„Minekutána Isten sok rendben és sokféleképpen szólt hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által.” (Zsid 1,1)
„Igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben. Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szent Lélektől indíttatva szóltak az Isten szent emberei.” (2Pt 1,19–21)
„Egy törvénytudó felkelt, kísértvén őt, és mondván: »Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?« Ő pedig mondta annak: »A törvényben mi van megírva? Mint olvasod?«” (Lk 10,25–26)
Napjainkban különösen fontos szert tenni arra a bizonyosságra, hogy hitünk nem vélekedéseken, tradíciókon nyugszik, hanem az igazságnak van biztos alapja, mércéje. Ezért tudnunk, értenünk kell, hogy a Szentírás miért nevezhető Isten szavának, és nem csupán emberi alkotásnak. Isten maga kéri, hogy tegyük próbára: a Biblia kijelentéseinek igazságáról mindannyian meggyőződhetünk, ha utánajárunk. A Biblia önvallomása szerint Isten szólt a próféták által, Ő utasította őket arra is, hogy lejegyezzék üzeneteit, amelyek így fennmaradhattak az utókor számára is. A Biblia 66 könyvét emberek írták ugyan – legtöbbjüknek a nevét is ismerjük –, mégis Isten beszédét, üzenetét találjuk meg benne. Az élő Isten gondoskodott arról, hogy teremtményei megismerhessék Őt, és helyes fogalmat alkothassanak róla. Ezért hívott el embereket, akik alkalmasak arra, hogy üzenetét megértsék, és hiánytalanul továbbadják az igazság keresőinek.
A Biblia írói „szent emberek” voltak, Istennek odaszánt élettel, és akkor sem változtattak üzenetükön, ha népszerűtlen és fájdalmas igazságokat kellett tolmácsolniuk. Isten Lelke ihlette, késztette őket az üzenet megértésében és átadásában is. A Bibliában található történetek is mind a mi tanulságunkra írattak meg, hogy ezek által Isten hosszútűrését, népe iránti szeretetét ismerjük meg, és példát vegyünk elődeink hitbeli helytállásából.
További igék a Biblia ihletettségéről, valamint arról, hogyan gondoskodott Isten az Írások hiánytalan fennmaradásáról is: Jel 1,1–2; Ésa 34,16; 5Móz 4,2; Jer 1,7–9.
A Bibliában olvasható igazságok megállták a helyüket évezredeken keresztül, hatásukra milliók élete változott meg, erőt, reménységet adott kilátástalan helyzetben élő embereknek. A beteljesedett próféciák is mind annak bizonyságai, hogy a Biblia nem csupán emberi alkotás, hanem az élő Isten beszéde. Pascal legfőbb érvnek tekintette a jövendölések beteljesedését a Biblia hitelességét illetően: „Kutatni kezdtem, vajon Isten nem hagyott-e magáról valami jelet a világban? Különféle, egymással ellentétes vallásokat látok, következésképpen mind hamis, kivéve egyet, amelyik nem az. Mindegyik a maga tekintélyére hivatkozva követeli, hogy higgyenek benne, és fenyegeti a hitetleneket. Ezen az alapon tehát nem hiszek bennük. Mert akárki mondhatja, kijelentheti, hogy ő próféta. Ám azt látom, hogy a keresztény vallásban beteljesedett jövendölések vannak, ezt pedig egyetlen másik sem mondhatja el magáról… A Jézus Krisztust bizonyító legnagyobb érvek a jövendölések… Már az is végtelen tudást tételezne fel, ha egyetlen ember írta volna meg egy könyvben a Jézus Krisztusra vonatkozó összes jövendölést, eljövetelének idejét és módját, s aztán Jézus valóban e jövendölések szerint jött volna el. Itt azonban sokkal többről van szó: négy évezreden át egymást követő férfiak szakadatlan soráról, akik eltérés nélkül jövendölik ugyanazt az eljövetelt.” (Gondolatok, 693. töredék)
Tegyük fel magunknak a kérdést: Vajon mennyire értékeljük a kiváltságot, hogy az élő Isten üzenetének birtokában lehetünk? Van-e bennünk tisztelet e könyv iránt, megbecsüljük-e annyira, hogy törekszünk minél jobban megismerni? Mikor, hogyan olvassuk a Bibliát? Kérjük-e Isten Lelkének segítségét a megértéséhez?
„Isten Igéje igazság és világosság, szövétnek, hogy vezesse minden léptedet az úton, Isten városának kapujáig. Ezért tett Sátán olyan kétségbeesett erőfeszítéseket azért, hogy az Úr megváltottainak útjába akadályokat gördítsen. Nem szabad saját elképzeléseidet a Bibliához hozzátenni, és saját véleményedet állítani a középpontba, ahol az igazságnak kell lennie. Félre kell tenned saját nézeteidet, és alázatos, átadott szívvel, énedet elrejtve Krisztusban, komoly imában kell kérned Istent, hogy adjon bölcsességet. Érezned kell, hogy szükséged van Isten kinyilvánított akaratára, mert az a te lelki jólétedet szolgálja.
A Biblia kézikönyv, mely által megismerheted az örök életre vezető utat. Vágyakoznod kell a menny után, hogy megismerhesd Isten akaratát és útjait.” (Ellen G. White: Fundamentals of Christian Education, 307–308. o.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése