Spiritualista módon értelmezés
Ez az irányzat az egyéni, főként érzelmi alapon álló tapasztalatokat fölé helyezi az Írásoknak, a "Lélek vezetésének" értelmezve ezeket. Nem az Írással ellenőrzi a maga élményeit és eszméit, hanem fordítva, ezekhez igazítva értelmezi az Írásokat. A spiritualista beállítottságú, rajongásra hajlamos keresztények sokszor úgy vélik, hogy lelki élményeik a bűn és a megkísérthetőség fölé emelik őket, és így elérik a tökéletesség állapotát. Ez pedig éppen a bűn könnyen kezeléséhez, a bűnnel szembeni vaksághoz vezet.
Nem új jelenség ez, mindig voltak emberek, akik hajlamosak voltak így közelíteni az Írásokhoz, illetve, akiket Sátán ilyen típusú tévelygéssel tudott a hálójába fogni. Ma főként a karizmatikus, tehát a Lélek ajándékait középpontba helyező és sajátságosan értelmező közösségek körében jellemző az ilyen típusú írásmagyarázat. Luther idejében is volt ilyen irányzat. Ő így leplezte le tévedésüket:
"Számukra a Szentírás csak holt betű volt, és mindnyájan ezt kezdték kiabálni: 'A Lélek! A Lélek!' De az egyszer biztos, nem követem őket oda, ahová őket ez a lélek vezeti. Isten az Ő kegyelméből őrizzen meg minden olyan egyháztól, ahol csak szentek vannak! Én az alázatosokhoz, az erőtlenekhez, a betegekhez akarok tartozni, akik tudják és érzik, hogy bűnösök, és akik szívük mélyéből szüntelen sóhajtoznak és kiáltanak Istenhez vigaszért és segítségért." (Idézi Ellen G. White: A nagy küzdelem/Korszakok nyomában, 173. o.)
„»Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az« (Jer 17:9). Vannak olyan teológus professzorok, akik nem akarnak alapos önvizsgálatot tartani, hogy meglássák, valóban a hitben élnek-e. Félelmetes, hogy sokan hamis reményekre építenek. Némelyek évekkel korábban szerzett, régi tapasztalatokra hagyatkoznak, de amikor a szív alapos vizsgálatának az idejére kényszerülnek, aminek mindenki számára napi tapasztalatnak kellene lennie, nincs mihez kapcsolódniuk. Mintha azt gondolnák, hogy az igazság megvallása üdvözíteni fogja őket. Amikor elfojtod az Isten által gyűlölt bűnöket, Jézus belép az életedbe és veled vacsorázik, te meg Ővele. Akkor isteni erőt kapsz Jézustól, növekedni fogsz benne és szent diadallal mondhatod el: Áldott legyen az Isten, aki győzelmet ad nekünk az Úr Jézus Krisztus által! Jobban tetszene az Úrnak, ha »lágymeleg« teológus professzorok soha nem hivatkoznának az Ő nevére. Folyamatos terhet jelentenek azok számára, akik Jézus hűséges követői lennének. A hitetlenek számára botránykőnek bizonyulnak, a gonosz angyalok ujjonganak miattuk és csúfolják Isten angyalait az ő tisztességtelen dolgaik miatt. Az ilyen emberek átkot jelentenek a műnek az otthon falain belül és kívül. A szájukkal közelednek Istenhez, de a szívük távol van tőle” (Ellen G. White: Spiritual Gifts. 1858, 2. köt. 227./old.).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése