„Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra, és nagy kegyelmű.” (Zsolt 103,8)
„Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet. Azáltal lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” (1Jn 4,8–10)
Isten szeretete nyilvánul meg már abban is, hogy megosztotta az életet teremtményeivel, s egy szép, szemet-lelket gyönyörködtető világba helyezte őket, ellátva mindennel, ami a boldog és egészséges élethez szükséges. Szeretetének legfőbb bizonyítéka azonban Krisztus keresztje, amikor az ellene lázadt, hálátlan és hűtlen emberért a legnagyobb áldozatot is meghozta. Ez a biztosítéka, záloga annak az ígéretnek, hogy helyreállít mindent eredeti tökéletességében, újjáteremti a hozzá ragaszkodó embert és bűnnel fertőzött Földünket is. Isten szeretetét tapasztalhatjuk a mindennapok során felismerhető gondviselésében, ahogyan személy szerint mindenki életében egyengeti az üdvösségre vezető utat. A Bibliában számos hasonlatot találunk, amelyek számunkra is érthető fogalmakkal mutatják be Isten szeretetét:
• „Hát elfeledkezhet-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én rólad el nem feledkezem.” (Ésa 49,15)
• „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!” (Mt 7,11)
• „Amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.” (Ésa 62,5)
• „Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.” (Mt 10,30–31)
„Még ha minden emberi kapcsolat megszűnik is, ha barát baráthoz hűtlen lesz, ha az anyák megszűnnek szeretni gyermekeiket, ha az ég és a föld elmúlnak, Isten hozzánk való szeretete soha meg nem változik. Ez a gondolat meghódítja a lelket, és a szívet Isten akaratának rendeli alá. Minél többet foglalkozunk a kereszt fényében Krisztus jellemével, annál több kegyelmet, gyengédséget és megbocsátást látunk egybefonódva igazsággal és jogossággal. Annál érthetőbben és világosabban felismerhetjük Isten végtelen és örökkévaló szeretetének megszámlálhatatlan bizonyítékát, és annál inkább megérthetjük azt a bensőséges, szívbeli együttérzést, amellyel Isten viszonyul hozzánk, s amely az anyának elveszett gyermeke utáni szerető sóvárgását is végtelenül felülmúlja!” (Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések, Isten szeretete az emberek iránt c. fej.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése