A kinyilatkoztatásról és az inspirációról (sugallat, ihlet)

A hetednapi adventisták hite szerint Isten ihlette Ellen G. White-ot. Az írásai, az élete és a szolgálata egyaránt hordozzák az igaz próféta ismertető jegyeit. Ihletettségének a minősége megegyezett a bibliai prófétákéval, még ha ő sosem tekintette az írásait a Szentírással egyenlőnek. Ellenkezőleg. Ellen G. White mindig kiemelte a Bibliát. Hogyan tekintett tehát Isten prófétai kijelentéseire, amelyeket neki adott, valamint az inspiráció folyamatára?

Először is, Ellen G. White mindig is Isten mérvadó és csalatkozhatatlan kinyilatkoztatásának tartotta a Bibliát. A Biblia jelenti ki Isten igazságát és a bűnbe süllyedt emberiség megmentését célzó tervét. Ebben a folyamatban, amint megtudjuk, Isten próféták által közli üzeneteit. Másodszor, Ellen G. White beszélt az inspiráció folyamatában az isteni-emberi kölcsönhatásról. Isten közli az üzenetét, amit utána a próféta a saját szavaival mond el.

„Nem a Biblia szavai, hanem az írók voltak ihletettek. Az ihletettség nem a szavakra vagy a kifejezésekre hat, hanem magára az emberre, akit a Szentlélek befolyása bizonyos gondolatokkal tölt el… Az isteni elme és szándék összefonódik az emberivel, és így lesz az emberi kijelentés Isten Igéje”. (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. 20./old.) A látomásokkal és prófétai álmokkal kapcsolatban: Ellen G. White szerint a „gondolati inspirációban” egyesül az Istentől jövő kinyilatkoztatás és az ember tapasztalata. „A Biblia emberi nyelven kifejezett, de Istentől származó igazságai az isteni és az emberi egybefonódását tükrözik” (i. m. 24./old.)

Isten számos módon érte el, hogy hírnöke megértse üzenetét, pl. képi ábrázolással, szavakkal, gondolatokkal, amelyek a próféta minden érzékszervére hatottak. Ellen G. White tapasztalata hasonló volt a bibliai írókéhoz. Harmadszor, Ellen G. White kitért rá, hogy nem volt ihletett minden emberi tapasztalata és kommunikációja.

„Vannak azonban alkalmak, amikor köznapi dolgokról is beszélnem kell, vagy olyan felvilágosítást kell megírni, ami az egyik munkástól a másikig terjed. Az ilyen szavak és felvilágosítások nem viselik magukon Isten Lelke ihletésének jegyét”. (i. m. 36./old.) Olvasás közben és amikor gondolkodunk írásain és tapasztalatain, fontos tisztában lenni azzal, hogy léteznek ilyen különbségek, különösen a levelei és naplói esetében. Ha ismerjük Ellen G. White-nak a kinyilatkoztatással és inspirációval kapcsolatos nézetét, az segít, hogy ne essünk szélsőségekbe, az írásait értelmesen, körültekintően olvassuk.

További – angol nyelvű – információ: https://whiteestate.org/absg/5