„A halottak semmit sem tudnak…”

 

A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok.” (Ésa 8,20) 

„A spiritizmusban megmutatkozó csodatevő hatalom azok ellen érvényesíti befolyását, akik inkább Istennek engedelmeskednek, mint embereknek. A sötétség hatalmasságainak követei azt állítják magukról, hogy a menny küldöttei, akiket Isten azzal bízott meg, hogy a vasárnapünneplés megtagadóit meggyőzzék tévedésükről, és arról, hogy az ország törvényeinek ugyanolyan engedelmességgel tartoznak, mint Isten törvényének. Ezek a lények a világ romlottsága miatt népszerűek lesznek, és a vallástanítókkal együtt ők is állítják, hogy az erkölcstelenség oka a vasárnap meggyalázása. Nagy lesz a felháborodás azok ellen, akik nem fogadják el ezeket a kijelentéseket.

Akik a spiritizmus tanításai ellen fölemelik szavukat, nemcsak embereket támadnak, hanem Sátánt és angyalait is. A magasságban levő fejedelemségekkel, hatalmasságokkal és gonosz lelkekkel lépnek harcba. Sátán egy tapodtat sem fog engedni, hacsak a mennyei követek vissza nem szorítják. Isten népe a Megváltó e szavaival állhat ki a gonosz ellen: »Meg van írva.« Sátán most is éppúgy tudja idézni a Szentírást, miként Krisztus korában. Hogy alátámassza csalásait, kiforgatja az igei tanításokat. Azoknak, akik meg akarnak állni a veszélyes időben, jól kell ismerniük a Szentírás bizonyságtételét.

Sokan találkoznak majd a szeretett rokonaikat és barátaikat megszemélyesítő ördögi lelkekkel, akik a legveszélyesebb eretnekségeket hirdetik. Ezek a látogatók a legérzékenyebb húrokat pengetik majd, és hazugságaik igazolására csodákat művelnek. Azzal a bibliai tanítással kell szembeszállnunk velük, hogy a halottak semmit sem tudnak, és ördögi lelkek azok, akik így megjelennek (Préd 9,7; Jel 16,14).” (A nagy küzdelem, 590–591., 559–560. o., Korszakok nyomában, 525., 497. o.)

„Emberi alakot öltő sátáni ügynökök vesznek majd részt az utolsó nagy összecsapásban, hogy megakadályozzák Isten országa elérkeztét. De emberi külsőben mennyei angyalok is ott lesznek Krisztus követõi mellett. A két szembenálló csapat egészen addig harcol majd, míg le nem zárul a világtörténelem utolsó nagy fejezete.” (Review and Herald, 1909. augusztus 5.) 

Halottidézés és az ősök imádata

 A halottidézést ősidőktől gyakorolták. Ez egy formája annak, hogy megidézik a halottak állítólag aktív lelkét, mert így bizonyos tudás birtokába akarnak jutni, általában jövőbeli eseményekkel kapcsolatban. Az ősök imádata az elhunyt elődök tiszteletének szokása. Őket családtagként tisztelik, a hitük szerint a lelkük képes befolyásolni az élők dolgait. E pogány szokások igen vonzónak tűnnek azok számára, akik hisznek a lélek halhatatlanságában és hiányolják meghalt szeretteiket.

A Biblia egészen világosan kijelenti, hogy az ősi izraeli teokrácia idején minden spiritisztát, médiumot, boszorkányt és halottlátót utálatosnak tartottak az Úr előtt, meg kellett kövezni őket. 3Móz 19:31. Ne forduljatok halottidézőkhöz, és ne tudakozódjatok jövendőmondóknál, mert tisztátalanokká teszitek magatokat velük. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 

White idézet: Az a legszomorúbb gondolat, hogy Sátán megtévesztő
hatása alatt az emberek megtartják a kegyesség látszatát, de Istennel való igazi összeköttetés nélkül. Amint Ádám és Éva ettek a jó és gonosz tudásának fájáról, sokan most is a hamis tanok megtévesztő morzsáit majszolják.

Sátán eszközei vonzó köntösbe bujtatják a hamis elméleteket, amint ősszüleink előtt is álcázta azonosságát, mikor az Édenben a kígyó szájából beszélt. Eszközei valójában gyilkos tévedést ültetnek az emberekbe. Sátán bűvölő hatása azokon nyugszik, akik Isten világos Igéjétől tetszetős mesékhez fordulnak. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 8. köt., 293-294./old.

A mai elfajult korban Sátán uralkodik azokon, akik eltávolodnak az igazságtól, s az ő területére merészkednek. Ezeken azután riasztó módon gyakorolja hatalmát. Felhívták figyelmemet a következő szavakra: „Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tiszteletében, amelyeket nem látott, olyanokat tudakozódván, ok nélkül felfuvalkodván testies értelmében.” (Kol 2:18) Láttam, hogy egyesek kíváncsiságból ördögökkel játszanak. Nem hisznek igazán a spiritizmusban, s rémülten riadnának vissza a gondolattól, hogy ők médiumok. Mégis elkalandoznak, s oly helyzetbe hozzák magukat, ahol Sátán gyakorolhatja rajtuk a hatalmát. Nem szándékoznak mélyen merülni ebbe, de nem tudják, mit tesznek. Az ördög területére merészkednek, és kísértik, hogy uralja őket.

A nagyhatalmú pusztító jogos áldozatainak tekinti őket, és gyakorolja rajtuk hatalmát, mégpedig akaratuk ellenére. Mikor uralkodni akarnak magukon, nem tudnak. Átengedték értelmüket a Sátánnak, s az nem mond le igényeiről, hanem fogságban tartja őket. Semmi hatalom meg nem szabadítja őket a csapdából, csakis Isten hatalma, válaszul hű követői buzgó imájára. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 1. köt., 299./old.

Saul végzetének megjövendölésével, ami az endori jövendőmondó asszony útján történt, Sátán egész Izráelt tőrbe akarta csalni. Azt remélte, hogy ez a tény az egész népet a varázslóval szembeni bizalomra serkenti, és majd elmennek hozzá tanácsot kérni. Ilyen módon elfordulnának Istentől, és Sátán vezetése alá kerülnek. Az a csalétek, amellyel a spiritizmus vonzást gyakorol a sokaságra nem más, mint az a színlelt hatalom, amellyel állítása szerint félre tudja húzni a leplet a jövőről, és az emberek elé tudja tárni azt, amit Isten elrejtett.

Isten az ő szavában már megmutatta nekünk a jövendő nagy eseményeit – mindazt megmutatta, aminek ismerete lényeges számunkra –, és Isten megbízható jelzőtáblát adott, hogy el ne essünk a reánk váró veszedelmek között. Sátán szándéka, hogy elpusztítsa az emberek Istenbe vetett bizalmát; hogy elégedetlenekké tegye őket életük körülményeivel; hogy rávegye őket azoknak az ismereteknek a keresésére, amelyeket Isten bölcsen eltakart előlük; és hogy megvessék azt, amit Isten kijelentett nekik szent szavában. – Pátriárkák és próféták, 686./old.

Sátán ma is hízelgéssel ámítja el az embert

 White idézet: Sátán ma is hízelgéssel ámítja el az embert, mint annak idején Évát az Édenben. Vágyat ébreszt benne a tiltott tudomány és az önfelmagasztalás után. Ezek a bűnök okozták Sátán bukását, és ezekkel akarja az embert is megrontani.„Olyanok lesztek, mint az Isten – mondja: –jónak és gonosznak tudói.” (1Móz 3:5) A spiritizmus azt tanítja, hogy „az ember fejlődő teremtmény, akinek születése óta az a rendeltetése, hogy fejlődjék az Istenség felé, egészen az örökkévalóságig”. Azt is tanítja, hogy „minden lélek magát fogja megítélni, és nem más”. „Az ítéletigazságos lesz, mert önítélet... A trónt önmagadban hordod.” Egy spiritiszta tanító ezt állította,

amikor „lelki öntudat” -ra ébredt: „Embertársaim, mindnyájan el nem bukott félistenek voltatok.”
Egy másik szerint: „Minden igaz és tökéletes lény tulajdonképpen Krisztus.”
Sátán a végtelen Istennek – az imádat igazi tárgyának – igazságossága és tökéletessége helyébe,
Isten törvényének – az emberi vívmányok igazi mércéjének – igazságossága helyébe az emberbűnös, tévedő természetét teszi. Szerinte ez az imádat egyetlen tárgya, az ítélet egyetlen mércéje, a jellem normája. Ez is haladás, de nem felfelé, hanem lefelé. – A nagy küzdelem, 554./old.

Sátán arra törekedett, hogy elzárja az embereket Isten ismeretétől, elterelje figyelmüket Isten
templomáról, és így megalapíthassa a maga birodalmát. A felsőbbségért folytatott küzdelmét látszólag mindig siker kísérte. Igaz ugyan, hogy Istennek minden nemzedékben voltak eszközei.
Még a pogányok között is voltak olyanok, akik által Krisztus munkálkodott, hogy kiemelje az
embereket a bűnből és a romlásból. De ezeket az embereket megvetették és gyűlölték. Sokan közülük erőszakos halált szenvedtek. Mind sűrűbb és sűrűbb lett a sötét árnyék, amelyet Sátán borított a földre.
A pogány eszmék által Sátán hosszú időn át távol tartotta az embereket Istentől, nagy győzelmét
azonban Izráel hitének megrontása által aratta. A pogányokat saját elképzeléseik foglalkoztatták,
s azokat istenítették. Az istenismeret kihalt közülük, és egyre inkább lezüllöttek. Izraellel is
ugyanez történt. Az az elképzelés, hogy az ember cselekedeteivel megválthatja önmagát, minden
pogány vallás alapvető elve. Ezt az elvet a zsidó vallás is átvette. Sátán ültette el ezt az elgondolást. Ahol pedig ezt vallják, ott nincs védőgát a bűn ellen. – Jézus élete, 35./old.

A lélek halhatatlanságának pogány képzete a reinkarnáció

 A lélek halhatatlanságának pogány képzete az alapja a reinkarnáció vagy a lélekvándorlás teóriájának, ami ellentétben áll a Bibliával. Ezt az elméletet néhány nagy világvallás is átvette. Míg a legtöbb keresztény úgy hiszi, hogy a halhatatlan lélek a halál után örökre vagy a mennybe, vagy a pokolba jut, a reinkarnációban hívők szerint a halhatatlan lélek itt a földön a halál és újjászületés sok ciklusán megy át. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a reinkarnáció a lelki fejlődés folyamata, amely során a lélek a tökéletesség felé haladva az ismeret és az erkölcs mind magasabb szintjeire jut el. A hinduk hite szerint az örökké élő lélek a tudatosság vagy „szamszára” folyamatán megy át az élet hat osztályában: vízi világ, növények, csúszómászók és bogarak, madarak, állatok és emberek, beleértve a menny lakóit is.

Zsid 9:25-28. Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be
évenként a szentélybe más vérével, (26) mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. (27) És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, (28) úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre. /RÚF/
1Pt 3:18. Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez
vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint. /RÚF/
Sokan nem abban hisznek, amiben hinniük kell, hanem amiben hinni akarnak. Amennyiben egy
nézet békességgel, nyugalommal tölti el őket, ez elég ahhoz, hogy döntésre jussanak. Aki viszont
komolyan veszi a Bibliát, az semmiképpen nem tudja elfogadni a reinkarnáció elméletét.

Ez az elgondolás ELŐSZÖR is ellentmond annak a bibliai tanításának, ami szerint a „lélek”, halandó és a feltámadás testben történik. [1Thessz 4:13-18. Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.
(14) Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat
is előhozza Jézus által, vele együtt. (15) Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik
élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. (16) Mert amint
felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a
mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, (17) azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. (18) Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel! /RÚF/]

MÁSODSZOR tagadja a kegyelem általi megváltás tanát, ami szerint az ember hittel fogadja el
Jézus Krisztus üdvözítő munkáját. [Ef 2:8-10. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és
ez nem tőletek van: Isten ajándéka; (9) nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. (10) Mert
az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. /RÚF/] Ezt emberi cselekedetekkel próbálják helyettesíteni.

HARMADSZOR ellentmond annak a bibliai tanításnak, hogy az ember örök sorsát ebben az
életben meghozott döntései határozzák meg. [Mt 22:1-14. Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk: (2) Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. (3)
Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.
(4) Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a
menyegzőre! (5) De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. (6) A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. (7) A király
haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.
(8) Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
(9) Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre! (10) A
szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat
egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. (11) Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, (12) és így
szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott.
(13) Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. (14) Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a
választottak. /RÚF/ Mt 25:31-46. ) Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az
angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. (32) Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig
elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. (33) A juhokat
jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. (34) Akkor így szól a király a jobb keze
felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a
világ kezdete óta. (35) Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény
voltam, és befogadtatok, (36) mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. (37) Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram,
mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna?
(38) Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk
volna? (39) Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? (40) A király
így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is
az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. (41) Akkor szól a bal keze felől állókhoz is:
Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre! (42) Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, (43) jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem
látogattatok meg. (44) Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy
szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? (45) Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket
eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. (46) És ezek elmennek az örök büntetésre, az
igazak pedig az örök életre. /RÚF/]

NEGYEDSZER ez az elmélet leértékeli Krisztus második eljövetelének jelentőségét és fontosságát. [Jn 14:1-3. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!
(2) Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy
elmegyek helyet készíteni a számotokra? (3) És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek,
ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. /RÚF/]

ÖTÖDSZÖR pedig e teória szerint a halála után az embernek továbbra is lesz lehetősége arra,
hogy kikerüljön azokból a csapdákból, amelyekbe az élete során belekeveredett. Ez sem biblikus
gondolat. (Zsid 9:27)És amiképpen elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és azután lesz az ítélet,

RÖVIDEN tehát: a keresztény hitben nincs helye a reinkarnációnak.

Miért kell óvatosnak lennünk?

  A sötétség fejedelme, aki oly régóta használja lángelméjét a csalásra, kísértéseivel ügyesen alkalmazkodik minden emberhez és minden körülményhez. Művelt és jó érzésű embereknek a spiritizmus szalonképesebb és kulturáltabb formáit kínálja, és ezzel sok embert hálójába tud fogni. A spiritizmus nyújtotta bölcsességről Jakab apostol így ír: „Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.” (Jak 3:15) Ezt azonban a nagy csaló leplezi, ha szándékait éppen lepleznie kell. Ő, aki csillogó mennyei szeráf képében tudott megjelenni Krisztus előtt a megkísértés pusztájában, az emberhez is a legmegnyerőbb formában, világosság angyalaként jön. Felemelő dolgokra irányítva a figyelmet, az értelemre próbál hatni. Csodálatos, meghökkentő jelenetekkel ragadja meg a képzeletet; a szeretet és a jótékonyság látszatával pedig az érzelmeket is megnyeri. Az embert – képzeletének szárnyakat adva – büszkévé teszi a maga bölcsességére, és arra ösztönzi, hogy semmibe vegye az örökkévaló Istent. Az a hatalmas lény, aki fel tudta vinni a világ Megváltóját egy nagyon magas hegyre, hogy bemutassa neki a föld összes országát és e birodalmak dicsőségét, kísértéseivel meg tudja rontani mindazok érzékeit, akiket Isten hatalma nem véd. White idézet: – A nagy küzdelem, 553./old.

Manapság a boszorkányságot még csak meg sem említik. Azt az állítást, hogy az emberek érintkezhetnek a gonosz lelkekkel, a sötét korszakok meséjének tekintik. A spiritizmus azonban – amely híveinek száma százezrekre, sőt milliókra rúg – a tudományos körökbe is bejutott, az egyházakban és törvényhozó testületekben is népszerű, sőt a királyi udvarokban is, ez a nagy csalás nem más, mint a régen tiltott és elítélt boszorkányságnak, varázslásnak új álruhában való megjelenése. – A megváltás története, 395./old.

A Biblia olvasása, a bibliai témák szorgos tanulmányozása és a különböző témájú fogalmazások jótékonyan hatnak az elmére, tudást nyújtanak. A próféciák és Krisztus tanításainak értékes leckéi pedig olyan hatással bírnak, amely megerősíti az értelem erőit, és növeli a lelkiséget. A Szentírás minél jobb ismerete józan ítélőképességet szerez, és megerősíti a lelket Sátán támadásaival szemben...
Mind az elmét, mind a szívet oda kell szentelni Isten szolgálatára. Az Úr mindent elvár tőlünk.
Krisztus követője nem engedheti meg magának a kedvtelést, és semmilyen olyan tevékenységet nem enged magának – még a legártatlanabbat vagy legdicséretesebbet sem –, amellyel kapcsolatosan a világosságot nyert lelkiismeret figyelmeztet, hogy meggyengíti a lelkesedését, és csökkenti a lelkiségét. Minden kereszténynek azon kell munkálkodnia, hogy visszaverje a gonosz hullámait. – Counsels to Parents, Teachers and Students, 543-544./old.

Halálközeli élmények

 A „halálközeli élmények” a legelterjedtebb mai érvek közé tartoznak, amelyekkel „bizonyítani” próbálják a lélek természetes halhatatlanságát. Raymond A. Moody, Jr. közzétette öt évig tartó kutatásának eredményeit, amelynek során száznál is több ember esetét vizsgálta, akiket „klinikailag halottnak” nyilvánítottak, de azután újraélesztettek. Ezek az emberek állították, hogy mielőtt visszatértek az életbe, láttak egy szeretetteljes, fényességes lényt. Ezt „izgalmas bizonyítéknak” tekintik arra, hogy „az ember lelke életben marad a halál után.” (hátsó borító) Az évek során sok hasonló könyvet kiadtak, amelyek ugyanezt a gondolatot erősítik.

 A kutatásban említett esetek mindegyikében szereplőket klinikailag halottnak nyilvánították, de valójában nem voltak azok, szemben Lázárral, aki négy napig halott volt, a teste is oszlásnak indult. (Jn 11:39. Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. /RÚF/) Sem Lázár, sem a bibliai időkben feltámasztott más halott nem említett túlvilági élményt, sem a Paradicsomból, sem a purgatóriumból, sem a pokolból. Ez valóban olyan érv, amit a hallgatás bizonyít, és teljesen megegyezik a holtak öntudatlan állapotának bibliai tanításával!

 Viszont mi a helyzet a ma gyakran részletesen elbeszélt„halálközeli” élményekkel?          

  A mennyiben elfogadjuk a halottak öntudatlan állapotának bibliai tanítását [Jób 3:11-13. Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem? (12) Miért is vettek ölbe, és emlőkre, hogy szopjak? (13) Akkor most feküdnék, és élvezném a békét, aludhatnék, és nyugalmam volna /RÚF/ Zsolt 115:17. Nem a halottak dicsérik az Urat, nem azok, akik a csend honába tértek, (18) hanem mi, mi áldjuk az Urat most és mindörökké. Dicsérjétek az Urat! /RÚF/Zsolt 146:4. Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. /RÚF/ Préd 9:12. (10) Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell! /RÚF/],        akkor két fő lehetőségünk marad: a halálközeli élmény vagy szélsőséges körülmények között kialakuló, természetes pszichokémiai hallucináció vagy természetfeletti, sátáni megtévesztés. (2Kor 11:14. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. /RÚF/) Valóban a sátáni megtévesztés lehet a magyarázat, főleg azért, mert bizonyos esetekben az emberek arról számoltak be, hogy beszéltek meghalt rokonaikkal. Persze lehet a két tényező kombinációja is. Mivel annyira elterjedt és sokak számára roppant meggyőző ez a csalás, alapvetően fontos, hogy szilárdan ragaszkodjunk Isten Igéjének tanításához, bármit is tapasztaljunk mi magunk vagy mások, ami ellentétes a Biblia tanításával!

MISZTICIZMUS

A világunkat elárasztják a miszticizmus erős hullámai. A „miszticizmus” átfogó kifejezés, a gondolatok óriási körét öleli fel. Vallási szempontból ez a szó az egyén és az Isten vagy az Abszolút valamilyen lelki tapasztalatban vagy transzban történő kapcsolódására utal. Ez jellemzi még bizonyos egyházak istentiszteletét is. A formáját és intenzitását tekintve a jelenség eltérő lehet, de általában Isten írott Igéjének tekintélye helyett a szubjektív tapasztalatot fogadják el. A Bibliát minden esetben nagyrészt megfosztja tanító szerepétől, és a keresztény sebezhetővé válik a saját tapasztalatai által. Az ilyen szubjektív vallás nem ad védelmet semmiféle megtévesztés, főleg a végidei csalások ellen.

A posztmodern keresztény világban erős a tendencia a bibliai tanítás jelentőségének csökkentésére, azt elavult vallási formák unalmas visszatérésének tekintik. Ebben a folyamatban Krisztus tanításai helyére mesterségesen Krisztus személyét állítják – úgy érvelve például, hogy bizonyos bibliai történetek nem lehetnek igazak, mert Jézus (amilyennek ők gondolják) soha nem engedte volna meg, hogy egyes esetek a leírtak szerint történjenek meg. Így végül az egyéni érzések és ízlések lesznek a Szentírás magyarázatának kritériumai, vagy pedig alapok, amelyek talaján nyíltan elutasítják a Biblia világos tanítását. Ez gyakran az Isten iránti engedelmesség kérdésében mutatkozik meg, ami pedig Jézus szavai szerint lényeges eleme a lelki házunk sziklára építésének. Aki azt gondolja, hogy nem számít, milyen tantételben hisz az ember, ameddig elfogadja Jézus Krisztust, veszélyes talajon áll. Az inkvizítorok, akik számtalan protestáns hívőt halálra ítéltek, hittek Jézus Krisztusban. Akik „ördögöket űztek ki” Krisztus nevében Sokan mondják majd ne azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk űztünk (Mt 7:22), szintén hittek benne. „Az az állásfoglalás, hogy lényegtelen, mit hisz az ember, Sátán egyik legjobban bevált csalása. Sátán tudja, hogy az igazság megszenteli azt az embert, aki szeretettel elfogadja az igazságot, ezért folyvást hamis elméletekkel, mesékkel, más evangéliummal igyekszik felcserélni az igazságot.”

 (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 448./old.)

spiritizmus szerepe a csalásban

 „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.” (1Ján 4,1)   

„Sok embert ejt tőrbe az a hiedelem, hogy a spiritizmus csupán emberi szélhámosság. Amikor pedig szemtől szembe kerülnek olyan megnyilatkozással, amely szerintük csakis természetfölötti lehet, elhiszik, hogy e jelenségek mögött Isten hatalma rejlik. 

Amikor az egyházak elfogadják a spiritizmus tanításait, az érzékiséget fékező korlát ledől, s hitvallásuk csak palást lesz, amely alá gonoszságukat rejtik. A természetfölötti megnyilatkozásokba vetett hit ajtót nyit az ördög csalásai és tanításai előtt, s a sötétség hatalmasságainak befolyása megmutatkozik az egyházakban.” (A nagy küzdelem, 553., 603–604. o., Korszakok nyomában, 492., 537. o.) 

„A népegyházak papjai nem tudnak sikeresen szembeszállni a spiritizmussal. Nincs semmijük, amivel megóvhatnák nyájukat a mérgező hatástól. A spiritizmus szomorú következményeiért nagyrészt korunk lelkészei felelősek, mert lábbal tapossák az igazságot, és jobban kedvelik a kitalációkat.” (Bizonyságtételek I., 324. o.) 

„Sátán régóta készül arra, hogy teljesen megtévessze a világot. Munkáját az Édenben kezdte az Évának adott ígérettel: »Bizony nem haltok meg. Amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.« (1Móz 3,4–5) Sátán lassan-lassan készítette elő legnagyobb csalásának útját a spiritizmus kialakításával. Szándékait még nem valósította meg teljesen, de a végső időben megteszi. A próféta ezt mondja: »Láttam… három tisztátalan lelket… a békákhoz hasonlókat… ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.« (Jel 16,13–14) Ez a csalás az egész világot magával sodorja. Kivéve azokat, akiket Isten hatalma őriz az Igébe vetett hit által. Az embereket nemsokára elfogja valami végzetes biztonságérzet, és csak akkor ébrednek fel, amikor Isten kiönti haragját.” (A nagy küzdelem, 561–562. o., Korszakok nyomában, 499. o.)

spiritizmus: A spiritizmus elvei

A fogalom a latin "spiritus" (lélek, szellem) szóból ered. Ma a spiritizmus szó jelentése így található meg a szótárakban  "az a hiedelem, újkori tévhit hogy az élők a halottak lelkével érintkezésbe léphetnek".

Sok ember felületesen ismerve az alapvető bibliai tanításokat elhiszi azt, hogy a lélek halhatatlan, és hasznos tanácsokkal szolgálhatnak a halottak a mennyből és a pokolból. Ha alaposan megvizsgáljuk ezt a Biblia tükrében, akkor kiderül, hogy "ördögi" csalással állunk szemben.

A Biblia szerint a lélek nem halhatatlan,
a mennybe csak a feltámadás után juthatnak az isteni elvek után vágyódók (akik Isten segítségével meg is cselekszik azokat),
a pokol nem az a hely, ahol a gonoszok örökké szenvednek, a pokol szó a héber "seol" szóból van fordítva, amelynek jelentése sírhely, halottak nyughelye a temetőben.

A spiritizmus elveit Sátán azért tudja mégis az embereket elhitetni, mert a csalást apró lényegtelen igazságokkal támasztja alá, és ez hihetővé teszi. Ez az elhitetés pedig Isten szeretettörvénye ellen irányul, és az önzést, a magunknak élést akarja minden áron a világban elterjeszteni.

Spiritizmus: Spiritualista módon értelmezés

 Spiritualista módon értelmezés

 

Jer 23,16. 21-22 "Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait... akik az ő szívük látását szólják, nem az Úr szájából valót... Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szóltam nékik, mégis prófétáltak. Ha tanácsomban álltak volna, akkor az én Igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket gonosz útjaikról és cselekedetük gonoszságától."

Ez az irányzat az egyéni, főként érzelmi alapon álló tapasztalatokat fölé helyezi az Írásoknak, a "Lélek vezetésének" értelmezve ezeket. Nem az Írással ellenőrzi a maga élményeit és eszméit, hanem fordítva, ezekhez igazítva értelmezi az Írásokat. A spiritualista beállítottságú, rajongásra hajlamos keresztények sokszor úgy vélik, hogy lelki élményeik a bűn és a megkísérthetőség fölé emelik őket, és így elérik a tökéletesség állapotát. Ez pedig éppen a bűn könnyen kezeléséhez, a bűnnel szembeni vaksághoz vezet.
Nem új jelenség ez, mindig voltak emberek, akik hajlamosak voltak így közelíteni az Írásokhoz, illetve, akiket Sátán ilyen típusú tévelygéssel tudott a hálójába fogni. Ma főként a karizmatikus, tehát a Lélek ajándékait középpontba helyező és sajátságosan értelmező közösségek körében jellemző az ilyen típusú írásmagyarázat. Luther idejében is volt ilyen irányzat. Ő így leplezte le tévedésüket:

"Számukra a Szentírás csak holt betű volt, és mindnyájan ezt kezdték kiabálni: 'A Lélek! A Lélek!' De az egyszer biztos, nem követem őket oda, ahová őket ez a lélek vezeti. Isten az Ő kegyelméből őrizzen meg minden olyan egyháztól, ahol csak szentek vannak! Én az alázatosokhoz, az erőtlenekhez, a betegekhez akarok tartozni, akik tudják és érzik, hogy bűnösök, és akik szívük mélyéből szüntelen sóhajtoznak és kiáltanak Istenhez vigaszért és segítségért." (Idézi Ellen G. White: A nagy küzdelem/Korszakok nyomában, 173. o.)

„»Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az« (Jer 17:9). Vannak olyan teológus professzorok, akik nem akarnak alapos önvizsgálatot tartani, hogy meglássák, valóban a hitben élnek-e. Félelmetes, hogy sokan hamis reményekre építenek. Némelyek évekkel korábban szerzett, régi tapasztalatokra hagyatkoznak, de amikor a szív alapos vizsgálatának az idejére kényszerülnek, aminek mindenki számára napi tapasztalatnak kellene lennie, nincs mihez kapcsolódniuk. Mintha azt gondolnák, hogy az igazság megvallása üdvözíteni fogja őket. Amikor elfojtod az Isten által gyűlölt bűnöket, Jézus belép az életedbe és veled vacsorázik, te meg Ővele. Akkor isteni erőt kapsz Jézustól, növekedni fogsz benne és szent diadallal mondhatod el: Áldott legyen az Isten, aki győzelmet ad nekünk az Úr Jézus Krisztus által! Jobban tetszene az Úrnak, ha »lágymeleg« teológus professzorok soha nem hivatkoznának az Ő nevére. Folyamatos terhet jelentenek azok számára, akik Jézus hűséges követői lennének. A hitetlenek számára botránykőnek bizonyulnak, a gonosz angyalok ujjonganak miattuk és csúfolják Isten angyalait az ő tisztességtelen dolgaik miatt. Az ilyen emberek átkot jelentenek a műnek az otthon falain belül és kívül. A szájukkal közelednek Istenhez, de a szívük távol van tőle” (Ellen G. White: Spiritual Gifts. 1858, 2. köt. 227./old.).

Posztmodern írásmagyarázat

"Embernek fia! Prófétálj Izráel prófétái ellen, akik prófétálnak, és mondjad azoknak, akik önnön szívükből próféták: Halljátok meg az Úr beszédét! Így szól az Úr Isten: Jaj a bolond prófétáknak, akik az önnön lelkük után mennek, mert semmit sem láttak." Ezék 13,2-3. 9-10

Jer 13,10 "Ez a gonosz nép, amely nem akar hallgatni az én beszédeimre, amely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja."

Az inkulturáció irányzatát római katolikus teológusok dolgozták ki az elmúlt egy-két évtizedben. A Pápai Biblikus Bizottság Szentírásmagyarázat az egyházban címmel kiadott dokumentumából idézzük ennek az írásmagyarázati elvnek az ismertetését:

"Bizonyos értelemben minden hiteles kultúra hordoz egyetemes értékeket, amelyek ugyanattól az egy Istentől származnak. Az inkulturáció teológiai alapja az a hitbeli meggyőződés, hogy Isten szava magasabb szintre emeli azokat a kultúrákat, amelyekben megszólal... Isten szava valójában mag, amely a saját földterületéről mindazt magába szívja, ami a növekedéshez és terjedéséhez szükséges... Amint láthatjuk, itt nem egyirányú folyamatról van szó, hanem 'kölcsönös gazdagításról'." (Szent Jeromos Társulat, Budapest, 1998, 79-84. o)

Az inkulturáció eszméjére épülő írásmagyarázati elvnek tehát az a lényege, hogy felfogása szerint az egyes kultúrák törvényszerűen, helyesen, sőt gazdagító módon változtatják, alakítják a Biblia üzenetét. Az eszme valójában nem új, a római katolikus teológia mindig is befogadó, "bekeresztelő" módon viszonyult a kortárs kultúrákhoz kezdettől, a görög-római kortól kezdve.
Az inkulturáció eszméje szétfeszíti a magvetés bibliai példázatának a keretét, sántít az alkalmazott hasonlat. A talaj - amelyet a kortárs kultúrával azonosít a tanulmány - az elmélet szerint belehatol a magba (Isten Igéjébe), és befolyásolja, gazdagítja azt. A természeti kép itt nem stimmel, mert a talajban fogan meg ugyan a mag, de a mag "programjára" nincs semmilyen hatással a talaj. A mag hasznosítja a talajból kivont elemeket, de a talaj nem alakítja át a magot. Ezenfelül a különböző talajokat az emberi szívvel, az egyes emberek lelkivilágával azonosította Jézus a magvető példázatához fűzött magyarázatában, nem pedig a különböző kultúrákkal.
A posztmodern írásmagyarázat főként a protestáns teológia területén alakult ki ugyancsak az utóbbi évtizedekben. Hatott rá az a modern irodalomkritikai szemlélet, amelynek ez a jelszava: "A szerző hozza a szavakat, az olvasó pedig a jelentést." Ezt az irányzatot is néhány idézet által mutatjuk be:

"Képtelen gondolat, hogy az Írásnak csak egyetlen jelentése lenne... A modern irodalomkritika (...) radikálisan (...) támadja azt az elképzelést, miszerint a szöveg csak azt jelenti, amit a szerző kifejezni szándékozik." (Dávid C. Steinmetz, idézi a Paradigmaváltások a Biblia értelmezésében című tanulmány, Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest, 1994, 12. o.)

"Gadamer szerint egy bibliai szöveget 'minden pillanatban, minden adott helyzetben új, eltérő módon kell megérteni". A bibliai írások nem vizsgálatra váró tárgyak, hanem az emberiséget a századok során új tájakra kísérő útitársak... A "jelentésmag" és az "irányadó jelentés" modellje azt is jelenti, hogy a szöveg jelentése a nyitottság jegyét is magán viseli, lehetőséget nyújt a változó értelmezésekre... Az értelmezések változnak, mivel a helyzetek és az értelmezők is változnak. A szövegnek nincs egyedülállóan igaz interpretációja [magyarázata, értelmezése]... Nem helyes az, ha egyszerűen átvesszük a múlt egyes értelmezéseit, magunknak kell megteremteni a saját értelmezéseinket." (Ulrich Luz, i. m., 22-23. o.)

A posztmodern írásmagyarázat olyannyira felbontja a Biblia üzenetét, annyira szabadon bánik vele, hogy itt már teljességgel elvész az "Isten beszéde" fogalom jelentése. Nem az írott prófétai Ige a mérték, hanem az olvasó, az aktualizálva magyarázó tanító, illetve végső soron a korszellem, ehhez igazíttatik hozzá az Írás értelmezése.

Spiritizmus: Halloween - a borzalmak élvezete 💀💀

Halloween - a borzalmak élvezete 💀💀

Sokan kérdezik, mit jelentenek az ijesztő ábrázatúra formált és megvilágított tökök, a koponyák, szellemek és boszorkányok, amely halloween (helovin) divattal kapcsolatban lépten - nyomon elénk kerül?! Amerikából került át Európába, de eredetileg Írországból ered ez az "ünnep" Alkotóelemei jobbára a kelták egyik pogány ceremóniájára vezethető vissza. Varázslóik és papjaik vezetésével évente megülték két főistenségük ( a napisten és a halottak istene) ünnepet.
Hitük szerint kelta év utolsó napján (október 31-én) az istenség megengedte, hogy az elhunytak lelkei visszatérjenek otthonukba.

Az ezektől a boszorkányoktól és a démonoktól való félelmükben nagy tüzeket gyújtottak és áldozatokat mutattak be, hogy azok jóindulatát megnyerjék. A varázslók megfélemlítettek embereket kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak neki feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. - A gyermek áldozatot óriási szalma- vagy rőzsekötegbe kötözve elevenen égették el.

Szokásuk volt a keltáknak az is, hogy állatbőrökkel álcázták magukat a szellemek elijesztésére. Ajándékokat készítettek az elhunyt lelkek kiengesztelésére.

Szokásaikat azután is megtartották, hogy a rómaiak meghódították őket. Elpusztíthatatlannak tűnő pogány szokás átformálása, "keresztyénesítése" érdekébe IV. Gergely pápa a Kr.u. IX. században elrendelte a mindenszentek napjának november 1-én történő megünneplését. Innen ered a halloween név. Mindenszentek- all hallows. Az azt megelőző este pedig "all hallows evening". Ez rövidült le az idők során mostani, közkeletű szóra: halloween.

Az 1845 után évek pusztító írországi éhínség idején a lakosok százezrei települtek át Amerikába, és a szokásaikat is vitték magukkal. Az anyaországon kívül az USA-ban, és Franciaországban még ma is megtartják a régi rítusokat, noha azok lelki háttere többnyire már elhomályosodott előttük. Gyerekek beöltöznek szellemnek vagy más ijesztő alaknak, töklámpással házról házra járnak ajándékot kérve.

Napjainkba tanúi vagyunk a régi pogányság elterjedésének. A mai boszorkányok és varázslók épp október 31. napján tartják a legfontosabbnak, és ez az ősi kelta ünnep előestéje. Ekkor imádkoznak a halottak kelta istenéhez, az elhunytak szellemeihez, tulajdonképpen szellemidézést folytatnak. Nem gondolhatjuk, hogy ártatlan mókáról van szó. Úgy hírlik, hogy a ma is vannak olyan sátánista szekták az USA-ban, amelyek erre az "ünnepre" gyerekeket rabolnak, és azokat ördögi ritmusok keretébe megölik.

Nem csupán hátborzongató szórakozás ez tehát, hanem okkultizmus terjesztésének kísérlete, hogy az emberek az egy, igaz Isten helyett, a tiltott démonvilág felé forduljanak hitükkel.

Keresztény családok nem engedhetik, hogy gyermekeik részt vegyenek ilyen beöltözésben, felvonulásban, mert azzal a sátánkultuszát támogatják. Az ilyesmivel kacérkodó ember kárt szenved lelkében, meggyengül kapcsolata Istennel, aki egyedül képes arra, hogy megóvjon bennünket minden ártalmas, leli hatástól.

Október 31. a reformáció ünnepe. A protestáns világ azért ad hálát, mert az Úristen meg akarta tisztítani egyháza népét a sokféle tévelygéstől és a babonától, a hamis sötétsége helyett világosságot adni a szívbe. Ahol Pál apostol megbízatásában olvasható "... kültelek, hogy nyisd meg a szemüket, hogy sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy a hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltek! (az apostol cselekedeteiről írt könyv 26. részének 18. verse.)

Isten megtérésre hív bennünk, és démoni kötelékekből szabadulást ajándékoz Fia, Jézus Krisztus által.
(ingo Marx írása alapján)
Bérczes István

Spiritizmus: Nyelveken szólás

A Szentírás világosan tanítja, hogy nem volt követelmény, hogy mindenki szóljon nyelveken annak lelki jeleként, hogy újjászületett vagy Lélekkel megkeresztelkedett. Ennek ellenére a nyelveken szólás mai élharcosai ezt vallják. Jézus nem szólt nyelveken, de soha senki sem volt olyan mértékben megkeresztelve Szentlélekkel mint Ő. Pál figyelmeztet a nyelvek ajándékának téves hangsúlyozása ellen.

 

1Kor 14/22-23-ban. A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek. Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök?

 

 A nyelvek ajándéka az a célja volt, hogy evangéliumot hirdessék a hitetleneknek.. Így tehát nem azért volt, hogy a gyülekezetekben a lelki felsőbbség gyakorlataként végezzék. Egy ilyen gyakorlat azt eredményezné, hogy hitetlenek azt hinnék, hogy a keresztények magukon kívül vannak. Mégis, ennek az ajándéknak a modern használata inkább arra kezd hasonlítani, ami ellen Pál figyelmeztet, mind sem a bibliai nyelvek ajándékára, amely az a célja, hogy az evangélium hirdetését elősegítse.

Ördög mindig tesz csodákat, jeleket, amely részét képezik az utolsó nagy csalásnak. Szentlélek hatalma alá kerülő bizonyítéka NEM a kiabálás, a tánc, a földre zuhanás, vagy a nyelveken való szólás külső fizikai jelensége - még a csodák sem. Szentlélek bennünk való lakozása igazi bizonyíték a megváltozott emberek életében megnyilvánuló Lélek gyümölcseiben látható.

Gal.5/ 22-23. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.