„Az Úrnak nincs szüksége az adományainkra, nem tehetjük gazdagabbá ajándékainkkal… »Mert tőled van minden, és amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked« (2Krón 29:14). Mégis megengedi, hogy kimutassuk hálánkat kegyelméért, amikor önfeláldozóan erőfeszítéseket teszünk mások érdekében. Isten iránti hálánkat és szeretetünket egyedül így mutathatjuk meg, nem adott rá más módot”. (Ellen G. White: Counsels on Stewardship. 18-19./old.)
„Milyen hatalmas ajándékot adott Isten az embernek, és mennyire rá vall, hogy ezt megtette! Felülmúlhatatlan nagylelkűséggel adott, hogy megmenthesse a lázadó embereket, megértesse velük szándékát és szeretetét. Kész vagy rá, hogy ajándékaiddal és adományaiddal bemutasd: semmit nem tartasz túl soknak számára, aki »az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen« (Jn 3:16)”? (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald. 1900. május 15.)
White idézet: NAGYLELKŰSÉG
„Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; …a mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül” (Péld. 11:24-25)
Sokan sajnálkoztak Isten népe, Izrael sorsán, mert azon kívül, hogy évenként bőkezű ajándékokat adtak az Úrnak, rendszeresen adakozniuk is kellett. A mindentudó Isten pontosan tudta, hogy milyen adakozási rendszer lesz a legnagyobb összhangban a gondviselés munkájával, és e téren utasításokkal látta el őket. Újra meg újra megbizonyosodhattak róla, hogy kilenc tized többet ér tíz tizednél. Azoknak, akik úgy akarták növelni jövedelmüket, hogy megtartották az Istent megillető részt, vagy silány áldozatot hoztak – sánta, vak vagy beteg állatokat -, mindig veszteséget könyvelhettek el.
Habár láthatatlanul, a gondviselés mindig jelen van az emberi tevékenységekben. Isten keze gazdagít, vagy visszatartja a javakat. Sokszor némelyeknek nem ad, míg másoktól mintha nem tagadná meg a javakat. Mindez azért van, hogy próbára tegye az embert, és nyilvánvaló legyen, hogy kiben mi lakik. Megengedi, hogy az egyik testvért szerencsétlenség érje, másokat pedig, hogy bővelkedjenek, hogy lássa, azok, akiknek kedvezett, félik-e Őt, és eleget tesznek-e az Igében közölt kötelességüknek, szeretik-e felebarátjukat, mint magukat, és szívesen segítik-e szegényebb testvérüket. Istennek az volt a szándéka, hogy a nagylelkűség és jótékonykodás révén érzékenynek és megértőnek őrizze meg az emberek fiai szívét, hogy serkentse a kölcsönös gondoskodást és szeretetet, amely abból a vágyukból fakad, hogy Urukat kövessék, aki szegénnyé lett érettünk, hogy szegénysége által mi gazdaggá legyünk. A tized törvénye szilárd elvi alapokra épült, és Isten áldásként szánta.
Az adakozási rendszer célja egy hatalmas átoknak, a kapzsiságnak megelőzése volt. (Bizonyságtételek, 3.köt. 546-547.)
A jótékonyság kis patakjainak szabadon kell a kincstárba áramolniuk. Isten gondot visel, sokkal gyorsabban cselekszik, mint amilyen gyorsan adakozunk mi. (Christian Service, 268.)
Amikor Krisztus kegyelme megnyilatkozik a hívők szavaiban és tetteiben, fény ragyog a sötétségben élőkre. Mert amíg a száj magasztalja Istent, a szív jóindulatúan megnyílik, hogy segítsen a veszendőkön.
Amikor a tanítványokat betöltötte a Szentlélek, senki sem tartotta vagyonát a sajátjának. Mindenüket a csodálatos reform terjesztésére használták fel. Naponta ezrek tértek meg. Amikor a mai keresztényeket is ugyanez a lelkület szállja meg, és ugyanolyan bőkezűséggel szolgáltatják vissza Istennek azt, ami az Övé, nagyobb és átfogóbb munkát végeznek el. (Christian Service, 271.) – Krisztusi élet, „Nagylelkűség” című fejezet, 270./old. (szeptember 13.)
1. Miért annyira meghatározó Jézus példája a sáfárság tekintetében?
(2Kor 8:9). Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. /RÚF/
2. (Jn 3:16) arra mutat, hogy a mennyben az adakozás „nyelvét beszélik”.
(Jn 3:16). Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. /RÚF/;
(Jn 15:13). Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. /RÚF/;
(Gal 2:19-20). Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. (20) Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. /RÚF/;
(Ef 5:2, 25). és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként. (25) Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, /RÚF/;
(1Jn 3:16). Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. /RÚF/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése