A kinyilatkoztatás: Isten lényének megismerése, és a vele való személyes kapcsolat

 

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” (Jn 17,3)

 „Szeretetet kívánok én, és nem áldozatot, Isten ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.” (Hós 6,6)

 „Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat! Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal…” (Hós 6,3)

 

Minden ember számára fontos, hogy megismerje, megértse eredetének végső okát, mert csak akkor tud értelmes módon élni és tervezni, akkor lesz célja az életének. Illyés Gyula következő gondolatai erre utalnak: „(A végső kérdések, Isten keresése) az emberi életnek, sőt a világ létének az alapkérdése és alapténye. Ettől függ az egyedi ember életútjának indítása és befejezése, de a történelem további menete, az emberi jövő is. Épületet alapozni, tető alá hozni és tovább építkezni csak tervek ismeretében lehet. A megszerkesztett valóság mögött a Szerkesztő akaratának számbavétele a legtermészetesebb. Tisztességes viszony az, amelyben a gyermek nem ismeri az apját?” (Idézi Hegyi Béla: A dialógus sodrában, 126. o.)

Pascal pedig a következőképpen írt az őszinte Isten-keresésről: „Ismerjék fel végre, hogy csak kétféle ember szolgál rá az értelmes névre: az, aki tiszta szívvel szolgálja Istent, mert ismeri, és az, aki tiszta szívéből keresi őt, mert nem ismeri.” (Gondolatok, 194. töredék)

Isten lényét, szeretetét és gondviselését megismerve egyre inkább vágyunk viszonozni azt a sok jót, amivel elhalmoz bennünket. Minél mélyebben megértjük Isten lényét, annál nagyobb hála, hódolat ébred bennünk iránta, és még inkább keressük közelségét. Ebben a szeretetkapcsolatban olyan hatalom van, amely mindinkább átformál bennünket az Ő képmására: „Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, az Úr Lelke által.” (2Kor 3,18)

A Biblia legfontosabb üzenete Isten jelleméről

 

„Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra, és nagy kegyelmű.” (Zsolt 103,8)

„Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet. Azáltal lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” (1Jn 4,8–10)

 

Isten szeretete nyilvánul meg már abban is, hogy megosztotta az életet teremtményeivel, s egy szép, szemet-lelket gyönyörködtető világba helyezte őket, ellátva mindennel, ami a boldog és egészséges élethez szükséges. Szeretetének legfőbb bizonyítéka azonban Krisztus keresztje, amikor az ellene lázadt, hálátlan és hűtlen emberért a legnagyobb áldozatot is meghozta. Ez a biztosítéka, záloga annak az ígéretnek, hogy helyreállít mindent eredeti tökéletességében, újjáteremti a hozzá ragaszkodó embert és bűnnel fertőzött Földünket is. Isten szeretetét tapasztalhatjuk a mindennapok során felismerhető gondviselésében, ahogyan személy szerint mindenki életében egyengeti az üdvösségre vezető utat. A Bibliában számos hasonlatot találunk, amelyek számunkra is érthető fogalmakkal mutatják be Isten szeretetét:

• „Hát elfeledkezhet-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én rólad el nem feledkezem.” (Ésa 49,15)

• „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!” (Mt 7,11)

• „Amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.” (Ésa 62,5)

• „Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.” (Mt 10,30–31)

 

„Még ha minden emberi kapcsolat megszűnik is, ha barát baráthoz hűtlen lesz, ha az anyák megszűnnek szeretni gyermekeiket, ha az ég és a föld elmúlnak, Isten hozzánk való szeretete soha meg nem változik. Ez a gondolat meghódítja a lelket, és a szívet Isten akaratának rendeli alá. Minél többet foglalkozunk a kereszt fényében Krisztus jellemével, annál több kegyelmet, gyengédséget és megbocsátást látunk egybefonódva igazsággal és jogossággal. Annál érthetőbben és világosabban felismerhetjük Isten végtelen és örökkévaló szeretetének megszámlálhatatlan bizonyítékát, és annál inkább megérthetjük azt a bensőséges, szívbeli együttérzést, amellyel Isten viszonyul hozzánk, s amely az anyának elveszett gyermeke utáni szerető sóvárgását is végtelenül felülmúlja!” (Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések, Isten szeretete az emberek iránt c. fej.)

A kinyilatkoztatás: Isten bemutatkozik a Szentírás lapjain

 

• Az élet egyedüli forrása: „Mondta Isten Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK… Így szólj Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem hozzátok.” (2Móz 3,14; vö. Zsolt 36,10)

• Örökkévalósága: „Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremtette a föld határait? Nem fárad és nem lankad el, végéremehetetlen a bölcsessége!” (Ésa 40,28)

• Tökéletessége: „Legyetek azért tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48)

• Mindenhatósága: „Én a mindenható Isten vagyok, járj énelőttem, és légy tökéletes!” (1Móz 17,1)

• Mindentudása: „Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, Uram!” (Zsolt 139,1–4)

• Előre ismerés: „Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több, Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. Megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, amik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghezviszem minden akaratomat.” (Ésa 46,9–10)

„Óh, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei, s kinyomozhatatlanok az ő útjai!” (Rm 11,33)

             

Az Istenben való hit magában foglalja mindezeket az alapvető ismereteket is, hiszen így lesz az „élő Isten” a mi Istenünk, akit nemcsak ismerünk, hanem imádunk és szolgálunk, akire rábízzuk magunkat. Bár nem foghatjuk fel teljesen az ő hatalmát, annyit megérthetünk, ami bizonyosságot adhat számunkra nem csupán a léte felől, hanem kijelentéseinek igazságáról is.

A kinyilatkoztatás: Az igazság ismerete a Biblia tanulmányozása

 „A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, feddésre, megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3,16–17)

„A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” (Jn 6,63)

„Gyönyörködöm a te beszédeidben, mint aki nagy nyereséget talált.” (Zsolt 119,162)

„Istennek beszéde élő és ható, élesebb minden kétélű fegyvernél, elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, s megítéli a gondolatokat és a szív indulatait.” (Zsid 4,12)

Zsolt 119,1–11; Kol 3,16

 

Ellen G. White a következőket írja:

„Isten élete, amely életet ad a világnak, az Ő szavában van. Az Ő szava által gyógyított Jézus betegeket, űzött ki ördögöket. Szava által csillapította le a vihart, támasztotta fel a halottakat, s a nép bizonyította, hogy a beszédében hatalom volt. Isten Igéjét szólta úgy, ahogy azt az Ószövetség íróinak megjelentette. Az egész Biblia Krisztus kinyilatkoztatása. Számunkra ez az erő egyedüli forrása.” (Az evangélium szolgái, 157. o.)

„Isten Igéjének minden parancsában és minden ígéretében Isten ereje, élete rejlik, amely által a parancsok teljesíthetők, és az ígéretek megvalósulhatnak. Aki hitben befogadja az Igét, az Isten életét és jellemét kapja meg. Minden mag a saját neme szerint hoz termést. Ha a megfelelő feltételek között vetjük el a magot, átörökíti életét a növénybe. Ha hit által a szívünkbe fogadjuk az Ige romolhatatlan magvát, olyan jellemet és életet terem, amely Isten jellemének és életének mása.” (Krisztus példázatai, A magvető c. fej.)

„Lehetséges a Bibliát úgy kezelni, mint egy jó erkölcsi tanítást tartalmazó könyvet, és annyira figyelni rá, amennyire ez összeegyeztethető korunk szellemével és a világban elfoglalt helyünkkel – azonban teljesen más a maga valóságában tekinteni: az élő Isten Igéjének, amelyben van a mi életünk. Az az élet, amelynek át kell formálnia tetteinket, szavainkat és gondolatainkat. Ha Isten Igéjét ennél kevesebbnek tartjuk, akkor valójában elvetjük.” (Nevelés/Előtted az élet, 258. o.)

A kinyilatkoztatás: Hogyan tud megőrizni bennünket?

 „Szenteld meg őket a te igazságoddal: a Te Igéd igazság.” (Jn 17,17)

„Felelt néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad.” (Jn 6,68)

„Kérlek azért Isten és Krisztus Jézus színe előtt – aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában –, hirdesd az igét! Állj elő vele alkalmas, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással! Mert lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mivel viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják fülüket, de a mesékhez odafordulnak.” (2Tim 4,1–4)

„Sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek… Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.” (Mt 24,11. 14)

 

Lásd még: Jn 10,2–5; Ap csel 17,11; Mt 15,6. 9

 

Isten Igéje nem csupán ismereteket nyújt számunkra, hanem ha valóban nyitott szívvel olvassuk, akkor átformálja, megszenteli jellemünket. Felébreszti vágyunkat a tisztább, nemesebb élet után, s elfordít az értéktelen és felszínes dolgoktól. Segít különbséget tenni a hamis vallásosság és az igaz hit között. Minél mélyebben megértjük, annál könnyebben felismerjük a különbséget a jó Pásztor és az idegenek hangja között, és mi magunk is meggyőződéssel tudjuk képviselni mások előtt Isten hívó szavát.

 

„Csak azok lesznek felvértezve az egész világot foglyul ejtő hatalmas csalással szemben, akik szorgalmasan tanulmányozták a Szentírást, és szeretik az igazságot. A Biblia bizonyságtétele nyomán felismerik az álcázott csalót. A próba senkit sem fog elkerülni. A kísértés rostája megmutatja, ki az igazi keresztény. Vajon Isten népe olyan szilárdan ragaszkodik az Igéhez, hogy érzékei nem fogják megcsalni? Fog-e ragaszkodni a Bibliához – és csakis a Bibliához – ebben a válságban?

Sátán mindent megtesz, amire lehetősége van, hogy az a nap készületlenül találja Isten népét. Ügyeikből akadályt kovácsol számukra, földi kincsekből csapdát állít nekik, nehéz, kimerítő terheket helyez rájuk, hogy az élet gondjaival túlterhelt szívüket a megpróbáltatás napja tolvajként lepje meg.

De Istennek lesz egy népe a földön, amely minden tanítás normájának és minden reform alapjának a Bibliát, csakis a Bibliát tartja. A tudósok nézetei, a tudomány következtetései, a többség hangja, az egyházi zsinatok hitvallásai és határozatai külön-külön és együttvéve sem tekinthetők bizonyítéknak egyetlen hitpont mellett, sem ellen. Mielőtt bármilyen tantételt vagy előírást elfogadnánk, kérdezzük meg, mit mond róla az Úr!

Sátán a figyelmünket Isten helyett folyvást emberekre igyekszik terelni. Rá akar venni bennünket, hogy a Szentírás kutatása helyett püspököktől, lelkészektől, teológus professzoroktól kérdezzük meg, mi a kötelességünk. E vezetők befolyásolásával pedig úgy irányítja a tömegeket, ahogy neki tetszik.” (Ellen G. White: A nagy küzdelem, A nyomorúság ideje c. fej.)

 

Tisztában vagyunk-e azzal, hogy a Szentírás igazságainak ismerete és cselekvése az egyedüli biztonságunk Sátán csalásaival szemben? Sőt, nem csupán megvéd bennünket a tévelygéstől, hanem mi is segítségére lehetünk másoknak a hamis és igaz tanítások megkülönböztetésében.

A Biblia helyes értelmezését is meg kell tanulnunk, hogy igazán megértsük, és ne félreértsük az Ige üzenetét. Napjainkban nagyon sokan hivatkoznak a Bibliára, hogy a saját nézeteiket igazolják vele, de nekünk is vigyáznunk kell, hogy valóban Isten szólíthasson meg bennünket általa. Pascal nagyon egyszerűen fogalmazta meg a Biblia helyes tanulmányozásának alapvető elvét: „Aki úgy értelmezi az Írást, hogy értelmét nem magából az Írásból veszi, az ellensége az Írásnak.” (Gondolatok, 900. töredék)

 

Az Írás értelmezésének biblikus alapelvei:

1. A Biblia igéit a maguk természetes jelentésében kell vennünk.

2. A Szentírásnak sincs más „logikája”, mint az emberi szellem egyéb alkotásainak.

3. Tisztázni kell az adott bibliai részlet „műfaját” (példázat, leírás, jövendölés stb.).

4. Fontos minden kis mozzanat, minden kifejezés és részlet gondos megfigyelése.

5. A kifejezések jelentését a bibliai szóhasználatuk alapján kell tisztázni.

6. Bármely kijelentést vagy szakaszt a maga szövegösszefüggésében kell megérteni.

7. Fel kell kutatnunk az összes párhuzamos igét (és esetleg ellentmondót is: „viszont meg van írva”).

8. A Szentírás témája: a megváltás műve. Középpontja: a megváltó Jézus Krisztus.

9. Ne tegyünk az Igéhez!

10. Ne vegyünk el belőle!

11. „A titkok az Úréi” (fogadjuk el, hogy Isten nem mindent nyilatkoztatott ki számunkra).

12. Meghajlás az Ige nagysága előtt, kitartó fáradozás a megértéséért.

A kinyilatkoztatás: Isten lényének megismerése

 

„Minekutána Isten sok rendben és sokféleképpen szólt hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által.” (Zsid 1,1)

„Igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben. Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szent Lélektől indíttatva szóltak az Isten szent emberei.” (2Pt 1,19–21)

„Egy törvénytudó felkelt, kísértvén őt, és mondván: »Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?« Ő pedig mondta annak: »A törvényben mi van megírva? Mint olvasod?«” (Lk 10,25–26)

 

Napjainkban különösen fontos szert tenni arra a bizonyosságra, hogy hitünk nem vélekedéseken, tradíciókon nyugszik, hanem az igazságnak van biztos alapja, mércéje. Ezért tudnunk, értenünk kell, hogy a Szentírás miért nevezhető Isten szavának, és nem csupán emberi alkotásnak. Isten maga kéri, hogy tegyük próbára: a Biblia kijelentéseinek igazságáról mindannyian meggyőződhetünk, ha utánajárunk. A Biblia önvallomása szerint Isten szólt a próféták által, Ő utasította őket arra is, hogy lejegyezzék üzeneteit, amelyek így fennmaradhattak az utókor számára is. A Biblia 66 könyvét emberek írták ugyan – legtöbbjüknek a nevét is ismerjük –, mégis Isten beszédét, üzenetét találjuk meg benne. Az élő Isten gondoskodott arról, hogy teremtményei megismerhessék Őt, és helyes fogalmat alkothassanak róla. Ezért hívott el embereket, akik alkalmasak arra, hogy üzenetét megértsék, és hiánytalanul továbbadják az igazság keresőinek.

A Biblia írói „szent emberek” voltak, Istennek odaszánt élettel, és akkor sem változtattak üzenetükön, ha népszerűtlen és fájdalmas igazságokat kellett tolmácsolniuk. Isten Lelke ihlette, késztette őket az üzenet megértésében és átadásában is. A Bibliában található történetek is mind a mi tanulságunkra írattak meg, hogy ezek által Isten hosszútűrését, népe iránti szeretetét ismerjük meg, és példát vegyünk elődeink hitbeli helytállásából.

További igék a Biblia ihletettségéről, valamint arról, hogyan gondoskodott Isten az Írások hiánytalan fennmaradásáról is: Jel 1,1–2; Ésa 34,16; 5Móz 4,2; Jer 1,7–9.

A Bibliában olvasható igazságok megállták a helyüket évezredeken keresztül, hatásukra milliók élete változott meg, erőt, reménységet adott kilátástalan helyzetben élő embereknek. A beteljesedett próféciák is mind annak bizonyságai, hogy a Biblia nem csupán emberi alkotás, hanem az élő Isten beszéde. Pascal legfőbb érvnek tekintette a jövendölések beteljesedését a Biblia hitelességét illetően: „Kutatni kezdtem, vajon Isten nem hagyott-e magáról valami jelet a világban? Különféle, egymással ellentétes vallásokat látok, következésképpen mind hamis, kivéve egyet, amelyik nem az. Mindegyik a maga tekintélyére hivatkozva követeli, hogy higgyenek benne, és fenyegeti a hitetleneket. Ezen az alapon tehát nem hiszek bennük. Mert akárki mondhatja, kijelentheti, hogy ő próféta. Ám azt látom, hogy a keresztény vallásban beteljesedett jövendölések vannak, ezt pedig egyetlen másik sem mondhatja el magáról… A Jézus Krisztust bizonyító legnagyobb érvek a jövendölések… Már az is végtelen tudást tételezne fel, ha egyetlen ember írta volna meg egy könyvben a Jézus Krisztusra vonatkozó összes jövendölést, eljövetelének idejét és módját, s aztán Jézus valóban e jövendölések szerint jött volna el. Itt azonban sokkal többről van szó: négy évezreden át egymást követő férfiak szakadatlan soráról, akik eltérés nélkül jövendölik ugyanazt az eljövetelt.” (Gondolatok, 693. töredék)

Tegyük fel magunknak a kérdést: Vajon mennyire értékeljük a kiváltságot, hogy az élő Isten üzenetének birtokában lehetünk? Van-e bennünk tisztelet e könyv iránt, megbecsüljük-e annyira, hogy törekszünk minél jobban megismerni? Mikor, hogyan olvassuk a Bibliát? Kérjük-e Isten Lelkének segítségét a megértéséhez?

 

„Isten Igéje igazság és világosság, szövétnek, hogy vezesse minden léptedet az úton, Isten városának kapujáig. Ezért tett Sátán olyan kétségbeesett erőfeszítéseket azért, hogy az Úr megváltottainak útjába akadályokat gördítsen. Nem szabad saját elképzeléseidet a Bibliához hozzátenni, és saját véleményedet állítani a középpontba, ahol az igazságnak kell lennie. Félre kell tenned saját nézeteidet, és alázatos, átadott szívvel, énedet elrejtve Krisztusban, komoly imában kell kérned Istent, hogy adjon bölcsességet. Érezned kell, hogy szükséged van Isten kinyilvánított akaratára, mert az a te lelki jólétedet szolgálja.

A Biblia kézikönyv, mely által megismerheted az örök életre vezető utat. Vágyakoznod kell a menny után, hogy megismerhesd Isten akaratát és útjait.” (Ellen G. White: Fundamentals of Christian Education, 307–308. o.)