"Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok, sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?” (Mt 6,24–25)
„Valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossz gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal.” (1Tim 6,6–10)
„Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy megelégedjem azzal, amim van. Tudok megaláztatni is, tudok bővelkedni is. Mindig mindenhez hozzászoktam: ahhoz, hogy jóllakjam és éhezzem, hogy bővelkedjem és nélkülözzem. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil 4,11–13)
„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és így tegyetek próbára engem – mondja a Seregek Ura. – Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok.” (Mal 3,10)
Bár megélhetésünk szempontjából szükségszerű, hogy anyagiakkal is foglalkozzunk, az Ige óv attól a kísértéstől, hogy gondolatainkban a központi helyet foglalja el, és megkísértsen bennünket korunk pénzsóvár, anyagias szemlélete. Sajnos egyre inkább tapasztaljuk, hogy napjainkban is már a mindennapi megélhetésünk válik bizonytalanná, így meg kell tanulnunk Isten gondviselő szeretetében bízni, hiszen ismeri szükségleteinket, és megígérte segítségét. A gazdasági válság hatásai bennünket is érinthetnek, de akkor se engedjük meg, hogy az aggodalmaskodás, az „élet gondja” töltse be gondolatainkat. Meg kell tanulnunk a takarékosságot, gyakorolnunk a hálás és megelégedett lelkületet, és Isten ígéretei beteljesülnek rajtunk: „kenyerét megkapja, vize el nem fogy” (Ésa 33,16).
„Ha felismernénk, hogy Isten minden jó dolog adományozója és pénzünk az övé, akkor annak elköltésében bölcsességet tanúsítanánk, és alkalmazkodnánk szent akaratához. Akkor a világ szokásai, divatjai nem befolyásolnának bennünket. Nem vágyódnánk arra, hogy a világhoz alkalmazkodjunk, és nem engednénk meg hajlamainknak, hogy irányítsanak bennünket. Pénzünk felhasználását azáltal tehetjük lelki előrehaladásunk eszközévé, hogy szent letétnek tekintjük, amelyet nem a büszkeség, a hiábavalóság, az étvágy vagy a szenvedély szolgálatába kell állítanunk.
Nagyon sokan nem úgy nevelték magukat, hogy kiadásaik ne lépjék túl a bevételeiket. Nem tanulják meg a körülményekhez való alkalmazkodást, ezért újra és újra kölcsönkérnek, s elárasztja őket az adósság, aminek következtében elcsüggednek. Ha szélsőséges szokásaid vannak, azonnal küszöböld ki ezeket az életedből! Ha ezt nem teszed, örökre tönkremész. A takarékosság, a szorgalom és a józanság szokása értékesebb gyermekeid számára a gazdag hozománynál. A földön zarándokok és idegenek vagyunk: anyagi javainkat ne költsük olyan kívánságok kielégítésére, amelyeket Isten szerint meg kell tagadnunk énünktől. Mutassuk be helyesen hitünket a kívánságok visszaszorításával! (…)
Nem cselekedjük Isten akaratát, ha azt szenteljük neki, ami megmarad a jövedelmünkből, miután minden elképzelhető szükségletünket kielégítettük. Mielőtt elköltenénk keresetünk egy részét, vegyük ki és ajánljuk fel Istennek azt a részt, amelyre igényt tart… Ha eredményesek vagyunk világi munkánkban, azt az Úr áldásának kell tulajdonítanunk. A jövedelem egy részét a szegényeknek kell áldoznunk, és nagy részét Isten ügyére kell fordítanunk. Ha az Isten által igényelt részt visszaadjuk neki, akkor megáldja és megszenteli a maradékot, a saját használatunkra. De ha az ember megrabolja Istent azáltal, hogy visszatartja azt, ami az övé, átka nyugszik az egészen.” (Ellen G. White: Boldog otthon, A családi pénzkezelés alapelve; Isten sáfárai c. fej.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése