(Dán 1:8) Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amelyet ő szokott inni. Megkérte hát az udvarmestert, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. /RÚF/
Ez csak kis próba volt ahhoz képest, ami később következett, például a (6. fejezetben), amikor is a hűsége könnyen az életébe kerülhetett volna.
Milyen volt Dániel bizonyságtétele a pogányok között?
(Dán 4:15). Én, Nebukadneccar király, ezt az álmot láttam, te pedig, Baltazár, magyarázd meg, mert országomnak egyetlen bölcse sem tudta megmagyarázni nekem. De neked tudnod kell, mert szent, isteni lélek van benned. /RÚF/
(Dán 5:13-14). Dánielt ekkor a király elé vezették. A király így szólt Dánielhez: Te vagy az a Dániel, a zsidó foglyok egyike, akit apám, a király hozott ide Júdából? (14) Azt hallottam felőled, hogy isteni lélek, világos értelem és rendkívüli bölcsesség van benned. /RÚF/
(Dán 6:25-27). Ezután a király odavitette azokat az embereket, akik bevádolták Dánielt, és bedobták őket fiaikkal és feleségeikkel együtt az oroszlánok vermébe. Még a verem fenekére sem értek, máris megragadták őket az oroszlánok, és összezúzták minden csontjukat. (26) Akkor Dárius király ezt írta a birodalmában lakó különböző nyelvű népeknek és nemzeteknek: Békességetek növekedjék! (27) Elrendelem, hogy birodalmam minden tartományában rettegve féljék Dániel Istenét! Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké. Az ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen. /RÚF/
Figyeljük meg, hogy mit jelentettek ki Dániel Istenének hatalmáról ezek a pogány emberek! A különlegesen egyedi történetekben egy döntő fontosságú elv mutatkozik meg: az életünk, a hűségünk, valamint Isten bennünk és általunk munkálkodó hatalma által mások is megismerhetik, sőt meg is kell ismerniük a menny Istenét, azt, hogy Ő „az isteneknek Istene, és a királyoknak ura”. (Dán 2:47)
Továbbá, mivel Dániel próféciáinak ismétlődő témája az ítélet, ami Krisztus második eljövetelekor (Isten végső győzelmekor) ér tetőfokára, éppen illik ide Dániel nevének jelentése: „Isten a bíróm”. Fontos gondosan tanulmányozni Dániel írásait, figyelmet fordítani rájuk, mivel ma is aktuálisak.
Emlékeztetnek arra, hogy folyamatosan legyünk éberek, tartsuk meg Isten parancsolatait, még az élet „kis” dolgaiban is. Prófétaként Dániel előre beszélt nemzetek felemelkedéséről és bukásáról, valamint arról, hogy milyen következményei lesznek Isten iránti engedetlenségüknek. Látomásai által feltárul Isten terve és országának végső győzelme.
(Dán 7:13-14). Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. (14) Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg. /RÚF/
Gondoljunk például (Dániel 2. fejezetére), amit Krisztus előtt félezer évvel írt a próféta! Bámulatos pontossággal vázolta fel a négy nagy világbirodalom felemelkedését és hanyatlását, előre mutatva egészen a mi időnkig (a szobor lábfeje, ujjai), amelyek világosan utalnak a mai európai nemzetekre. A prófécia világos tanítása szerint
„utódaik házasodás révén keverednek, de nem egyesülnek egymással, amint a vas sem vegyül a cseréppel” (Dán 2:43), /ÚRK/.
Bámulatos ez a még a mai napig is mutató jövendölés Európáról! Hiszen az egymás közti házasságok és az egységre törekvő annyi próbálkozás dacára is a kontinensen megmaradnak a különálló országok, saját törvényekkel, szokásokkal és tradíciókkal. A Szovjetunió széthullását még néhány évvel korábban sem látta előre egyetlen titkosszolgálat sem, Dániel jövendölése azonban erős érvekkel támasztja alá, hogy bízhatunk Isten prófétáiban.
(Dániel 2:1-49). Nebukadneccar uralkodásának tizenkettedik évében álmot látott Nebukadneccar, nyugtalan lett a lelke, és nem tudott tovább aludni. (2) Ekkor elrendelte a király, hogy hívják össze a mágusokat, az igézőket, a varázslókat és a csillagjósokat, hogy mondják meg, mit álmodott a király. Azok eljöttek, és a király elé álltak. (3) A király így szólt hozzájuk: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, amíg meg nem tudom, hogy mit jelent az álom. (4) A csillagjósok így szóltak arámul a királyhoz: Király, örökké élj! Mondd el az álmot szolgáidnak, és mi megadjuk a magyarázatát. (5) A király így válaszolt a csillagjósoknak: Ez az elhatározásom: Ha nem adjátok tudtomra az álmot és a magyarázatát, akkor darabokra vágnak benneteket, házaitokat pedig szemétdombbá teszik. (6) De ha az álmot és a magyarázatát is meg tudjátok mondani, akkor ajándékokat, birtokokat és nagy méltóságot kaptok tőlem. Mondjátok hát el az álmot és a magyarázatát! (7) Azok másodszor is így válaszoltak: Mondja el a király az álmot az ő szolgáinak, mi pedig majd megadjuk a magyarázatot! (8) A király erre így felelt: Most már bizonyosan tudom, hogy ti csak időt akartok nyerni, mert látjátok, hogy mi az elhatározásom. (9) Ha az álmot nem adjátok tudtomra, csak egyféleképpen ítélhetlek meg titeket: megegyeztetek, hogy hazug és haszontalan dolgokat beszéltek előttem, amíg a körülmények meg nem változnak. Ezért mondjátok el az álmot, és abból tudni fogom, hogy helyes magyarázatot adtok-e nekem. (10) A csillagjósok így válaszoltak a királynak: Nincs olyan halandó a földön, aki a király kívánságának meg tudna felelni; de nincs is olyan nagy és hatalmas király sem, aki ilyen dolgot kérdezett volna mágusaitól, varázslóitól vagy csillagjósaitól. (11) Mert az, amit a király kérdez, igen nehéz. Nincs is más, aki azt el tudná mondani a királynak, csak az istenek, akik nem laknak együtt a testben élőkkel. (12) A király erre nagyon megharagudott, és elrendelte, hogy végezzék ki az összes babiloni bölcset. (13) Amikor kiadták a parancsot, hogy öljék meg a bölcseket, Dánielt és társait is keresni kezdték, hogy őket is megöljék. (14) Ekkor Dániel okos és értelmes szavakkal fordult Arjókhoz, a király testőrparancsnokához, aki már elindult, hogy megölesse a babiloni bölcseket. (15) Így szólt Arjókhoz, a király megbízottjához: Miért adott ki ilyen kegyetlen parancsot a király? Akkor Arjók tudtára adta a dolgot Dánielnek. (16) Dániel erre bement a királyhoz, és azt kérte tőle, hogy adjon neki időt, ő majd megadja a magyarázatot a királynak. (17) Ezután Dániel hazament, és tudtára adta a dolgot társainak, Hananjának, Mísáélnak és Azarjának, (18) majd irgalomért könyörögtek a menny Istenéhez, hogy e titok miatt ne vesszenek el Dániel és társai a babiloni bölcsekkel együtt. (19) Ekkor egy éjszakai látomásban feltárult a titok Dániel előtt, Dániel pedig áldotta érte a menny Istenét. (20) Ezt mondta Dániel: Legyen áldott Isten neve örökkön-örökké; övé a bölcsesség és a hatalom! (21) Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. (22) Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság. (23) Magasztallak és dicsőítelek téged, atyáim Istene, mert bölcsességet és erőt adtál nekem, és most tudtul adtad, amit kértünk tőled, tudtul adtad nekünk a király dolgát. (24) Dániel ezután elment Arjókhoz, akinek a király azt parancsolta, hogy pusztítsa el a babiloni bölcseket. Odament, és ezt mondta neki: Ne pusztítsd el a babiloni bölcseket! Vezess engem a király elé, és én megmagyarázom a királynak az álmát! (25) Akkor Arjók sietve bevitte Dánielt a király elé, és jelentette: Találtam egy férfit a Júdából hozott foglyok közül, aki meg tudja magyarázni a királynak az álmát. (26) A király erre így szólt Dánielhez, akinek Baltazár lett a neve: Képes vagy arra, hogy megmondd, milyen álmot láttam, és mi annak a magyarázata? (27) Dániel így válaszolt a királynak: A titkot, amelyre a király választ keres, bölcsek, varázslók, mágusok és csillagászok nem tudják megfejteni a királynak. (28) De van Isten a mennyben, aki feltárja a titkokat. Ő azt tudatta Nebukadneccar királlyal, hogy mi fog történni az utolsó napokban. A te álmod és az a látomás, amelyet fekvőhelyeden láttál, ez volt: (29) Te, ó, király, azon töprengtél fekvőhelyeden, hogy mi fog történni ezután. A titkok Kijelentője pedig tudatta veled, hogy mi fog történni. (30) Előttem pedig ez a titok nem azért tárult föl, mintha bennem nagyobb bölcsesség volna, mint bármely élő emberben, hanem azért, hogy a magyarázat a királynak tudomására jusson, és megtudd, amin magadban töprengsz. (31) Neked, ó, király, látomásod volt: egy nagy szobrot láttál. A szobor hatalmas és roppant fényes volt. Előtted állt, és rettenetes volt ránézni is. (32) Ennek a szobornak a feje színaranyból volt, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből, (33) a lábszárai vasból, lábai pedig részben vasból, részben cserépből voltak. (34) Miközben nézted, lezuhant egy kő anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta az egészet. (35) Összetört a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett az egész, mint nyári szérűn a pelyva, amelyet elvisz a szél, és nyomát sem lehet találni. Az a kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé változott, és elfoglalta az egész földet. (36) Ez az álom, és a magyarázatát is elmondjuk a királynak. (37) Ó, király, királyok királya, akinek a menny Istene királyságot, hatalmat, erőt és méltóságot adott, (38) kezedbe adta az embereket, a mezei vadakat és az égi madarakat, bárhol laknak is, és mindezeknek uralkodójává tett: te vagy az aranyfej! (39) De utánad egy másik királyság támad, alacsonyabb rendű a tiednél. Azután pedig egy harmadik királyság, rézből való, amely uralkodni fog az egész földön. (40) A negyedik királyság erős lesz, mint a vas. Mert ahogyan a vas összetör és szétzúz mindent, úgy fogja pörölyként összetörni és szétzúzni amazokat. (41) Azt is láttad, hogy a lábak és az ujjak részben cserépből, részben vasból vannak. Az a királyság ugyanis megosztott lesz, de marad benne valami a vas keménységéből, ahogyan láttad, hogy a vas keveredett az agyagcseréppel. (42) Lábujjai részben vasból, részben cserépből voltak; eszerint a királyság részben erős, részben törékeny lesz. (43) Vasat láttál agyagcseréppel keveredve. Azok ugyanis házasság révén keverednek, de nem egyesülnek egymással, ahogyan a vas sem egyesül a cseréppel. (44) Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt majd a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennmarad mindörökké. (45) Ezért láttad, hogy a hegyről egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, és összetörte a vasat, a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat. A nagy Isten tudtára adta a királynak, hogy mi történik majd ezután. Igazat mond ez az álom, és bizonyos a magyarázata. (46) Akkor Nebukadneccar király arcra borult, úgy hódolt Dániel előtt, és megparancsolta, hogy mutassanak be áldozatot, és tömjénezzenek neki. (47) Dánielnek pedig azt mondta a király: Valóban a ti Istenetek az istenek Istene, a királyok Ura és a titkok Feltárója, ezért tudtad feltárni ezt a titkot. (48) Akkor a király nagy méltóságra emelte Dánielt, sok és nagy ajándékot adott neki, majd Babilon város kormányzójává és a babiloni bölcsek elöljárójává tette. (49) Dániel viszont azt kérte a királytól, hogy Babilon városának ügyeivel Sadrakot, Mésakot és Abéd-Negót bízza meg; maga Dániel pedig a királyi udvarban maradt. /RÚF/
(Dániel 2. fejezetében) minden birodalom felemelkedett, majd eltűnt, pontosan a jövendölés szerint. Miért bízhatunk tehát a próféciában, ami kimondja, hogy ezek után Isten örök országa jön el?
(Dán 2:44) Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt majd a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennmarad mindörökké.
White idézet: Isten Igéje nem csak az igazság és kötelesség azon nagyszerű alapelveit ismerteti meg velünk, amelyeknek irányítaniuk kellene az életünket, hanem bátorításunk végett bemutatja nagyon sok olyan ember életútját, akiknek az élete ezekről az elvekről tett bizonyságot… Nincs olyan jellem a tökéletes példaképen kívül, amelyet a Szentírás leírásai alapján méltóbb lenne követni, csak egyedül a Dániel prófétáé. Bár fiatalon szembesült a királyi udvar minden kísértésével, mégis megingathatatlan feddhetetlenségű és Isten iránti buzgó odaadású emberré vált. Ki volt téve Sátán ádáz kísértéseinek, jelleme mégsem ingott meg, magatartása mégsem változott. Szilárdan megállt ott, ahol sokan elestek volna, őszinte volt ott, ahol mások képmutatók lettek volna, és erős maradt abban is, ahol mások elgyengültek volna. Dániel olyan volt, mint Libánon magas cédrusfája… Bárcsak a próféta feddhetetlensége, hite és odaadása élne ma is Isten népének a szívében. Sosem volt nagyobb szükség ezekre a nemes tulajdonságokra a világban, mint most…
Azok életének leírásaiban, akik Jézus nevéért fáradoztak és szenvedtek, nincs még egy név, amely fényesebben ragyogna a Pálénál, a pogányok apostolánál. A szívében égő Jézus iránti szeretet arra késztette, hogy megfeledkezzen önmagáról, és megtagadja önmagát. Látta a feltámadt Krisztust, a Megváltó arcvonásai bevésődtek a lelkébe, és ez világította be az egész életét. Olyan hittel, bátorsággal és kitartással, amelyet a veszély sem tudott elcsüggeszteni, sem akadályok nem tudtak feltartóztatni, országról országra járva hirdette a kereszt üzenetét…
Vajon azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat, hogyan mutatják be életükkel a hit alapelveit? Hol vannak azok a mély, élő és szent tapasztalatok, amelyekről Isten emberei meséltek régen? Talán lejjebb lett hozva a kereszténység mércéje? … Nem, a mérce pontosan ott maradt, ahová Isten helyezte. A letűnt korok szent embereitől azt kérték, hogy mindenről mondjanak le Krisztusért, értékeljék a krisztusi lelkületet, és kövessék az Ő példáját. Az Úr ma sem fogad el kevesebbet… Amikor majd felszólítanak bennünket, hogy mondjunk le mindenről Krisztusért, ki fogja kiállni a próbát? – Our High Calling, 249./old.
Nehéz napok várnak azokra, akik kedvesek Isten szívének: láncra verve kerülnek börtönbe, halálra ítélik őket, egyesek pedig úgy érzik majd, hogy el lettek hagyva, hogy éhen haljanak a sötét és koszos börtöncellákban… Egyetlen emberi kéz sem siet majd a segítségükre.
Vajon a próba nehéz órájában megfeledkezik az Úr népéről? Megfeledkezett-e a hűséges Noéról, amikor isteni büntetésként özönvizet zúdított a világra? Megfeledkezett Lótról, amikor tűz hullott alá az égből a völgybeli városok elpusztítása végett? … Megfeledkezett-e Illésről, amikor Jézabel halálosan megfenyegette őt? Megfeledkezett Jeremiásról, amikor a sötét verem foglya volt? Megfeledkezett-e a három ifjúról a tüzes kemencében, vagy Dánielről az oroszlánok vermében? …
Még ha az ellenség börtönbe is veti Isten gyermekeit, a falak sem akadályozhatják meg a lelkük és a Krisztus közötti kommunikációt. Aki megérti minden gyengeségünket, aki tudja, mit jelentenek a próbák, felette áll minden földi hatalmasságnak, ezért angyalokat küld hozzájuk, hogy világosságot és békességet hozzanak nekik a mennyből. – Conflict and Courage, 369./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése