Az Isten választottainak közösségét eredetileg Izráel, Izráel fiai, izráeliták néven említi. A kívülvalók a héber névvel is illetik (2Móz 1,16. 21-22). (16)Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda menének és vizet húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait. (21-22)És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az ő leányát, Cipporát. És fiat szűle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön.A zsidó név az ország kettészakadása után válik közhasználatúvá: a szó jelentésének megfelelően a Dél-i országrészből, Júdából származót, az odatartozót mondták zsidónak (júdabeli), szemben az Észak-i országrész izráeli lakójával (2Kir 16,6);Akkor nyerte vissza Récin, Siria királya Elátot a Siriabelieknek, és irtotta ki a zsidókat Elátból; és Siriabeliek jövének Elátba, és ott laknak mind e mai napig.(2Kir 25,25); A hetedik hónapban azonban elment Izmáel, Nétániának, az Elisáma fiának fia, aki királyi magból volt, és vele tíz férfiú, és megölték Gedáliát és meghalt; és a Zsidókat és a Káldeusokat, akik ő vele voltak Mispában. (Jer 34,9). Hogy kiki bocsássa szabadon szolgáját és kiki az ő szolgálóleányát a héber férfit és a héber leányt, hogy senki ne szolgáltasson közöttük az ő Júdabeli atyjafiával.
Az asszír hódítás, az északi 10 törzs pusztulása után a csekély számú túlélők beolvadtak Júda törzsébe, zsidókká lettek. A babiloni fogságban és az azt követő időkben Jákób minden leszármazottját zsidónak mondják (Eszt 3:4) ...feljelenték Hámánnak, hogy lássák, megállnak-é Márdokeus dolgai, mert azt jelenté nékik, hogy ő zsidó.; (Dán 3:8-12)Elmenének azért ebben az időben káldeabeli férfiak, és vádat emelének a zsidók ellen;Szólának pedig és mondák Nabukodonozor királynak: Király! örökké élj!Te, oh király! parancsolatot adtál ki, hogy minden ember, mihelyt meghallja a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljon le, és imádja az arany állóképet Aki pedig nem borul le és nem imádja, vettessék be az égő, tüzes kemencébe.Vannak zsidó férfiak, akiket a babiloni tartomány gondviselésére rendeltél, Sidrák, Misák és Abednégó: ezek a férfiak nem becsülnek téged, oh király, a te isteneidet nem tisztelik, és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem imádják. ; (Mt 27:11) Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.; ApCsel 2:5).Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
A fogságból hazatértek izráelitáknak nevezték magukat, ezzel is kifejezve, hogy Isten ígéreteinek a birtokosai. A zsidó név azonban közhasználatú lett az egész világon, hisz a fogság a választott népnek az egész világra való szétszóródását eredményezte (diaszpóra).
A név nemcsak a származást, hanem a vallási, kulturális sajátosságokat is jelölte. A zsidóság legjellemzőbb vonásának azt tarthatjuk, hogy a legkülönbözőbb körülmények között is megtartotta és megtartja vallási, életmódbeli hagyományait, szokásait. Elkülönülése, különbözősége (különcködése) környezetében sokszor ellenszenvet ébresztett, végső soron mégis ez biztosította évezredeken át való fennmaradását.
A zsidó név az Új SZövetség bizonyos helyein sajátos jelentésű. János úgy tesz bizonyságot Jézus földi életéről, hogy azt a zsidók elleni szüntelen küzdelemnek mutatja. A zsidók szó alatt azonban nem a fajt, nem a nemzetet érti, hanem azokat, akik a názáreti Jézust nem fogadják el Messiásnak (Jn 2,18) És a galambárúsoknak monda -zsidóknak-: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. (20. vers) Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?; (Ján 5,16.18;) És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton. Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel. (Ján 6,41). Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott alá. János a zsidó szokásokról, ünnepekről úgy beszél, mint valami idegen népéről (Ján 2,6.13) Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala. Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.; (Ján 5:1) Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.; (Ján 6:4) Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.; (Ján 7:2) Közel vala pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. (stb.). Maga Jézus úgy beszél a zsidókhoz, mint idegenekhez (Jn 8,17 A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.; (Ján 10:34). Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? A Jézushoz tartozókat a zsidók ellenségüknek tekintik (Ján 7:13) Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan ő felőle a zsidóktól való félelem miatt.; (Ján 9:13) Vivék őt, aki előbb még vak volt, a farizeusokhoz.; (Ján 1:19). És ez a János bizonyságtétele, amikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? Hasonló szemléletet mutat az (ApCsel 23:12 is). Midőn pedig nappal lőn, a zsidók közül némelyek összeszövetkezvén, átok alatt kötelezék el magokat, mondván, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált. Természetesen mindennek semmi köze nincs az antiszemitizmushoz. Pálnak - ha zsidókat emleget is - tulajdonképpen ZSIDÓKERESZTYÉNekkel van küzdelme. (bibliai lexikon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése