(2Kor 9:7). Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti Isten”. /RÚF/
Isten már a bűneset előtt döntött a világ megmentéséről. Réges-régi terv része volt, hogy Krisztus eljön meghalni értünk.
(Jel 13:8). hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek nincs beírva a neve a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta. /RÚF/
A történtek nem érték Istent meglepetésként, eltervezte, hogy odaadja önmagát Jézus által. (2Korinthus 8-9. fejezetében) látszik, hogy a tervezés alapvető teológiai elv az adakozást illetően. Ez legalább kétféleképpen megmutatkozik:
Először: a tervezés korábbi döntést igényel. Pál így fogalmaz: „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében” (2Kor 9:7), /RÚF/.
Az „eldöntötte” szó görög megfelelője a proaireó, ami szóösszetétel. A pro előtag azt jelenti, hogy „előzetesen”, „előre”, az aireó pedig ebben az összefüggésben: „dönteni”. Tehát a proaireó egy korábban meghozott döntésre mutat. A „mindenki” szóval kezdve pedig Pál arra céloz, hogy nem fog mindenki ugyanolyan összeget adni. Mondandójának a lényege egyszerűen az, hogy bármekkora adomány mellett is dönt az ember, azt alapos megfontolás után tegye. Annyit adjon, ami szerinte megfelelő összeg.
Másodszor: a tervezés részét képezi az arányosság elve. Pál beszámol arról, hogy a macedóniaiak „képességük szerint, sőt erejük felett is önként adakoztak” (2Kor 8:3), /ÚRK/.
Utána a korinthusiakra is vonatkoztatja az arányosság elvét, bátorítja őket, hogy hajtsák végre azt, amit megfogadtak, váltsák valóra a tervüket a rendelkezésükre álló forrásokból.
(2Kor 8:11). Most pedig a cselekvést is vigyétek véghez, hogy amilyen készséges volt a szándékotok, olyan legyen a véghezvitele is, erőtökhöz mérten! /RÚF/
Ezt a gondolatot azzal zárja, hogy aszerint adjon mindenki, „amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs”. (2Kor 8:12)
A Biblia megszabja a tized arányát, ami 10%, ugyanakkor az adománynál nincs ilyen meghatározás.
„Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében” (2Kor 9:7), /RÚF/, az arányosság elvét alkalmazva. Más szóval: ki-ki maga dönti el, hogy a bevételének hány százalékát adományozza, annak arányában adjon, amennyivel rendelkezik. Ezt csak tervezéssel lehet megtenni.
White idézet: Akik hit által elfogadják Krisztust, azokat olyan drágakövekként fogadja a Menny, amilyenért a kereskedő kész volt bármennyit fizetni. Akik megtalálják Őt, felismerik, hogy mennyei kincsre leltek, ezért igyekeznek mindenüket eladni, hogy megvásárolhassák a kincset rejtő földterületet. Miközben szemlélik Isten szeretetét, és a szemük előtt feltárul a megváltási terv, miközben Jézus szeretetének titka egyre nyilvánvalóbbá válik, és látják az érettük hozott áldozatot, többé semmit sem tartanak túl drágának ahhoz, hogy lemondjanak róla a Mesterükért. Minél inkább összpontosítanak Isten csodálatos szeretetére, annál tisztábban látják annak mélységeit, mivel dicsőségének ragyogása túlságosan fenséges a halandó emberi szemnek.
A Menny Istene összegyűjtötte és letétbe helyezte a világegyetem összes kincsét, hogy megvásárolhassa a drágakincset, az elveszett emberiséget. Az Atya a Menny összes kincsét Krisztus kezébe helyezte, hogy a Menny legdrágább áldásait kiáraszthassa az elbukott emberi nemzetségre. Isten nem tanúsíthatott volna nagyobb szeretetet annál, amit kifejezett egyszülött Fia felkínálásával ennek a világnak. Ezt az ajándékot azért kaptuk, hogy meggyőződjünk arról, hogy Isten semmit sem mulasztott el abból, amit megtehetett, és semmit sem tartott vissza, hiszen az egész mennyet egyetlen hatalmas ajándékban árasztotta ránk. Az ember jelen és jövőbeli boldogsága abban áll, hogy elfogadja-e vagy sem Isten szeretetét és engedelmeskedik parancsolatainak.
Krisztus a mi Üdvözítőnk. Ő az Ige, aki testté lett és közöttünk lakozott. Ő az a forrás, amiben megtisztulhatunk minden bűntől. Drága áldozat, amely adatott, hogy az ember megbékéljen Istennel. Sem a világegyetem, sem az el nem bukott világok, sem az elbukott világ, de a gonoszság hatalma sem mondhatja, hogy Isten többet is tehetett volna az ember üdvössége érdekében. Isten ajándékát sosem lehet felülmúlni, a szeretetet nem is lehetett volna valaha ennél mélységesebben és jobban kifejezni. A Golgota az Úr munkájának megkoronázása… Az Úrnak az a szándéka, hogy követői is szeressék az Atyát, amikor látják és megértik azt a szeretetet, amit Ő táplál az Atya iránt. – Our High Calling, 13./old.
Valahányszor Isten népe a világ bármely időszakában vidáman és készségesen végrehajtotta tervét a rendszeres jótékonyságban, valamint az adományokban és felajánlásokban, akkor megvalósította azt az örök ígéretet, hogy minden munkájukat jólét fogja kísérni, éppen olyan arányban, amilyen arányban engedelmeskedtek követelményeinek. Amikor elismerték Isten követeléseit, és eleget tettek azoknak, és megtisztelték Őt a vagyonukkal, a csűrjeik bőséggel teltek meg. – Tanácsok a sáfársághoz, 347./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése