Jézus Krisztus testététele

 

 Krisztus testététele önfeláldozás volt. Élete szüntelen önmegtagadásból állt. Az Isten emberek iránt való szeretetének legnagyobb dicsősége az egyszülött Fia áldozatában nyilvánult meg, aki az Ő valóságának képmása volt. Ez a kegyesség hatalmas titka. Krisztus minden hitvallójának kiváltsága és kötelessége, hogy Krisztus indulata legyen benne. Önmegtagadás és kereszt nélkül nem lehetünk az Ő tanítványai. Testététele előtt és után egyaránt Megváltó volt. Mihelyt megjelent a bűn, volt Üdvözítő is. Ő adott fényt és életet mindennek, és a Tőle kapott világosság szerint ítél meg mindenkit. És az a valaki, aki a világosságot adta, aki a leggyöngédebb kérleléssel szólítgatja az ember lelkét, hogy a bűn helyett a szentség számára nyerje meg, egyben a szószólója és bírája is. Amióta a nagy küzdelem megkezdődött a mennyben, Sátán csalással tartja fenn az ügyét; Krisztus pedig azon fáradozik, hogy leleplezze terveit, és megtörje hatalmát. Ő, aki felvette a harcot a nagy csalóval, s korszakokon keresztül kereste, hogyan menthetné meg foglyait a kezéből, Ő az, aki minden lélek bírája lesz. 

Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint. Efézus. 4:7 E.G.W. Szemelvények

Isten testben való megjelenése valóban nagy titok; a Szentlélek segítsége nélkül nem számíthatunk ennek a tárgynak a megértésére. Az emberi bölcsesség semmisége és az Isten önerőből történő keresésének hiábavalósága a legegyszerűbb lecke, amit az embernek meg kell tanulnia. Értelmi képességeit az ember a végsőkig fejlesztheti; lehet, hogy a világ magasan iskolázottnak tartja, Isten szemében mégis tudatlan marad. Az ókori filozófusok bölcsességükkel dicsekedtek, de vajon mennyit nyomtak Isten mérlegén?

 "Én vagyok az út, az igazság és az élet" - mondja Krisztus -; "senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam" (Jn 14:6). Krisztusnak hatalma van arra, hogy minden teremtménynek életet adjon. "Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam." "A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet" (Jn 6:57, 63). Krisztus itt nem tanítására, hanem személyére, jellemének isteni voltára utal. "Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek. Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában: és hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia" (Jn 5:25-27).( E.G.W. Jézus élete)