Amikor Pál bizonygatta őszinteségét és tisztaságát, megvédte magát a következetlenség és a korinthusiak iránti szeretetlenség vádjától. Mindig is lelki gyermekei javáért fáradozott.
(2Kor 2:12-17) Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem, (13) nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Makedóniába. (14) De hála legyen Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. (15) Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között: (16) ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre? (17) Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztusban. /RÚF/
... verseiben kezdett gondolatmenete egészen a 7. fejezetig tart, ami közben azt mérlegeli, hogy milyen a Krisztusért végzett hiteles szolgálat. Rengeteg tanulságot levonhatunk ezekből a gondolataiból is.
2Korinthus 3-7. fejezeteivel Pál a lélekmentés szolgálatáról szól. „A bűnösök megtérése és az igazság általi megszentelődésük a lelkész legerősebb bizonyítéka arra nézve, hogy Isten hívta el a szolgálatra. Apostolságának bizonyítéka a megtértek szívébe van vésve és megújult életük tanúskodik arról. Krisztus, a dicsőség reménysége a benső emberben alakul ki. A lelkészt nagyban megerősíti szolgálatának e pecsétje”. (Ellen G. White: Az apostolok története. 216./old.)
White idézet: Dolgozni azt jelenti: szolgálni; Isten pedig mindenkit szolgálatra hív. Aki önző és magának való életformát választ, meggyalázza Istent. Testvéreim és testvérnőim, tudatában vagytok, hogy évente lelkek ezrei vesznek el bűneikben, mert senki sem vetítette életútjukra az igazság fényét?
Hatalmas munka vár ránk a világban. Az emberek nem a nyelvek ajándéka vagy csodák hatására fognak megtérni, hanem a megfeszített Krisztus prédikálására. Meddig halogatjuk még, hogy erőfeszítéseket tegyünk egy jobb világ érdekében? Miért várunk valami rendkívüli eseményre vagy költséges felszerelésre? Akármilyen jelentéktelenek lennétek, bármilyen szerény is lenne foglalkozásotok, ha a Megváltó tanításaival összhangban dolgoztok, megnyilatkozik bennetek, és befolyásotok Krisztushoz vonzza az embereket. Tisztességet szerez az Őt őszintén szolgáló alázatos és szerény szolgáinak. Mindegy, mivel foglalkozunk, hogy az üzleti életben, egy gazdaságban vagy irodában dolgozunk, igyekeznünk kell lelkeket menteni.
Vessünk mindenhol a vizek mellett, és őrizzük meg lelkünket Krisztus szeretetében. Dolgozzunk, míg nappal van, használjuk fel az Úr munkájára kapott javakat. Bármit teszünk, tegyük örömmel, bármilyen áldozatot követel tőlünk, hozzuk meg örömmel. Amikor mindenhol vetni fogunk a vizek mellett, és meg fogjuk érteni a szavak jelentőségét: „Aki bőven vet, bőven is arat.”
Mindent a kegyelemnek köszönhetünk, a fenséges kegyelemnek: megváltásunkat, helyreállításunkat és azt, hogy örökösökké lettünk Jézus Krisztussal együtt. Ezt a kegyelmet mutassuk be másoknak is.
A Megváltó neve megdicsőítésére használja fel azokat, akikről tudja, megengedik, hogy az isteni befolyás átalakítsa őket. Kézbe veszi a mások által megvetett anyagot, és dolgozik azok életében, akik átadják magukat neki. Örömét leli abban, ha kézbe vesz egy látszólag haszontalan anyagot, amelyet Sátán megrontott és felhasznált, és isteni kegyelmének részesévé teszi. Boldog, ha megszüntetheti valakinek a szenvedéseit, és megszabadíthatja az engedetleneket sújtó eljövendő haragtól. Gyermekeit segédeivé teszi, akik munkáját végzik, és akik már ebben az életben megkapják jutalmukat azzal, hogy munkájukat siker koronázza.
De vajon összemérhető ez az öröm azzal a boldogsággal, amelyet gyermekei majd a végső elszámolás napján éreznek? – Krisztusi élet, 256./old. (aug. 30.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése