A kereszt üzenete bolondság azoknak, akik elvesznek

 

Az emberi bolondságot Isten bölcsességével szembeállítva Pál kijelenti, hogy „a keresztről való beszéd bolondság… azoknak, akik elvesznek”. (1Kor 1:18) (1Kor 1:18-31) szakaszában ez az első a bolondságra tett hat utalás sorában. 

(1Kor 1:18-31). Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. (19) Mert meg van írva: „Véget vetek a bölcsek bölcsességének, és az értelmesek értelmét semmivé teszem.” (20) Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? (21) Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. (22) És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, (23) mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, (24) de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. (25) Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél. (26) Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. (27) Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, (28) és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, (29) hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. (30) Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, (31) hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” /RÚF/ 

(1Kor 1:18) versében a mória görög szó szerepel, ami azt jelenti, hogy „bolondság”. Az Újszövetségben ötször fordul elő, csak 1Korinthus levelében. (1Kor 1:18, 21, 23); 

(1Kor 2:14). A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. /RÚF/; 

(1Kor 3:19). E világ bölcsessége ugyanis bolondság Isten előtt. Mert meg van írva: „Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket”, /RÚF/

 Ezen kívül még ugyanebbe a szócsaládba tartozó szavak számos alkalommal megjelennek az Újszövetségben, több szintén 1Korinthusban. (1Kor 1:18, 23) verseiben a bolondságra tett utalás nem a korinthusiak értelmi képességeit szólja le, hanem arra irányítja a figyelmet, hogy nem hajlandók figyelembe venni az evangélium igazságát. Ebből következően Pálnak szembe kellett szállnia az erkölcstelen magatartással és gondolattal, a helyes megítélés hiányával, sőt még az Isten elleni lázadással is. Ez magyarázza, hogy az apostol miért beszél annyit erről a témáról az egész levélben. Gondoljunk bele, milyen helyzetbe került Pál ebben a városban! Olyan helyre érkezett, ahol az emberek büszkélkedtek az „ismereteikkel”, „bölcsességükkel”, kulturáltságukkal és műveltségükkel. Ilyen körülmények között beszélt egy galileai zsidóról, a Názáreti Jézusról, akit a rómaiak keresztre feszítettek, ám Ő feltámadt – és mindez azért történt, hogy megfizessen az egész világ bűneiért, nemcsak az övékért. Vajon komolyan vehető ez az ember? Viccel talán? Ez nem valamiféle mély, filozófiai elv volt, amit elemezni, analizálni lehetne a filozófia eszközeivel; esztelenségnek, értelmetlenségnek tűnt, amit az okos, művelt korinthusiak nem vehettek komolyan. 

Pál üzenete a pogányok szemében balgaságnak tűnt, de sok zsidó számára a kereszt üzenete még rosszabbul hangzott. Ugyan melyik izraelita számított arra, hogy Róma keresztre feszíti a Messiást? Neki kellett volna legyőznie a rómaiakat, nem a keresztre kerülnie! Tehát kezdettől fogva sok minden szólt Pál ellen, mégis megnyert az evangélium számára zsidókat és pogányokat is. Mi ennek az üzenete? Bármilyen ellenállással is találjuk szemben magunkat, Istennek vannak olyan emberei, akik nyitottan hallgatják az igazságot. Nekünk pedig készen kell állnunk arra, hogy Ő felhasználjon bennünket az elérésükre, bárhol is legyenek, olyan helyeken, amelyek ma éppen annyira rosszak, vagy talán rosszabbak is, mint Korinthus volt.

White idézet: Az apostol szavai, magatartásának, helyzetének szemléltetése, ahogyan a Szentlélek az utókor számára megörökítette, bizonyságot tesz megingathatatlan bizalmáról; a magárahagyottság és az ellenségeskedések közepette tanúsított bátorságáról, valamint győzelméről, amelyet a kereszténység számára a pogányság központjában kivívott. 

Pál szavai az ismeret gazdag kincseit tárják a gyülekezet elé. Az adott körülmények között milyen könnyen mondhatott volna olyasvalamit, ami gőgös hallgatóit felingerli, és nehézségeket szerez számára. Ha beszédében meggondolatlanul isteneiket és városuk nagy embereit támadja, az a veszély fenyegeti, hogy Szókratész sorsára jut. Azonban isteni szeretetből fakadó tapintattal igyekezett gondolataikat a pogány istenségektől óvatosan eltéríteni, amennyiben az igaz Istent nyilatkoztatta ki előttük, akit nem ismertek. 

Ma is el kell juttatni a Szentírás igazságait a világ nagy embereihez, hogy választhassanak: vagy Isten törvényének engedelmeskednek, vagy a gonoszság fejedelmét szolgálják. Isten örök igazságokat tár eléjük – igazságokat, amelyek bölccsé tesznek az üdvösségre; azonban nem kényszeríti őket, hogy elfogadják azokat. Ha ezektől elfordulnak, magukra hagyja őket, hogy saját cselekedeteik gyümölcseivel teljenek meg. 

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje; mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem… Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, és a világ nemtelenjeit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse.” (1Kor 1:18-19, 27-28) A világ legkiválóbb férfiai napjainkban is elfordulnak ugyan a világosságtól, mert a világ saját bölcsességében nem ismeri el Istent; mindazáltal szolgái ragadjanak meg minden alkalmat, hogy velük az isteni igazságot közöljék. Egyesek mégis belátják majd tudatlanságukat az isteni dolgokban, és alázatosan letelepszenek tanítványként a Mester lábaihoz. 

Minden fáradozás, amellyel Isten munkatársai a felsőbb rétegekhez szándékoznak férkőzni, erős hitet igényel. A körülmények talán nem valami biztatók, de a legsötétebb órákban is hatol át világosság onnan felülről. Akik Istent szeretik, és neki szolgálnak, erejük napról napra megújul. A Mindenható értelmet ad nekik, hogy szándéka kivitelében ne tévedjenek. Vajha mindvégig megőriznék ezek a munkások bizalmukat, és arra gondolnának, hogy Isten igazsága fényének világítania kell a sötétségben, amely világunkat körülveszi. Az Úr szolgálatában nincs helye kétségbeesésnek. Az Úrnak szentelt munkás hitének oly erősnek kell lennie, hogy az minden ránehezedő próbát kiálljon. Isten képes és készséges arra, hogy szolgáinak mindazt az erőt nyújtsa, amelyre szükségük van, és annyi bölcsességgel ruházza fel őket, amennyit igényelnek. Sőt azokat, akik bizalmukat belé helyezik, várakozásukon felül megsegíti. – Az apostolok története, 240-242./old.

Kereszt üzenete - Isten ereje

Pál azt mondja, hogy számunkra a kereszt üzenete Isten ereje. Nem meglepő, hogy központi üzenetében beszél.

„Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről” (1Kor 2:2) 

 Milyen fontos pontot emel itt ki Pál? 

(1Kor 1:17-31). Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. (18) Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. (19) Mert meg van írva: „Véget vetek a bölcsek bölcsességének, és az értelmesek értelmét semmivé teszm.” (20) Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? (21) Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. (22) És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, (23) mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, (24) de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. (25) Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél. (26) Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. (27) Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, (28) és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, (29) hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. (30) Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, (31) hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” /RÚF/

(1Kor 1:18-31). /RÚF/ szakaszában az apostol szembeállítja egymással az emberi balgaságot és Isten bölcsességét. A kereszt jól bemutatja az ember legrosszabb és Isten legjobb oldalát. Ennek a szakasznak a bevezetője verse.

 (1Kor 1:17)  Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét.

Krisztus keresztje nem veszítheti el erejét, ezért is kell az igehirdetésünkben központi helyet kapnia a kereszt üzenetének. 

(1Kor 2:2). Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.  /RÚF/ 

Pál elmondja, hogy Krisztus nem keresztelni, hanem az evangéliumot hirdetni küldte el. E kijelentéssel kapcsolatban két fontos dolog megjegyzendő. Először is a görög aposztelló („küldött”) szó ugyanabból a gyökből származik, mint az apostol. Tehát Pál alapvető apostoli feladata az evangélium hirdetése volt. Másodszor pedig a szavai nem azt jelentik, hogy a keresztelés nem fontos, vagy legalábbis nem olyan lényeges, mint a prédikálás. Valójában azokat marasztalta el, akik túlzottan hangsúlyozták, hogy ki keresztelte meg őket, ahelyett, hogy Jézust emelték volna ki, akinek a nevében megkeresztelkedtek. 

A „bölcselkedő beszéd” (1Kor 1:17), /RÚF/ kifejezéssel Pál nem arra utal, hogy önmagában az ékesszólás rossz lenne. Itt az a lényeg, hogy emberi bölcselkedés ne homályosítsa el a kereszt üzenetét. Ez a kifejezés a görög-római szónoklatokra utal. Athénban Pál a logika, a tudomány és a filozófia eszköztárát felhasználva érvelt, de csekély eredménnyel. Ezért „Elhatározta, hogy Korinthusban más módszert követ, amellyel a felületesek és közömbösek figyelmét igyekszik lekötni. Eldöntötte, hogy gondosan kerüli a bonyolult érvelést és vitát, és a korinthusiak között nem akar másról beszélni, mint Jézus Krisztusról, »róla is mint a megfeszítettről«” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 162./old.) 

A bonyolult érvelések hogyan homályosíthatják el a kereszt üzenetét? Mi az oka annak, hogy a megfeszített Jézus Krisztus hirdetése több gyümölcsöt termett Korinthusban, mint a logikus, tudományos és filozófikus érvelés Athénban? Van, amikor az evangélium hirdetését segítheti a logikus, filozófikus és tudományos megközelítés? 

White idézet: A golgotai kereszt megszólít, végül pedig legyőz minden gonosz földi erőt. A keresztben összpontosul minden hatalom, és abból indul ki minden erő. A kereszt a nagy központ, mivel Krisztus a kereszten adta életét az emberiségért. Ez az áldozat azért lett felkínálva, hogy az ember visszaszerezhesse kezdeti tökéletességét. Sőt, mi több, azért, hogy felkínálja a jellem teljes átformálását, és győztessé tegye az embert. Azok, akik Krisztus ereje által legyőzik Isten és ember nagy ellenségét, a mennyei udvarokban az el nem bukott angyaloknál nagyobb pozíciót tölthetnek majd be. 

Krisztus kijelentette: „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.” Ha a kereszt nem talál a maga számára megfelelő befolyást, akkor ő maga válik befolyássá. Az igazság nemzedékről nemzedékre lett kinyilatkoztatva mint jelenvaló igazság. A kereszten függő Krisztus által a kegyelem és az igazság találkozott, az igazság pedig és a béke csókolgatták egymást. Így lett mozgósítva a világ. 

Isten terve az, hogy a menny minden gazdagsága kiáradjon az emberekre. Az isteni erőforrások kincseiből semmit sem tekint túlságosan drágának ahhoz, hogy Isten egyetlen Fia nagy áldozatát kísérje… Krisztus fel lett hatalmazva, hogy az élet leheletének fuvallatával érintse meg az elbukott emberiséget. Akik ezt elfogadják, sosem fognak éhezni vagy szomjazni, hiszen nincs annál nagyobb öröm, mint amire Krisztusban lelhetünk. Tanulmányozzátok a Megváltónak a Boldogmondások hegyén mondott szavait. Milyen erőteljesen ragyogott isteni természete emberi mivoltában, miközben szavai áldást mondtak irgalmának és szeretetének haszonélvezőire! Olyan gazdag áldásban részesítette őket, amely arról tett bizonyságot, hogy a leggazdagabb kincsek kimeríthetetlen forrásából merített. Örök kincsek álltak a rendelkezésére. Az Atya rábízta a menny kincseit, és Ő azokat korlátlanul felkínálhatta. Akik elfogadják Őt Megváltójuknak, Üdvözítőjüknek, életük Urának, azokat Jézus saját drága kincseiként ismeri el a mennyei seregek, az elbukott és el nem bukott világok előtt… 

Mi a kereszténység? A bűnös megtérését szolgáló isteni eszköz. Isten számonkéri az engedetleneket és azokat, akiknek az élete nem bizonyítja, hogy hatással volt rájuk a golgotai kereszt. Azonban Krisztust magaszalják azok, akiket Ő megváltott a kereszten elszenvedett szégyenteljes halálával. Aki megtapasztalta Krisztus kegyelmének erejét, annak van miről beszélnie, és igyekszik életbe ültetni azokat a munkamódszereket, amelyek révén hirdetheti Krisztus evangéliumát. Azzal, hogy az emberiség a bölcsesség kiapadhatatlan forrásából meríti hatékonyságát, olyan tevékeny eszközzé válik, amely révén az evangélium átformáló befolyással bírhat az emberi elmére és szívre. – Lift Him Up, 230./old.

A Kereszt Isten és ember megbékélésének eszköze

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” (1Kor 1:18) 

A római író és szónok, Ciceró azt mondta Róma népének, hogy még csak ne is gondoljanak a keresztre, annyira rettenetes kivégzési mód volt. Jól mutatja Ciceró kijelentése, aki Jézus születése előtt fél évszázaddal meghalt, hogy milyen megvetéssel tekintettek a rómaiak a keresztre. 

Ezzel szemben Pál így írt: „a keresztről való beszéd… Istennek ereje”. 

(1Kor 1:18) Számára a kereszt Isten és ember megbékélésének eszköze. 

(Ef 2:16). Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában, /RÚF/;

 (Kol 1:20). és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. /RÚF/

 Jézus alázatának legfőbb szimbóluma 

(Fil 2:8). megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. /RÚF/), 

ahol megfizette felmérhetetlen adósságunkat. 

(Kol 2:14). Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. /RÚF/ 

Pál válasza a Korinthusban kialakult problémákra a kereszt volt. Nem kell sokáig olvasni 1Korinthus levelét ahhoz, hogy rájöjjünk, az apostolt egy fő dolog aggasztja: a gyülekezeten belüli megosztottság. Annyira zavarja, hogy közvetlenül az üdvözlések ...

(1Kor 1:1-3). Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola és Szószthenész testvér (2) az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: (3) kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. /RÚF/ 

... és a hálaadás szakasza 

(1Kor 1:4-9). Hálát adok értetek az én Istenemnek mindenkor azért a kegyelemért, amely nektek Krisztus Jézusban adatott. (5) Mert őbenne meggazdagodtatok mindenben: minden beszédben és minden ismeretben, (6) amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. (7) Ezért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, (8) aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. (9) Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. /RÚF/

... után elsőként ezzel a témával foglalkozik. 

(1Kor 1:10-17). A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre! (11) Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. (12) Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé. (13) Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? (14) Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, (15) nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre keresztelkedtetek meg. (16) Igaz, megkereszteltem még Sztefanász háza népét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is megkereszteltem volna. (17) Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. /RÚF/  

White idézet: Isten üzenetet bízott rám népe számára. Ébredjetek fel! Bővítsétek ki sátraitokat, terjesszétek messzebb határaitokat! Testvéreim, Krisztus áron vásárolt meg titeket. Amitek van, és amik vagytok, mindent Isten dicsőségére és embertársaitok javára kell felhasználnotok. Krisztus meghalt a kereszten, hogy megmentse a világot a pusztulástól. Ebben a munkában kéri a közreműködéseteket. Legyetek segítő kezei! Fáradhatatlan munkával igyekezzetek megmenteni az elveszendőket. 

Aki Isten szolgálatára szenteli magát, azt Krisztus kegyelmének alakító ereje formálja… Nem képes többé közönyösen elmenni a körülötte pusztuló lelkek mellett… Tudja, hogy lényének minden része Krisztusé, aki megváltotta a bűn szolgaságából. Isten egyszülött Fiának drága vére vásárolta meg jövőjének minden percét. 

Eléggé értékeled-e a Golgotán hozott áldozatot, hogy készen állj minden más érdeket alárendelni a lélekmentés munkájának? Az Üdvözítő igaz követőjének életét a bűnösök megmentésének ugyanaz az ellenállhatatlan kívánsága jellemzi, amely az Úr életében megnyilvánult. A keresztény nem kíván csak saját magáért élni. Öröme telik a Mester szolgálatára szentelni mindenét, önmagát is. Kimondhatatlan vágy indítja lelkeket nyerni Krisztus számára. 

Hogyan dicsőíthetném a legjobban azt, akié vagyok a teremtés és a megváltás jogán? Ezt a kérdést tegyük fel magunknak. Aki valóban megtért, az aggódó segíteni akarással igyekszik megmenteni a Sátán hatalmában raboskodókat… Csak kevés időnk van hátra, hogy felkészüljünk az örökkévalóságra… Az embereknek feltétlenül szükségük van az igazságra, és odaadó, hűséges igyekezettel kell elmondanunk nekik. Keressétek meg az ínségben lévő lelkeket, imádkozzatok és fáradozzatok értük! 

Rajtunk nyugszik a súlyos felelősség, hogy figyelmeztessük a világot a közelgő veszedelemre. Mindenfelől, közelről és távolról hangzik a segítséget kérő kiáltás. Isten felszólítja gyülekezetét, hogy ébredjen fel, és erősödjön meg. Elnyerhetik a halhatatlanság koronáját, övék lehet a mennyek országa. Fel kell világosítanunk a tudatlanságában elpusztuló világot. – Maranatha, 100./old. (ápr. 1.) 

Mondjátok az embereknek: „Meg kell ismernetek a hitelveket.” Ne engedjétek, hogy ajkatok kétes szavakat szóljanak. Ne álljatok az emberek elé bizonytalankodó beszéddel. Ismernetek és hirdetnetek kell az igazságot. 

Krisztus tanítása minden esetben pozitív természetű. Sose szóljatok tehát kételkedve! Magabiztos hangon hirdessétek a pozitív üzenetet! Emeljétek egyre magasabbra a Golgota Emberét. Krisztus keresztjének a felmagasztalásában erő rejlik. 

Krisztus Istenségét kitartóan kell hirdetnünk. Amikor a Megváltó a következő kérdést intézte a tanítványokhoz: „Ti pedig kinek mondotok engem?”, Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia”. (Mt 16:15-16) Krisztus pedig kijelentette: „ezen a kősziklán [nem Péteren, hanem Isten Fián] építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat”. (18. v.) 

Nagy a kegyességnek eme titka. Krisztus életének vannak olyan titkai, amelyekre nincs emberi magyarázat, mégis el kell hinnünk azokat. – The Upward Look, 58./old.