Isten pecsétje és a fenevad bélyege

 Facebook ---szinbolumok

„Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hangosan kiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, és ezt mondta: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit a homlokukon.” (Jel 7:2-3, ÚRK) 

 Amikor tanulmányozzuk a végidei eseményeket a fenevad bélyege kapcsán, szembeötlő a különbség Isten kormányzata és a lelkek ellenségének működése között. Amint megállapítottuk, a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelem központi kérdései a hűség, a hatalom és az imádat. Jelenések 13. fejezetében a fenevadat, Dániel 7. fejezetében a kis szarvat, 2Thesszalonika 2. fejezetében a kárhozat fiát ábrázoló próféciák mind egy, az Isten tekintélyét bitorló hatalomként mutatják be, amely hűséget követel és a hamis imádat rendszerét vezeti be, méghozzá erőszakkal, kényszerítéssel és időnként megvesztegetéssel vagy jutalmazással – mindezt annak érdekében, hogy kierőszakolja magának az imádatot. Ezzel szemben Isten országának nagy motiváló ereje a szeretet. Isten népe nem a fenevad imádatában, hanem Isten tiszteletében leli legnagyobb örömét. Tagjai elkötelezik magukat az Úr mellett, tudva, hogy Ő mennyire elkötelezte magát mellettük. Csak egy dolog van, ami a végidőben bármelyikünket is megmenthet a fenevad bélyegének felvételétől – Jézus szeretete, ami olyan mély, hogy semmi nem törheti meg a hozzá fűződő kapcsolatunkat.

 Ebben a tanulmányban tovább boncolgatjuk az itt említett témákat.

 White idézet: Sátán szüntelen kifogásokat kínál Isten választott népének, hogy elvonja figyelmüket a komoly felkészüléstől a közvetlen előttünk álló eseményekre. Csaló ő, a szó valamennyi értelmében, s gyakorlott elbűvölő. Mennyből kölcsön vett fénnyel álcázza terveit és csapdáit. Azzal kísértette meg Évát, hogy egyen a tiltott gyümölcsből, és rábeszélte arra a meggyőződésre, hogy haszna lesz abból… Sátánnak sok olyan finoman szőtt veszélyes hálója van, melyek ártatlannak látszanak, de melyeket ügyesen felállít, hogy elcsábítsa Isten népét. Ott… a szórakozás végtelen változatai bukkannak elő szüntelen, azzal a hátsó gondolattal, hogy a világ és a világ dolgainak szeretetére vezessék Isten népét. A világhoz csatlakozva hitük meggyengül. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 1. köt., 550./old.

Ha valóban mennyei polgárságunk van és jogosultságunk a halhatatlan örökségre, az örök vagyonra, akkor olyan hittel rendelkezünk, ami szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. A mennyei család tagjai vagyunk, a mennyei király gyermekei, Isten örökösei, Krisztus örököstársai. Eljövetelekor megkapjuk az élet koronáját, amit soha nem veszítünk el… Az Isten gyermekeinek biztosított előjogok korlátlanok. Kapcsolatban lehetünk Jézus Krisztussal – akit a menny és az el nem bukott világok végtelen kiterjedésében mindenütt, minden szív imád és minden nyelv az Ő dicséretét énekli; Isten gyermekei lehetünk; nevét hordozhatjuk; a királyi család tagjaivá válhatunk; a királyok királyának és urak Urának, Immánuel Fejedelmének zászlaja alá tartozhatunk. – Isten Fiai és leányai, 372./old. 

 Nem a büntetéstől való félelem, sem nem az örökkévaló jutalom reménye készteti Krisztus tanítványait, hogy Őt kövessék. Szemlélik a Megváltó végtelen szeretetét, amely megnyilvánul földi vándorútjában a betlehemi bölcsőtől a Kálvária keresztjéig, s az Ő látványa vonzza, meglágyítja és engedelmességre bírja a lelkeket. Szeretet ébred a szemlélők szívében. Hallják hangját és követik Őt. Ahogyan a pásztor nyája előtt jár, s elsőnek találkozik az út veszélyeivel, úgy tesz Jézus is népével. „Mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy.” (Jn 10:4.) A mennybe vezető utat megszentelik a Megváltó lábnyomai. Lehet az ösvény meredek és rögös – Jézus végigment rajta. Lábai taposták a kegyetlen töviseket, s tették az ösvényt könnyebbé számunkra. Minden terhet, amit el kell viselnünk, Ő maga is hordozott… Aki átadta magát Krisztusnak, az többet ér szemében, mint az egész világ. A Megváltó egy emberért is vállalta volna a Kálvária haláltusáját, hogy megmentse országa számára. Sohasem mond le egyről sem, akiért meghalt. Hacsak követői nem döntenek úgy, hogy elhagyják, szorosan tartja őket. – Jézus élete, 480./old.

Mit jelent a bálványimádás?

 2Móz 20:4-6. Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. (5) Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. (6) De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat. /RÚF/

Zsolt 115:4-8. A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. (5) Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak. (6) Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak. (7) Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon. (8) Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik és mindazok, akik bennük bíznak. /RÚF/

A lelki Babilonnal kapcsolatos problémák gyökerei ugyan mélyebbre hatolnak annál, hogy az ember egyszerűen meghajol a fából és kőből faragott szobrok előtt, de valóban van párhuzam az ókori és a lelki Babilon között, mert az utóbbi vezette be a bálványimádást az istentiszteletébe. A szobrok imádata a második parancsolat megszegését jelenti, mivel korlátozza a Szentlélek lehetőségét, hogy örökkévaló dolgokkal hasson az emberek gondolataira, Isten fenséges voltát pedig az élettelen szoborra szűkíti le. A szobrok tiszteletét a 4. században vezették be a kereszténységbe, hogy így tegyék a pogány népesség számára elfogadhatóbbá azt. Sajnálatos módon gyakran olyan szentséget, tiszteletet tulajdonítanak a szobroknak, képeknek, ami egyedül Istent illeti, ettől válik ez a gyakorlat lelkileg lealacsonyítóvá.

 White idézet: A bálványimádás és mindazok a bűnök, amelyek ebből következtek, utálatosak voltak Isten előtt. Ezért megparancsolta népének, hogy ne vegyüljön el ezekkel a népekkel, és „ne cselekedjék az ő cselekedeteik szerint”, és ne feledkezzenek meg Istenről. Megtiltotta nekik a bálványimádókkal való házasságkötést, nehogy a szívük elforduljon tőle. Éppen olyan szükséges volt akkor, mint most is, arra ügyelni, hogy Isten népe tiszta legyen, „szeplő nélkül megtartva magát a világtól” (Jak 1:27). Szabadnak kell lennünk a világ lelkületétől, mert az ellentétben áll az igazsággal és a jogossággal. Isten azonban nem azt akarta, hogy népe az önigazultság zártkörűségében éljen, kirekesztve magát a világból, semmiféle befolyást sem árasztva többé arra.

A szívek vizsgálója mindennemű bálványimádástól szeretné elfordítani népét. Isten szavának, az élet áldott könyvének kellene feküdnie azokon az asztalokon, melyek most tele vannak díszekkel. Költsétek pénzeteket olyan könyvekre, melyekből világosságot nyerhettek a jelenvaló igazságra nézve… Ragadjátok meg az Úr szavát, mint a végtelen bölcsesség és szeretet kincsét. Az Ige az az útmutató, mely megmutatja a menny felé vezető utat. Rámutat a bűnbocsátó Megváltóra, és így szól: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” (Jn 1:29) 

Még melyik parancsolatot bolygatták meg? Természetesen a negyediket, ami az imádat kérdésének a lényegét érinti. Ennek a végső krízis idején is központi szerepe lesz, amikor az a kérdés, hogy imádjuk-e azt, aki teremtette „az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék” (2Móz 20:11; lásd még Jel 14:7. És hatalmas hangon így szólt: Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait! /RÚF/), vagy pedig a fenevadat és annak képét imádjuk. 

A végső küzdelem központi kérdése a szombat. – A szombat lesz a nagy próbakő. A szombat jelzi a hűségesek és igazak, valamint a hűtlenek és törvényszegők közötti határvonalat. A szombat intézménye Istentől ered. Az önmagukat parancsolattartónak vallók, akik hiszik, hogy a harmadik angyali üzenet hirdetésének idejében élnek, fel fogják ismerni a negyedik parancsolat szombatjának jelentőségteljes helyét ebben az üzenetben. A szombat az élő Isten pecsétje. Isten gyermekei nem fogják leszűkíteni a szombat elvárásait saját kényelmük érdekében. (34. Kézirat, 1897) 

Krisztus a szilárd alap

Krisztus a szilárd alap, egyháza rá épül és Igéje tanításaira. Az egyházat Krisztus Lelke vezeti. Amint láttuk, Babilon viszont emberi tanításokban és hagyományokban gyökerezik. Minden olyan vallási vezető, aki emberi elgondolásokkal vagy tradíciókkal helyettesíti Isten kinyilatkoztatott akaratát, vagy afölé helyezi azokat, egyszerűen a babiloni zavart táplálja. Az ókori Babilon napjaiban az állam és az egyház egy volt. Amikor Nabukodonozor király a templomában trónolt a királyi székén, úgy tartották, hogy az istenek nevében beszélt. Egy alkalommal a babiloni király az igaz Istennel szembeszegülve egyetemes rendeletet adott ki, amelyben minden alattvalóját hódolatra kényszerítette. Megparancsolta, hogy a szavára mindenki boruljon le. Sokatmondó szimbóluma ez annak, amivel az utolsó napokban szembesül majd Isten hűséges népe, akik nem hajlandóak imádni a hamis képet (lásd Dániel 3. fejezete). A föld történelmének végnapjaiban egy egyházi-állami rendszer emelkedik fel, a lelki Babilon, amelynek lelki vezetője azt állítja, hogy Isten nevében szól. Szavait Isten kijelentéseiként, parancsait pedig isteni parancsokként hirdetik. Évszázadokon át a római főpapok hangoztatták, hogy a földön ők képviselik Istent. XIII. Leó pápa 1894. június 20-i enciklikájában kifejtette: „A földön mi birtokoljuk a Mindenható Isten helyét.” The Ferraris Ecclesiastical Dictionary hozzáteszi: „A pápa méltósága olyan nagy, annyira magasztos, hogy már nem csupán ember, hanem mintha Isten volna, Isten helytartója.” Pál apostol így ír erről a hatalomról: „aki ellene veti és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy imádat tárgyának tartanak, annyira, hogy maga ül be Isten templomába, isten gyanánt mutogatva magát.” (2Thessz 2:4, ÚRK)

A jelenések könyve sürgetve hív, hogy kötelezzük el magunkat, amit a két nő szimbóluma foglal össze. Időnként úgy tűnik, hogy Isten népe vereséget szenved az igazság és a tévedés közötti kozmikus küzdelemben, Isten azonban megígéri: egyháza végül győztes lesz.

Isten egyházát nem emberi hatalom és képesség alapította, ezért elpusztítani sem tudja. Nem az ember erejéhez mért sziklára épült az egyház, hanem Krisztus Jézusra, a korszakok Sziklájára, „…és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta” (Mt 16:18). Ha Isten jelen van, ügye állandó és szilárd lesz. „Ne bízzatok az előkelőkben; egy emberben sem” (Zsolt 146:3) – szól hozzánk az üzenet. „A megtérés és higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek.” (Ésa 30:15) Isten dicsőséges műve, amely az igazság örök elveire épült, soha nem semmisül meg, hanem egyre jobban megacélosodik, „nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura” (Zak 4:6). –  EGW. Próféták és királyok, 595./old. 

Az egyház sok vigasztaló üzenetet kapott a régi prófétáktól. „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet” (Ésa 40:1) megbízatással Isten Ézsaiásnak csodálatos látomásokat is adott, amelyek századok során a hívőknek reménységet és örömet adtak. Isten megvetett, üldözött, elhagyatott gyermekeinek minden korban a menny biztos ígéretei adtak erőt. Hit által tekintettek a jövőbe, amikor Isten teljesíti egyházának adott ígéretét: „Örökre fenségessé teszlek, és örvendezővé nemzedékről nemzedékre.” (Ésa 60:15) – Próféták és királyok, 722./old.

 Minden léleknek meg kell értenie, hogy Krisztus a személyes Megváltója, s akkor a szeretet, a lelkesedés és a kitartás láthatóvá fog válni az életében… 

Titok, a nagy Babilon

Jelenések 17. fejezete bemutatja a hitehagyóvá lett vallási rendszert, ami az ószövetségi Babilon számos tanítását bevezette a kereszténység köreibe. 

 „Ahhoz, hogy megértsük Babilon természetét, vissza kell mennünk az első rá utaló bibliai feljegyzésig, Mózes első könyvéig. Sineár földjén, a síkságon kezdődött, Mezopotámia déli térségében, a mai Irak déli részén. Ott volt Babilónia. Ott építették fel Bábel tornyát, az emberi önteltség, magabízás és Istentől való függetlenedés. (1Móz 11:1-4. Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. (2) Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. (3) Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. (4) Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén! /RÚF/) szimbólumát” (Ángel Manuel Rodriguez: The Closing of the Cosmic Conflict: Role of the Three Angels’ Messages. 43./old.)

Az Isten szavával való nyílt szembehelyezkedés motiválta az ősi Babilon területén Bábel tornyának építését. Az építők a saját dicsőségüknek akartak emlékművet állítani, de Isten összezavarta a nyelvüket. „Azért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az ÚR az egész föld nyelvét” (1Móz 11:9, ÚRK) – olvashatjuk 1Mózes beszámolójában.  

Annyira bűnös ez a rendszer, hogy ilyen képet fest róla az Írás: „részeg volt Jézus tanúinak és a szenteknek vérétől” (Jel 17:6, ÚRK). Szörnyűséges képek ezek Babilon romlottságáról.

A Jelenések 17. fejezetében említett asszony (Babilon) „bíborba és skárlátba” öltözve jelenik meg, aki „megékesíttetett vala arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele utálatosságokkal... és az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak... anyja”. Így szól a próféta: „Látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől.” Majd János azt mondja Babilonról, hogy az „ama nagy város, amelynek királysága van a földnek királyain” (Jel. 17:4, 18). Róma az a hatalom, amely oly sok századon át zsarnokoskodott a kereszténység uralkodóin. A bíbor és a vörös szín, az arany, a drágakövek és a gyöngyök elevenen ábrázolják a Szentszék fényűzését, és a királyokét is túlszárnyaló pompáját. Egy hatalomra se illik rá ennyire pontosan az a kijelentés, hogy "részeg vala a szentek vérétől”, mint erre az egyházra, amely oly kegyetlenül üldözte Krisztus követőit. Babilon ellen még az a vád is felmerül, hogy törvénytelen viszonyt tart „a föld királyai”-val. A zsidó egyház azért lett parázna, mert elfordult az Úrtól, és szövetségre lépett a pogányokkal. Rómát, amely világi hatalmak támogatását keresve hasonlóképpen megromlott, az Ige ugyanígy ítéli meg. (A nagy küzdelem) {GC 382.2} 

 A lelki Babilon lényegében emberi tanításokon alapuló, emberi gondolatokra épített és emberi hagyományok által támogatott vallást jelent. Egyfajta ember-alkotta vallás, amit talán briliáns vallási vezetők alakítottak ki, csakhogy az evangélium erejével és a Jézus által, nem erőszakra, hanem szeretetre épített egyházzal szemben. 

 A jelenések könyve bemutatja ezt a két vallási rendszert. Az első teljes bizalmat tanúsít Jézus iránt és az Igére támaszkodik, a második emberi tekintélyben bízik, emberekre, vallási tanítókra hagyatkozik. Az egyik Krisztusközpontú hit, ami az üdvösség tekintetében teljes egészében ráhagyatkozik Krisztus kegyelmére, áldozatára és engesztelésére. A másik a hit humanista megközelítése, amely az üdvösség kérdésében felváltja a Krisztusra való hagyatkozást az egyház tradícióinak követésével.

 Akik győzelemre törekednek, az ellenség kísértéseivel szembesülnek. Sátán próbálja megrontani azokat az elveket, amelyeket igyekeznek megőrizni azok, akik az Isten által eléjük állított magas mércét szeretnék elérni. A kísértő örül, ha téves elgondolások felé tudja vezetni a lelkeket, mígnem a nevüket kitörlik az élet könyvéből, és a gonoszok közé soroltatnak. Csak úgy győzhetünk, ahogy Jézus Krisztus is győzött – teljes szívvel engedelmeskedve Isten összes parancsolatának. Az igazi vallás a parancsolatok iránti engedelmességet jelenti. – This Day With God, 322./old.

A harag bora

 

A bukott egyházi rendszer nemzetközi szinten, világszerte képes befolyásolni a népeket megtévesztéseivel. Sátán nagy haragra gerjed, mert az evangéliumot hirdetik „minden nemzetségnek és ágazatnak és nyelvnek és népnek” (Jel 14:6), „Isten országának ezt az evangéliumát hirdetik majd az egész világon” (Mt 24:14, ÚRK), ezért mindent megtesz, amit csak tud, hogy lekösse „a föld lakosainak” (lásd Jel 17:2) a gondolatait. 

 Jel 17:2 verse folytatja a magyarázatot a nagy Babilon titkáról, amikor kijelenti, hogy vele „paráználkodtak a föld királyai”. Mit jelent a paráznaság? Tiltott, törvénybe ütköző egyesülést, a bukott egyházi rendszerben az állammal való egyesülést jelent. Az igaz egyházi rendszerben az egyház Jézus Krisztussal egyesül. A bukott egyház a föld politikai hatalmainál keresi az erőt és a tekintélyt, az államtól várja rendeleteinek kötelezővé tételét. Nem Jézustól mint igaz Fejétől nyer erőt, hanem az állam pártfogására számít.

 Jel 17:2 folytatja drámai bemutatóját: „az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai.” Az Újszövetségben a tiszta szőlőlé Krisztus romlatlan, tiszta vérét jelképezi, amit megváltásunkért ontott a kereszten. [Mt 26:27-29. Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában. /RÚF/] „Ez a pohár az új szövetség az én véremben” (Lk 22:20, ÚRK) – mondja Jézus. 

Amikor az evangélium tiszta, új borát elferdítik és Isten Igéjének tanításait felcserélik emberek, vallási vezetők tanításaival, az „Babilon bora.” (Lásd Mt 15:9. Pedig hiába tisztelnek engem, ha tanításként emberi parancsolatokat tanítanak.” /RÚF/)

Figyeljük meg azt is, hogy Isten kihívja népét Babilonból. Más szóval: bármennyire romlott és gonosz is legyen egy rendszer, a hatása olyan széleskörű, hogy a tagjai közé gyűjti, legalábbis egy időre Isten hűségeseit, akiket így nevez: „én népem.” (Jel 18:4) Azonban eljön az idő, amikor Isten majd kihívja őket a romlott, rossz rendszerből, ami romlottsága, rosszasága miatt leomlik és „ördögök lakhelyévé… és minden tisztátalan és utálatos madár börtönévé” (Jel 18:2, ÚRK) lesz.

Az Isten népe előtt álló gyötrelmes idő megingathatatlan hitet igényel. Meg kell mutatniuk, hogy imádatuknak Ő az egyedüli tárgya, és semmilyen áron, még az életük árán sem lehet őket rábírni arra, hogy akár egy kicsit is kiegyezzenek a hamis imádattal. A hűséges szív számára az örök Isten Igéje mellett bűnös, halandó emberek parancsai elvesztik jelentőségüket. Az igazságnak engedelmeskednek, legyen bár börtön, száműzetés vagy halál a következménye…

 Sátán a gonoszság minden seregével sem tudja elpusztítani Isten leggyengébb szentjét sem. Hatalmas erejű angyalok megoltalmazzák őket, és az érdekükben Jahve kinyilatkoztatja önmagát, mint az „istenek Istene”, aki mindenképpen meg tudja menteni a benne bízókat. – Próféták és királyok, 512-513./old.

A város, aminek Zűrzavar a neve

 „Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya, és vele vannak a hivatalosak, a választottak és a hűségeseké.” (Jel 17:14, ÚRK) 

 A jelenések könyve két asszony szimbólumával foglalja össze a nagy küzdelem témáját: az egyik a 12. fejezetben a napba öltözött nő, a másik pedig a bíborba és skarlátba öltözött nő a 17. fejezetben.

Jelenések 12. fejezetében találjuk a napba, vagyis Krisztus ragyogó dicsőségébe öltött asszony meglepő szimbólumát, aki hűséges ahhoz, akit igazán szeret, Jézushoz. Nem szennyezik be a hamis tanítások romlottságai. A Biblia egészében a tiszta asszony jelképezi Jézus menyasszonyát, az igaz egyházat. Jer. 6:2. versében a próféta kijelenti: „A szép és elkényeztetett asszonyhoz tettem hasonlóvá Sion leányát.” A „Sion leánya” vagy a hűséges asszony kifejezés vonatkozik Isten népére.

Ezzel szemben a hitehagyást a Biblia a paráznasághoz vagy a házasságtöréshez hasonlítja. (Jak 4:4. Paráznák, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik Istennek. /RÚF/). Ezékiel így kesergett Izrael lázadása és hűtlensége miatt: „Te házasságtörő asszony! férje helyett idegeneket fogad el!” (Ez 16:32) 

 A „Babilon” kifejezés a „Bábel” szóból ered, és zűrzavart jelent. Babilon a Szentírásban a hamis vagy hitehagyó vallások különböző formáit jelöli. A Jelenések könyve 17. fejezetében Babilont egy asszony ábrázolja. A Biblia ezzel a képpel az egyházat szimbolizálja: az erényes asszony a tiszta egyházat, a gonosz asszony pedig a hitehagyó egyházat jelképezi. – A nagy küzdelem, 381./old.

Jel 12:17. Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele /RÚF/

 Jel 17:14. Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és a hűségesek. /RÚF/ Az évszázadok során Istennek mindig volt egy népe, akik hűségesek maradtak hozzá.

Jel 14:8. "Egy második angyal követte őt, aki így szólt: Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet. Egy második angyal követte őt, aki így szólt: Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet./RÚF/ Jel 17:1-2.  

János az 1. század vége felé írta meg A jelenések könyvét. Ekkorra Babilon ősi városa romokban hevert, por lepte. Már hosszú évszázadokkal az előtt elpusztult, hogy az apostol leírta a könyv üzeneteit. A jelenések könyve Babilon városát a végidei Babilon előképeként, szimbólumaként jeleníti meg. Próféciáiban ez jelképezi a hamis vallási rendszert, amelynek az ókori Babilonhoz hasonló jellemzői vannak. Az ősi Babilon vezérelvei húzódnak meg a mai, lelki Babilon struktúrája mögött.

Jelenések 17. fejezetében említett asszony (Babilon) „bíborba és skarlátba” öltözve jelenik meg, aki „megékesíttetett vala arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele utálatosságokkal… és az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak… anyja”… 

Róma az a hatalom, amely oly sok századon át zsarnokoskodott a kereszténység uralkodóin. A bíbor és a vörös szín, az arany, a drágakövek és a gyöngyök elevenen ábrázolják a Szentszék fényűzését és a királyokét is túlszárnyaló pompáját. Egy hatalomra se illik rá ennyire pontosan az a kijelentés, hogy „részeg vala a szentek vérétől”, mint erre az egyházra, amely oly kegyetlenül üldözte Krisztus követőit. Babilon ellen még az a vád is felmerül, hogy törvénytelen viszonyt tart „a Föld királyai”-val. A zsidó egyház azért lett parázna, mert elfordult az Úrtól, és szövetségre lépett a pogányokkal. Rómát, amely világi hatalmak támogatását keresve hasonlóképpen megromlott, az Ige ugyanígy ítéli meg. EGW – A nagy küzdelem, 382./old. 

Az utolsó nagy csata két szembenálló sereget mutat. Az egyik oldalon az ég és Föld Teremtője áll. Az Ő oldalán állókon rajtuk a jele. Engedelmesek parancsolatai iránt. A másik oldalon a sötétség fejedelme áll a hitehagyást és lázadást választókkal.  

A ránk váró nagy küzdelem

„Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.” (Csel 5,29)

 „Hatalmas válság bekövetkezése előtt áll Isten népe és a világ is, a történelem legnagyobb következményekkel járó küzdelme előtt… A vasárnap törvénybe iktatása az érdeklődés homlokterébe került, országos jelentőségűvé vált. Jól tudjuk, mi lesz ennek a következménye. Felkészültünk-e rá, lelkiismeretesen végeztük-e a kötelességünket, amelyet Isten ránk bízott: hogy figyelmeztessük az embereket a mindnyájunkra leselkedő veszélyre?  

Sokan vannak még azok között is, akik a vasárnapünneplés kötelezővé tételét sürgetik, akik nem látják előre, mi is lesz ennek a törekvésnek a következménye. Nem döbbentek rá, hogy a vallásszabadság ellen küzdenek. Soha nem értették meg a bibliai szombat kívánalmait, sem a vasárnapünneplés hamis alapzatát. A vallási törvény meghozatalát sürgető bármelyik mozgalom valójában a pápaságot támogatja, amely századok óta szívósan küzd a lelkiismeret szabadsága ellen. A vasárnapünneplés mint keresztény intézmény a »gonoszság titkának« (2Thess 2,6) köszönheti létrejöttét. A vasárnap megünneplésének kötelezővé tétele azoknak az elveknek a tényleges elismerése lesz, amelyek a pápaság sarokkövei. Amikor nemzetünk elárulja kormányzatának elveit, mert elfogadja a vasárnap törvényét, akkor a protestantizmus kezet fog a pápasággal. Nem lesz ez más, mint új élet lehelése abba az önkényuralomba, amely régóta mohón lesi az alkalmat, hogy tettleges elnyomást zúdítson ránk.

Ha újra hatalomra juttatják a pápaságot vagy annak elveit, akkor az üldözés tüzeit élesztik újjá azok ellen, akik nem hajlandók feláldozni lelkiismeretüket, sem az igazságot a népszerű tévedések kedvéért… Isten világossága még jókor rámutatott az előttünk álló veszélyekre. Hogyan állhatunk meg mégis Isten előtt, ha ennek ellenére elhanyagoljuk, hogy minden erőnkkel az emberek elé tárjuk a veszélyeket? Belenyugodhatunk-e, hogy nem figyelmeztetjük őket a súlyos következményekre?… Amikor a földi uralkodók törvényei szembeszegülnek a legfőbb uralkodó törvényeivel, Isten alattvalói hűségesek maradnak az Úrhoz.” (Bizonyságtételek V., 711–713. o., magyar kiadás: 505–507. o.) Maranatha

Jön a vasárnap! (G. Edward Reid)

 

Próféciák, Isten útmutatásának lámpásai A könyv a Bibliában szereplő próféciák ismertetésével támasztja alá a vasárnaptörvény veszélyének valós voltát, vázolja a megpróbáltatás idejét; de egyúttal biztosít arról is, hogy „aki mindvégig kitart Isten parancsolatainak megtartásában, az üdvözül

Konstantin idejében a névlegesen kereszténnyé vált pogány államapparátus befolyásának engedett az egyház. A nagy küzdelem végső felvonásában fordítottan jelentkezik a teremtés emlékünnepe – a szombat – elleni támadás: az államok az egyházak nyomásának engedve hozzák végzetes rendeletüket. A vasárnapnak ez a látványos törvénybe iktatása JÖN! Talán már itt is van? Keressük a választ a próféciák és az események egybevetésével!
Ebben segít a Szerző könyve.

Könyv 89-90 oldalon

Sokan, akik belekeveredtek a vasárnaptörvény előmozgalmaiban nyilvánvalóan nagyon őszinte és tudatos keresztények, akiket elkeserít a világ állapota. Ők teljes szívvel hiszik, hogy „az Úrhoz való visszatérés” a mai társadalomban jelenlévő sok problémára jelent megoldást és ők egy jobb jövőt remélnek.

Jézus az Ő követőit figyelmeztette: Ján. 16:2   A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.

 A törvény fokozatosan ront a helyzeten

Nyilvánvalóan azok, akik a vasárnaptörvény érdekében munkálkodnak, valójában nem látják azok reakcióit előre, akik Isten törvényének igazságában megmaradnak és tisztelik a bibliai szombatot, mind Isten iránt való engedelmességük és hűségük jelét. Következésképpen a törvény először nagyon elnéző lesz talán csak pénzbüntetést szab ki a mulasztás elkövetőkre. Azután szigorúbb büntetések következnek, vagyonelkobzás, gazdasági blokád (nem vásárolhatnak és nem adhatnak el) és végül halálbüntetés. Jel 13:15-16 És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt művelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek, Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;

Eljön az idő mikor nemcsak meg tiltják a vasárnapi munkát, de megpróbálják kényszeríteni az embereket arra, hogy szombaton dolgozzanak. Az embereket a szombat megtagadására kötelezik és arra, hogy fogadják el a vasárnap megünneplését, vagy elveszítik a szabadságukat és életüket.

A szombat utolsó konfliktusa a küzdelem különleges pontja lesz az egész kereszténységen belül. A világi uralkodók és a vallási vezetők fognak egyesülni, hogy kikényszerítsék a vasárnap megünneplését. a szelíd rendszabályok eltűnnek, hogy a legzsarnokibb törvényt bevessék. Sürgetni fogják, hogy azon keveseket, akik szembenállnak az egyház intézményével és az ország törvényével, ne tűrjék meg.

Milyen választás elé kerül minden ember?

Jel 3,10 "Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e Föld lakosait."

1Kir 18,21, Malak 4,5 "Odamenvén Illés az egész sokasághoz, mondta: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt, ha pedig Baál, kövessétek azt."

Mt 24,9-13 "Akkor (...) gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. Akkor sokan megbotránkoznak, elárulják egymást és gyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül."

Amikor a Krisztus eljövetele előtti próbatételről hallunk, rendszerint a természeti katasztrófák, a félelmek, a nélkülözések jutnak eszünkbe, és Krisztus megtartásra vonatkozó ígéretét is úgy értjük, hogy ezekben megoltalmaz. De a próbatétel ideje mindenekelőtt egy hitpróbát jelent, és a megtartás ígérete is erre vonatkozik elsősorban.

Mi is bálványimádó korban élünk éppúgy, mint Illés. Talán most nincsenek látható szentélyek. Bálványokon sem pihen meg a szemünk. Mégis ezrek követik e világ isteneit: a gazdagságot, dicsőséget, élvezeteket és tetszetős meséket. A tömegeknek téves fogalmaik vannak Istenről és tulajdonságairól. Éppúgy hamis istent szolgálnak, mint ahogy azt Baál imádói tették. Még a magukat keresztényeknek vallók között is sokan kötődnek olyan elvekhez, amelyek következetesen szembehelyezkednek Istennel és igazságával. Elfordulnak Istentől, és az embert dicsőítik. Az emberiség olyan régóta hódol emberi nézeteknek és emberi szokásoknak, hogy majdnem az egész világnak vannak bálványai. Nincs messze az az idő, amikor minden ember próbára lesz téve.

A hit és az ima emberei a Lélek indítására szent lelkesedéssel lépnek elő, hogy azt hirdessék, amit Isten mond nekik. Bírsággal és bebörtönzéssel fenyegetik őket. Egyeseknek pedig magas állást ajánlanak fel, és egyéb jutalmakkal és kedvezményekkel próbálják rávenni őket hitük megtagadására. De ők rendíthetetlenül így válaszolnak: "Mutassátok ki Isten Igéjéből tévedésünket!"

A törvényszék elé állított hívők ékes bizonyságot tesznek az igazságról. Így jut el az igazság olyan emberek ezreihez is, akik különben mit sem tudnának róla. Amikor a támadások erősödnek, Isten szolgái elbizonytalanodnak, mert azt hiszik, ők hozták magukra a bajt. De lelkiismeretük és Isten Igéje meggyőzi őket arról, hogy helyesen cselekedtek. És bár a próbák még tartanak, ők erőt kapnak elviselésükhöz. A harc egyre súlyosabb lesz, de a veszéllyel együtt nő a hitük és a bátorságuk is. Ezt mondják: "Nem merjük a világ kegyének elnyeréséért Isten szavát megmásítani, szent törvénye egy részét lényegesnek, más részét lényegtelennek tartani. Az Úr, akit szolgálunk, meg tud minket szabadítani. Krisztus legyőzte a Föld hatalmasságait, mi pedig féljünk a legyőzött világtól?" (Ellen G. White: A nagy küzdelem/Korszakok nyomában, 540-543. o.)

Próféciák a jövőről: Napjainkra vonatkozó jövendölések

 

Jel 2,10 "Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell, íme Sátán egy néhányat tiközületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok, és lesz tíz napig való nyomorúságtok."

2Tim 3,1. 4-5 "Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be, mert lesznek az emberek magukat szeretők... árulók, vakmerők, felfuvalkodottak. Inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői, akiknél megvan a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét."

Mt 24,37  "Amiképpen pedig a Noé napjaiban volt, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is."

Lk 17,28-30 "Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik."

Jelenések könyve 2,10-et a szmirnai gyülekezethez intézett levélből idéztük, amely a Római Birodalom keresztényüldözéseinek a korát ábrázolja. A "tíz napig tartó nyomorúság" a korszak legsúlyosabb, legvéresebb üldözésére vonatkozik, amely Diocletianus császár 303-ban kiadott rendeletével kezdődött, és a 313-as milánói türelmi rendelet nyomán ért véget. A napokban meghatározott idő a prófétai nap-év elv szerint értelmezendő az Ezékiel könyvében található kulcs szerint. Euszebiosz ezt írja Egyháztörténetében: "Rendeletek következtek, melyek elrendelték, hogy az összes, bárhol is lévő egyházi elöljárót először bilincsbe kell vetni, aztán minden fortéllyal rá kell bírni arra, hogy áldozatot mutasson be... Ezekben a harcokban az egész földkerekségen kitűntek Krisztus nagyszerű vértanúi, akik tanújelét adták Üdvözítőnk valóban isteni és kimondhatatlan erejének... Az üldözés teljes tíz éve alatt egyetlen pillanatig sem szünetelt az összeesküvés és a harc." (Vanyó László: Ókeresztény írók IV., 350., 265., 372. o.)

Az idézett prófécia szerint Isten előre határt szabott Sátán tevékenységének: tíz esztendeig próbálkozhatott a keresztények megtörésével. Hatalmas tapasztalat lehetett az akkori hívők számára, amikor tíz évi nyomorúság után egyszerre megszűntek az üldözések, mert a milánói türelmi rendelet teljes vallásszabadságot biztosított számukra.
A Timótheushoz írt 2. levélből idézett prófécia azért bámulatos, mert egészen rövid szóval megjövendöli az utolsó idő legfőbb jellegzetességét: Először elvetik az istenfélelmet az erkölcsi törvénnyel együtt, a "gyönyör" lesz az istenük, és féktelenül szabadjára engedik a bűnt, az önzést. Utána pedig erre felveszik a "kegyesség látszatát", vagyis újra vallásosba fordul át a világ. Ez azonban nem igazi, hanem látszatvallásosság lesz, amelyben nincs átalakító erő, a bűnáradatot nem fogja tehát megállítani. Így jön létre az elképzelhető legrosszabb állapot: a kegyesség álarca mögött viruló, tomboló gonoszság. Ennél rövidebb és tökéletesebb korrajzot nem lehet adni a végidő korszakáról, nem lehet jobban megragadni a jellegzetes folyamatok és átalakulások lényegét, gyökerét.

Jézus Noé napjai és Lót napjai visszatérését jövendölte a végidő korszakára. Az előbbi előkép a gonoszság, különösképpen is az erőszak elhatalmasodására utal (lásd 1Móz 6,11), a második elő-kép pedig az úgynevezett sodomitizmus, a homoszexualitás eláradására (lásd 1Móz 19. fej.). Nem kell bizonygatni, milyen döbbenetes méreteket ölt korunkban mindkét jelenség, s mennyire találó jellemzése ez napjainknak.

Próféciák a jövőről: Magabisztos bírálgatás

 Magabiztos bírálgatás

Zsolt 82,6) "Az Írás fel nem bontható!"

Jézus idézett kijelentése azzal kapcsolatban hangzott el, hogy istenkáromlóként kárhoztatták Őt, mivel Isten Fiának vallotta magát. Ekkor felhívta a figyelmüket arra, hogy egy ószövetségi zsoltárige (82,6) embereket is elődimnek nevez a héber szöveg szerint, mivel kiváltságos, magasrendű teremtmények azok, akiket Isten megtisztel azzal, hogy szól hozzájuk. Az elődim héber szó Istent jelöli a leggyakrabban az Ószövetség lapjain, de olykor Istennel rokon lényeket is nevez
így az Írás, angyalokra és emberekre is alkalmazza ezt a megjelölést. Azt fejezi ki ezzel, hogy ezek a teremtmények "Isten nemzetségéből valók" (Ap csel 17,28-29), "az Ő fiai", mert "az Ő képére és hasonlatosságára" lettek megteremtve. Ezen az igén is megütközhetnétek a ti korlátolt, merev gondolkodásotokkal - mutatott rá Jézus a vele vitázók helytelen gondolkodására. Az ige azonban így hangzik, ez tény. Márpedig "az Írás fel nem bontható" - folytatta Jézus, azaz a szövege nem változtatható meg, nem javítható ki emberi vélemény, az isteni Igét felülbíráló emberi bölcsesség alapján.

"Egyesek azt képzelik, hogy véges belátásukkal pontosan meg tudják ítélni, el tudják különíteni Isten Igéjében az ihletett és a nem ihletett kijelentéseket... Ki meri azt mondani a Bibliáról, hogy ez a rész ihletett, amaz pedig nem? Vállból levétetném inkább a karomat, mintsem hogy ítéletet mondjak Isten Igéjéről, megállapítva, melyik rész ihletett, melyik nem. Hogyan tudhatna halandó ember bármit is erről a kérdésről? El kell fogadnunk Isten szavát, amint olvassuk, úgy kell értékelnünk, amint van...
Senki se jöjjön Isten szavához a maga útját, akaratát vagy elgondolásait állítva mértékül... Csakis akkor kíséreld meg a Szentírás kutatását, ha készen állsz hallgatni rá, ha hajlandó vagy tanulni belőle, ha készséges vagy úgy hallgatni Isten szavára, mintha közvetlenül hozzád szólna élő Igéjéből.
Halandó ember soha ne mondjon ítéletet Isten szaváról, hogy mennyi ihletett belőle, és mennyi nem... Ha valaki bírálni kezdi Isten szavát, eldöntve, mi a kinyilatkoztatás és mi nem, dorgáld meg őt. Az ilyen embereknek mondd meg, hogy egyszerűen nem tudhatják. Egyszerűen képtelenek felfogni Isten titkainak kérdéseit... Vedd a Bibliádat úgy, ahogy van, és ne érintsd szentségtörő kézzel... El a kezekkel!... Meg ne érintsétek a frigyládát!" (Ellen G. White, 13. sz. kézirat, 1898)
Emlékezzünk Jelenések 22,18-19 súlyos szavaira, komoly intelmére!

Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;

És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.

 

Próféciák a jövőről: Ma is sokan ...

"Ettől fogva sokan visszavonultak az ő tanítványai közül és nem jártak többé ővele. Mondta azért Jézus a tizenkettőnek: Vajon ti is el akartok-e menni? Felelt néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad."

(Jn. 6:66-68 )

Ma is sokan sértődötten zúgolódnak: "Kemény beszéd ez, ki hallgathatja őt?" (Jn. 6:60 ) Dicséret és hízelgés jól esne a fülüknek, az igazságot azonban nem akarják hallani. Amikor tömegek követik őt,... zúg a diadalkiáltás, hangosan dicsérnek, de ha a szíveket vizsgáló Szentlélek leleplezi bűneiket és megparancsolja, hogy hagyják el azokat, akkor hátat fordítanak, és többé nem járnak Jézussal. Mihelyt a csalódott tanítványok elfordultak Krisztustól, egy másik lélek vonta őket az irányítása alá... Jézus ellenségeit keresték, mert az ő szellemükkel érezték most már egynek magukat... Jézus megrendülten nézte egykori tanítványait, akik eltávoztak tőle... Kimondhatatlan szomorúsággal töltötte el, hogy együttérzését, szeretetét, kegyelmét visszautasították. Ezek az események tették őt a fájdalmak férfiává, a szenvedés ismerőjévé.Jézus a tizenkettőhöz fordult, és így szólt: "Vajon ti is el akartok-e menni?" (Jn. 6:67 ) Péter kérdéssel felelt: "Uram, kihez mehetnénk?"... Elhagyni Jézust annyit jelentett, mint a ceremóniákhoz mereven ragaszkodó, becsvágyó emberek közé kerülni. Péter fejezte ki a tanítványok hitét: "Te vagy a Krisztus". E horgony elveszítésének még a gondolata is félelemmel, fájdalommal töltötte el lelküket. Nélkülözni a Megváltót annyi, mint sötét, viharos tengeren hányódni.

Próféciák a jövőről: A„Napba öltözött asszony és a „Babilon „ nevű asszony

     És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával, És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja.  Jel.12/1 17,4-5

1. Ki a NAPBA ÖLTÖZÖTT ASSZONY?   

Katolikus egyház népegyházi teológiájában Máriával azonosítja, de a magas teológia szintbe ezt ő is csak a harmadik lehetőségnek tartja. A valóságot az ige mutatja meg nekünk, mivel tudjuk, hogy Isten sokszor használja az egyház jelképéül az asszonyt. (Napba öltözött asszony annak a messiási szabadításra váró újszövetségi gyülekezetnek a jelképe, amelynek körébe a Messiás megszületett). ”Azok, akik megtartják Isten parancsolatait.”A vajúdó asszony az ószövetségi egyház, hívő Messiás-váró maradékával azonosító, egyrészt, másrészt, mint ahogy az ige folytatódik „Jézus bizonyságtétele van”. Ezek világítanak, látják az ő jó cselekedeteiket. A nap, hold, csillagok bolygó fényforrásai. Korszakokon át, szükség volt rájuk az égen, és szükséges volt lelki értelemben a földön, hogy világosságot árasszanak a sötétben a földön élőkre.

 2. MIKOR FELEL MEG ENNEK AZ EGYHÁZ?

   a) Hirdesd az igét - mondja Pál, akár alkalmatlan időben is. Aki nem ezt teszi, igazságtól fosztja meg a hallgatóságot.

    b) De isteni erő nélkül nincs haszna az igeismeretnek sem. Az elméleti igazság, nem elevenít meg senkit, nem szenteli meg a szívet.

    c) Csak Istentől árad szünet nélkül a szeretet.

    d) Ha folyamatosan igényeljük, csak akkor lehet folyamatosan a miénk is. Gondoljunk egy olyan lámpásra, amellyel szakadékos területen megyünk, és csak néha világít, mert az érintkezése nem mindig működik.(pl. Balga szüzek). Fáradhatatlanoknak, állhatatosaknak kell tehát lennünk.

 

3. Mivel a napba öltözött asszony az egyházat jelképezi, egyértelmű, hogy nem egyes emberek itt - ott világító szentjánosbogár lámpásáról van szó, hanem hegyen épített város világosságáról. Gyülekezet szeretetközössége nélkülözhetetlen. Jézus első tanítványait ez jellemezte. A teljes odaszánással minden napon, egy akarattal végzett imádság, a testvérek iránti mérhetetlen szeretet. Krisztus mindannyiunkért meghalt, hogy mi is meghaljunk, önigazságunknak, önfelmagasztalásunknak, büszkeségünknek. A szelíd kedves magatartás egymás iránt is ugyan olyan kívánatos, mint az első tanítványok esetében. Szükséges nékünk is a felülről születés.

 

4. A megromlott egyház jelképe is az asszony. Az ige Babilont jelképét használja – hisz ott a támadt vágy először az emberi szívben, hogy Isten magaslatáig törjön. Ez az asszony egy veres fenevadon ülő, bíborban, bársonyban, skarlátban öltözött, drágakövekkel és gyöngyökkel ékesített dáma, akinek kezében aranypohár van, telve utálatossággal, paráznaságának tisztátalanságával. A hét utolsó csapást kitöltő angyalok egyike mutatja be őt János apostolnak, tehát egyértelműen a végidő egyházáról van szó. Az Isten igéjében hű egyház soha sem lép szövetségre világi hatalommal, mert ez az aki a hátán ül, és még diktálni is akarja az iramot és az irányt. Utálatosságai nem csak pogányokkal való összekapcsolódás, hanem az okkult, ezoterikus praktikák felhasználása is, amely a démoni világgal létesített kapcsolat jelzi. Parázna leányaival együtt részegítik a föld lakosait Ez a végidő glatalis vallási szövetsége.

 

5. Van-e szerepe az asszony öltözetének abban, hogy tömegeket vonz magához? „Ruha teszi az embert” A katedrálisok csendet parancsoló fensége, az áhítatos szobrok, az aranyozott díszek sokakat megtévesztenek. Jézus egyszerűsége „ábrázata” régen sem volt, ma sem  mindenkinek kívánatos. Gondoljunk a pápai gazdagságra, fényűzésre. Egy mondás: „Templomba mindenki hívővé válik, amíg innen ki nem megy”. A külsőségek vallása tetszetős a meg nem újult  embernek. Csak azok tudnak ellenállni ennek a befogadásnak, akik az igazság fundamentumán erősen állnak és akiknek szívét Isten Lelke megújította folyamatosan.

 

6. Azzal az egyházzal, amely a Bibliát nem tartja a hit zsinór mértékének, hanem mindenféle történelmi hagyományra és kigondolt emberi eszme talapzatára állítja, a végidő hívő maradékának nem lehet közössége.