... a fejezet szíve. Itt Pál a szeretet tulajdonságaira összpontosít, bemutatva, hogy milyen és milyen nem, mit tesz és mit nem. Megszemélyesíti a szeretetet, és így jobban belepillanthatunk, hogyan viselkedik az, aki a Lélektől jövő szeretettel teljes. Ebben az ábrázolásban Pál egy sor igét használ, számára a szeretet inkább cselekvés, mint érzés vagy érzelem.
Milyen tehát a szeretet, mit tesz?
1. „hosszútűrő” (makrothümeó). A makrothümeó azt jelenti, hogy türelmet gyakorol, még próbára tévő helyzetekben is. A hosszútűrés kiemeli egymás „elszenvedésének” képességét
(Ef 4:2). teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, /RÚF/
2. „jóságos” (khrészteuomai). A khrészteuomai csak itt fordul elő az Újszövetségben, de a szó gyökéből származó más szavak gyakoriak. A Septuagintában (az Ószövetség görög fordításában) az ebből a szógyökből származó szavak többször előfordulnak a Zsoltárokban, Isten jóságára utalva, könyörülete összefüggésében.
(Zsolt 145:9). Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez. /RÚF/ Amikor Pál azt írja, hogy a szeretet jóságos, azt fejezi ki, hogy a másik ember iránti szeretetben követnünk kell Isten felénk irányuló jóságának és irgalmának példáját.
3. „együtt örül (szünkhairó) az igazsággal”. A szünkhairó arra utal, hogy valaki képes a másik emberrel együtt örülni.
(Lk 1:58). Meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek. /RÚF/;
(Lk 15:6, 9). hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. (9) Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. /RÚF/;
(1Kor 12:26). És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. /RÚF/;
(Fil 2:17-18). Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; (18) de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt! /RÚF/
4. „mindent elfedez” (sztegó). A teológusok vitatják, a sztegó szó azt jelentie, hogy „elfedez”, valamit bizalmasan megtart (amiben benne van a védelmezés érzete is), vagy inkább „kibír”, a nehézségeknek ellenáll jelentéssel. Az elviselés fogalma világosan benne van
(1Kor 9:12). (Ha mások részesedhetnek ezekből, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk ezzel a joggal, hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé. /RÚF/)
versében, ami miatt a legtöbb magyarázó és bibliafordító valószínűbbnek tartja a második lehetőséget.
5. „mindent hisz” (piszteuó). A piszteuó ugyanabból a gyökből ered, mint a hitet jelentő görög szó (pisztisz). 1Korinthus 13. fejezetének összefüggésében ez azt fejezi ki, hogy jót feltételez a másikról.
6. „mindent remél” (elpidzó). Az Újszövetségben az elpidzó ige mindig olyan hitre vagy váradalomra utal, hogy valami jó fog történni.
7. „mindent eltűr” (hüpomenó). Valószínűleg nincs különbség a sztegó és a hüpomenó szavak jelentése között
(1Kor 13:7). (Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. /RÚF/)
versében, hiszen a nehéz körülmények közötti kitartásra utaló szinonimák. Pál a vers végén a hüpomenó szót a sztegó ismétlése helyett használhatta. Ugyanazt a fogalmat más szavakkal kifejezve a figyelmet a hitre és a reményre összepontosítja. Vagyis hit és reménység által tart ki a szeretet.
White idézet: Isten igazsága felemeli befogadóját, ízlését megfinomítja, ítélőképességét megszenteli. A keresztény jelleme szent, modora kellemes, szavai rosszindulattól mentesek. Állandó erőfeszítéssel arra kell törekedni, hogy annak a közösségnek a modorát utánozza, amelynek egykor reményei szerint tagja lesz, a soha el nem bukott angyalok társaságáét.
Senki sem lehet keresztény Krisztus lelkülete nélkül, és ha krisztusi lelkülete van, akkor az kedves szavakban, gondos és udvarias magaviseletben nyilvánul meg… A külső változás bizonyítja a belsőt. Az igazság az, amely megszentel és csiszol. A szívbe jutva titkos erőként hat, és átalakítja a jellemet. Azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat, de gorombák, mogorvák, udvariatlanok szóban és viselkedésben, nem tanultak Jézustól. Az indulatos, büszke és hibakereső ember nem keresztény, hiszen kereszténynek lenni azt jeleni: Krisztushoz hasonlítani.
Sokan, akik boldogságra vágynak, csalódnak, mert ott keresik, ahol sosem fogják megtalálni, és számos bűnös jellemvonást, önző érzést tűrnek meg az életükben. A kis kötelességek és az apró udvariasságok elhanyagolása révén azokat az elveket hágják át, amelyeknek gyakorlása boldoggá tehetné őket. Az igazi boldogság nem az én kielégítésében rejlik, hanem a kötelességteljesítésben. Isten az ember boldogságát akarja. Ez okból adta a törvényt meghatározó elveket, hogy engedelmeskedve boldog lehessen otthonában és az emberek között. Ha megőrzi erkölcsi tartását, elvhű, és szabadon rendelkezik minden képességével, az ember nem lehet boldogtalan. Istenbe kapaszkodik, szíve pedig megtelik békével és örömmel, a lelki élete virul még hitetlen és romlott környezetben is.
Kedves szavai, kellemes megjelenése, derűs arca szinte ellenállhatatlan vonzerőt és befolyást kölcsönöz a kereszténynek. Krisztus vallása a szívben még a legszerényebb foglalkozású keresztény szavainak is tapintatot, viselkedésének pedig meggyőző erőt ad. Az ember igazi méltósága az önmagáról megfeledkező lelkületben van, a derűs fényben, békében és örömben, amellyel másokkal szemben megnyilvánul. Ily módon tiszteletet vív ki magának, növeli hasznavehetőségét, és mindez nem kerül szinte semmibe. Aki így tesz, az sohasem fog amiatt panaszkodni, hogy nem kezelik az őt megillető tisztelettel. A Biblia szabályait a szívbe kell vésni, és ezek szerint kell élnünk minden nap. – Krisztusi élet, 305./old. (okt. 18.)
Ne azzal kezdjük, hogy egymást próbáljuk szeretni. Krisztus szeretete a szívben – erre van szükségünk. Ha Krisztusban eltemetjük énünket, az igaz szeretet önkéntelenül kibuggyan.
Türelmes elnézéssel hódítani tudunk. A szolgálat türelme hoz békességet a léleknek. Isten népének jólétét az alázatos, szorgalmas és hű fáradozók mozdítják elő. A szeretet és bátorítás szava könnyebben megszelídíti a lobbanékony természetet és a csökönyösséget, mint a tévelygő fejére halmozható összes vádaskodás és gáncsolás. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 7. köt., 266./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése