Kinek a nyugalom napja a szombatnap?

 Az igaz, hogy a bibliában eredetileg a sabbath kifejezés szerepel, és nem a szombat. A zsidók sorszámozták a napokat, amelyek közül a 7. Volt a nyugalom napja - azaz a sabbath. (a napok nevei a pogány kultúrákban viseltek neveket, sokszor égitestekét, így pl. A vasárnap angolul és németül egyaránt a "nap napja" jelentéssel bír).

 A sabbath mint kifejezés ugyan zsidó eredetű, de kérdés, hogy a tartalma, a nyugalomra vonatkozó rendelkezés is csak a zsidóságra vonatkozó hatállyal bír-e.

I. Móz. 2:2-3-ban azt olvassuk, hogy a 7. napra nézve rendelt Isten nyugalmat, személyes példaadással (!), noha nyilván nem szorult rá, és ne felejtsük el, hogy ekkor még nincs zsidó nép, csak ezer évekkel később. Ezért sem mondható, hogy csak a zsidókra vonatkozott, amit az is alátámaszt, hogy Jézus szavai szerint "A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért." (Márk. 2,27), tehát az emberért és nem a zsidóért. (Megjegyzem, itt is a sabbath szó áll a görögben). A testi-lelki pihenés tehát sem csak a zsidó ember szükséglete és kiváltsága, hanem minden emberé (a mai élettempó mellett talán nem is igényel különösebb magyarázatot).

Ez szempont és rendelkezés végigkíséri az emberi történelmet a Bibliában (ld. pl. Mát. 24,20 "Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon [a görögben itt is sabbath szerepel!]: - Jézus szavai egyértelműen a történelem lejártáról szóló prófécia keretében, kifejezetten a vég idejére fogalmazzák meg a mondandóját).

Ez azért nem meglepő, mert Istennek nem változnak a szempontjai, ahogy az emberi lét törvényszerűségei és szükségletei sem, amelyekre tekintettel születnek (érdekesség, hogy már a bűneset előtt megfogalmazódik a nyugalom és a nyugalomnap rendelkezése I.Móz. 2:2-ben).

Azt látni kell, hogy a nyugalomnap a kereszténységben sem ismeretlen, csak éppen más napon és más tartalommal jelenik meg. Igaz, hogy erre az eltérésre vannak különböző magyarázatok, de hogy ezek mennyire megalapozottak, azt kinek-kinek magának kell eldönteni. Ebben lehet nagy segítség a Biblia, annak személyes olvasásába, tanulmányozása :-)

Mi a szombat rendeltetése és jelentősége az egyes ember és az emberiség életében?

1Móz 2,2-3, vö. 2Móz 20,8-11

"Mikor pedig elvégezte Isten hetednapon az Ő munkáját, amelyet alkotott, megszűnt a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott. És megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt; mivelhogy azon szűnt meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett Isten." 

Mk 2,27 "És mondta nékik: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért."

Ésa 58,13-14"Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tévén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: akkor gyönyörűséged lesz az Úrban, és én hordozlak a föld magaslatain, és azt művelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!"

Miután Isten a hetedik napon megnyugodott, megszentelte azt, vagyis elkülönítette nyugalomnapnak az ember számára. A Teremtő példáját követve az ember is nyugodjék ezen a napon, hogy amikor az égre és a földre tekint, elgondolkodhasson Isten hatalmas teremtői művén, s Isten bölcsességének és jóságának bizonyítékait látva szeretettel és hódolattal teljék meg szíve Teremtője iránt. Azzal, hogy a hetedik napot megáldotta, Isten emléket állított a teremtés művének az Édenben… E nap megtartásával a föld lakói elismerésüket fejezhetik ki azért, hogy Isten a Teremtőjük és igazi Uruk, ők pedig kezének munkái és hatalmának alattvalói… Isten látta, hogy az ember számára még a Paradicsomban is nélkülözhetetlen a szombat. Szükség volt arra, hogy a hét nap közül az egyiken az ember félretegye saját érdekeit és törekvéseit azért, hogy jobban elmélyülhessen Isten műveiben, elmélkedhessen az ő hatalmáról és jóságáról. Szükség volt a szombatra, hogy élénkebben emlékeztesse az embert Istenre, és felkeltse hálaérzetét, hiszen ami megörvendeztette és amije volt, azt mind Teremtője jóságának köszönhette.

Már Mózes megemlékezésre és megszentelésre parancsolja a hetedik napot… javunkat szolgálóan. Erről számoltak be azok a svéd munkapszichológusok, akik hosszas és alapos kísérletek után így summázták kutatásuk eredményét: akár fizikai, akár szellemi munkát végez hat napon át valaki, a nyolcórai tisztesen végzett munka pszichikus energiáinak csak tartalékait fogyasztja, de a hetediken végzett már tőkéjét emészti, s ez hosszú távon a szervezet korai elöregedését, elhasználódását vagy összeroppanását eredményezheti.
Gondolkozzunk a következőkön: Ha a bűneset előtti világban is szükség volt a szombat napi pihenésre és közösségre Istennel, mennyivel fontosabb ez napjaink hajszolt, testet-lelket felőrlő életformájában?
Mennyire tekintjük ajándéknak, áldásnak azt, hogy egy napot Istennel tölthetünk? Hogyan tükrözi ezt szombat ünneplésünk módja?

Vasárnap kérdés

A VASÁRNAP TÖRVÉNYÉRT FOLYTATOTT KAMPÁNY KEZDETE

Az Egyesült Államokban az események megdöbbentő gyorsasággal haladnak a vasárnap törvényért folytatott kampány, melyet már régóta várunk. A közeljövőben rendkívül jelentős események bekövetkezésére számíthatunk, ezért fontos, hogy most tudjunk ezekről.

Dániel könyvében a 12. fejezet 10. verse szól pontosan azokról a kérdésekről amelyekkel a vasárnap törvényre irányuló rejtett mozgalom kapcsán szembesülünk- a most elindult mozgalom valódi célját ugyanis még azok sem értik, akik elindították. Azonban mindazok kik legyőzik bűneiket, megfogják érteni a Szentírás próféciáit, és képesek lesznek majd a kulisszák mögé látni. A hivatkozott ige így szól: "Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekszenek, és az istentelenek közül senki sem érti, de az értelmesek értik".Dán.12/10

A VASÁRNAP MOZGALOM HÁTTERE

Isten azért jelenti meg igéjében a bekövetkező eseményeket, hogy hívő népe felkészülhessen azokra. Isten népe körében azonban sokan nem készülnek, mert már nem hisznek a próféciákban. Isten népének többsége csak akkor fogja megérteni, mit vetett el, amikor már túl késő lesz. Ma még arra törekszenek, hogy több pénzt szerezzenek, és még több dolgot vásárolhassanak, szórakozhassanak. Gyarapítják házaikat és földjeiket, autókat és földi javaikat. A nyugdíjra gyűjtenek, élvezetüket a lelik evés-ivásban, miközben elfeledkeznek a sebesen beteljesedő próféciákról - most pedig mikor elkezdődik a vasárnap melletti kampány, önelégült nyugalommal szunnyadnak, anélkül, megtisztultak volna, és teljesen készületlenek.

A pápaság alkalmazkodik a világ szokásaihoz, és az emberi hagyományokat jobban tiszteli, mind Isten parancsolatait. Ez a szellem a pápaság szelleme, áthatja a protestáns egyházakat, és a vasárnap felmagasztalására ösztönzi, ugyanarra , amit a pápaság előttük már megtett.

Megfigyelhetjük, hogy a vasárnap megszentelésére irányuló mozgalom már elindult. Ez jelenleg rejtett mozgalom, bár egyszer majd nyíltan is felfog lépni. E mozgalom vezetői nem értik cselekedeteik jelentőségét, mert nem értik a próféciákat. Azt gondolják a jó ügyért buzgólkodnak, hiszen hogyan lehetne rossz az, ami az erkölcsiség támogatására irányul? Isten népe körében szintén sokan nem értik e mozgalom lényegét. Nem látnak nagy veszélyt, különösen azért nem, mert nem tanulmányozták a próféciákat, vagy nem akarják elhinni azt, ami a szemük előtt történik. Lényeges, hogy még nem akarnak megváltozni, és elkészülni, azáltal, hogy lemondjanak bűneikről vagy a világ élvezeteiről.
Nem most van itt az ideje annak, hogy az elménket csekély fontosságú dolgok kössék le. Miközben az emberek alusznak, a Sátán folyamatosan úgy alakítja a dolgokat, hogy az Úr népe ne számíthasson kegyelemre vagy igazságos ítéletre. A vasárnap mozgalom rejtetten tör utat magának. Vezetőik elfedik a valódi célkitűzést, és sokan azok közül akik csatlakoznak a mozgalomhoz, maguk sem látják, merre irányulnak a mélyben a meghúzódó indítékok. A mozgalom szelíd és látszatra keresztény hitvallást követ, de mikor megszólal, úgy szól mint a sárkány. Kötelességünk, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt a fenyegető veszély elhárítására.

A vallási hatalmak, melyek a hitvallásuk szerint a mennyhez kötődnek, és azt állítják, hogy a bárány jellemvonásaival bírnak, cselekedeteik által megmutatják, hogy a szívük a sárkányé, és valójában a Sátán felbujtására az ő irányítása alapján cselekszenek. Eljön az idő mikor Isten népére ránehezedik az üldözők keze, mert megszentelik a hetedik napot. Sátán változtatta meg a szombatot abban a reményben, hogy így meghiúsítja Isten terveit. Arra törekszik, hogy isten parancsolatainak kevesebb tekintélyük legyen a világban az ember törvényeinél. A bűn embere, aki úgy gondolta, hogy megváltoztatja az időket, és a törvényt, és aki mindenkor elnyomta Isten népét, olyan törvények meghozatalára veszi rá az embereket, amely kötelezővé teszi a hét első napjának megünneplését. Isten népének azonban szilárdan ki kell állnia Ura mellett, Ő pedig munkálkodni fog értünk, és egyértelműen bemutatja, hogy Ő az Isten mindenek felett.
Figyeljük meg: Sátán az, aki megváltoztatta az időket és a törvényt, s a bűn emberén - a pápán és a pápaságon - keresztül munkálkodik. Ez a hatalom az Isteni szombatja helyett a saját szombatját iktatta be. A vasárnap ünneplő protestánsok rendkívül sebezhetők, mert elfogadják Róma tekintélyét , s amikor a vasárnapot tartják meg a Biblia szombat helyet, ezzel Róma iránti lojalitásukról tesznek bizonyságot, továbbá nincs erejük arra, hogy ellenálljanak Róma indítványainak. Ezért olyan védtelenek az ökumenikus mozgalommal szembe. Arra szoktatták őket, hogy gondolják: a vasárnap az igazi nyugalomnap, és ebben a pontban annyira egyet értenek, hogy erre építik az egységtörekvéseiket. Nem veszik észre, hogy a vasárnap ünneplés Rómától származik, s ez a hatalom több milliárd ember elméjében változtatta meg Isten törvényét. A vasárnap ünneplés felmagasztalására irányuló mozgalom Róma tanításainak alappillére. Ahogyan a protestáns Amerika egyre inkább azonosul Róma elveihez , és az ökumenikus mozgalom révén egyre jobban azonosul lelkületével is, maga is üldöző hatalommá válik.

Össztársadalmi kérdés

A TÍZPARANCSOLAT ÖSSZTÁRSADALMI KÉRDÉS

Egy igen fontos jelre kívánjuk felhívni a figyelmet, ami nagyon komoly intés, buzdítás, sürgetés számunkra. Azt mutatja, hogy egyedül a "szeleket visszatartó" angyalok késleltethetik még valameddig a vég idejére megjövendölt események bekövetkezését. A lelkiismereti szabadságot biztosító szabad társadalmak, szabad polgári demokráciák drámai átalakítása- középkori mintájú, vallási türelmetlenséget tanúsító vallási diktatúrákká - a küszöbön áll. Európában is igencsak érezhető ennek az új irányzatnak a szele. A Tízparancsolat társadalmi kérdéssé tétele azonban- amely végül majd az egész világon jellegzetessége lesz ennek az irányzatnak, és a vasárnap törvény útját készíti elő.
Amerikából indul ki, Jelenések könyve 13.-fejezete jövendölésének megfelelően. Ennek az első szembetűnő jele az Egyesült Államokban "a Tízparancsolat napja".

Tíz parancsolat- ünnepléshez, amely nem a hitbeli, hanem politikai célja van - nevezetesen az, hogy a Tíz parancsolat vallási törvénye az állami törvénykezés alapjává legyen azaz ledöntessék az állam és az egyház közötti válaszfal.

Nem az a kérdés itt most, hogy melyik nap az Isten rendelése szerinti nap, továbbá kötelező-e a keresztények számára a Tízparancsolat az Újszövetségben is, hanem az a lényeg, hogy az egész társadalom számára akarják kötelezővé tenni a tízparancsolat vallási törvényét, függetlenül attól, hogy egyesek ateisták vagy más vallásúak, mások pedig keresztények ugyan de másképpen látják a lényeget a tízparancsolat egyes kívánalmait illetően, és másképpen tartják meg a vallásos többséghez képest.

"A szívbe írt törvény"-re abba az összefüggésben kellene hivatkozni, hogy Isten nem a társadalom szívébe akarja helyezni a Tízparancsolatot - azaz nem állami törvényhozás által, nem az állam erős akarja által akarja rákényszeríteni az embert e törvény megtartására, hanem az egyes emberek szívében akarja írni a Szentlélek által, azok szívébe, akik befogadják a mennyei világosságot, akik engednek a Lélek igazságra vezető munkálkodásának. A "szombat vagy vasárnap" kérdés-azaz "Isten szava, vagy emberi hagyomány" témát - az őszinte keresztényekkel vagy igazságkeresőkkel kell megvitatni.

A harcos "fundamentalista" erőket soha nem lehet meggyőzni e tekintetben, mert ők csak hivatkoznak a Bibliára, de ténylegesen nem érdekli őket, mit mond a Szentírás, amely csak úgy tekintenek, minta keresztény hagyomány egy részére. Valójában nem a Bibliához ragaszkodnak hanem a vallási hagyományokhoz, a tekintélyükhöz. Ők ezen a földön akarják felállítani "Isten országát" emberi eszközökkel, és saját emberi elképzelésük szerint.

A hívők imája megmozdítja a Mindenható karját. Aki a csillagok rendjét megszabja, aki parancsol a tenger hullámainak, ugyanaz a hatalmas Teremtő lép fel népe érdekében, ha hittel kéri erre. Megzabolázza a sötétség erőit, míg a figyelmeztetés eljut a világhoz , és míg azok, akik hallgatnak a figyelmeztetésre, felkészülnek a küzdelemre.
Imába kérjük Istent, hogy tartsa vissza a gonosz viharfelhőket, és adjon még néhány év kegyelmi időt a Mester munkájának végzésére. Kiáltsunk Istenhez, hogy az angyalok tartsák vissza a négy szelet.

A fenevad bélyege

A ,,fenevad" amelyről Jelenések 12, 13 és 17 fejezetei szólnak sátáni befolyás alatt álló földi hatalom, egyház kormányzattal, amely hatalom az Isten ellenveti magát. Jelenések könyve 13. részt tekintve a pápai fennhatóság alatt álló földi hatalom az, amely ,,negyvenkét hónap" prófécia ideig (azaz 1260 évig, 538-tól 1798-ig) ,,nagy dolgokat" és ,,káromlásokat" szólt és ,,adatott néki, hogy a szentek ellen hadakozzék és őket legyőzze". Jelenések 13;5 és 7 verse szerint. Ez volt azon rettenetes egyházi rendszer vagy hatalom, amely a Biblia ,,a bűn embere, a veszedelemnek fia" néven említ, amely hatalom az EGYHÁZBAN ISTEN HELYÉT FOGLALTA EL. Ugyan ez a hatalom volt az, amely a római világbirodalmat befolyásolta, a BIBLIA helyébe a hagyományokat tette és megváltoztatta ISTEN TÖRVÉNYÉT a szombat helyébe vasárnapot téve. Olvassuk 2.Tess.2:3, 4; Dániel 7:25 verseket. Ezek mind történelmi tények, és azt bárki olvashatja. Mindezekből világosan látjuk, hogy a ,,fenevad bélyege" egy oly dolog, ami szoros kapcsolatban áll azon egyház vezetőség munkájával, amely Isten igazsága és népe ellen küzd. Jelenések 14:9-11 versei érthetően kijelentik, hogy azok, akik felveszik e bélyeget Isten ellen cselekszenek, és ezért Isten haragjában fognak részesülni. A fenevad bélyege által tehát egy igen komoly dologról van szó, és hogy mit jelent e bélyeg, azt az ihletett Írás tisztán kijelenti előttünk. Hogy a dolgot a teljes valóságában megértsük, látnunk kell, hogy a fenevadnak van egy bélyege, azaz pecsétje, vagyis jele. Istennek is van pecsétje, amely az ő jegye. Aki magára veszi a fenevad bélyegét, azaz pecsétjét vagy jelét, az, az örök halálban fog részesülni, aki pedig Isten bélyegével, azaz pecsétjével, vagyis jegyével bír, annak örök élete a része. De most jutunk a dolog legérdekesebb részéhez. Ez a kifejezés, hogy bélyeg jegy, pecsét, Isten szavában, a Bibliában többször előfordulnak és azok törvények, vagy pedig törvényes okiratokat jelentenek. ,,Jézabel levelet írt Akháb nevében, amely megpecsételte az ő gyűrűjével"(1Kir. 28,8.) Hámán parancsa, amely zsidó kiirtását rendelte el Eszter királynő napjaiban (Eszter 3:12) A pecsétgyűrűk használata már a régi időkben meg volt. A király neve bele volt vésve a gyűrűbe, és ezen gyűrűvel pecsételte meg és tette jogerőssé az okmányokat. Ne felejtsük el, és akkor könnyebben megértsük a következő dolgokat. Isten bélyege, jegye vagy pecsétje, az Ő törvényével áll összeköttetésben. Ezen pecsétben megtalálható az Ő neve és így ezen pecsét az, ami jogerőssé teszi az igaz törvényt. Szükséges, hogy minden törvényes okirat pecsétje három fontos dolgot tüntessen fel. Először is az okirat kiadójának nevét; másodszor, állását; harmadszor, azon terület, amely felett hatalommal bír. Nem elegendő az, ha csak nevét írja alá, esetleg más ember is bírhat azzal a névvel. Az sem elég, ha a nevét és állását írja alá, mert más ember is bírhat azzal a névvel, ugyanakkor elnök is lehet abban a társaságban. Az öt utolsó parancsolat nem említi Istennek nevét. Így, tehát most ezen parancsolatról nem beszélünk. Tehát az első, második, harmadik, negyedik parancsolat azonban elénk tárja Istennek nevét, állását és területét, azaz birodalmát. ,,A hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja"- itt találjuk feltüntetve a nevét ,,Hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokba van" - itt megadja az Ő állását, azaz Ő a Teremtő és birodalmának terjedelmét, az eget és a földet. Isten, a mennyeknek és földnek Teremtője - ez Istennek törvényes pecsétje. Így tehát a negyedik parancsolat, az isteni törvény jogerős pecsétje, ezen parancsolat nélkül a törvény nem volna teljes. A dolog úgy áll, hogy a pogány hit az ő istenének vagy isteneinek fennhatóságában, de nem imádja istenét, mint teremtőt. Ha tehát Te azt hirdeted a pogányoknak, hogy Isten a Teremtő, Ő mindazt előállította és teremtette, amit a pogány természetben imád, akkor a pogány be fogja látni, hogy a Teremtő Isten felülmúlja hatalmával az ő isteneit és még azoknak is meg kell hajolniok Isten törvénye előtt. A szombati parancsolat tehát erősítésül fog szolgálni a pogánynak arra nézve, hogy a bálvány helyett Istent imádja. A Te engedelmességed pedig elősegíti őt abban, hogy megértse azon tényt, hogy Isten él és újjáteremti mindazokat, akik Neki átadták magukat. Ha a szombat parancsolata képezi Istennek jegyét. - mert valóban szombat az Isten jegye - és a fenevad jegye, azaz bélyege éppen ellentétben áll Isten jegyével, akkor logikus mily következtetésre kell jutnunk a fenevad bélyegére nézve! A Bibliai fenevad azon egyházi hatalom, mely az egyház és az állam egyesítése idején, a negyedik században, az egyház hagyományokat Isten Szava fölé helyezte, a negyedik parancsolat igazságát pedig lerontotta, a vasárnap ünneplését rendelte el a szombat helyett. Röviden összefoglalva: Egy hitehagyó egyházi hatalom megrontotta Isten törvényét azáltal, hogy kiszakította abból a pecsétet és helyébe, a vasárnapot helyezte. Azután, az emberektől követeli, hogy fogadják el azon változtatást. Ezen követelmények állami törvények által is jog-érvényesíti mindenütt és minden időben, amikor erre elegendő befolyásra bír. Mint a mi és más országok összes vasárnapi törvénye ezen a hamis alapelven állnak. Ha pedig közülünk valaki nem tudja azt, úgy én, mos, felvilágosítom arról, hogy úgy Isten Szava jövendölései, mint a hatalmat gyakorló egyházak tervei arra mutatnak rá, hogy nemsokára minden nemzet oly állami törvényeket fog kiadni, amely elrendeli a vasárnap világegyetemes ünneplését és annak megtartására. Kényszeríteni fogják az embereket, még halálbüntetés terhe mellett is. Tessék olvasni Jelenések könyvének egész 13.- részét. Sokan keresztények közül jó lelkiismerettel ünnepelték a vasárnapot, azt vélvén, hogy ezzel Istennek tesznek kedves, üdvös és célszerű szolgálatot. Isten elnézi tudatlanságuk ezen jó indulatát, mindaddig, amíg több világosságot nyerhetnek. Most azonban a világosság fénylik. Isten figyelmeztet mindenkit ezen hitehagyott rendszer ellen, amely a fenevadból és az ő képéből áll, amely felmagasztalja a hamis nyugalomnapot az igazi nyugalomnap helyett, és büntetés terhe mellett akarja azt az emberre ráerőszakolni. Ekként lesz a hamis nyugalomnap az Ő bélyege. Ha az emberek megvetvén az Istentől kapott figyelmeztető üzenetet, elfogadják a vasárnap ünneplését, ami a fenevad és képe rendelt el, magukra veszik a fenevad bélyegét, mely ellen Isten figyelmezteti e világ népét. Az ember nem mondhatja meg azt, hogy melyik pillanatban különíti el magát teljesen Istentől, Istennél van az ítélet.

A SZOMBAT TÖRTÉNETE

I. RÉSZ BIBLIAI TÖRTÉNELEM

John N. Andrews

The Story of Sabbath

Fordította: Sonnleitner Károly

A szombat története egy hatezer éves időszakot ölel fel. A hetedik nap az Úr szombatja.

Az alábbi cselekmények alkotják:

 1. A Teremtő példaadása;

                               2. Az, hogy megáldotta ezt a napot; és

3. megszentelte ezt a napot, azaz isteni tekintélyével szent használatra kijelölte.

A szombat története tehát visszanyúlik világunk keletkezésére.

Maga Isten volt az első, aki megünnepelte ezt a napot, az idő első hetedik napja volt az, amit így megtisztelt.

Ez a lehető legmesszebbmenő tisztelet a hetedik napra vonatkozik, de nem korlátozódik csupán az idő első hetedik napjára, mert mihelyt Isten megnyugodott azon a napon, ki is jelölte szent használatra, hogy az ember a Teremtő emlékezetére megszentelhesse. Az isteni kijelölés a dolgok természetéből és helyénvaló voltából ered, és bizonyára közvetlenül Ádámra vonatkozott, mert akkoriban ő és a felesége voltak az első lények, akiknek a hét napjait használni kellett. Minthogy ez Ádámnak szólt, még amikor igaz állapotában volt, bizonyára Isten neki adta, mint az emberi család fejének. A negyedik parancsolat teljes tekintélyét illetően a Teremtőnek erre az eredeti megbízására alapul és lényegében az kell legyen, amit Isten Ádámnak és Évának, mint az emberiség képviselőinek parancsolt. A pátriárkák sem lehettek tudatlanok a tények és kötelezettség tekintetében, amire a negyedik parancsolat mutat, amire kezdetben visszavezethető, mert Ádám egy ideig jelen volt közöttük. Az a velük töltött időszak majdnem egyenlő nagyságú annak a periódusnak a felével, amióta a kereszténység fennáll. Azok tehát, akik Istennel jártak és megtartották parancsolatait, bizonyára szombatját is megszentelték. A hetedik nap megünneplői között ott kellett legyenek a régi pátriárkák és senki sem fogja tagadni, hogy közéjük tartoznak a próféták és az apostolok is. Isten egész egyháza valójában, azok, akiket az ihletett feljegyzések felölelnek, szombat ünneplők voltak. Számukhoz még egyet hozzá kell tenni: Isten Fiát. Milyen története van tehát az Úr szombatjának!

Az Édenben alapíttatott, negyven éven át minden egyes héten néhány csoda szerzett tiszteletet néki, a nagy Törvényadó hirdette ki a Sinai hegyről, megünnepelték a pátriárkák, a próféták az apostolok valamint maga Isten Fia. Magában hordja az Isten törvényének léglényegét és amíg ez a törvény fennmarad, addig e szent intézmény tekintélye is megáll.

A törvény cselekedete

 A szombat megtartása a törvény cselekedete, éppen úgy, mint, ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj stb. Csupán jó cselekedetek által, senki sem üdvözül. Az igaz keresztényi hit nem tanítja a jó cselekedetek által való üdvözülést. Senki sem lehet igazságos a saját cselekedetei által, bármennyire jónak, vagy nemeseknek tűnnek is. Ezeket az igazságokat olvashatjuk a Galátzia és a Rómabeliekhez írott levelekben.

„De nagy a különbség aközött, ha valaki azért tesz jót, hogy üdvözöljön, vagy mint Pál mondja, hogy megigazuljon, vagy pedig azért tesz jót, mert hit által, Krisztusban már megigazult.”
A szombattartás tehát az újjászületett egyén életében nem egyéb üres formaságnál. Akinek a szívében azonban Jézus él, szövetség megnyilvánulását jelenti az.
Jézus Krisztus tisztít meg hitünk által és lakozik a szívünkben. Amint azonban Krisztust szívünkbe és életünkbe fogadjuk, akkor azonnal beteljesednek bennük mindazok a dicsőséges dolgok, amelyek Isten törvényének rendeltetik. Olvassuk ezt Róm.8:3,4 versekben. "Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint."
Hogy szombat valóságos jellemét megérthessük, kel hogy visszatekintsünk az idők kezdetére, amikor még nem volt bűn a földön. Itt megtaláljuk Isten tökéletes tervét. Itt megtaláljuk azt, aminek mindenkor kellet volna lenni és ami majd lenni fog, amikor már a bűn uralma végetért.
A történet úgy szól Isten befejezte munkáját és minden „igen jó” volt. „Elvégezteték ég és a föld és azoknak minden serege.” Ekkor Isten megnyugodott. „Megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala”(1Móz. 2:2)" Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala."Az édeni otthonban, mely a jobb világ dicsőségeit tükrözte vissza a Teremtő megnyugodott szombatnapon és megtartotta azt az emberrel együtt, aki átadta Isten az uralmat e földre.
 
Nem, azért mert Isten elfáradt és azért nyugodott meg! A szombat nem azért volt elrendelve és adatott az embernek, mert az Isten vagy az ember fáradt volt. A Teremtőről azt olvassuk „az Úr nem fárad és nem lankad el”(Ésa.40,28) "Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!" és az ember aki az Ő hasonlatosságára teremtett, nem ismerte a testi satnyulást, csak miután a bűn bejött. Ha nem jött volna a világra a bűn, akkor ismeretlenek volnának előttünk a fáradt idegek és izmok, akkor nem lenne sem betegség, sem halál. Miután a szombat a bűnbeesés előtt adatott, annak a legelső és legfontosabb célja nem az volt, hogy az ember megszűnjön munkájától, hanem az, hogy ugyanazt a „nyugalmat” élvezze, amely Teremtője élvezett.
 
Aki nem lát mást a szombat-tartásban, mint mindennapi munkájának huszonnégy órán át való megszüntetését, mint testi pihenést, vagy egy kis változatosságot és a templomba menést, még nem találta meg a szombati áldást titkát, ami az embernek adatott.
A szombat az embernek Istennel való együttes nyugalma, kölcsönös érzelme és szívbeli megértése volt.
Hogy az első szombat áldása maradandó legyen, hogy annak tapasztalatában e föld lakói örökké részesüljenek Isten elrendelte, hogy minden következő szombat, az elsőnek ismétlése legyen. A feljegyzés így szól „Megáldá Isten a hetedik napot és megszentelé azt”(1Móz. 2,3) Ez a kijelentés magában foglalja az isteni célt, isteni hatalmat, isteni jellemet, és bölcsesség teljességét.
Kérem, vegyük tekintetben először is azt, hogy az írás hetedik napról beszél, másodszor, hogy kijelenti e nap „megszentelt” voltát azaz, hogy e nap szent célra el lett különítve. Így tehát láthatjuk a hetedik nap volt kiemelve, nem pedig valamely időnek hetedik napja.
A negyedik parancsolat azon hetedik napra hívja fel a figyelmet, amely kezdetben volt elrendelve. Megváltó ugyanazon szombatnapot ünnepelte, amely a Sinai hegyen volt elrendelve.
 
Jézus Krisztus egész földi életén át a hét hetedik napját tartotta meg. Olvasd el a Luk.4,16 "És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni" .és egyéb verseket. Ha tehát valaki nyugalom napot akar tartani keresztény létére ugyan azon napon kell megtartani amelyen Krisztus is megtartotta.
Jézus Krisztus világosan tanítja a hegyi beszédben a törvény maradandóságát. Olvassuk Máté 5,17, 18"Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik." és a következő verseket. Pál apostol isteni ihletés által kijelenti a hit megerősíti a törvényt. (Róm.3,31)."A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük".  Azután olvassuk el Jakab tanítását, aki szóról szóra felemlíti a hatodik  és hetedik parancsolatot, hogy ezzel kimutassa, mely törvényről beszél és e törvény „királyi törvény”-nek, valamint „és szabadság törvény” - ének nevezi, és Isten ezen törvény szerint fogja megítélni az embereket. (Jakab 2, 8-12)."Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói.Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni."
Jézus Krisztus által újonnan megerősített törvény a szombatot is magában foglalja és ez elől senki sem menekülhet.

Szombat Krisztus korában

„Ha megtartóztatod lábadat szombaton és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, ha a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, ha megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván, akkor gyönyörűséged lesz az Úrban, és én hordozlak a föld magaslatain...”

(Ésa. 58:13–14)

„Krisztus korában a szombat már annyira elveszítette tartalmát, hogy jelentősége teljesen elmosódott. Inkább tükrözte az önző és erőszakos emberek jellemét, semmint a szerető Isten és Atya lényét. A zsidó papok olyan lénynek tüntették fel Istent, aki nehéz törvényt adott, amelyet az emberek nem tudnak megtartani. Ez arra indította a népet, hogy Istent zsarnoknak tekintsék és azt higgyék, hogy a szombat megtartása – ahogyan azt Isten kívánja – keményszívűvé és kegyetlenné teszi az embereket. Krisztus küldetéséhez tartozott, hogy eloszlassa ezeket a téves fogalmakat. Bár a rabbik kíméletlen ellenségeskedéssel üldözték Jézust, ő a legkevésbé sem igyekezett eleget tenni követelményeiknek. Ehelyett inkább Isten törvényének a szellemében tartotta meg a szombatot.

Krisztus újból elismételte azt az igazságot, miszerint az áldozat önmagában véve értéktelen, mert eszköz csupán, nem pedig cél. Az az egyedüli célja, hogy elvezesse az embereket az Üdvözítőhöz, és ezáltal összhangba hozza őket Istennel. Csak a szeretetből végzett szolgálat értékes Isten előtt. Ha ez hiányzik, akkor minden áldozat és külsőség csak sérti őt. Ez érvényes a szombatnapra nézve is. A szombatnak az volt az eredeti rendeltetése, hogy megalapozza az ember Istennel való közösségét. De amikor a folyton szaporodó emberi rendeletek nyomán teherré vált, akkor ezzel Isten szándékát meghiúsították. A szombatnap pusztán formai ünneplése csak önámítás és gúny.

A menny tevékenysége sohasem szünetel, ezért mi emberek se restüljünk meg jó cselekedeteinkben. A szombatot nem a haszontalan tétlenkedés időszakának szánta Isten. Törvénye tiltja a kenyérkereső munkát,... a világi élvezetért vagy nyereségért folyó munkát. Amiképpen Isten megszűnt a teremtés munkájától, megnyugodott szombatnapon és megáldotta azt, úgy az embernek is abba kell hagynia mindennapi élete foglalatosságait, s ezeket a szent órákat egészséges nyugalomra, istentiszteletre és nemes cselekedetekre kell szentelnie. Krisztus tette, hogy meggyógyította a beteget, teljesen összhangban volt a törvénnyel. Dicsőítette a szombatot.”

(Jézus élete, Szombat c. fejezetből)