Lélek kardja - amely az Isten beszéde

Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde:(Ef 6,17) Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.(Zsid 4,12)

 A Szentírás közeli ismerete élesíti a tisztánlátást, s megerősíti a lelket Sátán támadásai ellen. A Biblia a lélek kardja, mely minden esetben legyőzi az ellenfelet. Ez az egyedüli igaz vezetőnk a hit és gyakorlat összes ügyében. A Sátán azért gyakorol oly nagy ellenőrzést az emberek értelmén és szívén, mert nem teszik Isten szavát tanácsadójukká, s nem vetik alá minden útjukat az igaz vizsga próbájának. A ige megmutatja, milyen útat járjunk, hogy a dicsőség gyermekei legyünk. 

Az igazság olyan, mint a Lélek kardja. Félénk üzenet nem jöhet ki tőlünk. „Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél”. Ez teszi az Igét hatalommá.

A Lélek oly túláradva szállt az imádságban elmélyült és várakozó tanítványokra, hogy minden szívet magával ragadott. Az Örökkévaló hatalmasan nyilatkozott meg egyházának. Úgy tetszett, mintha ennek az évszázadok óta visszatartott erő kiárasztása a mennyet nagy örömmel töltené el, hogy a Lélek kegyelmi kincseit a gyülekezetre kitöltheti. Ennek hatása alatt a bűnbánat, a megtérés szava egyesült a bűnbocsánat felett érzett öröm énekeivel. Jövendölések is hangzottak el. Az egész menny csodálattal hajolt le, hogy e hasonlíthatatlan, sőt felfoghatatlan szeretet bölcsességét szemlélje és csodálja. Ámulattól elragadtatva kiáltottak fel az apostolok: „Ez az igazi szeretet!” A kapott adományt megragadták, és mi volt ennek eredménye? A Lélek kardja új erővel élesítve, a menny villámaival megedzve, áttörte a hitetlenséget! Ezrek tértek meg egy napon. 

A hegyi beszéd: "Senki sem szolgálhat két úrnak."

"Senki sem szolgálhat két úrnak." (Mát 6,24)

"Krisztus nem azt mondja, hogy az embernek nem szabad két urat szolgálnia, hanem azt, hogy az ember nem szolgálhat egyszerre két úrnak... Nincs középút. Nem lehetséges az, hogy bár Istent nem szeretjük, az igazság ellenségének sem szolgálunk... Aki nem adja át magát teljesen Istennek, az így idegen hatalom uralma alá kerül, idegen hangra hallgat, amelynek sugalmazásai egészen ellentétesek. A megosztott szolgálat az ellenség oldalára veti az embert és a sötétség seregeinek eredményes szövetségesévé teszi...

Nem a megvetett bűnösök kicsapongó élete, nem a társadalomból kitaszított, züllött emberek jelentik a bűnözés fellegvárát e földön, hanem az az élet, amely erényesnek, becsületesnek és nemesnek látszik, holott bűnt ápol és vétket melenget magában. Az ilyen példa igen hathatós bűnre csábító a szenvedélyek ellen küzdő, s az örvény szélén tusakodó léleknek. Akit Isten magasabb rendű értelemmel áldott meg az igazság és tisztesség tekintetében, és mégis szándékosan áthágja Isten valamelyik parancsolatát, az a bűn csalétkévé változtatja ezáltal a maga nemesebb adományait. Tehetség, képesség, sőt a nagylelkű és nemes cselekedetek is Sátán tőreivé válhatnak, hogy másokat a romlás szakadékába döntsenek. »Ne szeressétek a világot, se azokat, amelyek a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága és a szemek kívánsága és az élet kérkedése, amely nem az Atyától van, hanem a világból« (1Ján 2,15-16)." (Gondolatok a Hegyi beszédről, Igaz istentisztelet c. fejezetből)

A hegyi beszéd: "A mással jóltevő ember ..."

 "A mással jóltevő ember megkövéredik (meggazdagodik) és aki mást felüdít, maga is felüdül." (Péld 11,25)

"Őszintén adakozzunk a szenvedők iránti szeretettől és részvéttől késztetve, ne pedig azért, hogy jótéteményeinkkel kérkedjünk. Őszinte szándék és igaz, szívbéli együttérzés - ezek azok az indítékok, amelyeket értékelnek a mennyben... Amilyen tökéletesen adja át magát a lélek Istennek az emberek szolgálatára, olyan mértéken veszi maga is az Isten ajándékát. Senki sem áraszthatja másokra Isten áldásának folyamát a maga szívéből és életéből, anélkül, hogy önmaga is ne részesülne gazdag jutalomban. Jól járnak a lankák és az alföldek, ha medret nyújtanak a hegyi patakoknak. Százszorosan visszakapják azt, amit adnak, mert a vízár, amely csobogva folyik tova rajtuk keresztül, termékennyé teszi a partjaikat. Amikor a nyári napsugarak kopárrá és barnává perzselik a mezőt, a folyó útját egy szép zöld sáv jelzi. Az alföld, amelyen a hegyek kincse átárad, állandóan pompázik, annak a jutalomnak hasonlataként, amit Isten kegyelme által nyernek mindazok, akiknek közvetítésével az ő kegyelme szétárad az egész világra." (Gondolatok a Hegyi beszédről, Igaz istentisztelet c. fejezetből)

A hegyi beszéd: "Vigyázzatok..."

"Vigyázzatok, hogy ne osztogassátok alamizsnátokat az emberek előtt, hogy lássanak titeket." 

(Mát 6,1)"Krisztus korában a farizeusok állandóan az ég kegyének elnyerésére törekedtek, hogy ezáltal biztosítsák maguknak az emberek tiszteletét és a jólétet, amit erényes voltuk jutalmának tekintettek. Igyekeztek az emberek szeme láttára jótékonykodni, hogy ezzel felkeltsék figyelmüket és megalapozzák a saját jó hírüket. Jézus elítélte ezt a külső látszatot: »Amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed, hogy a te alamizsnád titkon legyen, és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván«. Jézus nem azt mondta ezzel, hogy a szeretetszolgálatot mindig titokban kell tartani. Pál apostol, Isten Lelkétől indíttatva, nem hallgatta el a macedóniai keresztények nagylelkű önfeláldozását, hanem beszélt arról a kegyelemről, amellyel Krisztus munkálkodott bennük... »A ti buzgóságtok sokakat magával ragadt« (2Kor 9,2) - írta a korinthusiaknak is.

Krisztus szavai ezt jelentik: Jó cselekedeteinknél ne az emberek tiszteletét és dicséretét tekintsük célunknak. Az őszinte, istenfélő ember nem akar az emberek előtt tündökölni. Akik dicsérő szavakra és hízelgésre várnak, és ez tetszik is nekik csak névleg keresztények... Gondolatainkat és beszélgetésünket ne a saját imáink, kötelességtudásunk, jó cselekedeteink é s önmegtagadásunk elbeszélése foglalja el, hanem Jézust magasztaljuk mindenkor. A saját énünk vonuljon háttérbe, Krisztus legyen számunkra a minden mindenekben." (Gondolatok a Hegyi beszédről, Igaz istentisztelet c. fejezetből)

A hegyi beszéd: "Legyetek azért tökéletesek..."

 "Legyetek azért tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!" (Mát 5,48)

"Az »azért« szócska az előzményekre utal. Jézus előzőleg Isten végtelen szeretetét és irgalmát tárta fel hallgatói előtt és ezután parancsolta meg nekik: »Legyetek tökéletesek«. Legyetek tökéletesek, amint Isten is tökéletes! Isten a szeretet! Úgy árad szét belőle a szeretet, a világosság és az öröm minden teremtményére, miként a fénysugarak a Napból. Isten fő jellemvonása a jótékony adományozás, közlés. Az ő élete az önzetlen szeretet szétárasztása. Amikor azt mondja, hogy legyünk tökéletesek, amiképpen ő is az, akkor ez azt jelenti, hogy hozzá hasonló módon legyünk tökéletesek. Legyünk mi is áldásává és világosságává a környezetünknek, amiként ő is az egész teremtett világ számára. Önmagunkban semmink sincs, de ránk ragyog az ő szeretetének fénye és nekünk vissza kell tükröznünk ezt a világosságot. Ha a nekünk adott javakkal jót cselekszünk, akkor tökéletesek lehetünk a magunk kis körében mi is, mint Isten az övében." (Gondolatok a Hegyi beszédről, A törvény szelleme c. fejezet)

A hegyi beszéd: "Ha pedig a te jobb szemed botránkoztat..."

 "Ha pedig a te jobb szemed botránkoztat meg téged, (visz bűnre, elesésbe) vájd ki azt és vesd el magadtól, mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semmint hogy az egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól!" (Mát 5,29-30)

"Mindenki levétetné meg a jobbkezét is, ha ezzel megakadályozhatná egy halálos betegség elterjedését a testében. Mennyivel inkább legyünk készek felhagyni azzal, ami a lelki életünket veszélyezteti!... Akaratunk odaadását a szemünk kivájásához, vagy a kezünk levágásához hasonlítja az Írás. Sokszor úgy véljük, Isten akaratának a követése annyit jelent, hogy megcsonkítva és megnyomorítva haladjunk végig az életen. Krisztus azonban azt mondta, hogy jobb, ha a saját énünket megcsonkítjuk, megnyomorítjuk és megsebezzük, ha ezáltal bemehetünk az életre. Amit mi gyakran nagy szerencsétlenségnek tartunk, az a legfőbb boldogságunk forrása lehet... Ha az önfejűeknek és keménynyakúnak annyira fájdalmas is ez az átadás, az Ige szerint mégis: »jobb tenéked«."

 (Gondolatok a Hegyi beszédről, A törvény szelleme c. fejezetből)

A hegyi beszéd: "Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is..."

 "Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös." (Jak 2,10)

"Nem az engedetlenség nagysága hozza létre a bűnt, mert az Isten akaratától való legparányibb eltérés is bűn. Megléte annak a bizonysága, hogy a lélek még mindig közösséget tart a bűnnel. A szív még mindig két úrnak szolgál. Ha az emberek szabadon állapíthatnák meg kötelezettségeik mértékét, eltérve Isten követelményeitől, akkor álláspontjaik olyannyira különbözők lennének, mint amilyen különbözőek maguk az emberek. Az uralmat teljesen kiragadnák az Úr kezéből és önző énjük törvényeit állítanák a helyébe... Mihelyt az emberek a saját útjaikra térnek, azonnal Isten ellen foglalnak állást.

Ne éljünk csupán egy-két parancsolat szerint, hanem mindazon igékkel, amelyek Isten szájából származtak. Minden egyes parancsolat az ember boldogságát szolgálja, mind a jelenben, mind az elkövetkezendő életben. Az Isten törvényei iránti engedelmesség kerítés gyanánt veszi körül az embert és megóvja minden bajtól. Aki ezt az Isten által épített kerítést akárcsak egyetlen helyen is megrongálja, az azt a hatalmat semmisíti meg, aki megvédené őt. Az ellenség behatol az áttört helyen, hogy kárt okozzon és romboljon. Amikor ősszüleink vakmerően áthágták Isten akaratának egy pontját, olyan kaput nyitottak meg, amelyen át nyomor és szenvedés zúdult az egész világra. Isten minden törvényének a szeretet az alapja. Aki e parancsolatoktól eltér, az a saját szerencsétlenségének és romlásának az okozójává lesz." (Gondolatok a Hegyi beszédről, A törvény szelleme c. fejezetből)

A hegyi beszéd: A törvény szelleme

"Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy miért is veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk!" (Róma: 14,10-13)

"Isten az ő Fiának feláldozásával mutatta meg, hogy milyen nagyra becsül minden egyes lelket. Senkinek sem szabad tehát megvetően beszélnie a felebarátjáról. Embertársaink hibáit és gyengeségeit megláthatjuk ugyan, de tudnunk kell, hogy Isten a tulajdonának tekint minden egyes lelket, elsősorban a teremtés jogán, azután pedig Krisztus megváltó véréért is. Isten minden embert a saját képmására alkotott, Ezért az alacsony sorsú emberekkel is tisztelettel és szeretettel bánjunk. Isten felelősségre von bennünket minden megvető szóért, amellyel olyan lelkeket kárhoztatunk, akikért Krisztus az életét áldozta...

Maga Krisztus is »amikor az ördöggel vitatkozva, Mózes teste felett küzdött, nem mert arra káromló ítéletet mondani« (Júd 1,9). Ha ezt tette volna, leereszkedett volna a Sátán színvonalára, mert a vádaskodás a Gonosz fegyvere... Példa ez számunkra. Ha Jézus ellenségeivel kell harcolnunk, ne viszonozzuk rosszal a rosszat, ne mondjunk olyasmit, ami a vádaskodás látszatát kelti. Isten ügyének védelmezője ne használjon olyan szavakat, amilyeneket a menny Fejedelme még Sátánnal való harca közben sem használt. Az ítélkezést és kárhoztatást bízzuk Istenre." 

(Gondolatok a Hegyi beszédről,
A törvény szelleme c. fejezet)