(2Kor 13:1-10). Most harmadszor megyek hozzátok: „Két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást!” (2) Előre megmondtam, most is előre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most távollétemben is azoknak, akik előzőleg vétkeztek, de a többieknek is: ha még egyszer elmegyek, nem leszek kíméletes; (3) minthogy annak bizonyítékát keresitek, hogy általam valóban az a Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek. (4) Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt Isten hatalmából közöttetek. (5) Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. (6) De remélem, felismeritek, hogy mi viszont kipróbáltak vagyunk. (7) Imádkozunk Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak mutatkozzunk, hanem azért, hogy a jót tegyétek, mi pedig mintha nem volnánk kipróbáltak. (8) Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. (9) Mert örülünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek vagytok. Könyörgünk is azért, hogy ti tökéletesek legyetek. (10) Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek aszerint a hatalom szerint, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott. /RÚF/
Szakaszában Pál bejelenti harmadik látogatását a gyülekezetnek. (2Kor 12:14); (2Kor 13:1) Levezette, hogy ő nem alábbvaló a hamis apostoloknál. Bízott benne, hogy újból elmegy Korinthusba, és megpróbálja megerősíteni azokat a tagokat, akik nem akartak megtérni. Éppen ez volt látogatásának egyik fő oka. Pál minden szava és tette a gyülekezet épülését célozta. (2Kor 12:19)
(2Kor 12:20-21) versei! Milyen bűnök veszélyeztették a korinthusi gyülekezet lelkiállapotát?
(2Kor 12:20-21) verseinek bűnlajstroma hasonló ahhoz, amit másutt is találunk Pál leveleiben.
(Róm 1:29-31). Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók, (30) rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, fennhéjázók, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, (31) kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. /RÚF/;
(Gal 5:19-21). A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, (20) bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, (21) irigység mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. /RÚF/
Az első két elem ...
(1Kor 3:3). mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? /RÚF/
... versében van, ahol az apostol a korinthusi tagok közötti irigységre és viszálykodásra utal. Pál tartott attól, hogy harmadik látogatásakor sem lesz nagyon más a helyzet, mint korábban volt.
„Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek”. (2Kor 12:20, RÚF)
Ez azt jelenti, hogy nem „Krisztus szelídségével és gyöngédségével” (2Kor 10:1), /RÚF/ fog bánni velük, hanem inkább kész „megbüntetni minden engedetlenséget”. (2Kor 10:6), /RÚF/
Az aggasztotta leginkább, hogy „akik korábban vétkeztek… nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek”. (2Kor 12:21), /ÚRK/ Ezek a bűnök okoznak megoszlást a gyülekezetben.
Ezek után Pál a gyülekezeti fegyelmezés szerepére összpontosít, ami a bűnben élők helyreállítása. (2Kor 13:1-4) A gyengeség nem mentség a bűnös életre. Aki győztes életet akar élni, az folyamodhat erőért. (2Kor 13:4) A paráznaságot elkövetők annak adták bizonyságát, hogy az életükben nem volt valóság Isten ereje. Pál azt akarta, hogy megtérjenek és tapasztalják az engedelmességre vezető erőt, nem fegyelmezni akarta őket.
„Imádkozunk Istenhez, hogy semmi gonoszt ne tegyetek… hogy ti a jót tegyétek… és imádkozunk a ti tökéletesedésetekért”. (2Kor 13:7-9), /ÚRK/
Milyen szép imádság! Kéri őket, vizsgálják meg az életüket, hogy hitben vannak-e.
(2Kor 13:5) Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. /RÚF/
Mit jelent hitben lenni? Honnan tudhatjuk, hogy hitben vagyunk-e?
White idézet: Sokan dédelgetik az önteltséget, és zúgolódnak a Laodiceához intézett közvetlen bizonyságtevés hallatán, mert nem látják be bűnös voltukat, de az ítéletkor majd szégyenkezni fognak hálátlan magatartásuk miatt, és mert az ellen lázadtak, aki oly irgalmas volt hozzájuk, és nem pusztította el őket a bűneik miatt. Akkor majd egyetlen vallomás vagy könny sem válik hasznukra, ha korábban nem törődtek az életükről készült jelentéssel. Sok magát Krisztus tanítványának valló lesz majd azok között, akik nem akartak megtérni, és becsapták a lelküket az örök kárhozatra. Az igazság mellőzése senkinek sem ad majd bátorságot az ítélet napján, hogy védelmére nyissa meg ajkát. Akkor majd megnyittatnak a könyvek, amelyek minden ember cselekedeteinek a feljegyzéseit tartalmazzák…
Isten az Igében üzent azoknak, akik könnyelműen élnek, és nem szégyellnek a gonoszság útján járni. A következő szavakat hallottam: „Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én utam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? Nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége!” (Ésa 40:27-28) Ha a közömbös és önmaguk iránt engedékeny emberek keresnék az Urat és megvallanák bűneiket, meglátnák, hogy megtéretlen életükkel másokat is tévelygésbe vezetnek, így megtérnének és megbánnák bűneiket…
Isten folyton szólítja az ember szívét, és arra készteti, hogy ismerje el szeretetét és irgalmát, és a gonosz elvek helyett fogadja el feddhetetlenségét. Az Úr minden időben így szólította meg az embert. Noé napjaiban Krisztus emberi eszköz által szólt és prédikált a bűn rabjainak. Ő jött le Izráel népe közé felhőoszlopban nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. Vezette a nagy sokaságot a pusztai vándorlás során…
Sokan nem is értékelik ezen dolgokat. Az Izráelnek adatott utasításokat ma minden léleknek meg kell értenie. Az ember állíthatja, hogy bölcsességgel rendelkezik, de emberi értelemnél többre van szüksége, ha meg akarja érteni az evangélium kinyilatkoztatásait. – This Day With God, 278./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése