2Tim 3,1. 4-5 "Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be, mert lesznek az emberek magukat szeretők... árulók, vakmerők, felfuvalkodottak. Inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői, akiknél megvan a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét."
Mt 24,37 "Amiképpen pedig a Noé napjaiban volt, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is."
Lk 17,28-30 "Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak,
vettek, adtak, ültettek, építettek; De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz
és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: Ezenképen lesz azon a napon,
melyen az embernek Fia megjelenik."
Jelenések könyve 2,10-et a szmirnai gyülekezethez intézett levélből idéztük, amely a Római Birodalom keresztényüldözéseinek a korát ábrázolja. A "tíz napig tartó nyomorúság" a korszak legsúlyosabb, legvéresebb üldözésére vonatkozik, amely Diocletianus császár 303-ban kiadott rendeletével kezdődött, és a 313-as milánói türelmi rendelet nyomán ért véget. A napokban meghatározott idő a prófétai nap-év elv szerint értelmezendő az Ezékiel könyvében található kulcs szerint. Euszebiosz ezt írja Egyháztörténetében: "Rendeletek következtek, melyek elrendelték, hogy az összes, bárhol is lévő egyházi elöljárót először bilincsbe kell vetni, aztán minden fortéllyal rá kell bírni arra, hogy áldozatot mutasson be... Ezekben a harcokban az egész földkerekségen kitűntek Krisztus nagyszerű vértanúi, akik tanújelét adták Üdvözítőnk valóban isteni és kimondhatatlan erejének... Az üldözés teljes tíz éve alatt egyetlen pillanatig sem szünetelt az összeesküvés és a harc." (Vanyó László: Ókeresztény írók IV., 350., 265., 372. o.)
Az idézett prófécia szerint Isten előre határt szabott Sátán tevékenységének: tíz esztendeig próbálkozhatott a keresztények megtörésével. Hatalmas tapasztalat lehetett az akkori hívők számára, amikor tíz évi nyomorúság után egyszerre megszűntek az üldözések, mert a milánói türelmi rendelet teljes vallásszabadságot biztosított számukra.
A Timótheushoz írt 2. levélből idézett prófécia azért bámulatos, mert egészen rövid szóval megjövendöli az utolsó idő legfőbb jellegzetességét: Először elvetik az istenfélelmet az erkölcsi törvénnyel együtt, a "gyönyör" lesz az istenük, és féktelenül szabadjára engedik a bűnt, az önzést. Utána pedig erre felveszik a "kegyesség látszatát", vagyis újra vallásosba fordul át a világ. Ez azonban nem igazi, hanem látszatvallásosság lesz, amelyben nincs átalakító erő, a bűnáradatot nem fogja tehát megállítani. Így jön létre az elképzelhető legrosszabb állapot: a kegyesség álarca mögött viruló, tomboló gonoszság. Ennél rövidebb és tökéletesebb korrajzot nem lehet adni a végidő korszakáról, nem lehet jobban megragadni a jellegzetes folyamatok és átalakulások lényegét, gyökerét.
Jézus Noé napjai és Lót napjai visszatérését jövendölte a végidő korszakára. Az előbbi előkép a gonoszság, különösképpen is az erőszak elhatalmasodására utal (lásd 1Móz 6,11), a második elő-kép pedig az úgynevezett sodomitizmus, a homoszexualitás eláradására (lásd 1Móz 19. fej.). Nem kell bizonygatni, milyen döbbenetes méreteket ölt korunkban mindkét jelenség, s mennyire találó jellemzése ez napjainknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése