2025. május 23., péntek

Csak a megváltottak mehetnek Isten trónjához

(Zsoltár 5:1-13). A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára. (2) Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat! (3) Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom! (4) Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak. (5) Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz. (6) Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt. (7) Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az Úr. (8) De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged. (9) Vezess, Uram, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat! (10) Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük. (11) Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak! (12) Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet. (13) Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal. /RÚF/

(Jel 14:1-12). És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. (2) Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak. (3) És új éneket énekelnek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről. (4) Ők azok, akik nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, akik követik a Bárányt, ahova csak megy, akik áron vétettek meg az emberek közül, Istennek és a Báránynak szánt zsengeként, (5) és szájukban nem találtatott hazugság: ők feddhetetlenek. (6) És láttam, hogy egy másik angyal repül fenn az égen: az örök evangélium volt nála, hogy hirdesse azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; (7) és hatalmas hangon így szólt: Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait! (8) Egy második angyal követte őt, aki így szólt: Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet. (9) Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, (10) az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; (11) gyötrődésük füstje felszáll örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és annak képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. (12) Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét. /RÚF/
Sokat elárulnak Dávid szavai: „nem lakhat nálad gonosz”. (Zsolt 5:5), /ÚRK/ A szent sátorral kapcsolatban lényeges volt, hogy Isten a népe között lakozzon, és ugyanez lesz Krisztus országában is. (Jel 21:3). Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük /RÚF/) Csak a megváltottak mehetnek Isten trónjához.
Azt is fontos megjegyezni, hogy Dávid egy istentiszteleti jelenetet ábrázol (Zsolt 5:8) versében, és éppen ez a nagy küzdelem központi témája. Jelenések 13. fejezete ötször említi az „imádatot”, a három angyal pedig arra szólítja a világot, hogy „imádjátok azt, aki teremtette…” (Jel 14:7) Dávid elmondja, hogy „féli” az Urat, a maradék visszahívó üzenete pedig így szól: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája” (Jel 14:7)
Figyeljük meg azt is, hogy a megváltottak szájában „nem találtatott álnokság” (Jel 14:5), igazat mondanak, szavaik és tetteik Isten igaz jellemét tükrözik. Dávid szerint a gonoszok szájában nincsen igazság. (Zsolt 5:10)
János nagyszerű jelenetet tár elénk A jelenések könyvének ebben a meghatározó részében: bűnösök megmenekülnek a haláltól, és abban a kiváltságban van részük, hogy megállhatnak Isten színe előtt. Nem érdemesek erre a jogra, csak azért nyerték el, mert Isten Báránya, Isten igaz Fia ott áll velük. Bocsánatot és megváltást kaptak, többé nem kell vétkeik terhét cipelniük (Zsolt 5:11), mert Isten Báránya azt magára vette. (Ézs 53:12). Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért. /RÚF/;
(2Kor 5:21). Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. /RÚF/)
Amikor Isten a szívünkbe írja a nevét, nehéz csendben maradni. Isten népe a kegyelem utolsó hívását közvetíti „hangosan”. (Jel 14:7), /ÚRK/ „És majd örülnek mindnyájan, akik bíznak benned; mindörökké vigadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek tebenned, akik szeretik a te nevedet” (Zsolt 5:12)
Képzeljük el, hogy az ítélet idején ott állunk a szent és tökéletes Isten előtt, minden tettünk világosan feltárul előtte. Ha erre gondolunk, mennyire érezzük szükségét annak, hogy betakarjon Krisztus igazsága?
White idézet: Testvérek és testvérnők, az Úr közel! Ha megszületik bennünk Krisztus, a dicsőség reménysége, reménységünk van Istenben, amit nem fogunk tudni csak magunknak megtartani. Dicsőíteni fogjuk Őt. Nem dicsőítjük Krisztust eléggé, úgy, ahogy kellene. Aki dicsőíti Őt, Istent magasztalja. Most pedig a szomorúság szavai és szenvedéseink és megpróbáltatásaink helyett inkább adjunk hálát Istennek azért, hogy tudunk beszélni, és határozzuk el, hogy magasztalni fogjuk az ő nevét. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy itt, e földön magasztaljuk és dicsőítsük Istent. Bárcsak ezt az elhatározást tükröznék szavaink és cselekedeteink! – Manuscript 38, 1908.
Nehézségek fognak támadni, melyek próbára teszik hitedet és türelmedet. Állj bátran a nehézségek elé. Nézd a dolgok derűs oldalát. Ha akadozik a munka, győződj meg arról, hogy nem a te hibád-e, majd menj előre, és örvendezzél az Úrban. A menny örömmel van tele. Visszhangzik annak dicséretétől, aki oly csodálatos áldozatot hozott az emberiség helyreállításáért. Csak az Úr földi gyülekezete ne legyen tele dicsérettel? Nem kell talán a keresztényeknek világgá kürtölniük, hogy mekkora boldogság Jézus Krisztusnak szolgálni? Akik a mennyben csatlakozni akarnak az angyalok magasztaló Kárához, azoknak a földön kell megtanulni a menny énekét, melynek alaphangja a hálaadás.
Sose veszítsd el bátorságodat. Sose szólj kételkedve, csak mert a látszat ellened szól. Az Úr munkájában olykor lehúz az anyagiak hiánya, ám az Úr hallja a segélykiáltást, és válaszolni fog rá. Ez legyen nyelveden: „Az Úr Isten megsegít engem, azért nem szégyenülök meg; azért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudom, hogy szégyent nem vallok.” (Ésa 50:7)
Ha hibát követsz el, vereségedet fordítsd győzelemre. Ha jól megtanuljuk az Úr által küldött tanítást, akkor mindenben segítségünkre lesz alkalmas időben. Bízz Istenben. Imádkozzál sokat, és higgy. Ha bízol, remélsz, hiszel, és szorosan fogod a végtelen hatalom kezét, hódítóknál hatalmasabb leszel. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 7. köt., 244-245./old.
Ezután a menny dicsőségéhez ragadtattam el, a kincsekhez, amelyek ott már készen állnak a hívők számára. Minden kedves és dicső volt. Az angyalok édes dalokat énekeltek, s mikor befejezték, levették koronájukat a fejükről, Jézus lábához helyezték, és kedves hangon kiáltották: Dicsőség, halleluja! Én is velük együtt magasztaltam és dicsőítettem énekemmel a Bárányt, és valahányszor kinyitottam számat dicsőítésére, mindannyiszor lelkemet áthatotta annak a dicsőségnek kimondhatatlan érzete, amely engem körülvett. Nagy, rendkívüli, örökkévaló dicsőség v
olt. Az angyal így szólt: „Az a kis sereg, amely Istent szereti, parancsolatait megtartja, és hűséges mindhalálig, örökli ezt a dicsőséget, állandóan örvendhet Jézus jelenlétének, és együtt énekelhet az angyalokkal.” – Tapasztalatok és látomások, 66./old.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Jézus Krisztus tanításai

Amikor úgy tűnik, Isten nem hallgat meg

( Mt 7:7). Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. /RÚF/ (1Jn 5:14). Az iránta való bizal...