Mi mindenre van ideje egy kereszténynek?

 

 Milyen fontossági sorrendet tükröz időbeosztásunk?

(Zsolt 5,4) • „Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat, jó reggel készülök hozzád és vigyázok.”

  (Hós 10,12) • „Vessetek magatoknak igazságra, arassatok kengyelem szerint! Szántsatok magatoknak új szántást, mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljön, hogy igazság 

esőjét adjon néktek.”

(Mt 28,19–20) • „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.”

(1Thess 4,11) • „És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utánalássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük néktek.”

További tanulmányozásra ajánljuk: Dn 6,10; Lk 10,38–42; Siral 3,25–26; 1Tim 5,8.

A Krisztussal járó hívő embernek mindig van ideje az Istennel való közösség ápolására, az elmélyült imádkozásra és igekutatásra, mert számára ez a legfontosabb. Az ebből a közösségből fakadó áldásokat tovább kívánja adni, így az evangélium másokkal való megismertetésére is bőven futja idejéből. Ezenkívül becsületesen végzi munkáját, és időt szán a családjával való minőségi együttlétre, közös programokra.

Gondoljuk át, miben térünk el a bibliai hithősök időbeosztásától, és próbáljuk megfogalmazni, hogy mi lehet ennek az oka. Tudunk-e esetleg változtatni: munkahelyet, lakóhelyet váltani, kevésbé fontos (esetleg kifejezetten káros) időrabló elfoglaltságokat elhagyni, vagy rangsorolni, hogy a legfontosabbakra jusson az időnkből?

„Most kell embertársaink üdvösségéért munkálkodnunk. Egyesek azt gondolják, hogy ha Krisztus ügyét pénzzel támogatják, mást nem is kell tenniük, és a drága idő, amelyben személyesen dolgozhatnának Krisztusért, kihasználatlanul múlik el. Pedig minden egészséges és munkaképes embernek kiváltsága és kötelessége, hogy Istent munkájával szolgálja. Mindenkinek fáradoznia kell lelkek megmentésén. Ehelyett nem lehet pénzt adni… Azok az emberek, akik nem határozzák el céltudatosan, hogy változtatnak munkamódszereiken, a megszokások rabjai lehetnek, mégpedig a rossz szokásoké. Képességeik fejlesztésével pedig a legjobb munkásokká, közkedvelt emberekké válhatnak, akiket önmagukért értékelnek. Sok gyermek, fiatal férfi és nő elfecsérli idejét, amely alatt – szülei iránti szeretetből – segíthetne a család terheinek hordozásában. A fiatalok sok olyan felelősséget vehetnének erős, fiatal vállukra, amelyet más visel helyettük… Világosítsák fel a szülők gyermekeiket arról, hogy milyen értékes az idő, és hogyan kell helyesen kihasználni! Tanítsák meg őket arra, hogy küzdelem árán is érdemes olyat tenni, amely megdicsőíti Istent, és áldást áraszt az emberekre! Kiskorukban is lehetnek misszionáriusok. Ha a szülők hagyják, hogy gyermekeik semmittevéssel töltsék el idejüket, olyan bűnt követnek el, amelynél nincs nagyobb. A gyermekek már korán megszeretik a tétlenséget, és lusta, mihaszna felnőttek lesznek. Amikor pedig elég idősek lesznek ahhoz, hogy állást vállalva megkeressék kenyerüket, kényelmesen és kelletlenül dolgoznak, de elvárják a jó fizetést. Óriási különbség van e munkások és azok között, akik tudják, hogy hűséges sáfároknak kell lenniük.” (Ellen G. White: i. m., 236–239. o.)

Az idő kihasználása

 Miért kell napjainkban Krisztus követőinek még komolyabban átgondolniuk az idő kihasználását?

2Pt 3,8–15 • „Egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap. Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják, hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek. Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, akik várjátok és sóvárogjá­tok (pontosított fordítás szerint: siettetitek) az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik. Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben. És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok.”

Jel 14,7/a • „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája.”

Rm 13,11 • „Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett, vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.”

Két tévtanítás létezik, amióta Krisztus beszélt visszajöveteléről. Az egyik mindenáron tudni akarja, vagy tudni véli annak pontos idejét, a másik állandóan halogatná és komolytalanul veszi azt. Az egyetlen helyes és hívő magatartás, ha úgy cselekszünk, ahogyan Jézus mondta: (Mát 26:41) „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.”

„Nem kell tudnunk sem a Szentlélek kitöltésének, sem Krisztus eljövetelének pontos idejét… Miért nem adta Isten ezt tudomásunkra? Azért, mert ha ezt megtette volna, nem élnénk azzal helyesen. Ennek népünk közötti ismerete nagyban visszatartaná Isten művét az előkészületben, hogy megállhassunk az eljövendő nagy napon. Nem kell az idő feszültségében élnünk!… Képtelen leszel azt mondani, hogy eljön egy, kettő vagy öt év múlva. Nem tudod elhalasztani jövetelét annak állításával, hogy az nem következik be tíz vagy húsz éven belül.”

„Közeledünk Isten nagy napjához. A jelek teljesednek, de még nincs üzenetünk Krisztus megjelenésének napjáról és órájáról. Az Úr bölcsen elrejtette ezt előlünk, hogy mindig a várakozás és az előkészület állapotában legyünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnak a menny felhőiben való második eljövetelére.”

„A szomorúság hosszú éjszakája megpróbál, de a reggel kegyelemből késlekedik, mert ha a Mester eljönne, sokan készületlenek lennének.”

„A hajdani Izraelt a hitetlenség, zúgolódás és lázadás negyven évre kizárta Kánaán földjéről. Ugyanezek a bűnök késleltetik a modern Izrael bemenetelét a mennyei Kánaánba. Egyik esetben sem Isten ígéretein múlt. A hitetlenség, a világiasság, a szentségtelen élet, viszály az Úr hitvalló népe között – ez tartott bennünket itt ilyen hosszú ideig, a bűn és bánat világában.”

„Tőlünk, illetve az evangélium hirdetésének hőfokától függ, hogy siettetjük-e Urunk visszatérését. Nekünk nemcsak várnunk kell, hanem sietve kell elé mennünk Isten napjának 

(vö. 2Pt 3,12).”akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! /RÚF/

„Bárcsak az Úr ne hagyna nyugtot se nappal, se éjjel azoknak, akik Isten műve iránt gondatlanok és tétlenek. Az idő közel van. Ez az, amit Jézus valaha elénk tárt: az idő rövid.”

„Amikor Megváltónkkal az üvegtengernél állunk az arany hárfával, a dicsőség koronájával és előttünk a mérhetetlen örökkévalóság, akkor látjuk majd, milyen rövid volt a megpróbáltatás és a várakozás ideje.” (Ellen G. White, Review and Herald, 1892. március 22.; 28. levél, 1897; Bizonyságtételek, II., 1984 (1868); Az evangélium szolgái, 1883, 696. o.; Jézus élete, 538. o.; 97. levél, 1886.; 10. kézirat, 1886)

Mikor alapította Isten az államot, és a Biblia szerint milyen célból?

Minden keresztény egyfajta „kettős állampolgárságban” él Isten országának alapelvei mellett – amelyek a szívébe íródtak – az adott földi ország állampolgári kötelezettségeit is figyelembe kell vennie, az Ige szerint lelkiismereti alapon (Rm 13,5) "De nemcsak a büntetés miatt, hanem a lelkiismeretért is engedelmeskedni kell." Adott esetben azonban ellentétbe kerülhetnek egymással az Isten iránti engedelmesség kívánalma és az állam törvénye, elvvárásai. Hol a határ, amikor az Isten iránti engedelmesség megengedi, illetve szükségszerűvé teszi az államhatalom iránti engedetlenséget?

          Mikor viszonyuljon egy keresztény az állami törvényekhez és az országvezetőihez?

(1Móz 9,6) • „Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki, mert Isten a maga képére teremtette az embert.”

(Rm 13,1. 3–4) • „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak, mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak… Mert Isten szolgája õ a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik.”

 

(Mt 22,21) • „Akkor mondta nékik: Adjátok meg azért ami a császáré a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.”

 (1Tim 2,1–4) •„Intelek azért mindenekelőtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.”

A bűneset utáni nemzedékek mintegy 17 évszázadon keresztül bebizonyították – az özönvízzel bezárólag –, hogy a rossz, a bűn, ha minden emberi kontroll és következmények nélkül „szabad utat” kap, félelmetes „munkát” képes végezni. A Noé előtti nemzedék gondolkodásáról és erkölcsiségéről a következőket olvashatjuk: „És látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.” (1Móz 6,5)

Isten az özönvíz után az államhatalmat a gonoszság megfékezésére, az alapvető emberi jogok védelmére, a béke, a fizikai és gazdasági élet folyamatos fenntartására rendelte. Természetesen mint ahogy mindent ezen a földön az Ellenség befolyása és torzítása utolér, ugyanezt láthatjuk emberi történelmünkben feljegyzett példákban is, amikor az államhatalom az emberek szolgálata helyett, a hatalommal visszaélve, a diktatúra és az elnyomás példáját gyakorolta. Ennek ellenére különös olvasni Pál apostol levelét, amelyet a római birodalom fővárosába címzett a keresztényüldöző Néró császár korában, az állami vezetők iránti helyes viszonyulásról: „Mert Isten szolgája õ a te javadra…” (Rm 13,4) Ez a kijelentés nyilván nem személy szerint Néróra vonatkozik, hanem magára az államra és annak vezetőire, általános érvénnyel. Elmondhatjuk ugyanis, hogy amennyiben az állam legalább megközelíti eredeti funkcióját, nagymértékben csökkenti annak esélyét, hogy emberi világunkban elhatalmasodjék az erőszak és az anarchia.

„Láttam, hogy néhányan előítéletet táplálnak kormányzóink és törvényeink ellen, pedig törvények nélkül rémes lenne a világ állapota. Isten határt szab kormányzóink elé, mert minden ember szíve a kezében van. Határokat szab, amelyeket nem enged átlépni. Kormányzóink közül sokat ellenőriz Sátán, de láttam, hogy Istennek is vannak eszközei, még a kormányzók között is. Néhányan megtérnek majd. Jelenleg azt teszik, amit Isten akar. Sátán ügynökei javaslatokkal állnak elő, melyek Isten munkájának akadályai lennének, és nagy gonoszságot eredményeznének. A jó angyalok ilyenkor arra indítják Istennek ügyvivőit, hogy erős érvekkel szálljanak szembe a javaslatokkal, amelyeknek Sá­tán eszközei nem állhatnak ellen. Isten néhány eszközének hatalma lesz arra, hogy gátat vessen az áradó gonoszságnak. Így a munka tovább folyhat, míg a harmadik angyal üzenete betölti hivatását.

A harmadik angyal hangos kiáltásakor az ilyen ügyvivők számára lehetőség nyílik az igazság befogadására. Néhányan megtérnek majd, és kitartanak a szentekkel a nyomorúság idején. Amikor Jézus kilép a szentek szentjéből, Lelkét visszatartja a kormányokból és az emberektől. Átengedi őket a gonosz angyalok elellenőrzésének. Akkor Sátán javaslatára és irányítása mellett olyan törvényeket hoznak, hogy ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, senki nem menekülne meg.”

„Isten hatni tud az államférfiak szívére. Mellékmederbe tudja terelni a dühöngök és hűtlenek haragját, Istennek, az Õ igazságának és népének gyűlölőit – mint ahogy a folyók medre is megvál­tozik, ha Õ úgy rendeli. A hívõk imája megmozdítja a Mindenható karját.” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, I., 195. o.; V., 453. o.)