A jó befolyás sáfárai

„Annak okáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl... hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ezáltal sokan megfertőztessenek.” (Zsid 12:12-15)

Ezek a szavak óvatosságra intenek. Ne szakítsuk el hitünk fonalát azzal, hogy szüntelenül a nehézségeinkről beszélünk. Ne felejtsük el, hogy beszédünknek hatalmas befolyása van, jó, vagy rossz irányban... Ne engedjük meg az ellenségnek, hogy gonosz célra használja nyelvünket... Ne árasszunk olyan befolyást, amely bárkit is elszakíthat Istentől... 

Isten gyermekei ápolják és nyilvánítsák ki az életükben a Lélek által elérhető nemes tulajdonságokat. Dicsőítsék meg Istent alázatuk és töredelmes szívük által. Vágyjanak hasonlóvá válni Jézushoz. Kövessék leckéit a mindennapi életben, és így rendeljék alá magukat az Ö akaratának.

„Isten szántóföldje vagytok” (1Kor 3:9). Ahogy az ember szíve felderül kertjének gondozása közben, úgy örvendezik Isten az Ő hívő fiaiban és leányaiban. A kert folyamatos munkát igényel. A gyomokat ki kell húzni, új növényeket kell ültetni, az ágakat pedig meg kell metszeni. Így munkálkodik az Úr is a kertjében, és így gondozza növényeit. Nem leli örömét olyan fejleményekben, amelyek nem nyilvánítják ki Krisztus jellemének szép vonásait. Krisztus vére Isten értékes, drága tulajdonává tette az embereket, ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, nehogy túl nagy szabadságot tulajdonítva magunknak, kihúzzuk azokat a növényeket, amelyeket Isten helyezett a kertjébe. Némely növény olyannyira gyönge, hogy alig-alig van benne élet, de az Úrnak különös gondja van ezekre.

Embertársaitokkal való ügyleteitek során soha ne feledjétek, hogy Isten tulajdonával van dolgotok. Legyetek kedvesek, irgalmasok és udvariasak. Tiszteljétek Isten áron vett tulajdonát. Legyetek gyöngédek és udvariasak egymás iránt. Istentől kapott képességeiteket használjátok példaadásként az emberek számára...

Adja meg a szívet és annak ingadozásait ismerő Isten, hogy irgalmas lehessen hozzátok, amiért ti is irgalmasok, együttérzők és szerető szívűek voltatok mások iránt... (Zsid 12:13). (EGW Isten csodálatos kegyelme) 

Az erő sáfárai

„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.” (Mk 12:30) 

Minden ember személyre szóló tálentumokat kap Istentől. Némelyek úgy vélik, hogy ezek csak bizonyos kiváltságos embereket illetnek meg, azokat, akik különleges szellemi képességgel és tehetséggel rendelkeznek. Isten azonban nem korlátozza ajándékait egy kivételt élvező kisebbségre. Mindenkinek ad valamilyen sajátos ajándékot, amelynek felhasználásáról valamikor majd számot kell adnia az Urnak. Az idő, értelem, a javak, szellemi képesség és lelki gyöngédség mind-mind olyan ajándék az Úrtól, amelyet az emberiség áldására kell felhasználnunk.

A munkára képesítő erő adománya igen értékes ajándéknak számít. Többet ér minden, a bankban őrzött tőkénél, ezért többre is kell értékelnünk azt... Olyan áldás ez, amely aranyért vagy ezüstért, házért vagy földért nem vásárolható meg. Isten azt kéri, hogy használjuk fel bölcsen ezt az adományát. Senkinek nincs joga feláldozni ezt a tálentumot a semmittevés pusztító oltárán. Mindnyájunknak éppúgy számot kell majd adnunk a testi erőnkről, mint anyagi javaink felhasználásáról...

Az élet szükségszerű kötelességeinek elégedett szívvel való teljesítése olyan lecke, amelyet sok kereszténynek meg kell még tanulnia. Nagyobb kegyelemre és énjének szigorúbb fegyelmezésére van szüksége annak a szerelőnek, kereskedőnek, jogásznak vagy földművesnek, aki az Úrért munkálkodva, be kívánja vinni a mindennapi élet ügyleteibe a keresztényi elveket, mint az átfogó területen munkálkodó hivatásos misszionáriusnak. Erős lelki idegzetre van szükség ahhoz, hogy vallásunkat beleszőjük a műhely és az iroda dolgaiba, megszenteljük a mindennapi élet részleteit, és minden ügyünket Isten Igéjének zsinórmértéke szerint rendezzük. Az Úr azonban ezt kívánja meg tőlünk.

A vallás és a polgári foglalkozás nem két dolog. A kettő egy. A Biblia vallásának bele kell szövődnie minden munkánkba. Az isteni és az emberi erőnek egyesülnie kell a fóldi és a lelki célok eléréséért. 

Nemcsak teljes szívünkkel, értelmünkkel és lelkünkkel kell szeretnünk Istent, hanem minden erőnkkel is. Fizikai képességeink teljes és józan felhasználását kell ezen értenünk. (EGW Isten csodálatos kegyelme) 

Az igazság sáfárai

 

Jöjjetek el, és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek, miket cselekedett az én lelkemmel!” (Zsolt 66:16)

Ahol élet, ott gyarapodás és növekedés is van. Isten országában szüntelen a csere, a bevétel és a kiadás; az Úrtól kapott ajándékok elvétele, és annak visszaadása, ami az Övé. Isten együtt tevékenykedik az igazi hívővel, aki ismét a műbe fekteti a kapott világosságot és áldásokat. Így növekedik benne a befogadás képessége. Amikor valaki mennyei ajándékokat ad tovább, ezzel csak a kegyelem és igazság friss áramlatainak készít helyet, hogy a kiapadhatatlan forrásból a lelkébe ömöljenek. Övé a nagyobb világosság, övé a megnövekedett tudás, övé az áldás. Ebben a gyülekezet tagjaira háruló munkában rejlik a gyülekezet élete és növekedése. Akinek élete abból áll, hogy mindig csak kap, és soha sem ad, az hamar elveszíti az áldást. Ha nem árad tőle másokhoz az igazság, elveszti képességét az Istentől adni kívánt áldások befogadására. Ha friss áldásokra vágyunk, előbb adjuk tovább a Menny javait. 

Mindazok, akik az evangélium üzenetét a szívükbe fogadják, vágyakoznak a hirdetésére. Krisztus iránti szeretetüknek, amely a Mennyből ered, kifejezést kell adniuk. Azok, akik felöltözték Krisztus igazságát, elmondják tapasztalataikat. Elmondják, hogyan vezette éhező, szomjazó lelküket a Szentlélek lépésről lépésre, Isten és Jézus Krisztus ismeretére. Elmondják, mit eredményezett Ige-kutatásuk, imádkozásuk, vívódásuk, és elismétlik Krisztus szavait: „Megbocsáttatott néked a te bűnöd!” 

Nem természetes, ha valaki ezeket a dolgokat titokban tartja. Akiket betöltött Krisztus szeretete, nem hallgatják el élményeiket. Az Úrtól kapott szent igazság nagyságához mérten vágyakoznak arra, hogy mások is részesüljenek ugyanabban az áldásban. Miközben megismertetik másokkal Isten ajándékainak gazdag kincsestárát, Krisztus egyre többet ad nekik ezekből az ajándékokból. Megtanulnak a kicsi gyermek őszinteségével engedelmeskedni. Lelkük a szentség után sóvárog, és egyre jobban feltárulnak előttük az igazság és kegyelem kincsei, hogy továbbítsák őket a világnak. (EGW Isten csodálatos kegyelme) 

Isten kegyelmének sáfárai

 

„Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” (1Pét 4:10)

Isten kegyelmének ismerete, Igéjének igazsága és egyéb ajándéka is, mint például az idő és az anyagi javak, a képességek és befolyás, mind megannyi megbízatás Istentől, hogy dicsőségére és az emberek megmentésére használjuk azokat. Semmi sem sérti annyira a szüntelenül ajándékait osztó Istent, mint amikor látja, hogy valaki önző módon magának markolja mindezeket az ajándékokat, és semmit sem térít vissza az ajándékozónak. Jézus a Mennyben lakóhelyet készít az őt szeretőknek. Több, mint egyszerű lakóhely, egy egész ország lesz a miénk. De mindazoknak, akik öröklik majd az áldásokat, részt kell venni Krisztus önmegtagadó és önfeláldozó életében. 

Krisztus ügyében soha nem volt nagyobb szükség önfeláldozó tettekre, mint most, amikor a próbaidő órái rohamosan közelednek a befejezéshez, s a vég előtt el kell juttatnunk a világnak a kegyelem utolsó üzenetét…

Amit az emberek Isten bőkezűsége révén kapnak, mind Istené. Minden értékes és szép dolgot azért helyez a kezünkbe, hogy próbára tegye szeretetünket és kegyelme méltányolásának mértékét. Legyen az a gazdagság vagy értelem ajándéka, helyezzük készséggel hozott áldozatként Jézus lábához...

Bármit adunk is Istennek, azt Ő kegyelme és bőkezűsége folytán a javunkra írja, mint hűséges sáfárainak javára... Isten angyalai, akiknek az értelmi képességét nem felhőzte be a bűn, elismerik az ég adományait, mint amiket a legbőkezűbb ajándékozó dicsőítésének céljából kaptak. Az emberek jóléte Isten felségjogával kapcsolódik össze. Isten dicsősége az összes teremtett lény öröme és áldása. Ha Isten dicsőségét kívánjuk elősegíteni, akkor a lehető legfőbb jót segítjük elő, amiben csak részesülhetünk... Isten hív, hogy szolgálatában szenteljük meg minden tőle nyert tehetségünket és képességünket. Azt akarja, hogy Dáviddal együtt mondjuk: „Tőled van minden, és amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked” (1Krón 29:14). (EGW Isten csodálatos kegyelme)  

Törlesztési határidők és amikor hitelt kell felvenni

 

5Móz 15:1-5. Minden hetedik év végén engedd el az adósságokat! Az adósságelengedés módja pedig ez: minden hitelező engedje el azt a kölcsönt, amelyet a felebarátjának adott: ne hajtsa be azt felebarátjától, a testvérétől, mert adósságelengedést hirdettek az Úrért. Az idegentől követelheted, de amivel testvéred tartozik neked, azt engedd el! Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld majd téged az Úr azon a földön, amelyet Istened, az Úr örökségül ad neked, hogy birtokba vedd, de csak akkor, ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak a szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma megparancsolok neked. /RÚF/ Nemcsak a szolgaságot és a földhasználatot [2Móz 21:2. Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, de a hetedikben menjen el szabadon, váltságdíj nélkül. /RÚF/ 3Móz 25:3-4. Hat éven át vesd be meződet, és hat éven át mesd meg szőlődet, és takarítsd be azok termését. De a hetedik esztendőben legyen teljes nyugalma a földnek, az Úr nyugalomnapjához hasonlóan. Meződet ne vesd be, és szőlődet ne mesd meg. /RÚF/], hanem a kölcsönadást is szabályozták hétéves rendeletekkel. Mivel a hitelezők nem akartak semmilyen hitelt elengedni, az adósság leghosszabb ideje hét év volt. Ezek a versek is mutatják, hogy az Úr figyelt az anyagi kérdésekre, főként, ha izraelitákat is érintettek. Itt azt is látjuk, hogy Isten tudomásul vette az adósság realitását, bármennyire rossz is volt az általában, továbbá hangsúlyozta: amennyire csak lehet, kerülni kell. Ezzel szemben ma a világ számos részén harminc vagy negyven évre kínálnak hiteleket lakásvásárlásra. Úgy tűnik, azért is kerülnek sokba a lakások, mert lehet hitelt felvenni a megvásárlásukra. Sok szülő és diák gondolkodik azon, hogy kölcsönt vegyen fel a továbbtanulás miatt. A főszabály szerint a felsőoktatási végzettség megnöveli az ember várható bevételét élete további részére. Egyeseknek muszáj kölcsönt felvenni ahhoz, hogy tanulhassanak, de ne feledjék a következő tényezőket: Mindent kamatostól kell visszafizetni. Igyekezzenek elnyerni az összes lehetséges támogatást és ösztöndíjat, amire csak jogosultak lehetnek! A tanulás érdekében dolgozzanak és takarítsanak meg, amennyit csak tudnak! Csak azokat a tárgyakat vegyék fel, amelyekkel megszerezhetik a szükséges állást! Segítsenek a szülők! A bibliai időkben a szülők művelésre alkalmas földet adtak a gyerekeiknek, hogy megélhetésük legyen. Ma valószínűleg az oktatás az az „örökség”, aminek a segítségével a fiatalok független felnőttekké válhatnak. Egy ideális világban nem lenne kölcsönfelvétel, sem adósság. Ám mivel nem tökéletes világban élünk, előfordulhat, hogy kölcsönt kell felvennünk. Győződjünk meg róla, hogy tényleg az-e a legjobb ajánlat, a legkedvezményesebb kamattal! Majd csak a lehető legkevesebb összeget vegyük fel, és amint lehet, fizessük vissza! Elviekben kerülnünk kell az adósságot, amennyire emberileg lehetséges. Ha a mindennapokban követjük a Biblia pénzügyi elveit, sikeresen elkerülhetjük a szükségtelen adósságot és azt a rettenetes nyomást, amit az ránk és a családunkra gyakorolhat. 

 Mennyire voltunk tisztességesek, becsületesek és kedvesek azokkal, akinek eddig kölcsönadtunk? Hogyan állunk majd meg Isten előtt, amikor számot kell adnunk a tetteinkről? Préd 12:16. (17) Aki igazán szól, az igazat mondja el, a hamis tanú pedig a csalárdságot. /RÚF/ 

 White idézet: A szombatév megtartása a föld és a nép javát szolgálta. A föld egy évi pihenés után a következő évben bővebben termett. A népet tehermentesítették a nehéz mezei munkától; és míg a munka különböző ágait ez idő alatt végezhették, több szabad idejük volt testi erejük megújítására. Több idejük volt az elmélkedésre és imádkozásra, az Úr tanításainak megismerésére és házanépük oktatására. A szegények számára a hetedik év az adósságok elengedésének esztendeje volt. A hébereknek minden időben meg lett parancsolva, hogy segítsék szükségbe jutott testvéreiket kamat nélküli pénz kölcsönzésével. A szegényektől uzsorát venni kifejezetten tiltott volt… Ha tartozása kifizetetlen maradt az elengedés évéig, magát a tőkét sem lehetett befektetni. A népet kifejezetten intették, nehogy testvéreiktől ez okból a szükséges segítséget visszatartsák. „Ha mégis szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai közül… ne keményítsd meg a te szívedet, …hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned.” – Pátriárkák és próféták, 532./old. 

 Figyeljetek oda a kis összegű költségekre is. A kisebb veszteségek azok, amelyek végül sokat fognak nyomni a latba. Vigyázzatok mindarra, ami megmarad, gyűjtsétek össze a „morzsákat”, hogy semmi se menjen kárba, mivel sokan, akik nagy dolgokra vágynak, nem tanulták meg értékelni és megtakarítani a keveset. Ne tékozoljátok el a perceket, mert ezzel az órákat rövidítitek meg. A kitartó szorgalmat és a hittel végzett munkát mindig siker koronázza. Egyesek méltóságukon alulinak tartják az apró dolgokról való gondoskodást. Szerintük szűk látókörre és fukarságra utal, ha valaki az apró dolgokra is figyelmet fordít. Figyeljetek oda a kisebb összegű költekezésekre, tegyétek félre a kis nyereséget is. Semmit sem szabad eltékozolni, ami valakinek a céljait szolgálhatja. A takarékosság hiánya kétség nélkül az intézmények eladósodásához vezet. Még ha sok pénzt is kapnának, a mű különböző ágazataiban azt is eltékozolnák. A takarékosság nem jelent fösvénységet. – The Publishing Ministry, 331./old. 

 Krisztus ezt mondta abban az imában, amelyre tanítványait tanította: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” (Mt 6:12) Ezen nem azt értette, hogy ha bocsánatot akarunk bűneinkre kapni, akkor nem szabad igényt tartanunk arra, ami jár nekünk. Ne juttassuk azonban adósunkat börtönbe! Ne sanyargassuk és ne bántalmazzuk még akkor sem, ha oktalan gazdálkodása miatt nem tud fizetni! A példázat nem azt tanítja, hogy bátorítsuk lustaságra. Isten Igéje kijelenti, hogy aki nem akar dolgozni, az ne is egyék (lásd: 2Thessz 3:10). Az Úr nem kívánja a szorgalmas munkástól, hogy pénzt adjon azoknak, akik nem akarnak dolgozni. Sokan elfecsérlik idejüket. Nem tesznek semmi erőfeszítést. Mindez szegénységhez és nélkülözéshez vezet. Ha ezektől a hibáktól nem szabadulnak meg, mindaz, amit értük teszünk, annyi mintha kincset raknánk lyukas zsákba. Van azonban elkerülhetetlen szegénység is. Az elesettek iránt szeretetet és szánalmat kell tanúsítanunk. Nyújtsuk nekik azt, amit hasonló körülmények között mi szeretnénk kapni! – Krisztus példázatai, 247./old.

Kezesség és a gyors meggazdagodás ámítása

 

A Biblia teljesen egyértelműen kimondja: Isten nem akarja, hogy a gyermekei felelősséget vállaljanak mások adósságaiért. A példabeszédek könyve óv a kezességvállalástól – azaz attól, hogy anyagilag felelősséget vállaljunk másokért.     Péld 6:1-5. Fiam, ha kezességet vállaltál felebarátodért, és kezet adtál egy idegenért, ha csapdába estél saját kijelentéseid miatt, és megfogtak téged saját kijelentéseid, akkor így cselekedj, fiam, hogy megmenekülj, ha felebarátod kezébe jutottál: Siess hozzá gyorsan, és ostromold felebarátodat!  Ne engedj álmot szemednek, és szunnyadást szempilládnak! Menekülj, mint a gazella a vadász elől, és mint a madár a madarász kezéből! /RÚF/ Péld 17:18. Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért. Péld 22:26. Ne tartozz azok közé, akik kezet adnak, és adósságért kezességet vállalnak! /RÚF/ 

 Akkor történik kezességvállalás, amikor olyan valaki szeretne hitelt kapni egy intézménytől, akinek rossz a hitelképessége és nem felel meg a feltételeknek. A hitelező azt mondja neki, hogy ha szerez egy barátot, akinek jó a hitelképessége és hajlandó vele együtt aláírni, a bank megadja a hitelt, és fizetésképtelenség esetén a garantáló személyt tartja majd felelősnek.

 Időnként megeshet, hogy hozzánk fordul egy gyülekezeti tag és megkér, vállaljunk érte kezességet. Azt kell válaszoljuk: „A Biblia azt mondja, hogy sose tegyek ilyet.” Meg kell értenünk, az Írás arra bátorít, hogy segítsünk a rászorulókon, de ne vállaljunk felelősséget az adósságaikért! 

 Időnként serdülők megkérik a szüleiket, hogy vállaljanak kezességet az első járművük megvételéhez, vagy az idősebb gyerekek is kérhetik ezt a szüleiktől, amikor az első vállalkozási hitelüket akarják felvenni. Itt is ugyanaz a válasz. Helyénvaló segíteni azon, akinek tényleg szüksége van rá, de ne vállaljunk kezességet mások tartozásaiért! Tanulmányok bizonyítják, hogy a garanciát vállalók hetvenöt százalékának kell végül fizetnie! 

 Péld 28:20. A megbízható ember bőven kap áldást, de aki gyorsan akar meggazdagodni, nem marad büntetlenül. /RÚF/ 1Tim 6:9-10. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak. /RÚF/ 

 A gyors meggazdagodással kecsegtető ajánlatok képezik a pénzügyi csapdák másik csoportját. Akik belekeverednek, azokat szinte biztosan tönkreteszik anyagilag. Amikor valami túl jónak hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, akkor az úgy is van. Sokan megsérülnek ennek következtében érzelmileg és pénzügyileg. Az ilyen ördögi tervekkel számos esetben még az a tragédia is együtt jár, hogy a kárvallottaknak pénzt kell kölcsönözniük, mielőtt egyáltalán bekapcsolódhatnak. Rengeteg életet és családot tettek már tönkre az efféle csalások, amelyek végül csak a csalókat teszik gazdaggá, azokat, akiktől az ötlet származik, azok kárára, akik a csapdába beleestek. Szedjük a lábunkat, ha egy barátunk vagy akár családtagunk megpróbál belevonni efféle csapdákba! Ne csak sétáljunk, hanem fussunk el, amilyen gyorsan csak tudunk! 

 White idézet: A férfiak és nők vagyonszerzési vágya nem bűnös, ha céljuk eléréséért való igyekezetük közben nem feledkeznek meg Istenről, és nem hágják át Jahve utolsó hat parancsolatát (melyek az emberek embertársaik iránti kötelezettségeit tartalmazzák), valamint nem hozzák magukat olyan helyzetbe, melyben lehetetlen számukra az Isten tulajdonában levő testükkel és lelkükkel dicsőíteni az Urat. Ha a gyors meggazdagodásban túlfeszítik erejüket és megrontják létezésük törvényeit, akkor nem tudnak tökéletes szolgálatot nyújtani Istennek, és bűnös úton járnak. Az ilyen áron megszerzett vagyon nagy áldozatokat követel. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 2. köt., 429./old. 

 Láttam, hogy Isten neheztelt népére, amiért hitetlenekért vállaltak kezességet. A következő szövegre hívták fel figyelmem: „Teljességgel megrontatik, aki kezes lesz az idegenért.” (Péld 11:15) Hűtlen intézők! Másét ígérik oda – mennyei Atyjukét –, és Sátán kész segíteni gyermekeit, és kicsavarni a javakat a hűtlen intézők kezéből. A szombatünneplőknek nem szabad hitetlenekkel társulni. Isten népe túlságosan megbízik az ismeretlenek szavában, kikéri tanácsukat, pedig nem lenne szabad. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 1. köt., 200./old.

 Az Úr közölte, hogy népünk számára veszélyes kísérlet kockázatos üzleti vállalkozásokba kezdeni. Ezzel ellenséges területre léptek, súlyos kísértéseknek, csalódásoknak, próbáknak és veszteségeknek teszik ki magukat. Ezt követi a lázas nyugtalanság, emésztő vágy, hogy gyorsabban szerezzenek pénzt, mint jelen körülményeik megengedik. Ezért máshova költöznek, remélve, hogy több pénzre tehetnek szert. Ám számos esetben csalódnak reményeikben, csüggedés vesz rajtuk erőt, és inkább hátrafelé, mint előre haladnak… Ha az Úr felvirágoztatta volna némely testvérünket kockázatos üzleti vállalkozásaiban, ez örök romlásnak bizonyult volna. Isten nagyon szereti népét, szereti a veszteseket is. Ha megtanulják a leckét, melyre meg akarja tanítani őket, vereségük értékes győzelemnek fog bizonyulni. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 4. köt., 617./old.

 A szegény testvérek között akad egy csoport, akik nem mentesek a kísértéstől. Rossz gazdák. Kétbalkezesek. Anyagiakra szeretnének szert tenni anélkül, hogy várniuk kellene a kitartó munka lassú eredményére. Némelyek annyira sietnek javítani helyzetükön, hogy különféle vállalkozásokba fognak anélkül, hogy kikérnék az értelmesebbek és tapasztaltabbak tanácsát. Várakozásuk ritkán valósul meg. Ahelyett, hogy nyernének, inkább veszítenek, és ezt követi a kísértés és a gazdagok irigylése. Valójában részt szeretnének gazdag testvéreik vagyonából, és megpróbáltatásnak veszik, hogy ez nem lehetséges. Pedig nem érdemlik meg a segítséget. Bizonyíték áll rendelkezésükre, hogy igyekezeteik csődöt mondtak. Ügyeikben hanyagok, és tele vannak aggodalmakkal és gondokkal, ami kevés hasznot hoz. Hallgatniuk kellene a tapasztaltak tanácsára. Gyakran azonban ők az utolsók, akik tanácsot kérnek. Azt képzelik, hogy igen okosak, és nem hajlandók tanulni…

Hogyan szabaduljunk meg az adósságtól?

 Péld 22:7. A gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak. /RÚF/ A bevezető állítás: elköteleztük magunkat Istennek, hogy hűségesen visszatérítjük a tizedet, ami szent, és így bölcsességet és áldást nyerünk. Az Úr készségesen megáldja azokat, akik engedelmeskednek neki. Az első lépés az, hogy moratóriumot hirdetünk a további adósságnak: nem költünk többet hitelből. Nem kerülünk adósságba, ha nem veszünk fel több kölcsönt. Ha nem kölcsönzünk több pénzt, akkor nem eshetünk még mélyebbre az adósságban. 

 A második lépés, hogy szövetséget kötünk Istennel, aminek értelmében innentől kezdve, ha csak lehetővé teszi, olyan gyorsan visszafizetjük az adósságainkat, amennyire csak lehet. Amikor Isten megáld bennünket anyagiakkal, használjuk arra a pénzt, hogy csökkentjük a tartozást és ne vegyünk újabb dolgokat! Talán ez a legfontosabb lépés. Amikor a legtöbben váratlanul pénzhez jutnak, egyszerűen elköltik azt. Mi ne tegyünk így, inkább csökkentsük vele a tartozásunkat! 

 A harmadik lépés a gyakorlati rész. Soroljuk fel az összes tartozásunkat, a legnagyobbtól a legkisebbig, csökkenő sorrendben! A legtöbb család számára a jelzálog áll a lista tetején és a hitelkártya vagy egyéb személyi adósság legalul. Kezdjük azzal, hogy havonta legalább a minimum összeggel törlesztünk mindenre! Ezután ahogy csak tudjuk, duplázzuk meg vagy növeljük a törlesztésünket a lista alján álló adósságunkra! Kellemes meglepetés lesz, hogy milyen gyorsan vissza tudjuk fizetni a legkisebb adósságot! Majd azt az összeget, amit addig a lista alján levő elemre fordítottunk, felfelé haladva a soron következő adósság törlesztésére fizessük! Meglepő, mennyi pénz szabadulhat fel a kisebb összegű, de magas kamatú adósságok felszámolásával, amit aztán a következő, nagyobb összegű tartozásra fordíthatunk.

 Sok családot áld meg Isten váratlan módon, amint megkötik vele a szövetséget, és gyorsabban tudnak törleszteni, mint azt várták. „Ne legyetek pénzsóvárak, elégedjetek meg azzal, amitek van, mert ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled” (Zsid 13:5, ÚRK). 

White idézet: Mindenkinek meg kell értenie a takarékosság fontosságát. Egy munkás se gazdálkodjon úgy, hogy adósságba merüljön. Sátán egyik csapdája az a szokás is, hogy olyan pénzeket vegyünk ki a pénztárból, amelyeket még meg sem szolgáltunk. Ezáltal elvonjuk Isten tárházából azokat az anyagiakat, amelyek a missziómunkások fenntartására szükségesek. Ha valaki önként adósságba keveredik, azt Sátán fogta meg csapdájában…

 Elszomorító, hogy egyesek úgy próbálják megoldani sürgős ügyeiket, hogy pénzt kölcsönöznek, és nem számolnak azzal, hogy ezzel adósságot halmoznak fel. Az Úr azt szeretné, hogy mindazok, akik hiszik az igazságot, térjenek meg a személyüket csapdába ejtő szokásból. Inkább vállalniuk kellene a szenvedést, mint a tisztességtelen eljárást. Ha azok, akik ismerik az igazságot, nem változtatnak jellemükön az igazság megszentelő hatására, a halál illatát fogják terjeszteni a halálra. Tévesen fogják képviselni az igazságot, és meggyalázzák Krisztust, aki az Igazság. – The Publishing Ministry, 93, 96./old. 

 Az embernek jobb lenne a sorsa, ha Istennek szentelné életét, ha kész lenne alázattal munkálkodni, ha csak fokozatosan fejlesztené a vállalkozását, és nem hajtaná magát adósságba. De sokan azért mennek csődbe, mert tisztességtelen módszerekkel dolgoznak. Amikor aztán nehézségbe ütköznek, mindent igyekeznek eladni, amivel azt bizonyítják, hogy nem képesek folytatni a munkát. Csak az anyagi nyomástól igyekeznek szabadulni, és nem számolnak a következményekkel. Akik az ilyen embereknek próbálnak segíteni abban, hogy kikerüljenek a válságból, hajlamosak olyan szerződést köttetni az adósokkal, aminek következményeként a tartozást felhalmozók rabszolgának érzik majd magukat. Híre megy, hogy nem vezették jól a vállalkozást, azért jutottak csődbe. Ettől aztán nagyon nehezen tudnak megszabadulni. Azt az utasítást kaptam, hogy mondjam el azoknak, akik kölcsönhöz folyamodnak: továbbra is igyekezzetek tisztességes úton járni. Tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy kikerüljetek ebből a helyzetből. Ne terheljétek meg még jobban magatokat egy újabb társulással. A legjobb, hogy minden intézményünk magáért vállalja a felelősséget. – Counsels on Stewardship, 273-274./old.

 Noha nagyon elterjedt gyakorlat pénzt kölcsönözni egy égető szükséglet fedezésére, mégis ez olyan szokás, ami az erkölcsi tartás hiányáról tesz bizonyságot. Az Úr azt szeretné, hogy mindenki, aki hiszi az igazságot, kerülje ezt az önámító gyakorlatot. Jobb nélkülözni, mint tisztességtelen dolgot művelni. Nem lesz mentsége az Úr előtt azoknak, akik tisztességtelen módszerekhez vagy hazugsághoz folyamodva használják fel az Úr javait. Noha ők azt állítják, hogy engedelmeskednek Isten parancsolatainak, és hirdetik azokat, a tetteikkel mégis megtagadják Krisztust. Nem az isteni törvény elveit támogatják. Ha jellemüket nem változtatja meg az igazság megszentelő befolyása, a halál illatát fogják terjeszteni a halálra. Tévesen képviselik az igazságot, és meggyalázzák Krisztust, aki az Igazság. – Counsels on Stewardship, 255./old. 

 Ünnepélyes szövetséget köss Istennel, hogy áldásával megfizeted adósságodat, és azután többé ne tartozz senkinek, még ha kenyéren és vízen élsz is. Asztalod megterítéséhez oly könnyű néhány forinttal többet kiadnod különlegességekre. Ügyelj a fillérekre, mert akkor a forintok vigyáznak önmagukra! Itt-ott kiadunk kis összeget erre meg arra, és hamarosan nagy összegre emelkedik. Tagadd meg magad legalább addig, amíg adósságban vagy… Ne tétovázz, ne csüggedj el és ne fordulj vissza! Tagadd meg ízlésedet, étvágyad kielégítését, takarítsd meg filléreidet, és fizesd meg adósságodat! Dolgozd le azt, amilyen gyorsan csak lehet! Ha újra szabad emberként jelensz meg, úgy, mint aki senkinek sem tartozik, nagy győzelmet aratsz. – Boldog otthon, 393./old

Kövessük az isteni tanácsokat!

 

Anyagi természetű lények vagyunk és anyagi természetű világban élünk, ami időnként igen csábító lehet. Ahhoz, hogy időnként ne érezzük a tulajdonszerzés és a gazdagság iránti vágyat, acélból és szintetikus olajból kellene lennünk hús és vér helyett. Ki ne játszott volna már el a gazdagság vagy a lottónyereség gondolatával? 

 Mindannyian találkozunk ezzel, és önmagában véve nincs is semmi baj vele, ha keményen dolgozunk azért, hogy jól élhessünk vagy gazdagok lehessünk, viszont senkinek nem kell beleesnie a pénz, a gazdagság és az anyagi javak bálványozásának csapdájába. Isten erőt ígért nekünk, hogy hűségesek tudjunk maradni ahhoz, amit helyesnek tartunk. Ez azért fontos, mert sokakat vitt már romlásba a jólét és az anyagi tulajdonszerzés kísértése. 

  Mt 6:24. Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. /RÚF/ 1Jn 2:15. Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. /RÚF/

Sajnos a világ szeretete lehet olyan erős, hogy az ember adósságba verje magát, csak hogy – reményei szerint – kielégíthesse a vágyait. (Ám ez sosem sikerül, lásd Préd 4:8. Van egyedülálló ember, akinek nincs senkije, sem fia, sem testvére, még sincs vége fáradozásának; nem elégszik meg a gazdagsággal, és nem mondaná: Ugyan kiért fáradozom, és kiért vonom meg magamtól a jót? Ez is hiábavalóság és elhibázott dolog. /RÚF/) Mivel az adósság Sátán egyik csapdája, amit a lelkünknek vet, nagyon is érthető, hogy Isten szeretné, ha gyermekei mentesek lennének az adósságoktól. A Biblián és Ellen White írásain keresztül tanácsol bennünket, hogy anyagi téren szabadok lehessünk.

  Zsolt 50:14-15. Hálaadásodat áldozd az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! ( Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. /RÚF/ 

 White idézet: Egyesek ügyetlenül intézik világi ügyeiket. Nincs meg bennük a kellő hozzáértés, és Sátán kihasználja őket. Ha ez a helyzet, ismerjék fel hiányosságukat. Legyenek elég szerények, hogy mielőtt terveiket megvalósítanák, tanácskozzák meg testvérekkel, akikben megbíznak. Ehhez a szóhoz irányítottak: „Egymás terhét hordozzátok.” Néhányan nem elég alázatosak kikérni mások tanácsát, míg tervüket meg nem valósítják, és anyagi nehézségekbe nem ütköznek. Akkor megértik, hogy ki kell kérniük testvéreik tanácsát, de mennyivel súlyosabb már a teher, mint előbb lett volna. Ha el lehet kerülni, a testvérek ne forduljanak bírósághoz, mert ezzel nagy előnyt adnak az ellenségnek, hogy zavarba ejtse őket. Jobb lenne, ha inkább veszteséggel kiegyeznének. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 1. köt., 200./old. 

 Isten a szolgáinak hív minket, amiből arra következtethetünk, hogy azért fogad fel bennünket, hogy feladatokat végeztessen el velünk, felelősségeket hárítson ránk. Tőkét kölcsönzött nekünk, hogy beruházzuk. A tőke nem a mienk, ezért Isten nemtetszését váltjuk ki, ha magunknak harácsaljuk, vagy tetszésünk szerint költjük Urunk javait. Felelősek vagyunk annak felhasználásáért vagy pazarlásáért, amit az Úr kölcsönzött nekünk. Ha az Úr által így kezünkbe helyezett tőke tétlenül hever, vagy ha a földbe ássuk, ha csak egyetlen talentum is, Mesterünk akkor is elszámoltat vele bennünket. Elvárja tőlünk, nem a magunkét, hanem amit Ő adott kölcsön, mégpedig kamatostól. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 2. köt., 668./old. 

 „Senki sem szolgálhat két úrnak.” (Mt 6:24) Krisztus nem azt mondja, hogy az ember nem hajlandó vagy nem fog, hanem nem tud két úrnak szolgálni. Isten és a világ mostani fejedelmének akarata közt nincs egyetértés. A világ pontosan ott lépi át a határt, s ott elégíti ki bűnös módon önző kívánságait, ahol a keresztényt már figyelmezteti a lelkiismerete, hogy kerülje el, tagadja meg magát, torpanjon meg. Az elválasztó vonal egyik oldalán a magát megtagadó Krisztus követője áll, másikon a bűnös kívánságoknak engedő világ szerelmese, aki boldogan, cinkosként hódol a divatnak; komolytalan, felületes dolgokba merül, s tiltott élvezetek után fut. A keresztény nem lépheti át ezt a vonalat.

 Senki sem foglalhat el semleges álláspontot. Nincs közbeeső csoport, amely sem Istent nem szolgálja, sem a megszentelt élet ellenségét. Krisztusnak élnie kell emberi eszközeiben, neki kell fáradoznia képességeiken, és cselekednie erejük által. Akaratukat elengedhetetlenül Isten akarata alá kell vetniük; együtt kell munkálkodniuk Szentlelkével. Akkor már nem ők élnek többé, hanem Krisztus él bennük. Aki nem teljesen adja át magát Istennek, az más hatalom ellenőrzése alatt áll, más hangra hallgat, Isten és ember ellenségére, akinek a sugallatai mindenestől más jellegűek. A felemás szolgálat Sátán oldalára állítja az embert, a sötétség seregeinek szövetségeseként. – Gondolatok a hegyibeszédről, 93-94./old.

Az adósság problémája

 

5Móz 28:1-2, 12. Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened, az Úr. Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérni fognak téged, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára. Megnyitja az Úr előtted gazdag kincsesházát, az eget, és esőt ad földedre, amikor csak kell, és megáldja kezed minden munkáját. Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre. /RÚF/ 

Kutatások bizonyítják, hogy az emberek általában három fő okból kerülnek anyagi nehézségbe. Előfordulásuk gyakorisága alapján soroljuk itt fel ezeket. Az első a tudatlanság. Sokan még a tanultak közül sem értenek a pénzügyekhez. Sosem hallottak a bibliai vagy akár a világi pénzkezelési elvekről. Viszont van remény! 

 Az anyagi nehézségek második oka a kapzsiság/pénzsóvárság vagy az önzés. Az emberek egyszerűen többet költenek a reklámokra és személyes vágyakra reagálva, mint amit megengedhetnének maguknak. Nem hajlandóak ott élni, azt vezetni vagy viselni, amit tulajdonképpen megengedhetnek maguknak. A legtöbben közülük azt is érzik, hogy túl szegények a tizedfizetéshez. Ennek következményeként Isten megígért bölcsessége és áldásai nélkül élik le az életüket (lásd Mal 3:10-11. Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem! – mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. Elriasztom tőletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek termését, nem teszik tönkre szőlőtöket a határban – mondja a Seregek Ura. /RÚF/ Mt 6:33. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. /RÚF/) Van számukra is remény, viszont ahhoz szívbéli változásra és a megelégedettség lelkületére van szükség! 

Egyéni szerencsétlenség miatt is találhatja magát az ember anyagi nehézségek között. Megeshet, hogy valaki komolyan megbetegszik, de nincs egészségbiztosítása. Talán elhagyta a házastársa, aki szórta a pénzt, természeti csapás következtében megsemmisülhetett minden vagyona. Az is lehet, hogy valaki molyszegénységben született és nőtt fel. Van remény a számukra is! Bár az útjuk nehezebb, mégis képesek lehetnek felülkerekedni a gondjaikon. Változás jöhet keresztény barátok támogatása révén, istenfélő tanácsadók gondolatai és/vagy segítsége által, a kemény munkával párosuló tanulással, illetve Isten áldásainak és gondviselésének köszönhetően. 

 Bármi is legyen az adósság oka, azt fel lehet számolni, még akkor is, ha az az ember saját hibájából halmozódott fel. Az adósoknak viszont változtatniuk kell az életükön, a költekezési szokásaikon és az anyagi prioritásaikon!

Hogyan tudnánk jobban követni azt, amire itt az Ige tanít bennünket? 1Tim 6:6-9. Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. /RÚF/ 

White idézet: Nagyon helyes az a vágy, hogy magad hordozd terhedet, és ne edd a másoktól való függés kenyerét. Nemes, nagylelkű törekvés az, mely önfenntartásra indít. A szorgalmas életmód és a takarékosság szükséges. Sokan, nagyon sokan nem úgy nevelték magukat, hogy kiadásaik ne lépjék túl bevételeiket. Nem tanulják meg a körülményekhez való alkalmazkodást, ezért újra és újra kölcsönkérnek, és elárasztja őket az adósság, aminek következtében elkedvetlenednek és elcsüggednek… Mindenki tanulja meg, hogyan kell a számlákat vezetni! Némelyek elhanyagolják ezt a munkát, mert lényegtelennek tartják, azonban ez helytelen. Minden kiadást pontosan fel kell jegyezni. – Boldog otthon, 374./old. 

 Krisztus követői ne vessék meg a gazdagságot, hanem azt az Úrtól rájuk bízott talentumnak tekintsék. Az ajándékok bölcs felhasználása révén Krisztus követői örök áldásokban részesülhetnek. De nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten nem azért adott javakat, hogy azokat saját kedvünk szerint használjuk fel, hogy szabadjára engedjük hajlamainkat, vagy a saját belátásunk szerint kínáljuk fel adományként. Az anyagiakat nem szabad önző módon, saját vágyaink kielégítésére használni. Ez helytelen magatartást jelent az Úrral és embertársainkkal szemben, amivel csak zűrzavart és nehézséget okozunk… A gazdagok és a szegények is maguk döntik el örök sorsukat, és bebizonyítják, hogy méltókká lettek-e vagy sem a szentek örökségének elfogadására. Aki önző módon használja fel javait ezen a földön, annak a jellemtulajdonságai valójában elárulják, hogy mit tenne, ha nagyobb előnyökben részesült volna, és ha Isten országának múlhatatlan kincseit birtokolná. A földön ápolt önző elveknek nincs helyük a mennyben, ahol minden ember egyenlő. – Counsels on Stewardship, 133./old. 

 Ha kényelemszeretők vagytok, késedelem nélkül távolítsátok el azt az életetekből, különben örök kudarc lesz a sorsotok. A takarékosság, a szorgalom és a komoly hozzáállás már ezen a földön sokkal értékesebb számotokra és gyermekeiteknek, mint bármilyen gazdagság. Idegenek és vándorok vagyunk ezen a földön. Ne pazaroljuk eszközeinket olyan vágyak kielégítésére, amelyekkel kapcsolatosan Isten azt várja el, hogy elfojtsuk azokat. Kívánságaink visszaszorításával igyekezzünk megfelelően képviselni a hitet. – Review and Herald, 1903. december 24. 

 Gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik sosem boldogok. Nem részesülnek abban az örömben és békességben, amit Jézus megadhatna nekik. Kereszténynek vallják magukat, viszont nem fogadják el azokat a feltételeket, amelyek alapján teljesedhetnek az isteni ígéretek. Jézus mondotta: „Jöjjetek énhozzám… Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt 11:28-30) Sokan azért nyugtalankodnak, mert nem a Mester iskolájában tanulnak. Isten gyermeke, aki kész áldozatot hozni, tapasztalatból tudja, hogy mit jelent Krisztus békéje.

 Az életben a legjobb dolgok – egyszerűség, őszinteség, tisztaság, folt nélküli feddhetetlenség – nem vásárolhatók meg, és el sem adhatók. Ingyen lettek felkínálva írástudatlannak és tanultnak, fehérnek és feketének, szegénynek és királynak egyaránt. – That I May Know Him, 85./old.

Adósságok kezelése

 „A gazdag uralkodik a szegényeken, és aki kölcsönt vesz, szolgája a kölcsönadónak.” (Péld 22:7, ÚRK) Az adósság egyik meghatározása az, hogy „ma abból élünk, amit a jövőben akarunk megkeresni.” Manapság mintha az élet velejárója lenne az adósság, de nem kellene ennek így lennie a keresztények között. A Biblia óv attól, hogy adósságba verjük magunkat. A Szentírás legalább huszonhat utalást tesz az adósságra, ami mind egytől egyik rosszalló. Nem azt mondja, hogy bűn pénzt kölcsönvenni, de megemlíti annak gyakori rossz következményeit. Pál a következőt tanácsolta az anyagi kötelezettségeket illetően: „Adjátok meg azért mindenkinek, mivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel, a tisztességet. Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek” (Róm 13:7-8) 

 Miért van az, hogy az adósság tulajdonképpen nemzetközi csapás minden lehetséges szinten – egyéni, vállalati és állami szinten egyaránt? Mindig minden társadalomban volt legalább egy kis rész, amelyik eladósodott. Ma viszont az embereknek sokkal nagyobb hányadának van adóssága, ami szinte sohasem szolgál a javukra.

 White idézet: Egyesek semmit sem hoztak, és nem csatlakoztak a rendszeres adományozás tervéhez, amit azzal magyaráztak, hogy adósságaik vannak. Azt állították, hogy előbb el kell jutniuk oda, hogy senkinek se tartozzanak. Adósságuk azonban nem hozható fel kifogásként. Láttam, hogy nekik is meg kellett volna adniuk a császárnak azt, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Némelyek kötelességüknek tartják a „senkinek semmivel se tartozzatok” parancsolat betartását, és úgy gondolják, hogy Isten semmit sem vár el tőlük addig, míg nem fizetik vissza a adósságaikat. Ám tévednek, és megfosztják Istent attól, ami az övé. Minden ember megfelelő áldozatot mutasson be az Úrnak. Akinek kölcsöne van, a saját részéből fizesse azt vissza, nem az Úréból. – Counsels on Stewardship, 258./old.

 Nincs olyan élethelyzet, az emberi életnek szakasza, amelyre a Biblia ne adna értékes tanítást. Legyen bárkiről szó – uralkodó és alattvaló, gazda és szolga, vevő és eladó, kölcsönvevő és kölcsönadó, szülő és gyermek, tanár és diák – mind-mind felbecsülhetetlen értékű tanulságot találhat benne. Isten Igéje azonban mindenekelőtt az üdvösség tervét tárja elénk: bemutatja, hogyan juthat a bűnös ember Istennel békességre, lefekteti a z igazság és kötelesség elveit, melyeknek életünket kell szabályozniuk, és megtartásuk esetén Istentől jövő segítséget ígér. 

Túlmutat e gyorsan tovaszálló életen, az emberiség rövid és zűrzavaros történelmén. Szemünk elé tárja az örök korszakok hatalmas távlatait, olyan korokat, amelyeket bűn nem terhel, szomorúság nem homályosít el. Megtanítja, hogyan érhetjük el az áldottak örök hajlékát, és a lelkünkre köti, hogy reményeinket abba az országba vessük és szívünket odakössük.

 – A keresztény nevelés alapjai, 542./old.

 A bölcs a következő szavakkal fordul a közömbös emberhez: „Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs! Akinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.” (Péld 6:6-8) Hajlékuk készítése közben a hangyák rátermettségről és kitartásról tesznek bizonyságot. Igaz, hogy egyetlen hangya csupán egy kis sárgolyót képes magával cipelni, viszont türelme és kitartása csodákra képes. Salamon feddésként mutat a hangya szorgalmára, és szavait azokhoz intézi, akik semmittevésre pazarolják az idejüket, vagy olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek tönkreteszik a lelket és a testet. A hangya idejében felkészül a következő évszakra, miközben az értelemmel felruházott emberek közül sokan nem képesek felkészülni az eljövendő örökéletre. – Counsels to Parents, Teachers and Students, 190./old.