Szeresd felebarátodat, mint magadat!

 

Mt 22:37-40. Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (38) Ez az első és a nagy parancsolat. (39) A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (40) E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. /RÚF/ Lk 10:27- 28. Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (28) Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz. /RÚF/

 Mt 22:37-40 szerint Jézus világossá tette, hogy az igaz hit hétköznapi megnyilvánulása e két parancsolatból eredeztethető. Lk 10:27-28 pedig tisztázza, hogy aki e kettőt megtartja, annak örök élete lesz. „Isten kormányzata mennyen és földön a szeretet elvére épül. Határozza meg a keresztény ember jellemét is a szeretet! Csak így lehet állhatatos. Csak így tudja elviselni a próbát és leküzdeni a kísértést”. (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház, 27./old.)

 Mik 6:6-8. Mivel járuljak az Úr elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal? (7) Talán kedvét leli az Úr a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért? (8) Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. /RÚF/ 

 Gal 5:14. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” /RÚF/ 1Jn 4:20-21. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. (21) Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. /RÚF/ 

 Pál szerint „…az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal 5:14, ÚRK). Vagyis az Isten szeretete gyakorlatilag csak a másokkal való bánásmódunkban mutatkozik meg. Habár azt is mondta, hogy „Az igaz ember pedig hitből él” (Róm 1:17), ez nem azt jelenti, hogy a hit általi élet rejtett, mások számára ismeretlen és láthatatlan volna. Pál, Mikeás és János egyaránt világossá teszi, hogy az állítólagos  hitünk valóságát a gyakorlati cselekedeteink teszik láthatóvá. 1Korintus 13. fejezetében Pál határozottan kijelentette: akinek hatalmas ismerete van, nagy dolgokat tesz, nagy a hite vagy akár az életét is feláldozza, miközben hiányzik belőle a szeretet, az olyan, mint „a zengő érc vagy pengő cimbalom” (1Kor 13:1) 1Korinthus 13:1-13. Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. (2) És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. (3) És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. (4) A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (5) Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. (6) Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. (7) Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (8) A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. (9) Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. (10) Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. (11) Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. (12) Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. (13) Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. /RÚF/ 

  A szenvedő felebarát cserbenhagyása Isten törvényének megszegése. Aki szereti Istent, nemcsak embertársait fogja szeretni, hanem a Teremtő minden teremtménye iránt gyengéd együttérzést is tanúsít. Amikor Isten Lelke tölti be az embert, akkor mások megsegítésére törekszik, nem pedig arra, hogy szenvedést okozzon. Minden szenvedővel foglalkoznunk kell, magunkat pedig Isten munkásainak tartsuk, akiknek feladata, hogy legjobb tehetségük szerint segítsék a rászorulókat. Istennel együtt kell munkálkodnunk. Sokan vannak, akik szeretik rokonaikat, barátaikat és ismerőseiket, de nem tanúsítanak kedvességet és megértést azok iránt, akiknek együttérzésre és szeretetre van szükségük. Kérdezzük meg buzgó szívvel: „Ki az én felebarátom?” Nem csak közeli barátaink és a gyülekezethez tartozók, vagy a hasonló gondolkodásúak. Az egész emberi család felebarátunk. Mindenkivel tegyünk jót, különösen hitünk cselédeivel. Mutassuk be a világnak, mit jelent Isten törvényének megtartása. Szeressük Istent mindenek felett, és felebarátunkat, mint önmagunkat. – EGW: Isten fiai és leányai, 52./old.

 Hamis tanítók olyan tanításokkal akarták eltévelyíteni a galáciabelieket, amelyek ellenkeztek Krisztus evangéliumával. Őket kívánta Pál leleplezni… Ezért inkább azt igyekezett a testvérekkel megértetni, hogy milyen fontos egymást szeretettel segíteni. Kijelentette, hogy a törvény mindenkire érvényes kívánalmát töltik be, ha szeretik egymást… Kérjék állandó imával a Lélek vezetését, aki szeretetre tanítja és egységben tartja majd őket. – Bizonyság- 9 tételek a gyülekezeteknek, 5. köt., 243./old.

 Ha Isten törvénye a szívünkben van, akkor az meg fog mutatkozni a szent és fedhetetlen életben. Isten törvénye nem csupán holt szó, hanem élet és lélek, ami az emberi képzelőerőt és gondolatokat aláveti Krisztus akaratának. Amelyik szívbe be van vésve a törvény, az védelmet nyer, mivel élő víznek kútfeje származik abból. Akik szeretik Jézust, és megtartják parancsolatait, még a látszatát is igyekeznek elkerülni a gonoszságnak, de ezt nem kényszerből teszik, hanem azért, mert szívük elutasítja mindazt, ami ellenkezik a szívükbe írt törvénnyel. Nem hagyatkoznak saját erejükre, hanem Istenben bíznak, mivel egyedül Ő képes megőrizni szívüket a bűntől és a szennytől. Tiszta légkör veszi őket körül, ezért nem fogják beszennyezni saját lelküket vagy a másokét. Örömüket lelik abban, hogy az igazságot cselekszik, szeretik az irgalmasságot, és alázatosan járnak Isten előtt. – This Day With God, 146./old.

Az irgalmas samaritánus

A világban rengetegen éheznek, szükségben élnek, hátrányosan megkülönböztetnek sokakat. Mi megtehetjük a részünket, még ha ez cseppnek tűnik is a tengerben. Nem fogjuk tudni megoldani a világ minden baját Jézus visszatérése előtt, de nem is arra hívott el Isten. Amíg várjuk Urunkat, feladatunk olyan egyszerű lehet, hogy segítünk valakinek, akiknek nem jut elég étel, vagy egy gyülekezeti tagnak, aki igazságtalansággal vagy fanatizmussal szembesül – ami a mai világban is valóságos probléma. „»Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól« (Jak 1:27). Krisztus ilyen gyümölcsöket vár el tőlünk: kedves szavak, jótékonyság, a szegényekért, a rászorulókért és a szenvedőkért végzett jó cselekedetek. Amikor együttérzünk a csüggedéssel és bánattal terhelt szívűekkel, amikor kezünk ad a rászorulóknak, a mezíteleneket felöltöztetjük, az idegent befogadjuk a házunkba és a szívünkbe, az angyalok egészen közel jönnek… Az igazságosság, az irgalom és a jóindulat minden cselekedete dallamot csendít fel a mennyben. Az Atya a trónjáról figyeli azokat, akik az irgalmasság e cselekedeteit véghezviszik, és a legdrágább kincsei közé sorolja őket. »És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik« (Mal 3:17). Úgy értékel minden irgalmas cselekedetet a rászorulók, szenvedők iránt, mintha Jézusnak tették volna. Amikor segíted a szegényeket, együttérzel a nyomorgókkal és elnyomottakkal és könyörülsz az árvákon, közelebb kerülsz Jézushoz.” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 2. köt. 25./old.) 

 White idézet: Felhívás magasabb rendű életre 

 Pál azután bensőséges szavakkal, amelyek azóta is mind a mai napig, férfiakat és nőket lelkesítettek és bátorítottak, tárta fel annak a mély szeretetnek fontosságát, amelyet Jézus követőinek is ápolniuk kell: „Ha embereknek, vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincs én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.” (1Kor.13:1-3) 

Bármilyen hangzatos is hitvallomásunk, mégsem vagyunk Jézus őszinte tanítványai, ha szívünk nincs telve Isten és embertársaink iránti szeretettel. Még ha volna is nagy hitünk és hatalmunk csodák művelésére, de hitünk szeretet nélkül, teljesen értéktelen lenne. És ha még olyan bőkezű adakozók volnánk is, esetleg minden vagyonunkat elajándékoznánk a szegények táplálására, mindez értéktelen volna Isten előtt, ha nem a tiszta szeretet az indítórugónk. És ha buzgóságunkban mártírhalált szenvednénk is, de nem szeretetből, akkor Isten csak úgy tekintene, mint elvakult rajongót vagy becsvágyó képmutatót.

„A szeretet hosszútörő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” (1Kor. 13:4) A legtisztább öröm a legmélyebb alázatból fakad. A legerősebb és legnemesebb jellemek a türelem, a szeretet és Isten akaratának talapzatán épülnek. 

  A szeretet „nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt” (1Kor. 13:5). Az olyan szeretet, amilyen Krisztusban élt, mások cselekedeteit és eljárását jóindulattal ítéli meg. Mások hibáit szükségtelenül nem állítja pellengérre, nem hallgat meg szívesen rágalmakat, hanem inkább igyekszik mások jó tulajdonságaira emlékeztetni. A szeretet „nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél és mindent eltűr.” Ez a szeretet „soha el nem fogy”. (1Kor. 13: 6-8) Sohasem vesztheti értékét; hiszen mennyei tulajdonság. Aki ezzel rendelkezik, mint értékes kinccsel fog áthaladni Isten városának kapuján. 

  „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (1Kor. 13:13)

Bűnbánat Krisztus ajándéka.

 

Sok ember ma is félreérti a bűnbánat igazi lényegét. Sokan szomorkodnak vétkeik miatt, külsőleg javulást is mutatnak, mert félnek a bűn következményeitől. Azonban ez nem az Isten akaratának megfelelő bűnbánat. Ezek inkább a szenvedéseket fájlalják, nem magát a bűnt. Így panaszkodott és jajgatott Ézsau is, amikor látta, hogy elsőszülöttségi jogát örökre elvesztette. Bálám is beismerte bűnét, amikor Isten angyala kivont karddal állott útjában, mert életéért reszketett. Mégsem láthatjuk náluk az igazi bűnbánatot, a megtérést, az életelv megváltozását és a bűntől való irtózást. Miután Júdás Iskariotes Urát és Mesterét elárulta, így kiáltott fel: "Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért" (Mt 27:4)

Bűnvallomást, őszinte bűnbánat és javulás nélkül Isten nem fogad el. Egész életünknek át kell alakulnia, és mindazt, ami Istent sérti, el kell hagynunk. Ez lesz az eredménye a bűneink felett érzett őszinte bánatunknak. A következő szavak tisztán és érthetően mutatják kötelességeinket: "Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni; tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét" (Ésa 1:16-17). "...a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz... Az én parancsolatimban jár és törvényemet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él" (Ez 18:7-9). Pál apostol így írja le a bűnbánat munkáját: "Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett tibennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképpen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban"(2Kor 7:11).(Jézushoz vezető út. EGW)

A bűnbánat együtt jár a hittel, és erről a Biblia az üdvösség feltételeként beszél. Pál bűnbánatot hirdetett. Így szólt: "...semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől" (ApCsel 20:20-21). Bűnbánat nélkül nincs megváltás. Egyetlen bűnbánatot mellőző bűnös sem hihet szívből a szentségben való növekedésben. Pál úgy beszél a bűnbánatról, mint Isten szerint való szomorúságról a bűn felett, ami "megbánhatatlan megtérést szerez (2Kor 7:10). Ebben a bűnbánatban semmi érdem szerint való nincs, de felkészíti a szívet Krisztus, az egyedüli Megváltó elfogadására, aki az elveszett bűnös egyedüli reménysége.(Krisztus - az élet útja. E.G.W)

Keresztény életmód: Viszonyulás a világhoz és a környezetünkhöz

 „Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek: ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” (Fil 4,8)

„Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, se ne féljen!” (Jn 14,27)

„A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gal 5,22)

 

Korunk zaklatott életvitele, a sokféle benyomás és befolyás, amelyek nap mint nap érnek bennünket, nyomot hagynak lelkivilágunkban, veszélyeztetik idegrendszerünk és gondolkodásunk egészséges működését. Ezért át kell gondolnunk az Ige tanácsait, és kérni Isten vezetését, hogy amennyire csak lehet, megóvjuk lelkünket a gonosz befolyásától. Az internet, tévé és a zenés programok kínálatának ismeretében még inkább megszívlelendő számunkra a következő felhívás:

 

„Azok, akik nem akarnak Sátán csalásainak zsákmányául esni, jól őrizzék a lelkükhöz vezető utakat! Kerülniük kell mindannak az olvasását, szemlélését vagy hallását, ami tisztátalan gondolatokat sugall. Nem kell megengednünk értelmünknek, hogy olyan gondolatnál időzzön, amelyet a lelkek ellensége befolyásolhat. Szívünket hűségesen kell őrizni, mert ha nem ezt tesszük, Sátán akaratunk ellenére felébreszti a bennünk levő rosszat, hogy a sötétségben járjunk.

Igyekezzünk magunkat és gyermekeinket olyan helyzetbe hozni, hogy ne lássuk a világban végbemenő gonoszságokat. Tegyünk meg mindent ezért! Gondosan őriznünk kell szemünk látását, fülünk hallását, hogy e félelmetes dolgok ne hatoljanak az elménkbe. Amikor a napilapot otthonomban kezembe vettem, úgy éreztem, mintha el kellene rejtenem, hogy a nevetséges, feltűnést keltő dolgok ne legyenek láthatók. Úgy tűnik, mintha az ellenség ott lenne az újságban megjelenő sok hír közzétételének szerkesztésénél. Az előforduló öszszes bűnös tettet leleplezetlenül felfedi a világ előtt.

Azoknak, akik az Istentől származó bölcsességet akarják elnyerni, balgákká kell válniuk e világ bűnös ismeretében, hogy bölcsekké legyenek. Be kell csukniuk szemüket, hogy ne lássanak és ne tanuljanak gonoszt. Be kell zárniuk fülüket, hogy ne hallják meg a gonoszt, és ne tegyenek szert olyan ismeretre, amely beszennyezné tiszta gondolkodásukat és cselekedetüket. Vigyázniuk kell a nyelvükre is, hogy ne szóljanak romlott beszédet, nehogy szájukban álnokság találtassék.

Napjaink népszerű, felszínes zenéje és a világias énekek sokak ízlésének rokonszenvesek. A zene elveszi azt az időt, amit imára kellett volna szánniuk. Lehet nagy áldás a zene, ha nem élnek vele vissza – ám ha rosszul használják fel, rettenetes átok. Izgalmat okoz, de nem nyújt erőt és bátorságot, amit a keresztény egyedül a kegyelem trónjánál nyerhet el, ha alázatosan Isten elé hozza kívánságait, erős kiáltásokkal és könnyhullatással könyörög mennyei erőért, hogy megerősödjön a gonosz erőteljes kísértései ellen. Sátán foglyul ejti a fiatalokat. Mit mondhatnék, hogy rábírjam őket e téboly hatalmának letörésére! Sátán ügyes csábító, aki romlásba viszi őket.” (Ellen G. White: Boldog otthon, A lélekhez vezető út őrzése c. fej.)

Keresztény életmód: Lelki egészségünk megőrzése

 

„Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek: ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” (Fil 4,8)

„Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, se ne féljen!” (Jn 14,27)

„A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gal 5,22)

 

Korunk zaklatott életvitele, a sokféle benyomás és befolyás, amelyek nap mint nap érnek bennünket, nyomot hagynak lelkivilágunkban, veszélyeztetik idegrendszerünk és gondolkodásunk egészséges működését. Ezért át kell gondolnunk az Ige tanácsait, és kérni Isten vezetését, hogy amennyire csak lehet, megóvjuk lelkünket a gonosz befolyásától. Az internet, tévé és a zenés programok kínálatának ismeretében még inkább megszívlelendő számunkra a következő felhívás:

 

„Azok, akik nem akarnak Sátán csalásainak zsákmányául esni, jól őrizzék a lelkükhöz vezető utakat! Kerülniük kell mindannak az olvasását, szemlélését vagy hallását, ami tisztátalan gondolatokat sugall. Nem kell megengednünk értelmünknek, hogy olyan gondolatnál időzzön, amelyet a lelkek ellensége befolyásolhat. Szívünket hűségesen kell őrizni, mert ha nem ezt tesszük, Sátán akaratunk ellenére felébreszti a bennünk levő rosszat, hogy a sötétségben járjunk.

Igyekezzünk magunkat és gyermekeinket olyan helyzetbe hozni, hogy ne lássuk a világban végbemenő gonoszságokat. Tegyünk meg mindent ezért! Gondosan őriznünk kell szemünk látását, fülünk hallását, hogy e félelmetes dolgok ne hatoljanak az elménkbe. Amikor a napilapot otthonomban kezembe vettem, úgy éreztem, mintha el kellene rejtenem, hogy a nevetséges, feltűnést keltő dolgok ne legyenek láthatók. Úgy tűnik, mintha az ellenség ott lenne az újságban megjelenő sok hír közzétételének szerkesztésénél. Az előforduló összes bűnös tettet leleplezetlenül felfedi a világ előtt.

Azoknak, akik az Istentől származó bölcsességet akarják elnyerni, balgákká kell válniuk e világ bűnös ismeretében, hogy bölcsekké legyenek. Be kell csukniuk szemüket, hogy ne lássanak és ne tanuljanak gonoszt. Be kell zárniuk fülüket, hogy ne hallják meg a gonoszt, és ne tegyenek szert olyan ismeretre, amely beszennyezné tiszta gondolkodásukat és cselekedetüket. Vigyázniuk kell a nyelvükre is, hogy ne szóljanak romlott beszédet, nehogy szájukban álnokság találtassék.

Napjaink népszerű, felszínes zenéje és a világias énekek sokak ízlésének rokonszenvesek. A zene elveszi azt az időt, amit imára kellett volna szánniuk. Lehet nagy áldás a zene, ha nem élnek vele vissza – ám ha rosszul használják fel, rettenetes átok. Izgalmat okoz, de nem nyújt erőt és bátorságot, amit a keresztény egyedül a kegyelem trónjánál nyerhet el, ha alázatosan Isten elé hozza kívánságait, erős kiáltásokkal és könnyhullatással könyörög mennyei erőért, hogy megerősödjön a gonosz erőteljes kísértései ellen. Sátán foglyul ejti a fiatalokat. Mit mondhatnék, hogy rábírjam őket e téboly hatalmának letörésére! Sátán ügyes csábító, aki romlásba viszi őket.” (Ellen G. White: Boldog otthon, A lélekhez vezető út őrzése c. fej.)

Keresztény életmód: Egészségünk megőrzése

 

„Nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek, és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg, dicsőítsétek azért Istent testetekben és lelketekben, amelyek Istenéi.” (1Kor 6,19–20)

„A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.” (1Pt 4,7)

„És mondta Isten: Íme néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van: az legyen néktek eledelül.” (1Móz 1,29)

 

„Mindaz, ami a testi erőnket csökkenti, gyengíti az értelmünket is – tönkreteszi azt a képességünket, amellyel különbséget tudunk tenni a jó és a rossz között. Kevésbé tudjuk a jót választani, és kevesebb erőnk lesz azt cselekedni, aminek a helyességéről meggyőződtünk.” (Ellen G. White: Étrendi és táplálkozási tanácsok, 42. o.)

 

A lelki folyamatok tehát gyengíthetők vagy javíthatók a testi szokások által. A testi állapot erősítése ugyanakkor önmagában nem elegendő az Istennel való kapcsolathoz, de annak egyik, nem elhanyagolható feltételét, mintegy „alapvető komponensét” jelenti.

 

„Lehetetlen a bűnös, egészségpusztító, elmét kimerítő szokások ellenére felismerni a szent igazságot, amelynek köszönhetően az ember megszentelődhet, fölemelkedhet, és alkalmassá válhat a mennyei angyalok társaságára.” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, III., 162. o.)

 

„Tiszta levegő, napsütés, mértékletesség, pihenés, mozgás, megfelelő étrend, víz, bizalom az isteni gondviselésben – ezek az igazi orvosságok. Mindenkinek ismernie kellene a természet patikáját és a használati módokat.” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 79. o.)

 

Ne feledjük az Édenben „kijelentett” három nagy hitbeli és életvezetési területet: munka és pihenés rendje (szombatnap), házasság (párkapcsolat, közösség) és étrend, életmód. Ezek jelentősége változhatatlan, mert már az Édenből származnak. Nem a zsidó népnek adattak csupán, hanem mindenkinek, aki egészséges testi-lelki állapotban szeretné imádni és szolgálni az Urat.

A bibliai étrendi alapszabályok – mint „kerettörvények” – minden emberre nézve áldásosak, azonban emellett fontos az adott történelmi korhoz szabott tudatos felismerés és változtatás. Az életmód és étrend terén is érvényes a „mindent megvizsgáljatok” elv követése, a józan megfontolás és a fokozatosság.

A húsfogyasztást a bizonyságtételek egyáltalán nem javasolták már ezelőtt mintegy 100-120 évvel sem, az egyre szennyeződő környezet, a hússal kapcsolatos egészségügyi és erkölcsi problémák, valamint az állatbetegségek terjedése miatt.

 

„A hús sohasem volt a legmegfelelőbb táplálék, de fogyasztása most – az állatok betegségeinek rohamos szaporodása miatt – kétszeresen is kifogásolható. Akik húst fogyasztanak, aligha tudják, mit esznek! Ha alkalmuk lenne látni a vágóállatot, és tudnák, milyen minőségű hús kerül az asztalukra, sokszor undorral fordulnának el tőle. Sokan fogyasztanak rendszeresen olyan húsételeket, amelyek hemzsegnek a tuberkulózist és rákot kiváltó kórokozóktól. Ezek és más hasonló halálos betegségek így terjednek. (…) Nincs már itt az ideje, hogy mindenki felhagyjon a húsfogyasztással? Hogyan táplálkozhatnak még hússal és egyéb testet-lelket károsító ételekkel azok, akik a szent angyalok társaságára méltó tiszta, nemes és szent életre törekszenek? Miként olthatják ki Isten teremtményeinek életét, hogy azok húsát ínyencfalatként fogyasszák? Térjenek inkább vissza a kezdetben kapott egészséges és ízletes ételekhez, legyenek irgalmasak az Isten által teremtett és uralmuk alá helyezett oktalan állatokkal, és tanítsák meg erre az irgalmasságra a gyermekeiket is.” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 295., 315. o.)

 

Ellen White kora óta a húsminőség és az állatok egészségi állapota tovább romlott. Számos nagy, az állatbetegségekkel összefüggő járványt értünk meg már a mi korunkban is, így az akkor leírt sorok egyre aktuálisabbak. (Lásd e témában Fehér János Nemzetközi húskrízis – Húsételek a maradék asztalán – meddig? című könyvét, illetve Tóth Gábor Eljött az idő? című tanulmányát, mindkét kiadvány a BIK Könyvkiadónál jelent meg 2009-ben.)

 

Az egyéb állati eredetű élelmiszerekről Ellen White ezt írja: „Tanítsuk meg az embereket tej és vaj nélkül táplálkozni! Mondjuk el nekik, hogy hamar eljön az idő, amikor a tojás, a tej, a tejföl és a vaj fogyasztása nem lesz többé biztonságos, mert az emberek gonoszságának növekedésével arányosan nőnek az állatbetegségek. Közel az idő, amikor a bukott emberiség bűnei miatt az egész állatvilág nyögni fog a földünket átokkal sújtó betegségek alatt. Isten rátermettséget és ügyességet ad népének, hogy tej és vaj nélkül is egészséges táplálékot tudjon készíteni. Népünk vessen el mindenféle egészségtelen receptet!” (Étrendi és táplálkozási tanácsok, 282. o.)

Keresztény életmód: Anyagiakhoz való viszonyulás

 

"Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok, sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?” (Mt 6,24–25)

„Valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossz gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal.” (1Tim 6,6–10)

„Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy megelégedjem azzal, amim van. Tudok megaláztatni is, tudok bővelkedni is. Mindig mindenhez hozzászoktam: ahhoz, hogy jóllakjam és éhezzem, hogy bővelkedjem és nélkülözzem. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil 4,11–13)

„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és így tegyetek próbára engem – mondja a Seregek Ura. – Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok.” (Mal 3,10)

 

Bár megélhetésünk szempontjából szükségszerű, hogy anyagiakkal is foglalkozzunk, az Ige óv attól a kísértéstől, hogy gondolatainkban a központi helyet foglalja el, és megkísértsen bennünket korunk pénzsóvár, anyagias szemlélete. Sajnos egyre inkább tapasztaljuk, hogy napjainkban is már a mindennapi megélhetésünk válik bizonytalanná, így meg kell tanulnunk Isten gondviselő szeretetében bízni, hiszen ismeri szükségleteinket, és megígérte segítségét. A gazdasági válság hatásai bennünket is érinthetnek, de akkor se engedjük meg, hogy az aggodalmaskodás, az „élet gondja” töltse be gondolatainkat. Meg kell tanulnunk a takarékosságot, gyakorolnunk a hálás és megelégedett lelkületet, és Isten ígéretei beteljesülnek rajtunk: „kenyerét megkapja, vize el nem fogy” (Ésa 33,16).

 

„Ha felismernénk, hogy Isten minden jó dolog adományozója és pénzünk az övé, akkor annak elköltésében bölcsességet tanúsítanánk, és alkalmazkodnánk szent akaratához. Akkor a világ szokásai, divatjai nem befolyásolnának bennünket. Nem vágyódnánk arra, hogy a világhoz alkalmazkodjunk, és nem engednénk meg hajlamainknak, hogy irányítsanak bennünket. Pénzünk felhasználását azáltal tehetjük lelki előrehaladásunk eszközévé, hogy szent letétnek tekintjük, amelyet nem a büszkeség, a hiábavalóság, az étvágy vagy a szenvedély szolgálatába kell állítanunk.

Nagyon sokan nem úgy nevelték magukat, hogy kiadásaik ne lépjék túl a bevételeiket. Nem tanulják meg a körülményekhez való alkalmazkodást, ezért újra és újra kölcsönkérnek, s elárasztja őket az adósság, aminek következtében elcsüggednek. Ha szélsőséges szokásaid vannak, azonnal küszöböld ki ezeket az életedből! Ha ezt nem teszed, örökre tönkremész. A takarékosság, a szorgalom és a józanság szokása értékesebb gyermekeid számára a gazdag hozománynál. A földön zarándokok és idegenek vagyunk: anyagi javainkat ne költsük olyan kívánságok kielégítésére, amelyeket Isten szerint meg kell tagadnunk énünktől. Mutassuk be helyesen hitünket a kívánságok visszaszorításával! (…)

Nem cselekedjük Isten akaratát, ha azt szenteljük neki, ami megmarad a jövedelmünkből, miután minden elképzelhető szükségletünket kielégítettük. Mielőtt elköltenénk keresetünk egy részét, vegyük ki és ajánljuk fel Istennek azt a részt, amelyre igényt tart… Ha eredményesek vagyunk világi munkánkban, azt az Úr áldásának kell tulajdonítanunk. A jövedelem egy részét a szegényeknek kell áldoznunk, és nagy részét Isten ügyére kell fordítanunk. Ha az Isten által igényelt részt visszaadjuk neki, akkor megáldja és megszenteli a maradékot, a saját használatunkra. De ha az ember megrabolja Istent azáltal, hogy visszatartja azt, ami az övé, átka nyugszik az egészen.” (Ellen G. White: Boldog otthon, A családi pénzkezelés alapelve; Isten sáfárai c. fej.)

Keresztény életmód: Az ember életéhez, hogy tartozik a mindennapi hasznos tevékenység?

„Vette az Úr Isten az embert, és helyezte őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.” (1Móz 2,15)

„Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat!” (2Móz 20,9)

„Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utánalássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük néktek.” (1Thess 4,11)

„Jézus pedig felelt nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (Jn 3,17)

 

A munka, az alkotó tevékenység, a teremtményekről való gondoskodás az ember életének része volt már az Édenben, a bűneset előtt is. Az ember kiegyensúlyozott fejlődését, testi-lelki egészségét szolgálja ma is, a tétlenség pedig jellembeli torzulást eredményez. Isten állandóan tevékenykedik, teremtő és fenntartó munkája példa számunkra is, akiket az Ő hasonlatosságára teremtett. Jézus is példát adott földi életében arra, hogy a munka áldás és öröm forrása. Dolgozott az ácsműhelyben, és kitartóan tevékenykedett mások javáért, testi-lelki gyógyulásáért.

 

„Isten a munkát áldásul adta az embernek, hogy fejlessze értelmét és képességeit, erősítse testét. Ádám számára a szellemi és fizikai tevékenység szent létének egyik legnagyobb öröme volt. Amikor engedetlensége következményeként el kellett hagynia gyönyörű otthonát, és mindennapi kenyerének megszerzéséért kénytelen volt a kemény talajjal küzdeni, az a munka – bár nagyon különbözött a kertben végzett kellemes foglalatosságtól – a kísértés elleni védelem és az öröm egyik forrása volt. Tévednek azok, akik a munkát átoknak tartják, jóllehet gyakran fáradságos és kimerítő. Sok gazdag ember lenézi a munkásokat, de ez teljesen ellentétben áll azzal, ami Isten szándéka volt a teremtéskor. Hogyan is hasonlítható még a leggazdagabbak vagyona is a nemes Ádám örökségéhez? Ádám nem tétlenségre volt teremtve. Teremtőnk, aki tudja, mi szolgálja az ember boldogságát, munkát adott Ádámnak. Csak a dolgozó férfiak és nők találják meg az élet örömét. Az angyalok szorgalmas munkások: Isten szolgái, akik az emberek fiainak szolgálnak. A Teremtőnél nincs helye a restségnek.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, A teremtés c. fej.)

Keresztény életmód: Miért alkotott Isten már kezdetben társat az embernek?

 

„Teremtette tehát Isten az embert az ő képére, Isten képére teremtette őt: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket. És megáldotta Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, s töltsétek be a földet, hajtsátok birodalmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon… És mondta az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt.” (1Móz 1,27–28; 2,18)

 Az ember közösségre teremtetett, amelynek legkisebb sejtje a család – alapja pedig két ember életre szóló szövetsége.

A szeretetközösség által Isten különleges áldásokban akar részesíteni bennünket: gyakorolhatjuk a szolgálat, az önzetlenség, a másokért élés mennyei alapelveit.

A bűn által megromlott emberi természet már képtelen erre a szeretetre, ezért csak Krisztus kegyelme és segítsége által valósulhat meg az igazán boldog és kiegyensúlyozott családi élet.

 

„Isten maga adott társat Ádámnak. Ő szerzett neki megfelelő »segítőtársat« – hozzá illő társat, aki egy lehetett vele szeretetben és megértésben. Isten Évát egy bordából teremtette, amelyet Ádám oldalából vett ki, jelezve, hogy nem uralhatta fejként Ádámot, hanem mellette kellett állnia vele egyenlő emberként, akit Ádám szeret és véd. Az ember része, második énje volt, csont a csontjából és hús a húsából, tanúsítva azt a szoros egységet és szerető ragaszkodást, amelynek e kapcsolatban meg kell lennie. »Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte, hanem táplálgatja és ápolgatja…« (Eféz 5,29) Isten adta össze az első házaspárt. Ennek az intézménynek a szerzője tehát a világegyetem Teremtője. »Tisztességes… a házasság.« (Zsid 13,4) Ez volt Isten egyik első ajándéka az embernek, és ez egyike annak a két intézménynek, amelyet Ádám a bűnbeesés után magával vitt az Éden kapuin túlra. Amikor az ember felismeri és követi a mennyei elveket ebben a kapcsolatban, a házasság áldás; őrzi az emberiség tisztaságát és boldogságát, betölti az ember mint társas lény igényét, nemesíti testi, értelmi és erkölcsi természetét. (…)

Sok családban nincs meg a keresztényi előzékenység: az igazi udvariasság, az alkalmazkodás és az egymás iránti tisztelet, amely előkészítené tagjait a házasságra és arra, hogy családjukat boldoggá tegyék. A türelem, kedvesség, udvariasság, a keresztényi együttérzés és a szeretet helyett bíráló, erőszakos lelkület, éles szavak, ellentétes eszmék uralkodnak. A világ ma telve van nyomorúsággal és bűnnel a rosszul választott társsal kötött házasságok miatt. Sok esetben csak néhány hónapra van szüksége a férjnek és a feleségnek, hogy felismerjék: természetük sohasem tud összhangba jutni, aminek következtében egyenetlenség uralkodik otthonukban, ahol szeretetnek és mennyei összhangnak kellene lennie. A hétköznapi dolgok miatti vitatkozás nyomán a keserűség lelkületét ápolják. A nyílt nézeteltérés és civakodás kimondhatatlan nyomorúságot hoz az otthonba, és szétkergeti azokat, akiknek egyesülniük kellene a szeretet kötelékében. Nagyon sokan áldozták fel magukat, testüket-lelküket az oktalan házasságok által, és lefelé haladtak a romlás útján.” (Ellen G. White: Boldog otthon, Az édeni mintaotthon; Összeférhetőség c. fej.)