelem és a szeretet krisztusi jellemtulajdonságok. Ha Krisztus Lelke lakozik benned, akkor a jellemed az Ő jelleme alapján átalakul. – That I May Know Him, 94./old. 

A hívőt az igazi szentség egyesíti Krisztussal és embertársaival a kedves szeretet kötelékében. Ez az egység azt eredményezi, hogy a szívben szüntelen a Krisztus szeretetéhez hasonló szeretet él, és folyamatosan kiárad mások irányába. 

Fontos, hogy minden ember olyan tulajdonságokkal rendelkezzen, amely meghatározta Krisztus tökéletes jellemét – szeretet, türelem, együttérzés és jóság... 

Végzetes tévedés azt feltételezni, hogy az ember rendelkezhet az örökkévalóságba vetett hittel anélkül, hogy szeretné embertársait, és anélkül, hogy rendelkezne Krisztushoz hasonló szeretettel. Aki szereti Istent és embertársát, az világossággal és szeretettel van tele. Isten őbenne és embertársaiban lakozik. A keresztények azért szeretik embertársaikat, mert értékes lelkek ők is, akikért Krisztus meghalt. Nincs szeretet nélküli keresztény, mivel „Isten a szeretet”. – This Day with God, 272./old. (szeptember 20.)