"Mikor pedig elvégezte Isten hetednapon az Ő munkáját, amelyet alkotott, megszűnt a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott. És megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt; mivelhogy azon szűnt meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett Isten."
Mk 2,27 "És mondta nékik: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért."
Ésa 58,13-14"Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tévén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: akkor gyönyörűséged lesz az Úrban, és én hordozlak a föld magaslatain, és azt művelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!"
Miután Isten a hetedik napon megnyugodott, megszentelte azt, vagyis elkülönítette nyugalomnapnak az ember számára. A Teremtő példáját követve az ember is nyugodjék ezen a napon, hogy amikor az égre és a földre tekint, elgondolkodhasson Isten hatalmas teremtői művén, s Isten bölcsességének és jóságának bizonyítékait látva szeretettel és hódolattal teljék meg szíve Teremtője iránt. Azzal, hogy a hetedik napot megáldotta, Isten emléket állított a teremtés művének az Édenben… E nap megtartásával a föld lakói elismerésüket fejezhetik ki azért, hogy Isten a Teremtőjük és igazi Uruk, ők pedig kezének munkái és hatalmának alattvalói… Isten látta, hogy az ember számára még a Paradicsomban is nélkülözhetetlen a szombat. Szükség volt arra, hogy a hét nap közül az egyiken az ember félretegye saját érdekeit és törekvéseit azért, hogy jobban elmélyülhessen Isten műveiben, elmélkedhessen az ő hatalmáról és jóságáról. Szükség volt a szombatra, hogy élénkebben emlékeztesse az embert Istenre, és felkeltse hálaérzetét, hiszen ami megörvendeztette és amije volt, azt mind Teremtője jóságának köszönhette.
Már Mózes megemlékezésre és megszentelésre parancsolja a hetedik napot… javunkat szolgálóan. Erről számoltak be azok a svéd munkapszichológusok, akik hosszas és alapos kísérletek után így summázták kutatásuk eredményét: akár fizikai, akár szellemi munkát végez hat napon át valaki, a nyolcórai tisztesen végzett munka pszichikus energiáinak csak tartalékait fogyasztja, de a hetediken végzett már tőkéjét emészti, s ez hosszú távon a szervezet korai elöregedését, elhasználódását vagy összeroppanását eredményezheti.
Gondolkozzunk a következőkön: Ha a bűneset előtti világban is szükség volt a szombat napi pihenésre és közösségre Istennel, mennyivel fontosabb ez napjaink hajszolt, testet-lelket felőrlő életformájában?
Mennyire tekintjük ajándéknak, áldásnak azt, hogy egy napot Istennel tölthetünk? Hogyan tükrözi ezt szombat ünneplésünk módja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése