„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” (1Kor 1:18)
A római író és szónok, Ciceró azt mondta Róma népének, hogy még csak ne is gondoljanak a keresztre, annyira rettenetes kivégzési mód volt. Jól mutatja Ciceró kijelentése, aki Jézus születése előtt fél évszázaddal meghalt, hogy milyen megvetéssel tekintettek a rómaiak a keresztre.
Ezzel szemben Pál így írt: „a keresztről való beszéd… Istennek ereje”.
(1Kor 1:18) Számára a kereszt Isten és ember megbékélésének eszköze.
Ef 2:16. Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában, /RÚF/;
Kol 1:20. és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. /RÚF/
Jézus alázatának legfőbb szimbóluma
(Fil 2:8. megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. /RÚF/),
ahol megfizette felmérhetetlen adósságunkat.
(Kol 2:14. Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. /RÚF/
Pál válasza a Korinthusban kialakult problémákra a kereszt volt. Nem kell sokáig olvasni 1Korinthus levelét ahhoz, hogy rájöjjünk, az apostolt egy fő dolog aggasztja: a gyülekezeten belüli megosztottság. Annyira zavarja, hogy közvetlenül az üdvözlések ...
(1Kor 1:1-3). Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola és Szószthenész testvér (2) az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: (3) kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. /RÚF/
... és a hálaadás szakasza
(1Kor 1:4-9). Hálát adok értetek az én Istenemnek mindenkor azért a kegyelemért, amely nektek Krisztus Jézusban adatott. (5) Mert őbenne meggazdagodtatok mindenben: minden beszédben és minden ismeretben, (6) amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. (7) Ezért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, (8) aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. (9) Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. /RÚF/
... után elsőként ezzel a témával foglalkozik.
(1Kor 1:10-17). A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre! (11) Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. (12) Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé. (13) Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? (14) Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, (15) nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre keresztelkedtetek meg. (16) Igaz, megkereszteltem még Sztefanász háza népét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is megkereszteltem volna. (17) Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. /RÚF/
White idézet: Isten üzenetet bízott rám népe számára. Ébredjetek fel! Bővítsétek ki sátraitokat, terjesszétek messzebb határaitokat! Testvéreim, Krisztus áron vásárolt meg titeket. Amitek van, és amik vagytok, mindent Isten dicsőségére és embertársaitok javára kell felhasználnotok. Krisztus meghalt a kereszten, hogy megmentse a világot a pusztulástól. Ebben a munkában kéri a közreműködéseteket. Legyetek segítő kezei! Fáradhatatlan munkával igyekezzetek megmenteni az elveszendőket.
Aki Isten szolgálatára szenteli magát, azt Krisztus kegyelmének alakító ereje formálja… Nem képes többé közönyösen elmenni a körülötte pusztuló lelkek mellett… Tudja, hogy lényének minden része Krisztusé, aki megváltotta a bűn szolgaságából. Isten egyszülött Fiának drága vére vásárolta meg jövőjének minden percét.
Eléggé értékeled-e a Golgotán hozott áldozatot, hogy készen állj minden más érdeket alárendelni a lélekmentés munkájának? Az Üdvözítő igaz követőjének életét a bűnösök megmentésének ugyanaz az ellenállhatatlan kívánsága jellemzi, amely az Úr életében megnyilvánult. A keresztény nem kíván csak saját magáért élni. Öröme telik a Mester szolgálatára szentelni mindenét, önmagát is. Kimondhatatlan vágy indítja lelkeket nyerni Krisztus számára.
Hogyan dicsőíthetném a legjobban azt, akié vagyok a teremtés és a megváltás jogán? Ezt a kérdést tegyük fel magunknak. Aki valóban megtért, az aggódó segíteni akarással igyekszik megmenteni a Sátán hatalmában raboskodókat… Csak kevés időnk van hátra, hogy felkészüljünk az örökkévalóságra… Az embereknek feltétlenül szükségük van az igazságra, és odaadó, hűséges igyekezettel kell elmondanunk nekik. Keressétek meg az ínségben lévő lelkeket, imádkozzatok és fáradozzatok értük!
Rajtunk nyugszik a súlyos felelősség, hogy figyelmeztessük a világot a közelgő veszedelemre. Mindenfelől, közelről és távolról hangzik a segítséget kérő kiáltás. Isten felszólítja gyülekezetét, hogy ébredjen fel, és erősödjön meg. Elnyerhetik a halhatatlanság koronáját, övék lehet a mennyek országa. Fel kell világosítanunk a tudatlanságában elpusztuló világot. – Maranatha, 100./old. (ápr. 1.)
Mondjátok az embereknek: „Meg kell ismernetek a hitelveket.” Ne engedjétek, hogy ajkatok kétes szavakat szóljanak. Ne álljatok az emberek elé bizonytalankodó beszéddel. Ismernetek és hirdetnetek kell az igazságot.
Krisztus tanítása minden esetben pozitív természetű. Sose szóljatok tehát kételkedve! Magabiztos hangon hirdessétek a pozitív üzenetet! Emeljétek egyre magasabbra a Golgota Emberét. Krisztus keresztjének a felmagasztalásában erő rejlik.
Krisztus Istenségét kitartóan kell hirdetnünk. Amikor a Megváltó a következő kérdést intézte a tanítványokhoz: „Ti pedig kinek mondotok engem?”, Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia”. (Mt 16:15-16) Krisztus pedig kijelentette: „ezen a kősziklán [nem Péteren, hanem Isten Fián] építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat”. (18. v.)
Nagy a kegyességnek eme titka. Krisztus életének vannak olyan titkai, amelyekre nincs emberi magyarázat, mégis el kell hinnünk azokat. – The Upward Look, 58./old.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése