Az izraeliták háromszor is, nagy lelkesedéssel kifejezték, hogy engedelmeskedni fognak Istennek.
(2Móz 19:8). Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott. Mózes elvitte a nép válaszát az Úrnak. /RÚF/;
(2Móz 24:3, 7). Akkor lement Mózes, és elmondta a népnek az Úr minden igéjét és valamennyi törvényét. Az egész nép pedig ezt felelte egy akarattal: Megtesszük mindazt, amit elrendelt az Úr. (7) Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az Úr mondott. /RÚF/
A Biblia tanítása szerint fontos az engedelmesség, ám az ember gyenge, gyarló és bűnös. E szomorú valóság jól megmutatkozik nemcsak az ókori Izrael, hanem az egész emberiség történelmében.
Hogyan leszünk hát képesek hűségesen követni Istent? A jó hír az, hogy amit Isten megparancsol, ahhoz erőt is ad. Kívülről kapunk segítséget, ami által képesek lehetünk megtenni azt, amit Isten megkíván. Ez az Ő munkája. (Ez 36:26-27) verseinek teológiai összefoglalásában Ezékiel próféta nagyon is világossá teszi ezt. Egyedül Isten adhat új szívet – kőszívünket eltávolítja, majd pedig érzékeny hússzívet helyez belénk. Józsué így emlékeztette hallgatóit: „Nem tudjátok ti szolgálni az Urat, mert szent Isten Ő”. (Józs 24:19), /RÚF/
Azt viszont eldönthetjük, hogy követni akarjuk Istent, ez a mi szerepünk. Nekünk kell a döntést meghoznunk, percről percre azt választva, hogy meghajlunk előtte. Bennünk ugyanis nincs elég erő még az Isten szolgálatával kapcsolatos, tudatosan meghozott döntéseink valóra váltásához sem. Amikor azonban gyengeségünket letesszük Isten kezébe, Ő megerősít minket.
Pál így fogalmaz: „mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős”. (2Kor 12:10)
Figyeljük meg verseiben, hogy Isten mit mond el önmagáról! (Ez 36:24-30). Kihozlak benneteket a népek közül, összegyűjtelek az országokból, és beviszlek benneteket a saját földetekre. (25) Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. (26) Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. (27) Az én lelkemet adom belétek, és gondoskodom róla, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek. (28) Abban az országban fogtok lakni, amelyet őseiteknek adtam. Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek. (29) Megszabadítlak benneteket minden tisztátalanságotoktól. Előhívom a gabonát és megsokasítom, és nem hozok rátok éhínséget. (30) Megszaporítom a fák gyümölcsét és a mező termését, hogy ne csúfoljanak többé benneteket éhínség miatt a népek. /RÚF/
Ő az, aki összegyűjt, megtisztít, eltávolít, ad, tesz és arra késztet, hogy megőrizzük a törvényeit. Amit Ő tesz, azt fogjuk mi is tenni. Azonosítja magát velünk, és ha szoros kapcsolatban maradunk vele, az Ő cselekedetei a mieink is lesznek. Dinamikus, erős és élénk egységben élünk Istennel. Ebben a szakaszban is Isten cselekedetein van a hangsúly. „Lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy rendelkezéseim szerint járjatok, törvényeimet megtartsátok és betöltsétek”. (Ez 36:27), /ÚRK/
Isten meghagyja az embereknek, hogy engedelmeskedjenek, majd erőt is ad hozzá! Amit Isten megkíván népétől, annak végrehajtásában mindig segíti is őket. Az engedelmesség Isten ajándéka (nem csak a saját teljesítményünk), mint ahogy a megigazítás és az üdvözítés is tőle kapott ajándék
(Fil 2:13). mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. /RÚF/)
White idézet: A bűn ellen egyedüli védelem, ha Krisztus igazságosságába, szent voltába vetett hit által Ő lakik a szívünkben. A kísértéseknek azért van hatalma felettünk, mert önzés él a szívünkben. Amikor Isten nagy szeretetét szemléljük, az önzést undorítónak látjuk, s már szeretnénk kiűzni a szívünkből. Amikor a Szentlélek dicsőíti előttünk Krisztus áldozatát, szívünk meglágyul és lecsillapodik, a kísértések erejüket veszítik, és Krisztus kegy elme átalakítja a jellemünket.
Krisztus soha nem hagy el, hiszen az életét adta értünk. Az ember elhagyhatja Krisztust, legyőzhetik a kísértések, de az Üdvözítő sohasem fordul el azoktól, akiknek a megváltásáért életével fizetett. Ha megnyílhatna a szemünk, embereket látnánk görnyedni súlyos terhek alatt – akár a nehéz rakománytól roskadozó szekerek –, a bánattól gyötörten, a csüggedés miatt készen a halálra. Látnánk az angyalokat is: segítségül sietnek a megkísértettekhez, akik mintegy a szakadék szélén tántorognak. Az angyalok elűzik a gonoszok seregét, és szilárd alapokra helyezik a megkísértetteket. A két csoport közti harc éppoly valóságos, mint két evilági hadsereg csatája. A lelki küzdelmek kimenetelétől emberek örök sorsa függ.
Ránk is vonatkoznak a Péterhez intézett szavak: „Ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited.” (Lk 22:31 32) Hála Istennek, Ő nem hagy magunkra. Aki „úgy szerette e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16), nem hagy magunkra az Isten és az ember ellenségével vívott csatában. „Adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.” (Lk 10:19)
Éljetek Krisztussal összeköttetésben, Ő majd szilárdan megtart titeket szent kezével, amely soha el nem enged. Ismerjétek meg és higgyétek el az Isten irántunk való szeretetét, akkor biztonságban lesztek, akkor éltek. Ez a szeretet olyan erőd, amelyet Sátán semmiféle ámítása, semmilyen rohama nem tud bevenni. „Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz és bátorságos lesz.” (Péld 18:10) – Gondolatok a hegyibeszédről, 118-119./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése