Isten népe között lakozik

 

Isten különböző eszközök által tanította népét, amelyek egyike volt a szentély. Az ott végzett szolgálatok Jézusra mutattak előre a megváltási terv példázataiként, amelyeket évszázadokkal később Jézus beteljesített.

2Móz 25:1-9. Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: (2) Mondd meg Izráel fiainak, hogy gyűjtsenek részemre adományokat mindenkitől, akit arra indít a szíve. Gyűjtsétek össze a nekem szánt adományokat! (3) Ilyen adományokat gyűjtsetek be tőlük: aranyat, ezüstöt és rezet, (4) kék és piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat, kecskeszőrt, (5) vörösre festett kos bőrt, delfinbőrt és akáciafát, (6) lámpaolajat, balzsamot a fölkenéshez való olajhoz és a jó illatú illatáldozathoz, (7) ónixköveket és berakásra való drágaköveket az éfódhoz és hósenhez. (8) Készítsenek nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam! (9) Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az egész fölszerelés mintáját! /RÚF/ 

Isten vezette Izraelt, közel volt hozzájuk, mégis arra utasította Mózest, hogy építsen szent sátort: „Készítsenek nekem szent hajlékot, hogy közöttük lakjam”. (2Móz 25:8), /ÚRK/ Isten tapintható módon akarta bemutatni nekik, hogy valóban velük van. Sokszor tettek rosszat, mégsem hagyta el őket. „Amikor az Úr ismét kegyelmébe fogadta őket” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták 302./old.), parancsot adott nekik, és megkezdődött a szent sátor építése.  

A Bibliában az áll, hogy Isten nem lakik emberkéz alkotta templomban, épületben hiszen Ő hatalmasabb az egeknél, a mennybolt sem fogadhatja be.

(ApCsel 7:47-50). de Salamon épített neki házat. (48) A Magasságos azonban nem emberkéz alkotásaiban lakik, amint a próféta mondja: (49) „A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat építhetnél nekem – mondja az Úr –, vagy hol van az én nyugalmam helye? (50) Nem az én kezem alkotta-e mindezt?” /RÚF/ 

 Pál Athénban, az Areopágoszon mondta: „Az Isten, aki a világot teremtette és mindazt, ami abban van, mivel ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik”. (ApCsel 17:24, ÚRK) 

Salamon király is kijelentette: „De vajon elképzelhető-e, hogy Isten a földön lakjék? Íme, az ég és az egeknek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem”. (1Kir 8:27, /ÚRK/ 

 Viszont Isten a szentélyben akarta megmutatni jelenlétét a népnek. Az izraelitáktól önkéntes adományokat gyűjtöttek a szentély megépítésére. Értékes, drága ajándékokra, aranyra, ezüstre, rézre, akáciafára, különféle finom kelmékre, olívaolajra és fűszerekre volt szükség. (2Móz 25:10–27:21) szakaszában számos részletet megismerünk a szentéllyel és az ott végzett szolgálatokkal kapcsolatban. Isten megmutatta Mózesnek a szent sátor építésének és berendezésének mintáját, konkrét utasításokat is adott a szövetség ládájára, a szent kenyerek asztalára, a gyertyatartóra, az oltárokra, a kárpitokra, a színekre és a méretekre vonatkozóan is. Mózesnek az Isten által bemutatott minta szerint kellett elkészítenie a szent sátort 

  (2Móz 25:9, 40). Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az egész fölszerelés mintáját! (40) Ügyelj, hogy arra a mintára készítsd, amelyet a hegyen láttál! /RÚF/; 

(2Móz 26:30). Pontosan úgy állítsd fel a hajlékot, ahogyan a hegyen megmutattam neked! /RÚF/), a mennyei szentélyt tükrözve. 

(Zsid 8:1-2). Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; (2) annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember. /RÚF/; 

(Zsid 9:11). Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. /RÚF/

 Jézus haláláig igen fontos volt a földi szentély szerepe, utána azonban a mennyei szentélyben végzett szolgálata már érvénytelenné, üressé tette a földi szentélyt. Ezt szimbolizálta az, amikor Krisztus halálakor kettéhasadt a szentek szentjét elválasztó kárpit. 

(Mt 27:51). És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. /RÚF/;

 (Mk 15:38). Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. /RÚF/)  

White idézet: Isten Mózes által parancsot adott Izraelnek: „készítsenek nékem szent hajlékot, hogy őközöttük lakozzam” (2Móz 25:8), és a szentélyben, népe között lakozott. A pusztában, fáradságos vándorlásuk egész ideje alatt velük volt jelenlétének szimbóluma. Hasonlóképpen állította fel szentélyét Krisztus az emberiség táborának közepén. Sátorát az emberek sátrai mellé helyezte, hogy közöttük lakhasson, s hogy megismertesse velük isteni jellemét és életét. „És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki tejes vala kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1:14)

 Mivel Jézus lejött a földre és köztünk élt, tudjuk, hogy Isten ismeri megpróbáltatásainkat, és együtt érez velünk fájdalmainkban. Ádám minden leszármazottja tudatában lehet annak, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja. Minden kegyelmet hirdető tanítás, minden örömről szóló ígéret, minden szeretetből fakadó cselekedet, a Megváltó földi életének egész isteni vonzereje azt hirdeti, hogy „velünk az Isten”. (Mt 1:23) – Jézus élete, 23-24./old.