Márk evangéliumából megtudjuk, hogy Keresztelő János fellépésével teljesült Ézsaiás próféciája.
(Ézs 40:3). Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! /RÚF/)
János fejlődését az Istenhez való hűség jellemezte gyerekkortól felnőttkorig. Sátán félt, hogy elveszíti uralmát az emberek felett, hallva János hangját a pusztában (lásd Ellen G. White: Jézus élete. 181./old.).
János olyan módon leplezte le hallgatói gonoszságát, amitől Sátán megremegett. Ez veszélyeztette szorítását Izrael felett. Újból és újból megpróbálta eltéríteni Keresztelő Jánost a hűséges élettől és a Messiásba vetett bizalmától, de rendre kudarcot vallott.
Jézus hogyan erősítette a börtönbe vetett János hitét?
(Mt 11:1-6). Amikor Jézus elmondta parancsait a tizenkét tanítványnak, továbbment onnan, hogy tanítson és igét hirdessen a városokban. (2) János pedig, amikor hallott a börtönben Krisztus cselekedeteiről, elküldte tanítványait, (3) és megkérdezte tőle: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? (4) Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: (5) vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, (6) és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem. /RÚF/
Sátán képtelen volt bűnre csábítani Jézust, pusztai veresége felbőszítette. Ekkor taktikát váltott, elérte, hogy börtönbe vessék Jézus unokatestvérét, Jánost, ami fájt Jézusnak, de Sátán még így sem tudta bűnbe vinni. Megpróbálta megtörni Jánost, ezzel érzelmileg megterhelve a Megváltó szívét. Jézus azonban bátorító üzenetet küldött Jánosnak. A szörnyű körülmények dacára, és noha nem értette, miért maradt fogságban annak ellenére, hogy Jézusnak akkora hatalma van, mindhalálig hű maradt.
A régi prófétákhoz hasonlóan Isten bennünket is arra szólít, hogy hirdessük a bűnbánat, a hit üzenetét és Krisztus igazságának teljességét.
(Jel 14:6-12). És láttam, hogy egy másik angyal repül fenn az égen: az örök evangélium volt nála, hogy hirdesse azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; (7) és hatalmas hangon így szólt: Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait! (8) Egy második angyal követte őt, aki így szólt: Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet. (9) Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, (10) az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; (11) gyötrődésük füstje felszáll örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és annak képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. (12) Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét. /RÚF/)
Sátán, ahogy Keresztelő Jánossal is tette, felhasználhatja a bizonytalan helyzeteket, hogy kétséget ébresszen bennünk az Istentől kapott küldetésünket illetően. Nem kell kétségbe esnünk, ha emlékszünk arra, hogyan vezetett Isten az életünk során, még ha nem is mennek jól a dolgaink, mint Jánosnak, akit börtönbe vetettek és megöltek egy gonosz asszony és egy akaratgyenge férfi tettei miatt. Bármit tegyenek is velünk emberek, hittel fordulhatunk Isten felé, és Ő válaszolni fog. Erőt ígért ahhoz, hogy az akarata szerint cselekedjünk.
(ApCsel 1:8). Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. /RÚF/
A posztkeresztény és nem keresztény világban rendkívül fontos, hogy bármilyen körülmények között Krisztus hűséges tanúi legyünk.
White idézet: Pál apostol írja le, milyen elveknek kell vezetnie Isten ügyének munkásait: „Isten munkatársai vagyunk”. (1Kor 3:9). „És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek.” (Kol 3:23) Péter is inti a hívőket: „Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai; ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád: hogy mindenben dícsőíttessék a Jézus Krisztus által.” (1Pt 4:10-11)
Amikor majd ezek az elvek uralják a szívünket, akkor megértjük, hogy a munka Istené, nem pedig a miénk; hogy Ő egyformán gondoskodik a nagyszerű egész minden egyes részéről. Amikor Krisztust és dicsőségét tekintjük elsőnek, és önszeretetünket elnyeli az azok iránti szeretet, akikért Krisztus meghalt, akkor senki sem merül bele annyira a munka egyetlen területébe, hogy szem elől tévesztené a többi ágazat fontosságát. Önzés veszi rá az embert, hogy azt képzelje, az a legfontosabb, amit ő tesz…
Isten szava arra tanít minket, hogy most jött el az idő, amikor mennyei fényt várhatunk. Most van az a nap, amikor felfrissülést kell várnunk az Úr jelenlététől. Figyelnünk kell Isten gondviselésének indíttatásaira, amint Izráelnek is Figyelnie kellett „a lépések zajára a fák tetején” – a meghatározott jelre, hogy a menny fáradozik értük.
Isten nem tud dicsőséget szerezni nevének népe által, amíg emberekre támaszkodnak, emberekben bíznak. Jelenlegi gyenge állapotuk mindaddig folytatódik, míg nem csak egyedül Krisztust dicsőítik, míg alázatosan és tisztelettel el nem mondják Keresztelő Jánossal együtt: „Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” (Jn 3:30) Szavakat bíztak rám, hogy szóljam Isten népének: dicsőítsétek őt, a Golgota Jézusát! Ami emberi, húzódjék háttérbe, hogy mindenki Őt láthassa, akiben örök reményünk van. Ésaiás kijelentette: „Mert egy gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésa 9:6) A gyülekezet és a világ tekintsen hát fel az Üdvözítőre. Hadd kiáltsa minden hang Jánossal: „Ímé, az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn 1:29)
Az élő vizek forrása nyitva áll a szomjas lélek előtt. Isten kijelenti: „Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra.” (Ésa 44:3) Csakis azoknak nyújt világosságot, akik keresik azt, és akik örömmel fogadják szent Igéjéből a világosság minden egyes sugarát. Isten ezeken az embereken keresztül nyilatkoztatja ki a hatalmat, amely majd az egész Földet beragyogja dicsőségével. – Lift Him Up, 231./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése