„A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben.” (1Kor 12:4-6.)
Az Ó- és az Újtestamentum idején Isten egyaránt szólt próféták által. Üzeneteik folytonosságát és összhangját az biztosítja, hogy ugyanaz a Szentlélek az isteni inspiráció Forrása, „Motorja”. Az igaz prófétáknak a Szentlélek ad erőt a prófétaság ajándéka által. Ő állítja Krisztust a prófétai üzenetek középpontjába, amint A zsidókhoz írt levél rávilágít.
(Zsid 1:1-3). Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, (2) ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. (3) Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. /RÚF/
White idézet: A teljes Szentírás kinyilatkoztatott Ige, hiszen Krisztus által jut el hozzánk az emberek számára adatott minden kijelentés, és ezen kijelentések középpontjában Ő áll. Isten a Fia által szólt hozzánk, mi az övéi vagyunk, hiszen Ő teremtett és váltott meg minket. Jézus Krisztus eljött a pátmoszi száműzetésben élő Jánoshoz, hogy kinyilatkoztassa neki a végidőre szóló igazságot, és megmutassa, amiknek hamarosan meg kell történniük. Jézus Krisztus az isteni kinyilatkoztatás nagy letéteményese. Általa ismerjük meg mindazt, amire számítanunk kell a Föld történelmének végső jeleneteiben…
János, a szeretett tanítvány lett kiválasztva, hogy megkapja ezt a kinyilatkoztatást. A tanítványok közül ő volt az utolsó túlélő. Az újszövetségi időben olyan megtiszteltetés érte őt, mint hajdan, az ószövetségi időkben Dániel prófétát.
Annyira fontos volt a tanítás, amit át kellett adni Jánosnak, hogy Krisztus jött le a mennyből elhozni szolgájának azt, és meghagyva neki, hogy közölje a gyülekezetekkel. Ez a tanítás képezze alapos és imádságos tanulmányozásunk tárgyát, mivel olyan időben élünk, amikor a Szentlélek által nem uralt emberek hamis elméleteket terjesztenek…
Az idő múlásával [1844 után] Isten a hűséges követőire bízta e jelenvaló igazság drága elveit… Akik átélték ezeket a tapasztalatokat, sziklaszilárdan ki kell állniuk azon elvek mellett, amelyek hetednapi adventistává tettek bennünket… Azokat, akik szerepet vállaltak munkánk bibliai alapokra való helyezésében, és akik ismerik a helyes irányt mutató útjelzőket, a legértékesebb munkásoknak kell tekinteni. Ezek az emberek személyes tapasztalataik alapján beszélhetnek a rájuk bízott igazságokról. Ezek a munkások nem engedhetik meg, hogy hitük hitetlenséggé változzon, vagy kiragadják kezükből a harmadik angyal zászlaját. Mindvégig olyan töretlen bizalmat kell tanúsítaniuk, amilyennel kezdetben rendelkeztek.
Az Úr kijelentette, hogy a múlt történései meg fognak ismétlődni, amint egyre közelebb kerülünk a munka befejezéséhez. Minden egyes igazságot hirdetnünk kell a világnak, amelyet az Úr az utolsó napra adott. Minden pillért meg kell erősítenünk, amit Ő felállított. Most nem szakadhatunk el az Isten által lefektetett alapoktól. Most nem léphetünk be semmilyen új szervezetbe, mert ezzel hitehagyókká válunk. – Christ Triumphant, 367./old.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése