„A spiritizmusban megmutatkozó csodatevő hatalom azok ellen érvényesíti befolyását, akik inkább Istennek engedelmeskednek, mint embereknek. A sötétség hatalmasságainak követei azt állítják magukról, hogy a menny küldöttei, akiket Isten azzal bízott meg, hogy a vasárnapünneplés megtagadóit meggyőzzék tévedésükről, és arról, hogy az ország törvényeinek ugyanolyan engedelmességgel tartoznak, mint Isten törvényének. Ezek a lények a világ romlottsága miatt népszerűek lesznek, és a vallástanítókkal együtt ők is állítják, hogy az erkölcstelenség oka a vasárnap meggyalázása. Nagy lesz a felháborodás azok ellen, akik nem fogadják el ezeket a kijelentéseket.
Akik a spiritizmus tanításai ellen fölemelik szavukat, nemcsak embereket támadnak, hanem Sátánt és angyalait is. A magasságban levő fejedelemségekkel, hatalmasságokkal és gonosz lelkekkel lépnek harcba. Sátán egy tapodtat sem fog engedni, hacsak a mennyei követek vissza nem szorítják. Isten népe a Megváltó e szavaival állhat ki a gonosz ellen: »Meg van írva.« Sátán most is éppúgy tudja idézni a Szentírást, miként Krisztus korában. Hogy alátámassza csalásait, kiforgatja az igei tanításokat. Azoknak, akik meg akarnak állni a veszélyes időben, jól kell ismerniük a Szentírás bizonyságtételét.
Sokan találkoznak majd a szeretett rokonaikat és barátaikat megszemélyesítő ördögi lelkekkel, akik a legveszélyesebb eretnekségeket hirdetik. Ezek a látogatók a legérzékenyebb húrokat pengetik majd, és hazugságaik igazolására csodákat művelnek. Azzal a bibliai tanítással kell szembeszállnunk velük, hogy a halottak semmit sem tudnak, és ördögi lelkek azok, akik így megjelennek (Préd 9,7; Jel 16,14).” (A nagy küzdelem, 590–591., 559–560. o., Korszakok nyomában, 525., 497. o.)
„Emberi alakot öltő sátáni ügynökök vesznek majd részt az utolsó nagy összecsapásban, hogy megakadályozzák Isten országa elérkeztét. De emberi külsőben mennyei angyalok is ott lesznek Krisztus követõi mellett. A két szembenálló csapat egészen addig harcol majd, míg le nem zárul a világtörténelem utolsó nagy fejezete.” (Review and Herald, 1909. augusztus 5.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése