„Írd meg ezt emlékezetül könyvbe”. (2Móz 17:14)
Mózessel kezdődően, aki megírta a Biblia első öt könyvét, a 90. zsoltárt és Jób könyvét, a Szentlélek vezette a kanonikus prófétákat, hogy elkészítsék azokat az írásokat, amelyeket most a Biblia hatvanhat kanonikus könyveként tartunk számon.
(2Móz 17:14, Jn 20:30-31, 1Kor 10:11 és Jel 1:19) Mi okból kérte Isten a prófétákat a kapott üzenetek leírására?
(2Móz 17:14). Akkor így szólt az Úr Mózeshez: Írd meg ezt a dolgot emlékeztetőül egy könyvben, és vésd jól Józsué emlékezetébe! Mert Amáléknak még az emlékét is eltörlöm majd az ég alól! /RÚF/
(Jn 20:30-31). Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. (31) Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében. /RÚF/
(1Kor 10:11). Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. /RÚF/
(Jel 1:19). Írd meg tehát mindazt, amit láttál, ami van, és ami ezek után történik majd, /RÚF/
A Biblia különböző könyvei íróik irodalmi stílusát és képességét tükrözik. A személyekre jellemző árnyalati különbségek és eltérő stílusjegyek nem vonnak le az üzenetek értékéből, mivel az inspirációnak nincsenek „fokozatai”. A Biblia bizonyos részei nyilván ma időszerűbbek és jobban alkalmazhatók a mi életünk és hitünk viszonylatában, mint mások, de ettől még egy rész sem lesz jobban ihletett a többinél.
Időnként a bibliai írók vagy megbízható segítőik az először szóban elhangzott ihletett üzenetet írták le. Mózes ötödik könyvében Mózes lejegyezte az utolsó beszédeit, amelyeket halála előtt intézett az izraelitákhoz. A négy evangéliumban szerepel Jézus sok prédikációja és tanítása, amelyeket földi szolgálata idején mondott el.
Vannak olyan esetek is, amikor a próféták nem ihletett forrásokból idéztek
(ApCsel 17:28). mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: „Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.” /RÚF/;
(1Kor 15:33). Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” /RÚF/;
(Tit 1:12). Valaki közülük, saját prófétájuk mondta: „A krétaiak megrögzött hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség.” /RÚF/,
sőt még Sátán szavait is leírták.
(1Móz 3:1-5). A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? (2) Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, (3) csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok! (4) A kígyó erre így felelt az asszonynak: Dehogy haltok meg! (5) Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz. /RÚF/;
(Mt 4:1-11). Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. (2) Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. (3) Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! (4) Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (5) Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, (6) és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” (7) Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (8) Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, (9) és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. (10) Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (11) Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki. /RÚF/
Ne feledjük, a próféták írtak mások érzéseiről, vágyairól, miközben a saját emberi reakcióikat is kifejezték.
(Dán 8:27). Akkor én, Dániel, összeroskadtam, és napokig beteg voltam. De azután fölkeltem, és végeztem teendőimet a király mellett. Ez az érthetetlen látomás azonban lenyűgözve tartott. /RÚF/;
(Jel 22:8-9). Én, János, hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket. (9) De ő így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: Istent imádd! /RÚF/
Továbbá a Biblia elénk tár sok jó, követendő példát, de rosszakat is, amelyeket kerülni kell.
(1Kor 10:1-11). Tudjátok meg, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, (2) és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. (3) Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, (4) és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt. (5) De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. (6) Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. (7) Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.” (8) De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. (9) Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. (10) De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. (11) Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. /RÚF/
Az Írást olvasva fontos észben tartani, hogy bár nem tökéletes a nyelvezete, de az üzenete tévedhetetlen, kiállja az idő próbáját.
White idézet: A bibliai életrajzok valóságos egyének hiteles történetei. Ádámtól kezdve az egymást váltó nemzedékeken át az apostolok idejéig valóban megtörtént eseményekről találunk kiszínezetlen beszámolókat, amelyek valóságos emberek tényleges élményei voltak. Sokak számára csodálatos, hogy az ihletett történetírás miért említ az igaz emberek életében olyan eseteket, melyek foltot ejtenek erkölcsi jellemükön… Az ihletett írók nem folyamodtak hazugsághoz azért, hogy megakadályozzák azt, hogy a szent történelem lapjait emberi gyöngeségek és hibák feljegyzései rútítsák el…
A Szentírás szavahihetőségének egyik legkiemelkedőbb bizonyítéka, hogy nem kendőzi az igazságot, és szereplőinek bűneit sem rejtegeti… Hány életrajzot vetettek már papírra kifogástalan keresztényekről, akik mindennapi életükben és a gyülekezetben a szeplőtlen istenfélelem példaképeiként tündököltek… De ha az ihletett toll jegyezte volna fel a történetüket, akkor mennyire másnak is látszanának. Előtűnnének az emberi gyengeségek, az önzéssel, elvakultsággal és büszkeséggel vívott tusák, talán titkos bűnök is, s a test és a lélek közt dúló, szűnni nem akaró harc…
Ha ihletés nélküli emberek írták volna a Bibliát, egészen másként festene. Felettébb lehangoló olvasmány lenne a tévelygő halandóknak, akik velük született gyöngeségekkel és a szívós ellenfél kísértéseivel küszködnek. Így azonban a Biblia történetírásában a kiválasztott jellemek vallásos életének szavahihető feljegyzéseivel rendelkezünk. Akiket Isten kitüntetett, és kikre súlyos felelősségeket bízott, olykor vereséget szenvedtek a kísértésektől, olykor bűnbe estek, csakúgy, mint ma mi is. Hol törekszünk, hol ingadozunk, hol gyakran tévedésbe esünk. Mégis bátorító tudat csüggedő szívünk számára az, hogy Isten kegyelméből ők is új erőt nyerhettek a bűnös természetük feletti győzelemhez; és mikor erre gondolunk, mi is készek leszünk megújult erővel harcolni. – Conflict and Courage, 7./old.
Az ősi Izráel zúgolódásai, lázongó elégedetlenségük, valamint az értük tett hihetetlen csodák, bálványimádásuk büntetése és hálátlanságuk is a mi okulásunkra íratott meg. Példájuk figyelmeztetés Isten ma élő népe számára, hogy ki tudják kerülni elődeik hitetlenségét, s megmeneküljenek az Úr haragjától. Ha a szent történelemből kihagyták volna a zsidók vétkeit, ha csak erényeiket sorolták volna fel, akkor a történetírás nem lenne számunkra ilyen tanulságos…
Isten ma is olyan hatalmas, hogy megmentsen a bűntől, mint az ősatyák, Dávid, a próféták vagy az apostolok korában volt. A szent történetírásban feljegyzett esetek sokasága, ahol Isten megszabadította népét álnokságaiktól, készségessé kellene tennie a mai keresztényt, hogy elfogadja az isteni utasításokat, hogy törekedve tökéletesítsen olyan jellemet, mely képes lesz megállni az isteni ítélet előtt. – Conflict and Courage, 8./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése