„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” (Jn 17,3)
„Szeretetet kívánok én, és nem áldozatot, Isten ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.” (Hós 6,6)
„Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat! Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal…” (Hós 6,3)
Minden ember számára fontos, hogy megismerje, megértse eredetének végső okát, mert csak akkor tud értelmes módon élni és tervezni, akkor lesz célja az életének. Illyés Gyula következő gondolatai erre utalnak: „(A végső kérdések, Isten keresése) az emberi életnek, sőt a világ létének az alapkérdése és alapténye. Ettől függ az egyedi ember életútjának indítása és befejezése, de a történelem további menete, az emberi jövő is. Épületet alapozni, tető alá hozni és tovább építkezni csak tervek ismeretében lehet. A megszerkesztett valóság mögött a Szerkesztő akaratának számbavétele a legtermészetesebb. Tisztességes viszony az, amelyben a gyermek nem ismeri az apját?” (Idézi Hegyi Béla: A dialógus sodrában, 126. o.)
Pascal pedig a következőképpen írt az őszinte Isten-keresésről: „Ismerjék fel végre, hogy csak kétféle ember szolgál rá az értelmes névre: az, aki tiszta szívvel szolgálja Istent, mert ismeri, és az, aki tiszta szívéből keresi őt, mert nem ismeri.” (Gondolatok, 194. töredék)
Isten lényét, szeretetét és gondviselését megismerve egyre inkább vágyunk viszonozni azt a sok jót, amivel elhalmoz bennünket. Minél mélyebben megértjük Isten lényét, annál nagyobb hála, hódolat ébred bennünk iránta, és még inkább keressük közelségét. Ebben a szeretetkapcsolatban olyan hatalom van, amely mindinkább átformál bennünket az Ő képmására: „Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, az Úr Lelke által.” (2Kor 3,18)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése