Jákób küzdelmének éjszakája

„És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt művelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek.” (Jel 13,15)

„Amikor Jézus kilép a szentek szentjéből, féken tartó Lelkét visszavonja a kormányoktól és az emberektől. Átengedi őket a gonosz angyalok ellenőrzésének. Akkor Sátán javaslatára és irányításával olyan törvényeket hoznak, hogy ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, senki meg nem menekülne.” (Bizonyságtételek I., 195. o.)

„Láttam, hogy a négy angyal féken tartja a viszálykodás négy szelét, amíg Jézus be nem fejezi művét a szentélyben, és csak ezután jön el a hét utolsó csapás. A hét csapás igen felbőszíti a gonoszokat. Az igazakra támadnak, mintha ők idézték volna elő Isten ítéleteit, s kijelentik róluk, hogy ha megszabadíthatnák tőlük a világot, a csapások is megszűnnének. Rendelet jelenik meg, amely megparancsolja a szentek elpusztítását, de ők éjjel-nappal szabadulásért könyörögnek Istenhez. Ez Jákób küzdelmének éjszakája.

Láttam, hogy a világ vezető emberei együtt tanácskoztak, miközben Sátán és angyalai körülöttük tolongtak. Láttam egy írást, amelynek másolatait mindenüvé eljuttatták, parancsba adva, hogy a népnek jogában áll egy bizonyos idő után halálra adni azokat, akik nem fordulnak szembe különös hitükkel, nem adják fel a szombatot, és nem ünneplik a hét első napját.” (Early Writings [Korai írások], 36–37., 282–283. o.)

„Bár rendelet jelöli meg azt az időt, amikor Isten parancsolatainak megtartóit meg lehet ölni, ellenségeik helyenként elébe vágnak a rendeletnek, és idő előtt megkísérlik kioltani életüket. De senki sem törhet át a hatalmas őrzők seregén, akiket Isten a hűséges emberek köré állít. A városokból és a falvakból menekülők közül egyeseket megtámadnak ugyan, de az ellenük felemelt kard összetörik, és gyenge szalmaként hullik le. Lesznek olyanok, akiket harcosok alakjában megjelent angyalok védenek meg.

Ha az emberek szeme mennyei látásra nyílna, hatalmas erejű angyalok csoportjait látnák azok körül, akik megtartották Krisztus béketűrésre intő beszédét. Az angyalok szeretettel figyelik Krisztus követőinek nehéz helyzetét, és hallgatják imájukat. Vezérüktől várják a parancsot, hogy kiragadják őket a veszedelemből. De még egy kicsit várniuk kell. Isten népének ki kell innia a kelyhet, és meg kell keresztelkednie a szenvedések tüzében.” (A nagy küzdelem, 631., 630. o., Korszakok nyomában, 561., 560. o.)

A próbatétel ideje véget ér

„Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.” (Jel 22,11) 

„Amikor a vizsgálati ítélet lezárul, mindenki sorsa eldőlt életre vagy halálra. A próbatétel ideje véget ért, és rövid idő múlva az Úr megjelenik az ég felhőiben.” (Review and Herald, 1905. november 9.)

„Noé idejében a gúnyolódók a természetre hivatkoztak – az évszakok változatlan egymásutánjára, a kék égre, ahonnan sohasem hullott eső az éjszakai enyhe harmattól felfrissült, zöld mezőkre –, és így kiáltottak: »Hát nem példabeszédekben beszél ez?« Semmibe vették az igazság prédikátorát, hóbortos rajongónak tartották, és még önfeledtebben szórakoztak, még elszántabban vétkeztek, mint annak előtte. Hitetlenségük azonban nem tartóztatta fel a megjövendölt eseményt. Isten sokáig eltűrte gonoszságukat, és számtalan alkalmat adott a megtérésre. A kijelölt időben azonban lesújtott büntető ítéletével irgalmának elutasítóira.

Krisztus kijelentette, hogy hasonlóképpen kételkednek majd második eljövetelében is. Miként a Noé korabeli emberek nem vettek észre semmit, »mígnem eljött az özönvíz, és mindnyájukat elragadta«, a Megváltó szavai szerint »akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is« (Mát 24,39). Amikor Isten állítólagos népe egyesül a világgal, és úgy él, mint a világ, a világgal együtt szórakozik, ahogyan nem volna szabad; amikor a világ fényűzését az egyház is követi; s amikor minden a megszokott mederben folyik, és mindenki tartós világi jólétben reménykedik – akkor hirtelen, mint villámlás az égből, vége szakad nagyszerű ábrándképeiknek és csalóka reményeiknek. (…)

Az Ige tisztán feltárja a kegyelemidő lezárulásához fűződő eseményeket, és azt, hogy miként kell felkészülnünk a nyomorúság idejére. De a tömegek nem értik ezeket a fontos igazságokat, mintha Isten ki sem nyilatkoztatta volna mindezt. Sátán résen áll, hogy semmissé tegyen minden benyomást, amely az embert bölccsé teheti az üdvösségre. És a nyomorúság idején sokan készületlenek lesznek.” (A nagy küzdelem, 338–339., 594. o., Korszakok nyomában, 302–303., 529. o.) Maranatha

Ellenállni a kísértésnek

„Engedelmeskedjetek azért Istennek, álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jak 4:7)  Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (Ef.6:16)

 Sátán továbbra is támadja az emberek gyermekeit kísértéseivel. Minden rendelkezésére álló eszközt bevet, hogy elrejtse magát szem elől, és ezért van az, hogy sokan oly tudatlanok mesterkedéseit illetően. Néhány napja ezt a kérdést tették fel nekem: „Hiszel te a személyes gonoszban?” „Igen” – válaszoltam. „Nos – válaszolta a kérdező – én nem hiszek semmi ilyesfajta lény létezésében; úgy gondolom, hogy az ördög nem más, mint gonosz gondolataink és kívánságaink.” „De akkor ki sugallja ezeket a gondolatokat?” –kérdeztem. „Honnan származnak, ha nem Sátántól?” Amilyen biztos az, hogy személyes Megváltónk van, ugyanolyan bizonyos a személyes ellenség létezése is, aki ravasz és fondorlatos, aki állandóan figyeli lépteinket, hogy félrevezethessen bennünket. Ha álcázza magát, csak még hatékonyabban cselekszik. Ahol azt a véleményt ápolják, hogy nem létezik, ott a legtevékenyebb. Amikor legkevésbé sejtjük jelenlétét, akkor kerekedik fölénk. Úgy érzem, nem maradhatok csendben, amikor látom, hogy oly sok fiatal enged hatalmának, mit sem tudva róla. Ha felismernék, hogy veszélyben vannak, akkor Krisztushoz, a bűnösök menedékéhez futnának. (The Youth’s Instructor, November 21, 1883.) 

 Törekedj rá, hogy Krisztus iskolájának hűséges tanulója legyél, naponta megtanulva hozzászabni életed az isteni mintához. Célozd meg a mennyet és törj előre a fentről való elhívás jutalmáért Jézus Krisztusban. Türelemmel fusd végig a kereszténység pályáját, emelkedj felül minden téged érő kísértésen, bármily erős legyen is. Állj ellent az ördögnek és elfut tőled. Húzódj közel Istenhez, és ha igazán vágyakozol megtenni az első lépést, Ő kinyújtja kezét, hogy segítsen rajtad. Egyénileg rajtad múlik, hogy az Igazság Napjának fényében vagy a tévelygés sötétségében jársz-e. Isten igazsága áldásul lesz számodra, ha engeded, hogy befolyása megtisztítsa és meglágyítsa lelkedet. (The Youth’s Instructor, May 30, 1895.) – Isten fiai és leányai, „Ellenállni a kísértésnek” című fejezet, 79./old.