Az újjászületett ember és a két természet

 „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való óembert, amely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” Eféz. 4,22-24.

 I. A régi élet szerinti „ó-ember” Az apostol üzenetének, a mottóigének megértése érdekében először szükséges meghatározni, mit is kell az „ó-ember” fogalmán értenünk. Pál apostol három jelzővel próbálja körülírni és érthetővé tenni ezt a fogalmat. 

1.A „régi élet szerinti” cselekedetekhez kötődik 

2.„Meg van romolva”, vagyis a megromlott természetünkről beszél, amely a bűnös életmódban érzi jól magát. 

3.A „csalárdság kívánságaival” teljes. Csalárd, (álnok, kétszínű, megtévesztő, csalóka), vagyis olyan kívánságokkal teljes, amelyek álnok módon megtévesztik az embert. Ezek részben az örökölt hajlamokban jelentkeznek, részben pedig az élet folyamán felvett kívánságokban.

 A másik tény, amit világosan látnunk kell, hogy az „ó-ember” nem az anyagi, hústestünkkel kapcsolatos valami, hanem a belső emberünk része. Az Isten által teremtett embert a Biblia alapján a következőképpen lehetne felosztani az I. Kor. 4,16. alapján. "a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul."

Az Isten által teremtett ember felosztása

1.Külső ember: Folyamatosan megromlik. Fizikai természet. Fizikai test

2.Belső ember: Folyamatosan megújul. Lelki természet. Lelki test

A belső emberünket is kétfelé lehet választani

1.Ó ember: Megromlott természet szerinti élet

2.Új ember: Isten akarata szerinti élet

A kettő közötti átmenet mindig folyamatosan és fokozatosan történik, Egyik állapotból a másikba.

Az ó-emberünknek nem kell feltétlenül kapcsolatban állnia személyiségünkkel. Pál apostol szerint le lehet vetkőzni ezt az óembert, amely meg van romolva. Ha le lehet vetkőzni, akkor ez azt jelenti, hogy a személyiségünk felette áll az ó embernek, döntési lehetőséggel rendelkezik felette, el tud határolodni tőle.  

 Egy másik igeversben még határozottabban fejezi ki magát Pál: „levetkezvén az érzéki bűnök testét…” (görög - szomatosz tész szarkosz). Kol. 2,11.

 • A rómabeliekhez írt levelének pedig teljesen különválasztja és szembeállítja egymással a megromlott ó-embert és a személyiségünket. „Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.” Róm. 7,22-23. 

 • Ezzel Pál azt is szeretné jelezni, hogy ez a két dolog elválasztható és elkülöníthető egymástól, mármint a belső lényünknek a régi és az újjászületett állapota, ezért a régi óember a Szentlélek segítségével levetkőzhető. 

• Amikor az Isten Lelkének munkája nyomán szembekerül egymással az ó-ember és az újonnan született személyiség, akkor kezdődik az előbbi levetkőzése, amely viszont nem egy pillanat műveként történik meg, hanem egy életen át tartó folyamat eredményeként. 

 • Ezt a folyamatot nevezzük megszentelődésnek. Az ó-ember levetkőzése azért szükséges, mert mint láttuk, megromlott a csalárdság kívánságai által. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ó-ember még a jó kívánságokat is bűnös módon akarja kielégíteni. „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” Jer. 17,9. Az ó-ember levetkőzését többféleképpen is megkísérlik az emberek.

- Vannak olyanok, akik úgy szeretnék megoldani ezt a problémát, hogy a régire megpróbálják felvenni az újat. 

•E „megoldás” azonban nem kielégítő, mert így csak olyan újat vagyunk képesek felvenni, amely nem takarja el teljesen a régit, és így a magunk készítette igazság ruhánkban is mezítelenek maradunk Isten előtt. II. Kor. 5,4. (Ádám és Éva is ebbe a hibába esett az Édenben.) 

 •„Krisztus igazságossága nem köpeny, mellyel eltakarhatók a meg nem vallott és el nem hagyott bűnök…” (JÉ, 466.) 

•„Mindazok, akik bár magukra rakják a szentély ékességeit, de nincsenek betakarva Krisztus igazságának öltözetével, az ő mezítelenségük rútságában maradnak majd.” (5T, 81.) 

-Vannak, akik saját erőfeszítéseik által kísérlik meg a kívánt változást elérni, de ezek a próbálkozások többnyire kudarccal végződnek. 

•„Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok.” Róm. 7,19.

-Vannak azután olyanok, akik csak bizonyos dolgokat akarnak levetkőzni.

 •Az ilyen megoldást azonban Isten nem fogadja el. „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” Mát. 6,24. 

•Isten a teljes változás igényével áll elénk: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden”. II. Kor. 5,17. Pozitív és időtálló eredmény csak lehet életünkben, ha már megtanultuk Istenre bízni belső emberünk folyamatos megújítását.

 •„Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” Fil 2:13)

Csak akkor mondhatjuk azt, hogy levetkőztük az ó-embert, ha a régi élet cselekedetei elmaradtak életünkből, ha már nem láthatók rajtunk, ha nincs kapcsolatuk velünk, nem tapadnak hozzánk, és ne szennyezik életünket.

 •„Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt.” Kol. 3,9.

 •Az ó-emberünk levetkőzése nem hajtható végre globálisan, kizárólag bűnönként tehető meg. Mindig csak azzal a bűnnel kapcsolatban, amit már felismertünk, és amitől készek vagyunk elszakadni. Az ó-ember levetése azonban nemcsak annyit jelent, mintha egy kabátot levetnénk magunkról. 

 •Egy kabátot ugyanis akkor veszek vissza magamra, amikor éppen akarom ezért Isten a bűnökkel kapcsolatos vetkőzésnél ennél sokkal többet vár tőlünk. 

 •Azt szeretné, ha az ó-embert nemcsak levetnénk, mint egy kabátot, hanem azt, hogy feszítsük is meg, „indulataival és kívánságaival együtt”. Gal. 5,24. 

•Ezzel egyrészt azt mondja, hogy az ó-emberünknek meg kell halnia, másrészt pedig azt, hogy ez a halál nem hirtelen és gyorsan következik be, hanem lassú halál lesz.

 •Ezért fogalmaz más helyen úgy az apostol, hogy „megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek” Róm. 6,6. 

•Csak akkor fog megerőtelenedni bennünk a bűn teste, ha készek vagyunk megfeszíteni, vagyis halálra szánni.

(Írta: O. L.)

Pünkösd a Szentlélek kiáradása

Ötven nappal a zsenge bemutatása után következett a pünkösd, amelyet az aratás, vagy a hetek ünnepének is neveztek. A gabonáért érzett hálájuk kifejezésére két, kovásszal sütött kenyeret mutattak be az Úr előtt. A pünkösd csak egy napig tartott, amit teljesen az istentiszteleteknek szenteltek. 

 A Szentlélekkel való keresztség - ahogy ez pünkösd napján is történt - az igazi vallásosság újraéledéséhez és sok csodálatos esemény megtörténéséhez fog vezetni. Mennyei értelem fog közénk jönni, és az emberek úgy szólnak majd, ahogy Isten Szentlelke indítja őket. De bár működjék az Úr úgy, ahogy ezt a pünkösd napjai után tette, akkor majd sokan azok közül, akik ma azt állítják magukról, hogy hiszik az igazságot, oly keveset fognak tudni a Szentlélek munkájáról, hogy így tudnak majd kiáltani: "Óvakodjatok a fanatizmustól!" Azokról, akiket a Szentlélek betöltött, azt mondják, hogy "édes bortól részegedtek meg". (ApCsel 2:13) 

Péter Jézust hirdette ennek a figyelmes hallgatókból álló csoportnak. Hirdette életét, szolgálatát, csodáit, elárultatását, keresztre feszítését, feltámadását és mennybemenetelét, mint az ember képviselőjének és véd őjének szolgálatát, hogy könyörögjön a bűnösökért. Amikor az apostol beszélt, szíve Isten igazságáért égett, amelyet bemutatott az embereknek. Hallgatóit elbűvölték a hallott tanítások, mert szívük elő volt készítve az igazság befogadására. Az apostolt félbeszakította a Szentlélek leszállása, amiképpen pünkösd napján is megnyilatkozott. „És álmélkodtak a zsidóságból való hívek, mindlása, amiképpen pünkösd napján is megnyilatkozott. „És álmélkodtak a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Mert hallotlása, amiképpen pünkösd napján is megnyilatkozott. „És álmélkodtak a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Mert hallotazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Mert hallották, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felelt Péter: Vajon eltilthatja-e valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szentlelket miképpen mi is? És parancsolta, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig.” (Ap. csel. 10:45–48) (Megváltás története)

Mit mond a Biblia: Emberi élet megpróbáltatásai és nehézségei

Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!

Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged. Jób 5/17-19

 

Megdöbbentő kijelentés az, hogy Boldog ember az, kit Isten megdorgál. Miért mondja boldognak azt az embert, a Biblia, akit az Isten megdorgál, vagyis fenyítékekkel megpróbáltatásokban és szenvedésekkel keres meg.

Azért mert nekünk a szenvedések, sokkal többet jelenthetnek a fejlődésünkben az emberi jellemünk kicsiszolásában sokkal hatékonyabb eszköz, ahhoz hogy mi igazabb nemesebb emberré váljunk, mint a jólét a boldogság. Amikor semmi probléma nincs az életünkben. Isten eszközként használja a fenyítéket, a szenvedést hogy az embert megtisztítson a rossztól, megtisztítson azoktól a jellemvonásoktól, amik őt is boldogtalanná teszik.

 

Meg ne utáljuk ezt, mert Istennél a megdorgálás nem csak megsebzés jelent, hanem be is kötözést, nem csak összezúzást, hanem gyógyítást is. Nem úgy van az Isten, hogy bennünk bántani akar, és ő ebben lelné a kedvét, hiszen Isten először az ő beszédével, az ő gondolataival,  az értelmünkhöz, a szívünkhöz kíván szólni, ezzel akar bennünket megváltoztatni, jobb emberekké tenni.

Az is tudja Isten, hogy ez kevés ehhez, sebzésre és a megdorgálásra is szükségünk van, és azután rögtön az Isten bekötöz, meggyógyít.

 

Ha egy, egy nehézség ér bennünk, nehezen gondolunk arra, hogy az javunkra is válhat. Isten sokszor olyan dolgokba keres meg bennünk, hogy ha nem nehezítené meg életünket, mi emberek belemennék olyan utcákba, olyan utakra tévednénk, ami nem a javunkra válna, nem válna épülésünkre, családunkban, vagy saját életünkben, környezetünkben.

 

 Vannak emberek, akik nem kívánják Isten keresni. Hanem mást, élni a maguk életét. Csak ha nagy baj van, akkor keresik Azonban Isten ott is, megkeres bennünk és felemel bennünk és magához vonz.

Mit mond a Biblia: A bibliaértelmezéssel kapcsolatban

 

Meggyőződésem, hogy a Szentlélek nem ad eltérő értelmezéseket! - Borzasztó is lenne, ha maga Isten kuszálna össze bennünket. Szerintem nem mindenki imádkozik, és akik igen, azok sem feltétlenül kellő alázattal, a saját értelmezéseket, elméleteket félretéve. Sokakat határoz meg a neveltetésük, egyházuk tanai, amiket pedig a tradíció. És még sorolhatnánk a lehetséges okokat.
Ha valóban őszinte lenne Isten keresése, a helyes bibliaértelmezés, nem lenne ennyire megosztott a kereszténység. (Illusztrációként annyit, hogy egyszer egy vezető külföldi államférfi hívő voltát kívánta valaki azzal igazolni, hogy az illető „állítólag” naponta egy órát imádkozik és Bibliát olvas. Azt válaszoltam, hogy ha ez igaz lenne, annak látszania kellene rajta. Nem látszik. Vagy nem teszi, vagy csak formailag.)
 
Valóban igaz, hogy nem a hittételek (ismeretük, megvallásuk, stb.) mentenek meg, hanem a helyes életgyakorlat, a "cselekedetek", ahogy a Biblia sok helyen fogalmaz (a téves elképzelésekkel szemben az Újszövetségben!).
Más kérdés, hogy jó "elmélettel" könnyebb jó gyakorlatra eljutni.
Jól példázza ezt Jézus válasza, amit a "hol kell az Istent imádni" (= melyik az igazi egyház) kérdésre adott válasza:

”Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók közül támadt. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják”. (Ján. 4,22-24)

Vagyis:
- lélekben, belül van az igazi vallásosság gyökere, és ennek megléte, vagy hiánya a döntő
- Isten is ezt vizsgálja és keresi
- nem a hely, a közösség számít tehát, ugyanakkor azt is megállapítja, hogy ők (a szamaritánusok) tudatlanok Isten felől, míg a zsidók megalapozott ismeretekkel rendelkeznek. Ez utóbbi nyilván előnyt jelent, azonban önmagában nem ment meg, csak ha lélekben imádják Istent.

 

Mit mond a Biblia: A három angyali üzenet

 

Jel 14,6

"Láttam más angyalt az ég közepén repülni, akinél volt az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, minden nemzetségnek és ágazatnak, nyelvnek és népnek, ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és Néki adjatok dicsőséget: mert eljött az Ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait."
Mát 24,14
"Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jő el a vég."

 Luk 14,16-17;  2Pét 3,9

Az evangélium és az ítélet nem ellentétes fogalmak, ahogyan sokan gondolják: nem is lehet egymástól elválasztani ezeket, mintha más lenne a kegyelem és más az ítélet Istene. Nem arról van szó, hogy Isten egy ideig kegyelmes és megbocsátó, azután egyszer elfogy a türelme, és akkor lesújt az ítélettel. Az ítélet nem Isten kegyelmének végét jelenti, hanem a bűn történelmének alapos és végleges kitisztázása, vizsgálata és lezárása lesz, amely éppen Isten igazságos és irgalmas lényét teszi nyilvánvalóvá.
A fenti igék megkülönböztetett módon szólnak a végső evangéliumhirdetés tartalmáról: az "örökkévaló evangéliumnak" kell hangoznia, tehát Isten megváltó művét a maga teljességében és változhatatlanságában kell képviselni. Nyilvánvaló utalás ez ugyanakkor arra a veszélyre, amelyre Jézus nagy apokaliptikus beszédében többször is figyelmeztet: hogy "sok hamis próféta támad" és lesznek hamis evangéliumok is. A bűntől való szabadulás és győzelem nélkül, ítélet nélkül az evangélium üzenete nem vezethet igazi megtérésre embereket. Nem hirdethetjük hitelesen az evangéliumot, ha időtlen tanná tesszük, és nem hirdetünk vele együtt egy erőteljes, korunk problémáira és bűneire is rámutató megtérésre hívást, ha nem mondjuk ki azt, ami belőle gyakorlati életünkre alkalmazva következik. A végidő evangéliumhirdetésének az ítélet közelsége ad erőteljes hangsúlyt, mintegy utolsó lehetőségként kínálja fel az Isten kegyelmét minden embernek.
A világ számára létkérdés az evangélium megismerése. Az emberek éhezik Isten Igéjét. Csak kevesen hirdetik az Igét tisztán, emberi hagyományoktól mentesen. Jóllehet a Biblia az emberek kezében van, mégsem részesülnek abban az áldásban, amelyet Isten részükre az Igében elhelyezett. Az Úr arra szólítja fel szolgáit, hogy vigyék el üzenetét az emberekhez. Az örök élet beszédét meg kell ismerniük azoknak, akik bűneik miatt a pusztulás határán vannak.
Az evangélium hirdetése világszerte - ez az a munka, amelyet Isten az Ő nevét viselőkre bízott. A világ bűneinek és nyomorának az evangélium az egyetlen ellenszere. Isten kegyelmének üzenetét meg kell ismertetni az emberiséggel. Ez elsődleges feladatuk mindazoknak, akik ismerik ennek az üzenetnek a gyógyító erejét.

 

Milyen a világ állapota ma? Vajon a Biblia iránti hitet nem rombolta le a "magasabb rendű kritika" és korunk bölcselkedése, ahogyan Krisztus idején a hagyomány és a rabbinizmus? Most nem éppúgy a kapzsiság, a becsvágy és a szórakozás vágya tartja rabságban az emberek szívét, mint akkor? Az állítólagos keresztény világban - még Krisztus állítólagos egyházában is - milyen kevés embert irányítanak a keresztény elvek! Az üzleti, a társadalmi és a családi életben, még vallásos körökben is, milyen kevesen teszik Krisztus tanításait a mindennapi élet szabályává! Nem igaz-e az, hogy "az igazság messze áll… az egyenesség nem juthat be… és aki a gonoszt kerüli, prédává lesz" (Ésa 59,14-15)?
A bűncselekmények járványszerűen terjednek, amit minden gondolkodó, istenfélő ember rémülten vesz tudomásul. Nincs olyan emberi toll, amely le tudná írni az eluralkodó romlottságot. Minden nap újabb meglepetéssel szolgál: újabb politikai viszályok, megvesztegetések és csalások. Minden nap magával hozza az erőszakos cselekmények, törvénytelenségek, az emberi szenvedéssel szembeni közömbösség, az élet brutális, ördögi pusztításának elszomorító híreit. Minden nap az elmebetegségek, gyilkosságok, öngyilkosságok szaporodásáról tanúskodik. Ki vonná kétségbe, hogy a sátáni erők növekvő aktivitással munkálkodnak az emberek között, hogy megzavarják és megrontsák a gondolkodást, beszennyezzék és tönkretegyék a testet?
És miközben a világ tele van ezekkel a veszedelmes dolgokkal, az evangéliumot nagyon sokszor olyan közömbösen mutatják be, hogy nem sok hatást gyakorol az emberek lelkiismeretére és életére. Az emberek szíve mindenütt kiált valami után, ami hiányzik nekik. Olyan erőre vágynak, amellyel le tudják győzni a bűnt, olyan erőre, amely megszabadítja őket a gonoszság fogságából, s egészséget, életet és békességet ad. Sokan, akik egyszer már ismerték Isten szavának erejét, de egy ideig Isten nélkül éltek, most vágynak Isten jelenléte után.
A világnak ma is szüksége van arra, amire ezerkilencszáz évvel ezelőtt volt: Krisztus megismerésére. Nagy reformációs munkára van szükség, és csak Jézus Krisztus kegyelme által lehet véghezvinni a fizikai, szellemi és lelki helyreállítást.

Mit mond a Biblia: Holtak, örök tűz

A Károlyi Bibliában: 

"És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, a kik ellenem vétkeztek, mert az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek." (Ésa. 66,24 ).

A Biblia sehol nem tanítja az örök gyötrelem tanát, ami ráadásul az egész istenképétől is idegen. Ezért is okoz gondot némelyeknek a szóban forgó szakasz, de csak addig, amíg kicsit figyelmesebben el nem olvassák. Ugyanis
- itt is "holttestekről" (!) ír és nem élőkről, akik szenvednének
- nem az emberekről írja, hogy "nem halnak meg, hanem tűzben gyötrődnek", hanem a holttesteket emésztő férgekről, hogy nem halnak meg, és a holttesteket emésztő tűzről, hogy nem alszik ki, mert mindkettőnek olyan bőséges lesz sajnos az utánpótlása a nagy számú elkárhozó miatt, hogy időtlen időkig biztosított az emésztésre váró holttestek utánpótlása, és ezzel az éltető elemük.

 

1.   Ami az elkárhozók számát illeti, sajnos a Biblia szerint a mindenkor élt emberek túlnyomó többsége ebbe a csoportba fog tartozni.
Ezt erősítik egyébként az eddigi tapasztalatok, a történelem lezárulásával analóg helyzetekről szóló bibliai beszámolók:
- Az özönvíz idején 8 ember megmenekülése az összes többi emberhez képest,
- vagy Jeruzsálem ie. VI. szd.-beli pusztulásakor (a babiloniak által),
- vagy a másik hasonló esemény, az i.sz.-i I. szd.-ban a rómaiak által.
Mindig egy törpe kisebbség bizonyult valóban megtértnek, megmenthetőnek. Ez az oka annak, hogy a Biblia visszatérő módon a "maradék" kifejezést használja, amikor a megváltottakról, megmentettekről beszél. (pl. Ésa. 10:21, 37:32, Rm. 9:27, 11:5)

2. A holtak égetésével kapcsolatban:

     a) Az angyaloké lesz az egybegyűjtés feladata (Mt. 13:40-42, vö. Ján. 5:29 és Mt. 24:31).
b) A prófétai könyvekben gyakran találkozunk azzal, hogy az átadandó üzenetet valamilyen módon illusztrálják (eszközökkel, cselekvésekkel), hogy kellő hatást váltson ki, adott esetben elborzasszon. Valószínűleg itt is erről van szó, tehát nem szó szerint értendő a holtak égetése, rágatása férgekkel: elég, ha arra gondolunk, hogy vagy tűz, vagy féreg, de a kettő együtt nem működik.
Tehát - nem halottakat, hanem az ítéletükkel szembenézni tudó létezőket büntet Isten az ítéletben, örök érvénnyel, azaz visszafordíthatatlanul, de nem örökké tartó szenvedésben.

Egyébként a Biblia más helyei is a tüzet jelölik meg a végső büntetés és elmúlás eszközéül, ami azonban sem az egyes elkárhozók, sem az összes szempontjából nem lehet végtelen:
- egyrészt mindennek a végére lehet érni egyszer,
- másrészt a Bibliából egyértelműen kiderül, hogy Isten sem leli örömét a pusztításban (ld. pl. Ezék. 18:32), és az üdvözülteknek is furcsa lenne azzal a tudattal élni az örökkévalóságban, hogy közben működik egy „ánti-világ”.

3. A Biblia két halálról és két feltámadásról beszél. (ld. Jel. 20:5-6, vö. Luk. 14:14)
Az első halált mindenki átéli (ez az, amit ismerünk), a másodikat csak az elkárhozók.
Az első feltámadáskor csak azok támadnak fel, akik üdvözülnek. A második esetében a többiek, akik azért támadnak fel, hogy szembesüljenek a tetteikkel és az ítéletükkel, majd „elkárhoznak”.
Ez annyit jelent, hogy végérvényesen elmúlnak, amiről eddig értekeztünk.
Azonban ezt megelőzi a büntetés, ha úgy tetszik a szenvedés (ami már csak azért sem lehet örök, mert a bűnt is végesen, egy véges élet keretei között követték el!).
A szenvedés azonban nem csak fizikai lehet, hanem mentális, lelki természetű is, és igazság szerint ez utóbbi tud súlyosabb lenni a mostani életünkben is. A külső sötétség és „fogcsikorgatás” (az eredetiben „fogvacogás” szerepel, ami nem a harag, hanem a félelem reakciója!) a végleges elmúlással való szembenézés, a kitaszítottság átélésnek megtapasztalása. Ez nem egyenértékű az első, általunk ismert halál tapasztalatával, mert ott majd azok is rájönnek, hogy mit vétettek, mit vesztettek, mi lehetett volna az osztályrészük, akik eleve nem hittek Istenben, üdvösségben, kárhozatban, és így élték a földi életüket és fogadták a halált. Ennyiben tehát gyökeresen más lesz átélni a második halált, mint az elsőt, akkor is, ha eleve nem volt fogalmuk és reménységük az üdvösségről.

 

        A gyehenna, a Hinnom völgye volt, itt volt Jeruzsálem szemétégetője. A hasonlat arra utal, hogy ott folyton égett a tűz, merthogy folyamatosan termelődött az utánpótlása a városban. Nyilván nem egy-egy szemétdarab sajátos tulajdonsága volt, hogy nem tudott elégni és ezért égett örökké.
A külső sötétség, mint írtam a kitaszítottság tapasztalata. Nem egy hely, hanem egy állapot, amit átélnek, amivel szembe néznek azok, akiknek el kell múlniuk.

 

 Ha az 1000 év után újjáteremtett föld lesz, akkor hogyan és hol éghetnek azok a bizonyos holttestek? Jelenések 20. fejezet tárgyalja a gonoszok ítéletét, amit - az első versek meghatározása szerint - közvetlenül az 1000 év eltelte utánra tesz.
Ezt követően írja a 21. fejezet 1. verse, hogy „Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.”
Azaz az 1000 év elteltével, a még eredeti, pusztává lett földön következik be a gonoszok feltámadása (a második feltámadás) és megítéltetése, amely egy esemény és nem egy időszak (ld. előző válaszok a listán), és közvetlen ezt követően a föld megtisztítása és újjáteremtése, ami így időileg lényegében még mindig az 1000 év lejártához köthető.   írta:S.I.

Mit mond a Biblia: Jézus Krisztus Isten volt

Jézus Krisztus Isten volt, mielőtt a Földre jött. Itt Jézus emberi formában jött világunkba, hogy emberként éljen az emberek között. Magára vette az emberi természet és a gondjait, hogy megkísértessen és megpróbáltasson mind mi emberek, de emberi mivoltában is az isteni természet részese volt. Úgy volt jelen világunkban, mint Isten Fia, aki ugyanakkor, születése révén az emberi tulajdonságokkal is azonos volt. Krisztus az örökkévalóság kezdete óta egy volt az Atyával, és amikor emberi természetet öltött magára, még mindig egy volt Istennel.

 Isten alázatának legmélyebb pontja a Golgota keresztje volt, ahol Isten Fia elszenvedte a kárhozat büntetését mindazok helyett, akik majd hinni fognak Benne, és igénylik az Ő áldozatát bűneik váltságaképpen.

 

A feltámadás után is ember és Isten volt egy személybe: Ő az egyetlen kapocs Isten és az emberiség között. Feltámadása után, miután visszavette isteni hatalmát és mindenütt jelenvalóságát, az Istenség része lett valami, ami azelőtt nem volt: egy tökéletes emberi természet, jellem, belső világ. A Szentlélek által ez bárki számára elérhető, bárhol is tartózkodjon a Földön.

 

Krisztus azonban, aki emberként jött el a Földre, szent életet élt és tökéletes jellemet fejlesztett ki, és ezeket ingyen ajándékként ajánlja fel mindazoknak, akik megakarják kapni.

Jézus Krisztus, ami közbenjárón Isten és ember között.

Élete kezeskedik az ember életéért. Így Isten béketűrése útján miénk lesz a múltban elkövetett bűneink bocsánata. Sőt még több is ennél. Krisztus ugyanis átitat bennünk Isten tulajdonságaival. Az emberi jellemet az isteni jellem hasonlatossága szerint építi fel, lelkierővel és szépséggel ruház fel minket. Így a törvény igazsága beteljesedik a Krisztusban hívőkben. A Krisztusban mint személyes Üdvözítőben való hit által formálódik ki az egység Krisztus és követői között

Mi az evangélium lényege?

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
"Mert a bűn zsoldja halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban."Ján 3,16; Róm 6,23; vö. Ésa 61,1-2

Az evangélium Krisztus szabadító, gyógyító hatalmát adja hírül a bűnben elveszett embernek. Nyilvánvaló, hogy a megváltás annak az embernek jelent igazán örömhírt, aki ismeri bűneit és tisztában van szörnyű következményeivel is. Az evangélium az életet kínálja fel a pusztulással, a kárhozattal szembenéző bűnösnek.
Az ember örök életet nyerhet, ha hit által eggyé válik Krisztussal. Isten a Fiához hasonlóan szereti azokat, akiket Krisztus megvált. Micsoda gondolat! Szeretheti-e Isten a bűnöst úgy, mint saját Fiát? Igen! Ezt Krisztus mondta, és Ő komolyan is gondolja, amit mond. Minden törekvésünket meg fogja áldani, ha élő hit által ígéreteibe kapaszkodunk és Őbenne bízunk. Tekintsetek Krisztusra, és éltek! Mindazok, aki engedelmeskednek Istennek, benne foglaltatnak Krisztus Atyjához intézett imájában: "Megismertettem velük a Te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél, és én is őbennük legyek." (Ján 17,26) Csodálatos igazság ez! Túl mély ahhoz, hogy az emberi természet felfoghatná!   

Mit mond a Biblia: A predesztináció

Eféz 1,3-4/a Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban, A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt,

A predesztináció - Isten előre ismerése és előre rendelkezése - sok félreértés forrása a kereszténységben, amiért nem csekély részben a kései középkor és a reformáció időszakának tanításai felelősek. Sokakban joggal kelt ellenérzést az a gondolat, hogy Isten, mindentudásánál és mindenhatóságánál fogva, előre eltervezte és eldöntötte örök sorsunkat, üdvösségünket vagy kárhozatunkat, semmiféle teret nem hagyva az ember szabad választásának. A Biblia tanítása szerint Isten előre ismerése az alapja a kiválasztásnak, tehát semmiképpen nem önkényes vagy személyválogató módon történik emberek elhívása.
Isten az ember megváltását határozta el előre, és ebben a tervben éppúgy szerepelnek a nagy üdvtörténeti események (Krisztus földi élete, kereszthalála, visszajövetele), mint az egyes emberek életének kis mozaikjai. Kinek-kinek az elhívását és a megváltási terv megvalósításában végzett szolgálatát is előre megtervezte Isten, előre ismerése és "végéremehetetlen bölcsessége" szerint.
A teremtő Isten végtelen hatalma és bölcsessége tárul fel egy pillanatra a szemünk előtt, amikor megpróbálunk belegondolni abba, hogy ez a kiválasztás a világ teremtése előtt megtörtént már. A mennyei Atya ezek szerint nemhogy születésünk előtt, de az emberiség születése előtt személyesen, név szerint ismert mindnyájunkat, konkrét szerepet szánt nekünk is a megváltási tervben, és rendelkezett arról, hogy életünkben minden körülmény - az örömök éppúgy, mint a nehézségek - életünk megtisztítását, megszentelését, és feladatunk mind teljesebb betöltését szolgálják. Isten mindenről előre gondoskodott: Ő adja szívünkbe a vágyat akaratának betöltésére, Tőle kapjuk hozzá az erőt és képességeket, még az általunk elvégzendő jó cselekedeteket is előre elkészítette (Eféz 2,10).Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. Ennek rá kell ébresztenie bennünket, hogy mennyire képtelenek vagyunk önmagunktól minden jóra (lásd Róm 7,18. 24). Hatalmas bátorítás azonban, hogy az Efézusi levélben azt olvashatjuk: az Atya minden lelki áldással megáldott bennünket, aszerint, amint kiválasztott minket magának …

Mit mond a Biblia: Szentlélek keresztség

  A keresztség a Biblia szerint szövetségkötést jelent Istennel. Az ember lelkében lezajló folyamatok megpecsételésének külső, látható cselekménye. (Itt szeretném megjegyezni, hogy a Biblia csak felnőtt emberek önként, tudatosan vállalt keresztségéről beszél, mint ami a keresztség eredeti tartalmának, jelentésének egyedül megfelelő.)

János keresztségét és a Szentlélek keresztségét párhuzamba, vagy ha tetszik, szembeállítja az egyik szakasz (Apcs. 19:2-5). Ebből kiderül, hogy noha Jánosé is mennyből volt (vö. Mk. 11:30), és a megtérés keresztsége volt, a bűnök bocsánatára, de Krisztus helyettes áldozatának megtörténte után még nagyobb erővel telt meg. Krisztus azt mondta, hogy az Ő halála után fokozott mértékben töltethet ki és fejtheti tevékenységét a Szentlélek, mert az áldozat ténye, ismerete, magunkra vonatkoztatása fokozott erővel tud hatni.

Ami a Lélek keresztségének eredményét illeti:
- akkoriban ez több ízben is a nyelveken szólás volt. Minden jel szerint azért, mert az első esetben ez volt a látható jel (erre volt szükség), és hogy a később megtérő pogányok megtérésének hitelességéhez ne férjen kétség. Mára sokan - meggyőződésem szerint tévesen - a megtérés, a Szentlélek keresztsége jelének, látható és elvárt bizonyságaként kezelik a nyelveken szólást, és ezzel eszközt céllá teszik (külön kérdés, hogy a mai nyelveken szólás és az akkori bibliai, ugyanazt a gyakorlatot takarja-e ).
- Pedig valójában nem ez a lényeg, hanem az az érdemi, lényegi változás, amit a Szentlélek tud munkálni az ember életében, lelkében, jellemében. Pünkösdkor is az volt ugyan a látványos, hogy nyelveken szóltak, a lényeg azonban Péter prédikációja volt, és az a tény, hogy mennyire megváltozott a lénye, lényük. (ld. pl. Péter esetében a fellépése pünkösdkor, határozottsága a főtanács előtt ; Apcs. 4-5. fejezet, összevetve a tagadásával, amikor egy szolgálólánytól is megriadt). Érdekes, hogy már az Ószövetség is ebben határozza meg az Szentlélek emberben és emberért végzett munkájának a lényegét, amikor pl. Saul királlyá kenetik és elhangzik az ígéret, hogy „Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velök együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszesz.” (1 Sám. 10,6). Tehát a „más emberré” létel, a korábbi, pusztán emberi önmagunkon történő felülemelkedés a Szentlélek igazi munkája az emberben. Erre keresztelkednek meg és ezt kell, hogy megtapasztalják a keresztelkedők.

Mit mond a Biblia: Igaz és a hamis keveredése

Azokban az egyházakban, amelyeket megtévesztő befolyása alá tud vonni, olyan látszatot kelt, hogy Isten különleges áldása árad ki rájuk. Nagy vallási érdeklődés illúzióját kelti. Tömegek ujjonganak majd azon, hogy Isten csodálatos munkát végez értük, pedig ez a munka más lélektől származik. Sátán a vallás leple alatt próbálja kiterjeszteni befolyását a keresztény világra.
Az elmúlt fél évszázad sok ébredésében kisebb-nagyobb mértékben azok a hatások érvényesültek, amelyek a jövő nagyobb mozgalmaiban fognak megmutatkozni: érzelmi túlfűtöttség, az igaz és a hamis keveredése. Ezek nagyon alkalmasak az emberek félrevezetésére. De senkinek sem kell eltévednie. Isten Igéjének fényénél nem nehéz megállapítani e mozgalmak jellegét.

Azokat viszont, akik az ilyen összejövetelek inspirátorai voltak, és magabiztosan, agresszíven befolyásolták a jelenlévőket, másként minősítette: "Vannak, akik ide-oda járkálnak, s magukat Istentől küldött prédikátoroknak mondják... Közülük néhánynak sok kijelenteni valója van a lelki ajándékokról, és ebben nagyon ügyesnek bizonyulnak. Féktelen érzéseknek adják át magukat, érthetetlen hangokat adnak ki, amit nyelvadománynak neveznek... Felfuvalkodottak és a szabadságukkal dicsekednek. Mondják, hogy "Uram, Uram!", hivatkoznak a betegek gyógyítására és más csodákra, azt állítják, hogy többet mutatnak fel a Lélek és Isten erejéből, mint azok, akik megtartják Isten parancsolatait. De cselekedeteiket az igazság ellenségének vezetése alatt vitték véghez, akinek célja az emberek megtévesztése... Látjuk-e, hogy ezek az emberek Isten törvényének ellenségei?

1Kor 14,10-11. 15. 19
"Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, de azok közül egy sem érthetetlen. Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem… Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de az értelmem gyümölcstelen.
Hogy van hát? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, énekelek a lélekkel, de énekelek értelemmel is…
A gyülekezetben inkább akarok öt szót szólni értelemmel, hogy másokat is tanítsak, hogy nem tízezer szót nyelveken."

Lásd még: 23-25. vers

Az apostol először arról szól, hogy az érthetetlen nyelv semmilyen építő hatást nem gyakorol másokra, nem közöl semmit. Akik érthetetlen nyelven szólnak egymáshoz, azok "idegenek" maradnak egymás számára. Másodszor azt mondja, hogy még önmagát sem építheti senki az érthetetlen nyelvvel. Hiába vallják, hogy amikor nyelveken imádkoznak, akkor ők "lélekkel imádkoznak és énekelnek", az értelem kikapcsolása mellett megvalósuló érzelmi átélések "gyümölcstelenek" (14. vers). Egyedül csak az helyes - jelenti ki az apostol -, ha az ember "lélekkel és értelemmel", azaz értelme és érzelmei együttes érvényesülésével, egészséges összekapcsolódásával imádkozik vagy énekel (vesd össze Mát 22,36).
Továbbá a természetellenesen felajzott állapotban éneklő és imádkozó, egyszerre különböző, érthetetlen nyelveken szóló gyülekezet a lehető legrosszabb benyomást teszi a közéjük belépő vagy betévedő idegenre. A józan kívülállók "őrjöngő" tömegnek látják őket. Ahelyett, hogy a tiszteletteljes áhítat és az értelmes bizonyságtevés Isten jelenlétébe vonná a vendégeket, megbotránkozva fognak elfordulni az efféle kegyességet gyakorló közösségtől.
Az ember csodálkozik azon, hogy a karizmatikus gyülekezetek - amelyek általában hangsúlyozzák a Bibliához való ragaszkodásukat - hogyan mernek nyelveken szólni összejöveteleiken Pál apostol idézett kijelentései ellenében. Hiszen az apostol álláspontja olyan világos és határozott: "Inkább öt szót értelemmel, semmint tízezer szót nyelveken!"

Mit mond a Biblia: Nyelveken szólás

A nyelveken szólás fontos kérdés. Sokféle értelmezése létezik, és bizonyos mozgalmakban kifejezetten központi szerepet játszik a jelenség, annak megléte, mintegy birtoklása az egyes hívek részéről. Ezek hátterén megpróbálom összefoglalni az alapvető szempontokat, amelyek megfigyelhetőek a kérdéssel foglalkozó bibliai szakaszban:

1. Feltűnő, hogy a nyelveken szólás kérdése mennyire elszigetelten jelenik meg a Biblián belül, sok más valóban bibliai tanítással ellentétben. Lényegében három helyen olvasunk róla: a pünkösdi nyelveken szólás (Apcs. 2.), Kornélius és házanépe (Apcs. 10.) magáról a jelenségről és I. Kor. 14. fej. egy elméleti okfejtés és tanácsok Pál apostol részéről egy olyan gyülekezetnek, amelyikben élt valamiféle gyakorlata az adott dolognak.

2. A leírásból egyértelműen kitűnik, hogy pünkösdkor ismert, érthető nyelveken szóltak a tanítványok, aminek jel értéke volt, mert mindenki tudta róluk, hogy tanulatlan galileai halászok.

3. Kornélius és társai esetében, akik pogányok voltak, különleges jelentősége volt az aggályok feloldása szempontjából (ld. Apcs. 11. fej.), hogy noha pogányok, ugyanúgy megtérhettek és ugyanazt a jelét kapták a megtérésnek, mint pükösdkor a tanítványok, vagyis bármilyen nehezükre esett is elfogadni a zsidóból lett keresztényeknek, be kellett látniuk, hogy a pogányok is ugyanúgy megtérhetnek kereszténynek, mint a zsidók.

4. Érdekes ugyanakkor, hogy se előtte se utána nem olvasunk sehol arról, hogy ez bármikor is a megtérés egyedüli, megkövetelt és látható jele lenne. A karizmatikus mozgalmak minden jel szerint legalábbis eltúlozzák a jelentőségét. Ahogy egyszer egy ismerősömtől az általános érvényű igazságot hallottam: "a rész nem lehet jobb, mint az egész", azaz baj van, ha valami aránytalan súlyt kap, még ha önmagában helyes is.

5. Kérdés ugyanakkor, hogy az a gyakorlat, ami ma mint nyelveken szólás ismert, a pükösdihez hasonló-e. Minden jel szerint sokkal inkább a korinthusihoz, ahol érthetetlen, misztikus nyelveken szóltak. Pál okfejtése - alapos olvasás után látható - hogy tartalmazza az ő hivatkozásaikat, indoklásaikat, ami nem jelenti, hogy az apostol is így gondolta volna. Szemmel látható, hogy nem akart helyet adni ennek a gyakorlatnak, mintegy leszabályozta, gyakorlatilag sorvasztotta, miközben egyértelművé tette, hogy nem az "élmény", hanem a tartalom, a mondanivaló az elsődleges:
1 Kor. 14,10 Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen. 1 Kor. 14,11 Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem. 1 Kor. 14,14 Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.

Pál valóban azt írja, hogy "Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni;" (1 Kor. 14,18). Ami nem feltétlenül jelentette a korinthusi értelemben vett nyelveken szólást, hiszen ő nem a galileaiakhoz tartozott, hanem Tárzusban nőtt fel, idegen nép között és elit neveltetésben volt része, tehát ismert korabeli nyelveket. Mégis azt mondja, hogy "De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken." (1 Kor. 14,19)

Hogy mit tartott a korinthusi gyakorlatról, az világosan kiderül, amikor azt mondja: "Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök?" (1 Kor. 14,23 )
Ugyanakkor az értelmes tanítás, igehírdetés jelentőségét szembeállította vele: "De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik," (1 Kor. 14,24 )

Mit mond a Biblia: Hamis tanítások, és a nagy csalás

 

Csodákról, különleges gyógyításokról és érdekes tanításokról hallunk, de a Biblián keresztül Isten előre figyelmeztet bennünket: "...hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Ímé eleve (előre) megmondottam néktek." (Mt. 24:24-25) Istennek hatalmában áll előre ismerni a jövőt. Ezt az ismeretet megosztja velünk próféciái formájában olyan mélységekig, ami a mi hasznunkat szolgálja. Ezzel az ismerettel felfegyverkezve meg kell vizsgálnunk minden tanítást, és isteninek mondott parancsolatot a Biblia tükrében. Csak azokat szabad elfogadnunk, amiket a Biblia egésze igazol, mert "a Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén." (1. Tim. 4:1) "Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket (tanítókat és prófétákat), ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba." (1. Jn. 4:1) "Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!" (1. Thess. 5:21-22) Azt mondja Pál apostol, hogy ami csak "gonosznak látszik", már attól is tartsuk távol magunkat. De milyen ismertető jelei vannak annak, hogy egy tan Istentől származik-e? Hogyan tudjuk megvizsgálni ezeket a Biblia szerint? "Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában (jónak látszanak) jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok (valójában gonoszok). Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-é szőlőt? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket." (Mt. 7:15-20) Gyümölcsükről, tehát tetteik következményeiről lehet megismerni a hamis tanítókat és hamis prófétákat. Tanításuk következménye nem az öröm és a szeretet gyarapodása minden téren, hanem a türelmetlenség (így legtöbbször vallási türelmetlenség), az önzés, a vagyonszerzés (Jézus így küldte ki tanítványait a világba: "Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. Ne szerezzetek aranyat... a ti erszényetekbe..." Mt. 10:7-10) és az erőszak megjelenése és gyarapodása. "Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel... De mások szeretetből..." (Fil. 1:16-17) Nagyon jól megmérhető minden a következő ige szavaival: "A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató." (Jak. 3:17) Az legutolsó események közül Sátán nagy csalása fog a legtöbb embert elhitetni, és ezzel a bibliai igazságtól elfordítani. Pál apostol arra kér bennünket, hogy Jézus második eljövetelére vágyakozva ne engedjünk a Biblia igazságából, mert ez az egyetlen mérce, amivel megállapíthatjuk azt, hogy valóban Jézus jött-e el, vagy csak Sátán akar bennünket megtéveszteni, és Istentől elfordítani: "Kérünk pedig titeket, atyámfiai... ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az (Jézus) el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás (Pál itt egy olyan világméretű vallási szakadásról beszél, ami még nem következett be. Olyan jel lesz ez, ami minden igaz Isten követő számára nyilvánvalóan meg fog mutatkozni. Ekkor válik majd véglegesen ketté a hamis és a bibliai tanok követőinek útja.), és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, a ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik (így a Bibliában foglaltaknak is), annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát... ("...maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává." 2. Kor. 11:14 Hatalmas csalása ez Sátánnak, hiszen Jézus eljövetelét utánozza majd le, és olyan hamis beszédet szól, ami a Bibliával ellent mond.) És akkor fog megjelenni a törvénytaposó (aki szintén a Biblia, tehát Isten törvényének egyes egyértelműen érvényes részeit akarja érvénytelenné tenni), a kit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével (Itt már Jézus valódi eljöveteléről is beszél Pál, hisz Sátán nagy csalása után közvetlenül megjelenik az igazi Jézus "a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor". 2. Tim 4:1); a kinek (a törvénytaposónak, aki az Isten törvényét megtapossa) eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségökre... a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban." (2. Thess. 2:1-12) Jézus maga tárja elénk az Ő eljövetelének biztos jeleit: "Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak... Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higgyétek. Mert a miképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is (tehát nem csak helyenként jelenik meg Jézus, hanem az egész földön meglátják látják Őt egyszerre igazi eljövetelekor)... nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljöni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel." (Mt. 24:23-30)

Mit mond a Biblia: Jézus példázata a tíz szűzről

A példázatban szereplő jelképek beazonosítása:
Szüzek: akik Istenhez vágyódnak.
Balga szüzek: akik a saját, illetve más emberek elgondolásai szerint járják az "Isten útját".
Okos szüzek: akik Isten útmutatása szerint járják az Ő útját.
Lámpa: az Isten szava, a Biblia, ami világosságot ad, ha megértjük és megcselekedjük a benne leírtakat.
Olaj: a Szentlélek, aki segít megérteni a Bibliát, és erőt ad a megismert igazság szerint élni, és szüntelenül segítséget kérni az Istentől.
Vőlegény: maga az Úr, aki örök szövetséget (házasságot) kínál mindenkinek.
Jézus így szólt tanítványaihoz:

"1. Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. (A mennyeknek országát máshol a Biblia Isten országának nevezi. Istennek minden földi híve ide tartozik felekezeti korlátok nélkül. Isten országa ott van - helytől és időtől függetlenül - ahol az Ő rendelkezései szerint élnek. Lásd a következő igékben: Lk.17:20-21, Mt 12:28 és Rm. 14:17. A vőlegény maga az Úr, a szüzek pedig azok, akik követni szeretnék Őt. Az esemény Jézus második eljövetelét, illetve földi életünk végét, és a feltámadást jelképezi. Lámpát azért vittek magukkal, mert nem tudták, hogy mikor jön a vőlegény, és ha esetleg az éjszakába nyúlna érkezése, akkor megtalálják a lámpa fényénél a hozzá vezető utat.)

2. Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. (Jézus "híveinek" két csoportját mutatja be ezzel.)

3. A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; (Az olaj a Szentlelket jelképezi. Az olaj kitöltése pedig, a Szentlélek adományozását számunkra az Atyától. Lásd, pl. az ószövetségi papok és királyok felkenése: 3. Móz. 8:12; 1. Sám. 10:1. Tehát a bolond szüzek, akik emberi elgondolások szerint követik az Urat, megelégedtek annyi isteni segítséggel, amit megtérésükhöz nyújtott az Úr, de saját kéréseikkel nem adtak Istenek további felhatalmazást szívük átalakítására, és életük irányítására.)

4. Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. (Az eszesek, akik Isten állhatatos és gondolkozó követői, meghallgatva Isten tanácsát, plusz olajjal felfegyverkezve, mentek ki, hogy biztos lássanak még akkor is, amikor a vőlegény eljön majd. Ám ehhez plusz terhet, edényeket kellett magukhoz venni. Így van ez ma is, mindennapi terhet, harcot jelent ez önző lényünkkel, hogy ne a mi akaratunk legyen meg, hanem az Úré, és tudjuk ezt Tőle kérni.)
5. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. (Mindenki elaludt, a balgák és az okosak is, mert mind azt hiszik, hogy a vőlegény késik, nem gondolták azt, hogy esetleg ők alkalmatlanok még a menyegzőre. Ezt az állapotot nevezi Jézus itt alvásnak. "Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson." 2. Pt. 3:9)

6. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! (Milyen kegyelmes az Isten: az alvókat felébreszti, még mielőtt végleg megkeményedne a szívük. Emlékeztet bennünket, hogy miért is kezdtünk az Ő útján járni. Figyelmeztet: "Jőjjetek elébe!" Bizony mi késlekedünk és nem az Úr.)

7. Akkor felkelnének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.

8. A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. (A bolondok nem látják azt az utat, amin az Úr elé lehetne menni, sötétség borul rájuk. Kétségbeesésükben azokhoz fordulnak, akik ebben nem tudnak segíteni nekik: embertársaikhoz.)

9. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. (Itt semmiképp sem irigységről van szó. Az eszesek az Úrtól vették minden olajukat, a Szentlélek hathatós segítségét, és megpróbálnak másokat is odavezetni. Mindenki döntését tiszteletben tartja az Isten, ezért kell mindenkinek személyesen, tehát ő magának beszerezni az olajat, így szüntelenül meghívni az Istent segítő társul.)

10. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.

11. Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.

12. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. (A 10., a 11., és a 12. vers szemlélteti a szív végső megkeményedését, amit a késlekedés okoz. A bolond szüzek akartak az Úrhoz jönni, de saját elgondolásuk alapján cselekedtek eleinte, és az később már nem volt helyrehozható. "Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg." Péld. 19:21 A bolond szüzek csak azt hitték, hogy Isten országához tartoznak, valójában ők rekesztették ki saját magukat onnan azzal, hogy emberi okoskodásokat követtek. "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van", illetve lehet. Lk. 17:21-22 Isten mind az eszes, mind a bolond szüzeket elfogadná, de csak az eszes szüzek találják meg a Hozzá vezető utat, mert a többiek lámpása kialudt felkészületlenségük miatt, és a sötétben, a világ kísértéseiben végleg eltévedtek.)

13. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő. (Azt tanácsolja az Úr, hogy most szerezzünk olajat, most változzunk meg az Ő segítségével, mert eljövetelekor már késő lesz, hisz segítsége nélkül szívünk addigra alkalmatlan lesz a változásra: megkeményedik.)"

Az okos szüzek, akiket Isten örök élettel tud megajándékozni, alkalmas időben hívják segítségül a Mindenhatót, és nem engednek az emberi rendelések eltévelyítő vonzásának. Ezek az emberek azok, akik nem felületes hallgatói az igének. Megértik, hogy mit kell tenni: megvizsgálni mindent a Biblia tükrében, és a megértettek szerint élni állhatatosan.

Előre nézve látjuk, hogy ez az egyetlen egy út vezet Istenhez, hiszen Jézus ezzel a példázatával pont rólunk beszél. Ma még alkalmas az idő arra, hogy felhatalmazzuk Istent életünk vezetésére, jellemünk alakításához. De mivel nem ismerjük sem életünk hosszát, sem Jézus második eljövetelének idejét, így minden késlekedés növeli elveszésünk lehetőségét.

Mit mond a Biblia: Más juhaim is vannak

 

 Ján 10,16. 27-29
"Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra, és lesz egy nyáj és egy pásztor
Az én juhaim hallják az én szómat, én ismerem őket, és követnek engem. Én örök életet adok nékik, és soha örökké el nem vesznek, senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél, és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyám kezéből."

Jézus az, aki megkeresi juhait, sorra járva az aklokat kiszólítja onnan övéit, s mindaddig végzi ezt a munkát, amíg minden juhát meg nem találta. Amikor teljesül az ígéret: "lesz egy nyáj és egy pásztor", akkor lezárulhat a történelem. A végidő Isten által teremtett, igaz, keresztény egysége, amely a hívő maradékot gyűjti össze, nem Isten szavának mellőzésével fog megvalósulni (ami az ökumenikus mozgalom programja), hanem éppen az Ő szavának felismerése és követése által.
Bár fölemelkedett Isten színe elé, s osztozik a világegyetem trónján, Jézus mit sem veszített irgalmas természetéből. Ugyanaz a kedves, együtt érző szív ma is nyitva áll az emberiség minden keserve előtt. Sohasem mond le egyetlen emberről sem, akiért meghalt. Ha követői nem döntenek úgy, hogy elhagyják.

Ő biztos kézzel megtartja őket. Minden próbánkban olyan segítőnk van, aki sohasem bukik el. Sohasem hagy minket egyedül harcolni a kísértéssel, küzdeni a gonosszal, hogy végül a terhek és a bánat összetörjenek. Bármennyire is szereti egy pásztor a juhait, fiait és leányait még jobban szereti. Jézus nem csak a mi pásztorunk. Gyermekeiként szeret minket. Téged is szeret! Bízzál tehát!

Krisztus soha nem hagyja cserben azokat, akikért meghalt. Mi elhagyhatjuk Őt, minket legyőzhet a kísértés, de Krisztus soha nem fordul el attól, akiért saját életével fizette meg a váltságdíjat. Ő, aki nem szunnyad, aki állandóan tervei véghezvitelén munkálkodik, előreviszi művét. Meghiúsítja a gonosz emberek szándékát, és összezavarja azoknak a tanácsát, akik rosszat forralnak népe ellen. A Király, a seregek Ura a kérubok között ül. A nemzetek harca és kavargása közepette őrzi népe nyugalmát. Amikor a királyok erősségei összeomlanak, amikor a harag nyilai áthatolnak Isten ellenségeinek szívén, népe biztonságban van a Mindenható karjában.

Mit mond a Biblia: Jézus a hamis pásztorokról

"Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de nem hallgattak rájuk a juhok... A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővelkedjenek... A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, s elhagyja a juhokat és elfut, és a farkas elragadozza azokat, s elszéleszti a juhokat. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra." Ján.10:8

A tolvaj, aki inkább ravaszsággal, a rabló, aki erőszakkal él. Mindkettő közös jellemzője, hogy nem a rendes úton, a kapun át közelítik meg a juhokat, mint a pásztorok, hanem más módon. Ez esetben Jézus személye, egyetlen Megváltó volta, jelleme és életpéldája háttérbe szorul, s más eszmék vagy személyek kerülnek előtérbe
Nemcsak az elfogadhatatlan, ha valaki ravasz módon eltorzítja a Krisztusról szóló evangéliumot, hanem az is, ha erőszakkal, türelmetlen, ítélkező lelkülettel képviseli azt.
Sokan jöttek, akik egyéb dolgokra irányították a világ figyelmét. Ceremóniákat, vallási rendszereket találtak ki, mert ezek által reméltek megigazulást, megbékélést Istennel, így akartak bejutni aklába. Az egyetlen ajtó azonban Krisztus, és aki valami mást próbál Krisztus helyére tenni, vagy más úton akar az akolba jutni, az tolvaj, rabló.
A farizeusok nem léptek be az ajtón. Más úton hatoltak be az akolba, nem Krisztus által, nem végezték az igaz pásztor munkáját. A papok és főemberek, írástudók és farizeusok tönkretették az élő legelőket, beszennyezték az élő vizek forrásait. Az ihletett Ige híven írja le a hamis pásztorokat:
"A gyengét nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok... hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk." (Ezék 34,4)

A filozófusok, tanítók minden korban elméleteket adtak elő a világnak, hogy eleget tegyenek a lélek szükségleteinek. Minden pogány népnek megvoltak a maguk nagy tanítói és vallási rendszerei, amelyek Krisztusétól eltérő megváltást ajánlottak. Az emberek szemét elfordították az Atya arcáról, s szívük félt attól, akitől csak áldást kaptak. Munkájuk arra irányult, hogy megfosszák Istent attól, ami a teremtés és megváltás jogán az övé. Ezek a hamis tanítók megrabolják az embereket. Milliók kötődnek szorosan hamis vallásokhoz szolgai félelem rabságában, lélektelen közömbösségben robotolnak, mint az igavonó állatok, megfosztva reménytől, örömtől, kilátásoktól itt a földi életben, tompa félelemmel tekintve a túlvilágra. Aki az embert elfordítja Krisztustól, az az igazi fejlődés forrásától fordítja el: megfosztja az élet reménységétől, céljától és dicsőségétől. Tolvaj és rabló tehát.

A jó pásztor

"Csillapodjál le az Úrban és várjad őt." (Zsolt 37,7)

"Péter számára ezek a szavak: »Kövess engem!« (Ján 21,22), csupa tanulságot nyújtottak… Eddig nagyon szeretett önállóan cselekedni. Megkísérelte, hogy Isten művét a saját elgondolása szerint vigye előre, ahelyett, hogy Isten tervéhez igazodott volna. Az Úr tudta, hogy ezzel a módszerrel a munka eredménytelen, ezért intette tanítványát: »Kövess engem!« Ne fuss mindig előre, akkor nem kell egyedül megküzdened a Sátán seregeivel! Hagyd, hogy én menjek előtted, és akkor az ellenség nem győzhet le!

A keleti pásztor nem hajtja a juhait… Elöl jár, úgy hívja maga után a juhokat… Így tesz a Megváltó is az ő híveivel. Az Írás így szól: »Vezetted, mint nyájat, a te népedet…« (Zsolt 77,21) Ahogyan a pásztor nyája előtt jár, s elsőnek találkozik az út veszélyeivel, úgy tesz Jézus is népével. »Mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy« (Ján 10,4). A mennybe vezető utat megszentelik a Megváltó lábnyomai. Lehet az ösvény meredek és rögös, de Jézus mégis végigment rajta. Lábai letaposták a kegyetlen töviseket, s az ösvényt könnyebbé tették számunkra." (Jézus élete, Ismét a galileai tengernél és A jó pásztor c. fejezetekből)